Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

1980. október 21., kedd Fiókkönyvtárak Békéscsabán A békéscsabai olvasók nagy része eddig a városközpont­ban levő, tehát könnyen el­érhető, és gazdag könyvvá­lasztékot kínáló megyei könyvtárat kereste fel. Né­hány hónapja azonban — amióta lebontották a könyv­tárat — a könyvajánlás, kölcsönzés, rendszerezés sok­rétű feladatköre a fiókkönyv­tárakra hárul, amelyek egy- egy terület lakosságát hiva­tottak ellátni. Változó sze­mélyi és tárgyi feltételekkel működnek a fiókintézmé­nyek, többnyire részleges nyitva tartással. ♦ Az ifjúsági és úttörőház negyedik emeletén szeptem­ber 8-án nyílt meg a gyer­mekkönyvtár. A két terem kicsit zsúfolt, hiszen a régi könyvtár csaknem egész ál­lománya került a polcokra. Néhány ismerős berendezést is látni; a könyvtárosok a ré­gi bútorokkal igyekeznek ott­honossá tenni az új helyet. Zsótér Margit könyvtáros egyedül van. Igaz, kint zu­hog az eső, és délelőtt egyéb­ként is kevesebb a látogató. — Minden iskolának küld­tünk értesítést arról, hogy elköltöztünk — mondja a fiatal lány. — Azért meg kell szokniuk a gyerekeknek, hogy nem a régi helyen ta­lálnak. Nem változott a nyitva tar­tási rend: délelőtt 9-től 12- ig, délután pedig 14-től 18 óráig jöhetnek nemcsak ol­vasni, de játszani is. Két könyvtáros felváltva látja el a teendőket. Akad dolguk, hiszen most 1553 a beiratko­zott olvasó. Ők a „bejegy­zett” látogatók, de akadnak, akik nem visznek el köny­vet, hanem helyben lapoz­gatnak. Tizenötezer kötetből, és 29-féle ifjúsági folyóirat­ból válogathatnak itt a gye­rekek. — Áthoztuk a katalógust, és már betűrendben állnak a könyvek — mutat a könyv­táros a szépen elrendezett polcokra. A száz négyzetméter alap­területen — bár szűköseb­ben, mint a régi helyen — lehetőség van csoportos fog­lalkozásokra, irodalmi vetél­kedőkre, találkozókra is. A látogatottsági adatok azt mu­tatják; néhány hét alatt meg­ismerték, megszerették az új helyet a kis olvasók. ♦ Két hónap kényszerszünet után október elsején délutá­nonként ismét nyitva áll a Szarvasi úti könyvtár ajta­ja. Az aprócska helyiségben, szemközt a bejárattal idő­sebb hölgy üldögél. Barátsá­gosan fogad. — Csak néhány hete va­gyok itt, de már sok régi ol­vasót megismertem— mond­ja Szatmári Imréné, nyug­díjas pedagógus, aki ellátja itt a könyvtári teendőket. — Hetente négy alkalommal, három órát tartok nyitva, egy órától négyig, illetve három­tól hatig. Így a különböző munkaidőben dolgozók sza­bad idejüknek megfelelően jöhetnek. Igaz, főként nyug­díjasok járnak rendszeresen, hiszen ez egy „elöregedő” kerület. Körülnézek. A néhány négyzetméteren három asz­tal, és néhány szék szorong. A „munkaasztal” mögül ki­villan egy olajkályha fém­fedele. Mint megtudom, 2800 kötet bújik meg a polcokon. Van szépirodalom (főként klasszikusok), helyben olvas­ható lexikonok, ifjúsági, kö­telező és ismeretterjesztő iro­dalom. „Mindenből egy ki­csi” — véli a könyvtáros. Az asztalon levő doboz raktári kartonjai egyúttal a kataló­gus szerepét is betöltik. Igaz, itt nem nehéz egy-egy köny­vet megtalálni. Szatmáriné megkeres egy füzetet, fella­pozza: 170 beiratkozott olva­sót számlái össze. ♦ A Lencsési út egyik tíz­emeletesének földszintjén hí­vogat a tábla: Megyei könyv­tár fiókkönyvtára. Benyitok. Kellemesen meleg a helyi­ség. A szemközti ajtón át végiglátni a tiszta, világos termeken. Janecskó Erzsébet könyvtáros éppen egy olva­sóval foglalkozik. — Kettőkor nyitok, de ha valaki délelőtt jön, akkor sem küldöm el — mondja, miután sikerült könyvet vá­lasztaniuk. — A hétfői nap egyébként a legforgalma­sabb: délután biztosan sokan lesznek! Május 20-án nyílt meg a lakótelep ellátását megolda­ni hivatott intézmény, amely­nek külön gyermekszárnya is van, napi háromórás nyitva tartással. Végigsétálok a fel­nőttkönyvtár helyiségein. Két szobában szépirodalmat, egy­ben szakirodalmat találok megfelelő útmutatókkal el­látva. összesen 7200 kötetet számlálhatnék. Katalógus egyelőre nincs, tehát a könyv­tárosra hárul a keresés fel­adata. Kívánságlistát is ír, így tartva számon az igénye­ket. Főleg a kapósabb szép- irodalmat jegyzi fel, de né­ha várni kell az iskolai kö­telező olvasmányokra is. Ezekből és a kézikönyvekből lehetne több. — Nincs pél­dául zenei lexikon — pa­naszkodik. A látogatottsággal viszont elégedett lehet. A megnyitás óta összesen 1700-an fordul­tak meg itt. Végignézzük a statisztikai füzet rubrikáit, amelyek tanúsága szerint a nyári hónapok után szep­temberben megnőtt a látó- I gatottság. Ha beköszönt a rossz idő, bizonyára még töb­ben töltik majd el szabad idejüket a könyvtár kellemes környezetében. Gubucz Katalin Az ifjúsági ház negyedik emeletén rendezkedett be a gyermekkönyvtár Fotó: Gál Edit Szabó Vladimir kiállítása a Műcsarnokban Az idős festő, Szabó Vladimir Még kisgyermek koromban volt egy mesekönyvem. A szegény ember igaza címmel jelent meg a Sarló kiadásá­ban, Szabó Pál előszavával. Lenyűgöztek az illusztrációi (egyszerű fekete-fehér ceru­zarajzok). Robosztus erejű népi hősöket ábrázoltak: az erős szolgalegényt, Erős Já­nost, s a hatalmas erejű Fe- hérlófiát. Később tudtam meg, hogy ezek' Szabó Vladi­mir rajzai. Most örömmel siettem a Műcsarnokban ki­állított Szabó Vladimir-ké- pekhez. Keleti (lásd Váci Mihály versét) kiállítás lesz, mondhattam volna az akkori rajzok alapján, ha nem ke­rültek volna elém később a nagy Szabó-olajak; nosztal- gia-életrehívta ábrándvilága, habos hölgyek, zsúfolt ócs­kaságok, nagy katedrálisok, s vén ablakon becsorgó, vá­ratlan fények képei. S most mindezekből 180 alkotás a műcsamokbeli ki­állításon. A katalógus sok­fajta véleményt idéz a festőt értékelő kritikákból; említik vele kapcsolatban a manie­rizmust, a szimbolikus szür- realitást, rokonítják Bosch- sal, de Botticellivel is, a preraffaelita Rosettival, szó­ba kerül tudatos primitívsé­ge és illusztrációinak exp­resszivitása. Mindezek után Frank János megállapítja: „ ... Szabó Vladimir olyan iskolába tartozik, amelynek egyetlen tagja ő maga.” Sokalakos grafikáin, „pon­tosan” ábrázol mindent. Festményei is ilyenek, bár a pontosság inkább a fontos­ságnak adja át a helyét, s az alakok, a körülmény ki­emelésében domináns esz­köze a fény. Már a 30-as években is ugyanez a mes­teri kézzel feldobott fény jellemzi (Uzsoki híd, 1929), mint későbbi műveiben. Be­szédes egei, virágzó geszte­nyéi, kedves öregei vissza­visszatérnek, de nem ismét­lődően. Egyik legkedvesebb témája: a festő-szobrász munkája, a műtermi munka. Képein a festés megdicsőülé­sét látjuk. 1947-es munkáján (Műterem) a festő mellett megjelenik a később már többször újrafogalmazott hármasság, a festő, zenélő alak, és a rózsaakt. A festő pici öregecske, legtöbbször tanítványai körében, s szem­ben vele ott virul a modell fiatalsága, a szépség, amely­nek értelmét elhomályosítja az alkotó munka értelme. Hódolat a szépség előtt, de kicsit fitymálása is, mert ugyanolyan érték a művé­szet ereje, s ugyanolyan ér­ték az öregkor gazdag, ne­künk tán furcsaságok hal­mazának tűnő tapasztalata, telítettsége. Legenda a megifjító for­rásról (1966) c. grafikáján jobbról nyüzsgő, rút örege­ket látunk, akikkel szemben balról a már megfiatalodot­tak könnyedebb, dinamikus csoportja áll. Fiatalok és öre­gek. Ez a rajz Szabó egész világlátását tükrözi. Az öre­gek talán megfiatalodnak a fiatalok1 mellett, de maguk „telt kalászaként állnak mellettük. Sok képen az öreg­ség finom poétikáját próbál­ja megragadni. Bájos-mókás alakok ezek, nemegyszer ré­gies öltözékben, régi értéke­ikbe, állataikba, környeze­tükbe kapaszkodva állnak ellen a enyészetnek. Egy 1925-ben készült nagy­szerű „öregasszonyportré” Szinte elmondható törté­netek. Szabó Vladimir kom­pozíciói „valóságos regé­nyek, sok hőssel, sok mel- lék'alakkal, sok fejezettel” — írja róla Zolnay László. A Szabó Vladimir-féle tör­ténelmi tablók vagy az erős vonalakkal megrajzolt népi jelenetek, vagy a kösztümös, könnyű álmok felé közelíte­nek. Nemegyszer fordul a Dózsa-témához. Az „1514”- ben (1957) Dózsa népe kima­gaslik elfogói, kísérői, bá- mulói közül. Már megbilin­cselve, de öntudatot sugá­rozva, egy tömegben hömpö­lyögve vonul, mint valami félelmetes folyó. Nagy kiállítás. Ahonnan kilépve másként látjuk a vi­lágot. Szabó Vladimir festői kozmoszát Frank László így jellemezte: „Álomvilág ez... a vágyálom mellett, esetleg vele egyszerre... jelen van­nak a gyötrő álmok is... művészetének egyik elsődle­ges pontja a fantázia, alap­állása pedig tulajdonképpen a romantika: nosztalgia va­lamilyen elérhetetlen egyen­súly, harmónia után, a vi­lág által szépnek', jónak mondott dolgok iránt...” Vincze Katalin KÉP­ERNYŐ Békeidő ' Ideje lenne rájönnie mű­vészeti életünk jó néhány el­szigetelt gondolkodású alko­tójának: való életünkre va­gyunk' kíváncsiak, megoldat­lan gondjainkra keresünk választ. A Békeidő című film (amelyet szerdán este vetített a televízió) élő cá­folata volt annak a sok-sok hamisan elkeseredett alkotó­nak, aki azt állította: közö­nyösek' az emberek a társa­dalmi kérdések iránt. Hogy ez mennyire nem így van, bizonyítja, hogy a Békeidő vetítését követő napon min­denki a filmről beszélt, aki látta, és sajnálkozott, aki nem látta. Sajnálkozhatott! Még dióhéjban sem tu­dom felvázolni a filmben történteket, mindazt, amely oly találóan, néha nyersen, néha csak a jelzés finomsá­gával ábrázolja korunkat. Nem a falu elnéptelenedésé­ről van szó. Nem a fejlődés egy természetes folyamatát próbálja Bacsa Béla tsz-el- nök visszafordítani. Csak éppen szó szerint veszi azt a sokszor hangoztatott gazda­ságpolitikai elvet, hogy a meglevő adottságainkat ne hagyjuk kihasználatlanul, ötlete egészen kézenfekvő­nek látszik. Betelepít né­hány, nem a XX. századba illő környezetben élő csalá­dot. (Mert ilyenek még van­nak!) Ezzel, ahogy mondani szokták, két legyet üt egy csapásra. Csakhogy egyiket sem magának üti. Lakáshoz jutnak a sokgyerekesek, munkaerőhöz a tsz, haszon­hoz az állam. Ügyes ember ez az elnök, dicséretet érde­mel — gondolhatnánk. De az élet nem ilyen egyszerű. A néző először arra követ­keztethet, hogy a betelepítet­tekkel gyűlik meg a baja. Igaz, velük is végigjárja a főnök-beosztott viszony, a szigorú követelményekből eredő buktatókat. Az igazi kálváriát azonban fölé- és mellérendelt munkatársai okozzák. Nagy igazságot mondott ki a film. Szocialis­ta társadalomépítésünk cél­jai szépek, emberhez méltó­ak. Az ember azonban min­dig ember marad. Jó és rossz tulajdonságai, irigysé­gei nem tűnnek el máról holnapra, és közösségi szel­leme, önbírálata sem fejlő­dik ki hamar. Kérdés vi­szont, hogy meddig terjed a türelem? Még fontosabb kér­dés, de inkább már állítás, hogy alkalmas-e bármilyen vezető szerepre is egy fejlet­len öntudatú ember? A film nemcsak gondolat- ébresztőnek, hanem tovább- gondolkodtatónak', sőt, re­mélhetőleg cselekvésre kész­tetőnek is bizonyult. Elke­rülve a dokumentumfilm és a valóságos szereplőkkel ját- szatás buktatóit, eleven, iz­galmas művészi alkotást ké­szített Vitézy László, Szalay Györgyi és Pap Ferenc. —gubucz— MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Tűnődés a „Gyorsuló idő”- ben. (ism.) 8.57: Népdalok, néptáncok. 9.44: zenés képeskönyv. 10.05: MR 10—14. 10.35: Kertész István vezényli a Bécsi filharmonikus és a Londoni filharmonikus ze­nekart. 11.38: A fakó leány s a pej le­gény. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. 14.10: Rigó Sándor népi zeneka­ra játszik, Soós János nó­tákat énekel. 14.43: Arcképek a német iroda­lomból. 15.10: Andor Ilona énekkara éne­kel. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Kegyetlenül. . . 16.35: Régi híres énekesek műso­rából. 17.07: Fiatalok Stúdiója. 17.32: Locke: Zene őfelségének sackbutorokra és kornet­tekre — II. Károly restau­rációjára. 17.45: A Szabó család. 19.15: Chopin: b-moll szonáta. 19.40: Egy Nobel-dijas agykutató életútja. 20.10: Leonard Bernstein zenés játékaiból. 21.21: Legszebb stúdiófelvétele­inkből. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az új magyar zene hó­napja. 23.10: A kegyencnő. 0.10: Nagy Katalin és Kiss Er­nő táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Könnyűzene — hangszer­szólók. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.33: Zenedélelőtt. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: A gyermekeknek irta Bar­tók Béla. 14.00: Kettőtől hatig ... 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: A Belügyminisztérium Du­na Művészegyüttesének né­pi zenekara játszik. 19.20: Mikrobiológia a gyakor­latban. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Mindenki könyvtára. 21.03: Nótacsokor. 22.00: Zeneközeiben a hallgató. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Hans Martin Linde fuvolá- zik. 10.05: Operafinálék. 11.05: A progresszív beat hires előadói. 11.45: Zenekari muzsika. 14.15: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.35: Kórusainknak ajánljuk. 15.00: Iskolarádió. 15.30: Kamaramuzsika. 16.40: Mi a véleményed? 17.00: Traviata. 17.51: Bemutatjuk új. felvételün­ket. 18.14: Az új magyar zene hó­napja. 19.05: Iskolarádió. 19.35: „Nélkülem is ... ” 19.40: Kapcsoljuk a Hilton Szálló dísztermét. A dalirodalom remekei. Közben: kb. 20.20: Bakonyi hangok. Kb. 20.40: A dalest közvetítésének folytatása. Kb. 21.20: Dzsesszt elvételekből. 21.45: Kilátó. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. Operaáriák. 17.15: Uttörőhiradó. Szerkesztő: Cseh Éva. A törökszent­miklósi Bethlen úti iskola és a Bercsényi Gimnázi­um kórusai énekelnek. 17.35: Üzemi lapszemle. Sammy Davis énekel. Közben: Kalákában. Braun Ágoston jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. Táncme­lódiák. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Magyar iroda­lom. (Alt. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 9.05: Fizika. (Alt. isk. 8. oszO (f.-f.) 10.05: Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 10.30: Óvodások filmműsora. 1. Plim. NSZK-rajzfilmsoro- zat. (ism.) 2. Hurrá, itt a cirkusz. NDK bábfilm, (ism., f.-f.) 10.50: stop! Közlekedj okosan! 14.20: Iskolatévé: Stop! (ism.) 14.30: Magyar irodalom. (ism., f.-f.) 15.15: Orosz nyelv, (ism.) 15.35: Orosz nyelv. (Alt. isk. 6. oszt.) 16.15: Hírek, (f.-f.) 16.20: Nyilvántartó hivatal. Jugo­szláv filmsorozat, (ism.) 17.20: Reklám, (f.-f.) 17.30: Mindenki iskolája: Fizi­ka. (f.-f.) 17.55: Biológia, (f.-f.) 18.30: Estélyi ruha. 18.40: Ütőn a halászflottillával. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Ártatlan kék szemek. Svéd tévéfilmsorozat. 20.50: Biztonság hét márkáért. 21.40: Slágerről slágerre. 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00:, Kertünk — udvarunk. (ism., f.-f.) 20.20: Reklám, (f.-f.) 20.25: Legszemélyesebb közügye­im. (ism., f.-f.) 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Ardi Liives: Az emlékmű. BUKAREST 15.05: Iskolatévé. 15.45: A szocialista országokból. 16.15: Ifjúsági klub. 17.05: Svédországi képeslap. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.50: Tv-ankét. 19.25: Folklórműsor. 19.45: Amikor lehull a csillag. Csehszlovák film. 21.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Kaland — dokumentum- műsor gyermekeknek. 18.15: Könyvek és eszmék. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Jelzések — belpolitika. 20.55: Szemek — Srí Lanka-i já­tékfilm. II. MŰSOR 18.45: Az emberi test. 19.15: Rövidfilm. 20.00: Külföldi show. 20.50: Huszonnégy óra. 21.10: Család és társadalom. 21.55: Költői derű. SZÍNHÁZ bank bán Opera I. bérlet, 19 órakor Békéscsabán. BOLHABAL 19 órakor Gyulán. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Gázolás, 8 órakor: Mozidiszkó. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Száll a kakukk fészkére, 4, 6 és 8 órakor: Tűzharc. Bé­késcsabai Terv: Az ötödik év­szak. Gyulai Erkel: örült nők ketrece. Gyulai Petőfi: 3 óra­kor: Sztrogof Mihály, 5 órakor: Oké, spanyolok! 7 órakor: Mo­zidiszkó. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Ezüstnyereg, fél 8 órakor: Ahová lépek, ott fű nem terem. Szarvasi Tán­csics: 6 órakor: Joseph And­rews, 8 órakor: Filmklub, 22 órakor: A kérdés.

Next

/
Thumbnails
Contents