Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Koszta Rozália: Nemzedékek I. Kiállítás, mely a táj tartalmát reprezentálja Dr. Becsei József megyei tanácselnök-helyettes megnyitó beszéde a Köröstáj jubileumán, 1980. október 2-án Szeghalmon bemutatott gyűjteményes tárlaton Megvallom őszintén, hogy nem tudok minden elfogultság nélkül most ideállni Önök elé e képzőművészeti alkotások között. Ennek pedig az az oka, hogy az elmúlt években valahogyan észrevétlenül összekapcsolódtunk, pontosabban: láttam, nap mint nap figyelemmel kísérhettem, hogy hogyan változik, gazdagodik tartalmában a Köröstáj, hogyan jelennek meg benne új meg új nevek, s a már megismertek hogy váltak mind érettebb alkotóvá. Vasárnaponként a Népújságban először mindig a Köröstájat keresem, remélve benne újból és ismét egy-egy izgalmas írást, kritikát, valami új festményről, szoborról, plakettről vagy kiállításról híradást, hátha ismét valaki, valami ifjú tehetség jelentkezik közönsége. Békés megye népe előtt. Biztosan tudom, hogy mindezzel nemcsak én vagyok így, hanem számosán megyénk határain belül, s bizonyára azon túl is. Mindezt igazolják azok a személyes találkozások, közös ösz- szejövetelek, megmozdulások, viták, amelyek a Köröstáj körül szerveződnek, jönnek létre, s tartják mozgásban azok táborát, akiket közvetlenebbül is érint és érdekel mindaz, ami az irodalmi és művészeti életben történik ezen a tájon. így válik, így vált a Köröstáj gyűjtőhelyévé alkotóknak, alkotásoknak és közönségnek, így jöhetett létre ebben a megyében egy olyan műhely, amely minden mástól különböző feladatokat vállalt magára, s kell, hogy vállalja a jövőben is. Miben látom én ezt a spe-. ciális szerepet? Mindenekelőtt hadd szóljak a közönségről. Kulturális politikánk alapkérdései közé tartozik a művészet demokratizálódása. Ez a legáltalánosabb értelemben azt jelenti, hogy az alkotásoknak, irodalmi és képzőművészetieknek egyaránt a legszélesebb néprétegekhez keli eljutni. Érmek számos útja, módja közül az egyik legdicséretesebb és legeredményesebb lehet az az út, amelyet a Köröstáj jelent. Az a tény, hogy a Békés megyei Népújság mintegy 50 ezer példányban jut el megyén belül és kívül az emberekhez, azt jelenti, hogy számosán vehetik kezükbe és olvashatnak a megyében folyó irodalmi, művészeti eseményekről, és találhatják meg benne ezeket az alkotásokat. így e kulturális melléklet a puszta tömegével is óriási hatást gyakorolhat és befolyásolhatja a lakosság ízlését. Számunkra azonban nemcsak az a fontos, hogy minél több emberhez érkezzen meg hetente legalább egyszer beszámolás az élet e nagy szférájának eseményeiről, hanem az is döntő kérdés, hogy milyen minőségben kapják ezt meg az emberek. Erről az oldalról szemlélve is az kell mondanunk, hogy jól teljesíti funkcióját a Köröstáj. Mindenképpen ki kell emelnem azt a törekvést, amelyet úgy fogalmazhatok röviden, hogy sokoldalúság. Ez alatt két dolgot mindenképpen értenünk kell. ' Az egyik, hogy a Köröstáj tartalmilag széles repertoárral rendelkezik, a képzőművészeti alkotásoktól a versig, novelláig, kritikáig, mind fontos helyet foglal el. Közülük ki-ki válogathat érdeklődésének és ízlésének megfelelően. Másrészt értenünk kell a sokoldalúság alatt azt, hogy itt találkozhatnak a különböző hélyek- ről jövő, különböző korú, érettebb, s kevésbé kiforrott művészi hitvallással rendelkezők. így tudja magára vállalni a Köröstáj azt, hogy felneveljen, hogy ösztönözzön újabb és újabb alkotásokra; hogy e tájhoz kössön, s hogy szellemében egy fő vonulatot teremthessen. Fontos kérdésnek tartom, s azt gondolom a jövőben még tovább kell erősíteni azt, hogy az e tájról indulók, vagy az ide érkezők még inkább fogalmazzák meg azokat a társadalmi, emberi, szellemi problémákat, amelyek az itteni élet szülöttei, amelyek az itt élőket foglalkoztatják, s amelyek művészi feltárása — talán — egy lépéssen közelebb visz bennünket azok megoldási módjaihoz. A belső művészi munka színvonalemelésével együtt emeljék magukhoz mindazt a táji sajátosságot, amelyek nélkül nem érthetjük az itteni életet, de amelyek művészi bemutatásával egyben kapcsolódhatunk az általános, országos összeshez. Végignézve az itteni kiállításon szereplő alkotásokat, pusztán azok száma is meglepheti a látogatókat. Gondolhatjuk: ilyen- sokan voltak, vannak kapcsolatban a Köröstájjal. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy ez a nagy szám kifejezésre juttatja a Köröstájnak azt a specialitását, hogy számos művészt tudott megszólaltatni, számos művésszel tart rendszeres kapcsolatot, s számosán vannak, akik időnként visz- sza-visszatérnek. Ez a kiállítás egyben így egy nagy számbavétel is, amely reprezentál egy táji tartalmat, egy eszmei kapcsolatot és egy formai összetartozást, őszintén remélem és kívánom, hogy az ide tömörülök nagy tábora az elkövetkezendő években tovább gyarapodjon. A Köröstáj kulturális melléklet, örömmel mondhatjuk ma már, hogy nem önmagában van, nem egyetlen műhelye a megyének, mellette több olyan hasznos „társulás” jött létre, amelyek profilja, akarata, tartalma egyre kiforrottabbá és erőteljesebbé válik. A Köröstáj általában arra törekedett, hogy gyümölcsöző együttműködést alakítson ki; hogy ahol tud, ott segítsen amazok erősödésében, hagyta, inspirálta a kölcsönös egymásrahatást, a dialektikus összefonódások felerősítését. Ez is a különleges szerepkörök közül való. A Köröstáj jellegéből következően „tájékoztathatja közönségét arról, hogy mi történt vagy mi történik más műhelyek háza táján, ezzel is felerősítve azt a kölcsönös kapcsolatot, amelyre oly nagy szüksége van e tájnak ahhoz, hogy az itt kibontakozott irodalmi és művészeti élet tovább erősödve részévé váljon a magyar irodalmi és művészeti életnek. Minden olyan elhatározást, amely ebben az irányban hat, szívesen és örömmel támogatunk. Kívánom, hogy azok a törekvések, amelyek a Köröstáj elmúlt két évtizedes története folyamán kikristályosodtak, tovább erősödjenek, tartalmukban növekedjenek; az együttműködésben vállaljanak magukra sok feladatot, szolgálván mindezekkel azokat a kulturális politikai célokat, amelyeket általában és specifikusan, itt megyénkben meg szoktunk fogalmazni. * * * (Képeink a gyűjteményes tárlat alkotásaiból mutatnak be négy festményt, egy kisplasztikát és egy dombormű- vet.) Molnár C. Pál: Jégeső Battonyán Antalfy István: Fényt a földre A könyv lapjai kiszakadnak, a harc megmarad és a tét lenni a sorban nem utolsó, valaki nyújtsa a kezét Federico Garcia Lorca te nem kérdted, tudtad miért, kitartani az igazságnál a földre hozni és a fényt Antal Attila: Sóstói ősz Bronz-lobogóit lengeti fölöttünk a tölgyes. Messze, látni a töltést, a téglapiros vagonok lassú menetét; visszhangos ősz lesz. Visszhangos ősz űrnyi ködökkel, s csenddel idebent. Monoton visszaszámlálás indult robbantani ízeire a jelent. S a vartyos tó-partot, sörözőket, parazsat blúzban bújtató estéket, s csillagos szavaink — behullja levél, millió. Cséri Lajos: Én is voltam fiatal... A Békés megyei Népújság kulturális mellékletének repertóriuma (1960-1980) A Köröstáj megjelenésének 20. évfordulója alkalmából Szeghalmon rendezett ünnepségsorozat résztvevői vehették először kézbe a repertórium vaskos füzetét. A szeghalmi nagyközségi - járási könyvtár Boruzs Jó- zsefné vezette munkaközösségének lelkes és szakszerű munkája nyomán született ez ünnepi ajándék, mely az impresszum tanúsága szerint: Készült a Magyar írók Szövetsége Kelet-magyarországi Csoportja Békés megyei Tagozatának támogatásával, 150 példányban — kutatási célra. A vállalkozás nagyságát a rideg számadatok is jól érzékeltetik: a 20 év alatt megjelent mintegy 1000 Köröstáj teljes anyaga 180 oldalt, kb. 300 szerzőt, illetőleg 10 000 körüli tételt jelent. A szakmai értékeket dokumentálja a repertórium gyorsan és jól kezelhető felépítése; az 5 fő, valamint 10 alcsoportra tagolódó tematikai felosztás, illetőleg a tájékozódást elősegítő 3 mutató összeállítása is. Eléggé nem dicsérhető az az önzetlen ügyszeretet, amellyel e 6 tagú munkaközösség példát mutatott, hiszen a füzet anyagának ösz- szeállításához sok-sok munkaórát, utazást, utánjárást vállaltak. Tiszteletre méltó szerénységgel írják a repertórium olvasóinak szóló bevezetőben: Reméljük, hogy a Köröstáj anyagának feltárásával segítünk a könyvtárosoknak, a könyvtárak látogatóinak, a helytörténeti kutatóknak, és mindazoknak, akik Békés megye kulturális élete iránt érdeklődnek. Reményük már a megjelenéssel valóra vált, hiszen a jövőben senki nem foghat a megye irodalmi életének tanulmányozásához e repertórium nélkül — s ez olyan szakmai elismerés az anyag- gyűjtést és összeállítást végző szeghalmi könyvtárosoknak, amely végzett munkájuk értékét és időállóságát bizonyítja. Papp János
