Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. október 19., vasárnap Egon Erwin Kisch Gyulán A magyar olvasók jól ismerik Egon Erwin Kischt (1885—1948), a „száguldó riporter”-!, akinek köteteti — legutóbb 1978-ban jelent meg a Prágai utcák és éjszakák c. könyve — nálunk is méltán aratnak nagy sikert. Köztudomású a német nyelvű sajtó és irodalom kiemelkedő alakjáról, hogy riportjaiban egyaránt szemléletes képet festett Ausztráliáról, Kínáról, a fiatal Szovjetunióról, Mexikóról és az „amerikai paradicsomiról. Szellemi otthona azonban Közép-Európa, az egykori Habsburg- monarchia területe: legjobban ezt ismeri, legpontosabban erről számol be. Ilyen témájú írásai közül különösen izgalmasak számunkra magyar vonatkozású munkái. Kiindulóállomás című, kedves anekdotákból font történetében elmeséli, hogy nevének hangzása miatt minden magyar honfitársat szimatolt benne, és — különböző határozottsággal — arra biztatta, ne szégyellne származását, és beszéljen csak nyugodtan magyarul. Kisch, egy ősi prágai család sarja, azonban csak néhány szót tudott nyelvünkön, és ezek között is volt néhány, a közös csász. és kir. ' hadseregben összeszedett, nem éppen szalonképes kifejezés. (Mikor például felsorolja az egyik őrhelyen különböző nemzetiségűek által a falba vésett neveket, a tőle nem teljesen idegen, erőteljes humorral az István keresztnevű magyar katona családneveként olyan szót említ, amit ugyan, sajnos, valóban olvasni ide-oda fölírva, vezetéknévként viszont nem használatos.) Annál pontosabban ismerte viszonyainkat, múltunkat. Egy prágai kisfiúról meséli, hogy Rózsa Sándorhoz szeretett volna hasonlítani; kassai látogatásáról beszámolva kegyelettel sorolja fel a magyar történelemnek a városhoz fűződő kapcsolatait; Vágó Béla, László Jenő és Révész Béla szocialista magyar írókra hivatkozik, Rothziegel Leó bécsi munkással való ismeretségéről szólva nem mulasztja el megjegyezni, hogy ismerőse a Magyar Tanács- köztársaság osztrák önkénteseinek vezetője volt; elbeszéli a magyar korona egy évét; több alkalommal is gyilkos gúnnyal leplezi le a tetoválásaival büszkélkedő k. u. k. ellentengernagyot, Horthy Miklóst; és így tovább. A nagy festő, Dürer őseinek nyomát kutató írását a századelő félig magyar, félig német Gyulájának érzékletes, az akkori magyar- országi művelődéspolitikát is alaposan megfricskázó leírásával vezeti be: „A dohányárus .,jó napot’ kíván, és félreteszi az éppen olvasott ,Friss Ojság’-ot. Ez nem csodálnivaló. Dél- magyarországon vagyunk, Gyulán, Békés megye székhelyén. A rendelkezésünkre álló legékesebb magyar nyelven kérünk tehát cigarettát. Sajnos, a trafikosnak egyáltalán nincs cigarettája, csak pipadohányt, és szivart tart, és ezt — jófajta német paraszti tájszólásban közli; ugyanis egyáltalán nem tud magyarul beszélni, városrészbeli szomszédai közül is csak alig valaki. A német negyedben vagyunk, a magyar köszönés itt éppoly megszokott, mint a „szervusz”, a cipészinasok', és az „ágyő” a szó jelentését aligha ismerő berlini hentesnék között, a ,Friss Űjság’-ra fizetnek elő, mert a gyerekek az iskolában csak magyarul tanulnak olvasni. Ügy hogy hétpecsétes titok marad számukra, hogy amit ők ,bajm’- nak mondanak, azt ,Báume’- nek kellene írni. Mindazonáltal a templomon német bibliai felirat van, és a közeli József-temetőben sem a legrégibb, sem a legújabb sírköveken nem találni egyetlen nem német szótagot sem.” Az idézetből is nyilván-, való, hogy Kisch nem csupán mások elbeszéléséből ismerte Gyulát, hanem maga is megfordult ott, mégpedig, csakúgy, mint egy-két évvel korábban az Erdélyből származó román író, Liviu Reb- reanu, a monarchia hadseregének katonájaként. Kisch gyulai tartózkodásának sokáig homályba burkolózó részleteit csak a legutóbbi időkben ismerhettük meg, Kisch anyjához és Paul nevű bátyjához. írott leveleinek 1978-ban megjelent gyűjteménye nyomán. Az I. világháború kitörésekor Kisch egy prágai ezred egyszerű katonájaként vonult a szerb frontra, ahol gyorírással jegyzetelve örökítette meg a háború koz- metikázatlan mindennapjait. Ebből az anyagból készítette írd fel, Kisch! című, a legjelentősebb háborúellenes könyvek közé tartozó, ugyancsak sok magyar vonatkozást tartalmazó kötetét. Sebesülése után Prágában kezelték, majd újra csapathoz került. Először Orsován és Temesvárott szolgált, majd 1916. február 20-án Gyulára helyezték. Ott-tartózkodását tíznapi elzárással kezdte. Ezt azért kapta, mert korábbi állomáshelyéről felettesei által hadititkok kibeszélésének minősített tudósítást küldött a Pester Lloyd című pesti, német nyelvű lapnak, mely- lyel alighanem a magyar fővárosban katonáskodó egyik fivére révén került kapcsolatba. A nyughatatlan, mindenhol izgalmat, mozgást kereső Kisch érthetően nem rajongott a. hátországnak számító, Gyulán kapott feladatokért (melyek közé még a legénység leveleinek cenzúrázása is tartozott). Gúnyosan írja 1916. június 27-i levelében anyjának: „Ma szörnyű zivatar volt, lakásommal szemben kétszer belevágott a villám a villámhárítóba, szállodánkban az elektromos vezeték zárlatiét kapott. Látod, itt is lehetne háborús leírásokat készíteni,' az inspekcióról és más veszélyekről.” Különösen ellenszenvvel állt „a magyar Alföldön végigvonuló lisztrekviráló bizottmány élén”, ahogy 1916. augusztus 4-én, Békésen kelt levelében írja. Azt lehetne hinni, a Gyulán töltött több mint tizenöt hónap szakmailag nem nyújtott kibontakozási lehetőséget a riporternek. Ez azonban nem így volt. Állandó levelezésben állt családján kívül számos ismerősével, kollégájával. (Cseh fordítójához, Antonin Macekhez Gyuláról írott levelét szinte minden, Kischről szóló tanulmány idézi.) Magyarországgal foglalkozó könyveket, térképeket küldetett magának, levéltári anyagokat nézett át, nyelvészeti kutatásokat folytatott. Itt alakult .ki az a jellegzetesen kisch-i riporttípus, amelyet később különösen Mexikó- könyvében alkalmazott nagyszerűen: tudományos alaposságú előkészítéssel létrehozott, történelmi témát feldolgozó, ám rendkívül élvezetesen előadott tanulmány. Ennek legjobb példája épp a Dürer-cikk, mely legelőször Dürer magyar szülővárosa címmel jelent meg 1916. október 19-én a Berliner Tageblatt, majd két nappal később — változatlan szöveggel — a prágai Bohemia hasábjain. A munka legkiérleltebb változata A száguldó riporter kötet Kutatások Dürer ősei után című írása. Ebből idéztük fentebb a Gyuláról szóló hosz- szabb részletet. Kisch több mint két tucat, Gyulán keltezett levele közül az utolsót 1917. április 20-án írta anyjának. Ekkor már sejtette, hogy nemsokára Bécsbe kerül, a hadi sajtóközpontba. 1917. május 2- án kezdte meg a szolgálatot a császárvárosban. Hamarosan — kihasználva viszonylag szabad mozgási lehetőségét — illegális mozgalmi tevékenységbe kezdett; alig egy évre rá pedig már mint a bécsi Vörös Gárda megalapítója és vezetője tevékenykedett. Szabó János Bonyhay Benjámin emlékezete Bonyhay Benjámin 1805. október 11-én született Füzesgyarmaton, ahol atyja a református egyház lelkésze volt. Szülőfalujában és Nagyszalontán járt elemibe, s a középiskolai tanulmányait, valamint a jogi tanfolyamot már a debreceni kollégiumban fejezte be. Ezután egy évig a megyénél folytatott törvényes. gyakorlatot, és a főjegyző mellett gyakorno- koskodott Mezőberény község jegyzőjévé 1827-ben választották meg, s e tisztséget 1845-ig töltötte be. Meleg szeretettel kötődött a néphez. A jobbágyság idején az elszigetelt, elnyomott emberek helyzetét igyekezett elviselhetővé tenni. Könnyíteni és javítani akart sorsukon azért, hogy elmaradottságukból, tudatlanságukból felemelkedhessenek. .. „Elháríthatatlan akadályok” hatására jegyzői hivataláról 1845-ben lemondott, és újra visszatért a megyei szolgálatba. Ezután a főispán megyei táblabíróvá nevezte ki, majd 1848-ban megyéi árvaügyi számvevő, egy évvel később pedig főszámvevő lett Ebben a minőségben is nagy szakavatottsággal és ritka lelkiismerettel járt el. A szabadságharc alatt szintén helytállt. Mint lelkes érzelmű hazafi, a hatalom embereinek szemében gyanússá vált, s ezért üldözni kezdték. Jóllehet hivatalában megtűrték még egy ideig, mert pótolhatatlannak bizonyult, később azonban mégis felmentették állásából. Mezőberény község kérelmére az ottani árvabizottmány jogtudós ül- nökségére egyhangúlag „meghívatott”. Több éven át megmaradt ezen a poszton, és jótékonyan tevékenykedett. Az 1860-as években ő is szorgalmazta a Békés megyei takarékpénztár megalakítását. A szabadságharc után visz- szavonultan élt. Mint népies író, különösen az 1850-es években dolgozott sokat. Műveit a hazaszeretet, a munkáséletre való buzdítás nemes eszméi hatották át. Keresetlen egyszerűséggel, kedélyességgel és megnyerő őszinteséggel írt. Kiadott műveinek bevételét nevelésioktatási célokra, valamint segélyezésekre fordította. Miskolc nevével a nehézipari üzemek, a kohók fogalma forrt össze. Pedig nem kevésbé nevezetes Miskolc, mint fürdőváros. Strandjai, fürdői, termálvizei messze földön híresek. Miskolc üdülőnegyedében, Tapolcán, szépen gondozott parkban, árnyas fák alatt, tulipánágyások és egy csónakázó tó hídjain vezet az út a barlangfürdőhöz. E fürdők érdekessége, hogy ivóvízminőségű meleg karsztvize? 29 fokos, és összetételénél fogva alkalmas vérkeringési zavarok, véredény- megbetegedések és különböző idegártalmak gyógyítására. Két fedett medencéjét '36—38 fokosra fűtik, a harmadik a szabadtéri medence, amelyet vasbeton kagylóhéj övez; ugyancsak használható rossz időben is. E fürdő vizét már a 16. században használták gyógyításra. Mai formáját 1940- ben nyerte el, s nagyobb arányú átépítésre 1958—59- ben került sor. Ekkor készült el a nagy idegenforgalmi látogatottságnak örvendő, és Közép-Európa- szerte egyedüli barlangfürdő, amely mai formájában 1968- tól működik. A barlangfürdő: teraszbarlang, amely hazánk más barlangjaitól abban különbözik, hogy nem hideg karsztvíz, hanem az alulról felszálló hévizek oldották ki. A barlangfürdő rejtett kürtőit elzárták, és A barlangfürdő bejárata Írásai a Vasárnapi Újságban, a prot. naptárban, a prot. népkönyvtárban és néptanítók könyvében jelentek meg. A Vasárnapi Üjság című lapnak 1858—62 között munkatársa volt. Irodalmi és hírlapírói tevékenysége a 48-as eszmékhez hű, demokratikus, népies irányzatot képviselte. A főleg népművelési, falusi tárgykörű cikkeit más lapok is közölték. Érdemes még megemlíteni, hogy a legjobb viszonyban volt Petőfivel és Jókaival is, akik nála laktak Mezőberényben egy ideig. Noha nagyszerű tettek és rendkívüli alkotások nevét nem hirdetik, mégis csupa szív ember, s kiváló jellem volt. A Békés megyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat örökös tagjának számított. Bonyhay Benjámin 1885. szeptember 9-én hunyt el. Több mint fél évszázadon keresztül járt elöl a haladás és művelődés útján. A múzeumi hónap alkalmával — születésének 175., és halálának 95. évfordulóján — ezzel az írással reá emlékezünk... Borbiró Lajos így az értékes, gyógyhatású levegő kiáramlása is megszűnt. A 140 négyzetméteres vízfelület kissé korrigált, de szabálytalan, eredeti formában maradt meg. A csodálatos szépségű kürtők, barlangjáratok, vízesések, s a kellemes kristálytiszta víz nagy vonezrőt jelent. Évente 300 ezer fürdőző keresi fel e helyet. A barlangban feltörő hideg forrásokat kizárták, és vasbeton alappal látták el a barlangot, amelyben 6 dögönyözőn keresztül nagy gyorsasággal, állandóan cserélődik a víz. Közel a fürdőrendszerhez árnyas fák között találjuk a tapolcai strandot — sport- és nagymedencével, korszerű öltözőkkel. Vizét a termálfürdő melegvízforrásaiból nyeri, amelyet előzőleg a Hejő-patakban lehűtenek. Festői környezetben, a Bükk-hegység lábánál, a diósgyőri vár szomszédságában fekszik a diósgyőri várfürdő. A 21—24 fokos forrás vizére medencét építettek. A forrás felhasználása még Nagy Lajos király idejére nyúlik vissza. Napjainkban is felhasználják, télen ivóvízellátásra, nyáron 3 hónapig a strand üzemeltetésére. E területen építették fel a miskolci szaunát, két eredeti finn szauna pontos mását, amelyhez egy természetes barlangot alakítottak át hideg vizes medencévé. A város központjában 1929-ben épült a mai Augusztus 20. fürdő. Akkor hálózati vízzel látták el a medencét, és gőzturbinák hulladékenergiájával fűtötték. E lehetőség megszűnte után a fürdőt bezárták, s csak az 1951-es újjáépítéskor nyitották meg ismét. Amióta új kutat fúrtak, 45 fokos vízzel látják el a fürdőt; a kisme- dence vizét nyáron hűtik is. A kút 600 méter mélységből percenként 400 liter vizet ad, s ezzel . a Széchenyi-fürdő forrásai után az ország leg- bővizűbb kútjának számít. Említsük még meg Miskolc fürdői közt a Szabadság fürdőt, amelynek gőz- és tisztasági fürdője, valamint fedett uszodája is van. E fürdő termálvize is 45 fokos és kénes hatású. K. M.
