Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
riTHTTl 1980. október 15., szerda A A munkapadtól a vezérigazgatóig \ I. Felszippantott jogkörök Elgondolkoztató folyamat zajlott le az utóbbi tíz évben a hazai ipargazdaságban: míg a vállalatok önállósága kiterjedtebbé, erőteljesebbé vált, a vállalatokon belüli munka irányítása, szabályozása általában — de viszonylagosan mindenképp — merevebb, kötöttebb lett. A gazdaságirányítás korszerűsítése — mondják a szakemberek — tíz évvel ezelőtt megállt a gyárak kapujában, s a legtöbb vállalatnál azóta sem kapott „belépő cédulát”. A helyzet — kissé egyszerűbben fogalmazva — úgy is jellemezhető, hogy miközben a népgazdaság szabályozásában a közvetett, a helyi önállóságot, felelősséget növelő, a helyi találékonyságnak egyre nagyobb teret nyújtó módszerei kerültek túlsúlyba, addig a vállalatoknál fennmaradt, sőt: több szempontból felerősödött a „tervutasításos”, a szigorúan részletes előírásokra támaszkodó, mindent szabályozni igyekvő, keretek közé szorító, túlszabályozott (túlbiztosított?) irányítás. A vállalati belső irányítási rendszer megmerevedését az utóbbi tíz évben bekövetkezett újabb vállalati összevonások sora is segítette. A trösztök, a több telephelyes vállalatok létrejötte ugyanis óhatatlanul előidézte a gyárak irányításának centralizálását, az adminisztratív szabályozási módszerek előtérbe kerülését. A korábban külön gazdálkodó, önálló gyárak összekapcsolása után ugyanis kézenfekvőnek látszott, hogy e gyárak eggyé- forrasztását (az esetleges elkülönülni vágyásuk féken tartását) a vezetés centralizációja szolgálja a legjobban. Igaz, nem is volt más minta az összevonásokkal létrehozott nagy gazdasági egységek. megnyugtató (egyA késő tavasz, hűvös nyár nem kedvezett a zöldségve- tőmag-termesztésnek. Emellett árvíz, belvíz is károsított a Békés megyei Zöld- ségvetőmag-termelési Mo- delltársulás szövetkezeteiben. Az ötezer hektárnyi vetésterület egyötödén csökkentette ,az idén a termést a víz valamelyik formában. A társulás vezetősége mégis bizakodik. Néhány napja befejezték a tagok a vetőmagtermő hab vágását, s már csak a paradicsom és a paprika szedése van hátra. Az október elején egyszer előfordult fagy nem tett károkat a növényekben, hiszen az arra érzékeny uborka egésze, a paradicsom és paprika zöme már biztonságos helyen volt. A késői borsó- fajtáknak viszont nem tett jót, hogy sokszor megáztak. Ezerkétszáz tonnára tehető Még az eső előtt befejezték az ipari növények betakarítását a medgyesegyházi Haladás Tsz dolgozói. Levágták a kendert, napraforgót, felszedték a magrépát, a magtermő dinnyét. A hét végén 55 milliméter eső hullott a szövetkezet területén. Éppen időben jött a lassan, csendesen hulló csapadék, hiszen a száraz, rögös talajok miatt nehéz vetésre számoltak a szövetkezet vezetői. A víz szétrombolta .a talajon levő göröngyöket, így személyi, felelős — vezér- igazgatói) irányítására. Fel sem merült, hogy a trösztök, nagyvállalatok irányításának centralizált formája gondokat okozhat a hatékonyság alakulásában, hiszen egy önállóan dolgozó nagyvállalat belső mechanizmusának fontosságát, a vállalati eredményre gyakorolt hatásának mértékét a szocialista vállalati irányításban korábban (alacsonyabb fejlettségi szinten) semmi sem jelezte. Korábban nem is a vállalati eredmény alakulása volt az elsődleges szempont egy vállalat működésének belső szabályozásában, hiszen, ha az eredmény rosszul alakult, vagy a beruházási kereteket túllépték, a (költségvetés úgyis segített. A vállalatok belső intézményrendszerének kiépülésében sokkal inkább a rend, a fegyelem, az ellenőrzés szilárdsága, illetve a sok telephelyes vállalat szervezeti, ügyrendi összekovácsolása kapott hangsúlyt. Azt is mondhatnánk, hogy nem a termelés szempontjai voltak égetőek, hanem — tisztelet az egy-két kivételnek, amelyekről még szót ejtünk — a morálisak. A népgazdasági szabályzók egyre inkább a vállalatok rugalmasságát szorgalmazták, sokfelé a vállalatok vezetői is készek már a rugalmasság növelésére, csakhogy a gyors tempóváltáshoz — a gazdálkodási szemlélet váltásához — a korábbi tempóhoz idomult vállalati belső irányítás „fogaskerekei”, „áttételei” változtatások nélkül már nem alkalmasak. Persze ennek hatását a vállalatok eredményességére számszerűen nehéz kimutatni. Ha a hazai gazdaságban egyetlen ágazaton belül az azonos célú és technológiájú vállalatok körében többféle belső mechanizmus létezne, akkor az eredmények az a mennyiség, amelynek emiatt csökkent a csírázóképessége. Mivel az időjárás Európa más részein sem volt ideális ,az idén a magtermesztésnek, a társulat vezetői bíznak benne, hogy nem okoz gondot ezeknek a tételeknek az értékesítése sem. Sokat segített a társulás tagjainak munkájában, hogy minden szükséges gépet időben megkaptak. Az idén ér véget ugyanis az a négyéves periódus, amelynek során kiépítették a teljes vetőmagtermesztési gépsort. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei jól megszervezték, az AGRO- TRÖSZT szakemberei pedig időben szállították a tervben megjelölt gépeket. ' Az idén ez több mint 60 milliós gépimportot jelentett. jó magágyba kerülhet a mag. Október 13-án, hétfőn el is kezdték ezeregyszáz hektáron a búza vetését. Ezen a napon láttak hozzá a hasonló nagyságú kukoricaterületen a betakarításhoz és a százhektárnyi cukorrépa szedéséhez. A háztájiban most a cirok vágása, a maglehúzás jelenti a nagy munkát, hiszen kétszáz hektár termését kell előkészítve átadni az idén a felvásárlónak. összevetésével az eltérő megoldások rangsorolhatók lennének. A helyzet azonban az, hogy valamennyi ágazatban és még a teljesen eltérő rendeltetésű, nagyságú, technológiájú vállalatoknál is a belső irányítás felépítése lényegében mindenütt azonos. A jelenleg általában alkalmazott rendszer alapjában véve csak abban különbözik a két évtizeddel ezelőttitől, hogy a végrehajtás és az irányítás csúcsa közé több lépcső épült be. Nem ritka, hogy a munkapad és a vezérigazgató közé 10—12 szint ékelődik. A tröszt (vagy nagyvállalati) központ általában négy vezetési szintet foglal magában. Az első szinten a vezérigazgató, a másodikon a helyettesei, a harmadikon a főosztályok, a negyediken az osztályok helyezkednek el. Ez a felállás a tagvállalatoknál, gyáregységeknél is: igazgató, igazgatóhelyettesek (vagy főmérnök, főkönyvelő), azután főosztályok, osztályok, ezután következik — kilencedik szintként — az üzemvezetők lépcsője, majd a műhelyvezetőségek, azután a mű- és csoportvezetők szintje. 10—15 évvel ezelőtt még általában csak 4-5 szintből állt a vállalati irányítási piramis: igazgató, főmérnök és főkönyvelő, osztályok (a főosztály igen ritka volt), üzemvezetők, művezetők. 10 —15 év alatt tehát a vállalati belső irányítási szintek száma megkétszereződött. Egy, az adott termelési színvonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló szervezet óhatatlanul „felszippantja” az alsóbb lépcsőkről a hatásköröket, a döntési lehetőségeket, és ez kialakítja azt a fajta döntési mechanizmust, amelyben az elhatározások túlnyomó részét már nem ott hozzák — függetlenül azok horderejétől —, ahoi az információ „előáll”. Tehát a végén már abban is „felül” döntenek, s nem a műhelyben, hogy például, hol álljon az esztergapad, vagy hova kellene egy polc a szerszámoknak.-A túlméretezett szervezet gyűjti és gyártja is a jogköröket, hiszen működnie kell. Noha — s ez a szakiroda- lomban már közhelyszámba megy — erre a nagyvállalati irányítási hierarchiára rengeteg korszerű feladat várna: például a tények alapos elemzése, a vállalati stratégia kialakítása, a vállalatok külső kapcsolatainak koordinálása, sőt: például éppen a vállalati belső mechanizmus tökéletesítése is. iMa azonban, különösen erre az utolsó teendőre még csak elvétve gondolnak. Például a Taurusnál, a Rába Műveknél, a Medicornál, a Magyar Alumíniumtrösztnél, a Telefongyárban egy-két éve folyik a (felmérő, tervező) munka a belső mechanizmus korszerűsítésére, ezeknél a vállalatoknál egy-egy kisebb intézkedésre is sor került, ám mindez még távolról sem jelenti azt, hogy a vállalatok többségénél valóban komoly elhatározás létezne a belső mechanizmus reformjára, és ahol próbálkoznak is — az említett helyekkel együtt — a munka ott sem halad előre a már rég szükséges gyorsasággal. (Legújabban, egyes helyeken az adminisztratív létszám egy részének átcsoportosítása a termelőmunkában sokkal inkább a munkaerőhiányt igyekszik ellensúlyozni, s nem a vállalati intézményrendszer átalakításának kezdetét jelzi.) Mindebből pedig sok veszteség adódik. Gerencsér Ferenc (Következik: 2. A felaprózott felelősség) Befejezés előtt a magbetakarítás lói jött az eső Medgyesegyházán A síküveggyárban magas fokú az automatizáltság. Kézzel gyakorlatilag nem kell az üvegtáblákhoz nyúlni léssel. A zsugorfólia viszont tökéletesen tisztán tartja és a mechanikai sérülésektől is megóvja .az üvegeket. Javításra, szállításra nincs gond, így végső soron — a munkaerő-megtakarítás miatt — a megrendelőknek ugyancsak olcsóbb. Hiába jó azonban a termék, és hiába praktikus a csomagolás, árban is versenyképesnek kell lenni a világpiacon. Az üvegeknél a termelési költségek 80 százalékát az energia adja, érthető, hogy ezen lehet a legtöbbet spórolni. Ennek az egyik módja, hogy csökkentik a selejtet, hiszen így kevesebb anyag és energia megy veszendőbe. Évről évre sikerült javítani az első osztályú termékek arányát, de van néhány terület, ahol már szinte az elméleti határhoz közelednek. Ezért — bár a különbségek csökkentése változatlanul fontos célkitűzés — egyre jobban előtérbe kerülnek az energiatakarékosság más útjai is. Fokozzák az üveggyárban a hulladékenergia hasznosítását, a gyár gőzellátását gyakorlatilag ebbői fedezik. Új huta Az idei év jónak ígérkezik az üveggyárban. Termelési értékük mintegy 2 milliárd forint lesz, és a tervezett 120 millió forintos eredménnyel szemben várhatóan 140 millió forintnyit realizálnak majd. Ez azonban senkit sem tehet elégedetté, mert a' feladatok egyre nagyobbak. Jövőre például 2,2 milliárd forint termelési érték ,a célkitűzés és hasonló arányban kívánják növelni a nyereséget is. Ez az alapvető feltétele annak, hogy ,az ez évihez hasonlóan jövőre legalább 3,5 százalékos bérfejlesztést végezhessenek. Igény van a gyár termékeire, csak öblösüvegből 3—400 millió darab az éves igény, mérettől függően. Jövőre rendkívüli mértékben megnő a bébiételes palackok gyártása: ebből 25 millióra van megrendelésük. Fokozódik a kereslet a síküveg termékek iránt. Sok huzavona után ma már 100 ezer négyzetméter körüli a Hungaro- pan-üveggyártás és egyre több az építőipar által igényelt továbbfeldolgozott üveg mennyisége is. Az üveggyárban érthető módon optimistán látják a jövőt és ebben ,az optimizmusban osztoznak az Üvegipari Művek vezetői és a felsőbb irányító szervek. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy jövőre egy új huta építését kezdik meg Orosházán körülbelül egymilliárd forintért. Ebből a hatalmas összegből olyan termelőberendezést hoznak létre, mely a tőkés export további jelentős növekedését teszi lehetővé. nyai László — Nyitott gyár a mienk, legalábbis a szó közgazdasági értelmében. Termelésünk 20 százaléka exportra kerül, de vannak területek, ahol ennél jóval magasabb az arány. Üveggyártás azokban az országokban is van, ahová szállítunk, mégpedig nem is .akármilyen színvonalon. Nekünk élvonalban kell haladnunk, ha piaci pozícióinkat tartani .akarjuk — foglalta össze tömören a feladatot Czövek László, az Orosházi Üveggyár gazdasági igazgatója. Így megfogalmazva tiszta, világos és egyszerű minden, ami a végrehajtást illeti, az azért nem könnyű feladat. Négyszeres export Az üveggyár legnagyobb exportpartnerei a Német Szövetségi Köztársaságban vannak. Ide szállítanak különböző nyomásálló üdítőital-palackokat, még pedig évről évre többet. Ezelőtt öt évvel 2,2 millió dollár volt az éves tőkés export értéke, az idén ez 10 millió dollár lesz. Még ha figyelembe vesszük a dollár árfolyamának változását, * akkor is legalább négyszeres az emelkedés. És ezt a dinamikát olyan körülmények között érték el, amikor ,az energiaárak emelkedtek, az NSZK-ban csökkent a gazdasági fellendülés és erős 5- dött a konkurrencia. A nagy verseny azzal jár, hogy állandóan követni kell a technológiai fejlődést. Az üveggyár palacktermelésé- nek 25 százaléka az NSZK- ba kerül és itt néhány éve egy új eljárást, vezettek be. Ez az úgynevezett présfúvó palackgyártási technológia, mellyel könnyített palackok készülnek. Az eljárás lényege, hogy a présfúvó technológiával gyártott palackok fala mindenütt egyforma vastag, így ,az egész vékonyabb lehet, mint a jelenlegi eljárásnál, .ahol a leggyengébb pontra kell méretezni és emiatt másutt mindenütt feleslegesen vastag az üveg. Ez az új eljárás 16 százaléknyi anyagmegtakarítást tesz lehetővé, csökkennek a szállítási költségek is. Az üveggyár 30 millió forintért megvásárolta ,a gyártási eljárást, és jövőre már köny- nyített palackokat küldenek az NSZK-ba. Az erre fordított deviza két év alatt megtérül és h,a a belföldi ellátást szintén könnyített palackkal oldják meg, akkor ez rendkívül jelentős anyag- és energiamegtakarítást eredményez. Hasznos hulladékenergia A gyártástechnológia fejlesztése csak egyik nagy eredménye az idei esztendőnek. A másik, a csomagolás területén született. Nem elég ugyanis legyártani az üveget; azt épségben és lehetőleg tisztán el kell juttatni a felhasználókhoz. Teljes körűvé tették hát- és zsugorfóliás csomagolást. Egyszer használatos csomagolóeszközről lévén szó, ez első pillanatra drágábbnak tűnik, mint a régi rakodólapos. Ott ugyanis a vevőknek nem kellett kifizetni a göngyöleg árát, és az az üveggyárba visszajutva újra használható volt. Csakhogy állandó gondot jelentett a begyűjtés, a raktározás, a visszaszállítás és nagyon sok tönkrement, a nem éppen kíméletes kezeI-.gyrc növekszik az edzett portálüvegek felhasználása, és az Orosházi Üveggyár a gyártás meghonosításával jelentős im- portmegtakarítást tesz lehetővé Fotó; veress Erzsi
