Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
1980. szeptember 14., vasárnap «HiWKElcl Ügyes kezű mesterek Gondolatok a gyermekbalesetek megelőzéséről Beszélgetés Kulcsár Ferenc rendőr századossal, az MKBT titkárával Az 50-es esztendők elején keveseknek adtak iparigazolványt. Ma már az elmúlt évek kedvező, kedvcsináló intézkedései nyomán egyre több ügyes kezű mester áll a lakosság szolgálatában. 0 cipész Bucsa főutcáján rozsdás kilincs, kopott műhelyajtó fölött szerény tábla hirdeti: Csaba István cipész. Nyitnám az ajtót, nem enged. Hátul az udvarban ráncos arcú öregasszony toporog a gágogó libák között. — A Pistát keresi? — mér végig kíváncsian. — Éppen Szeghalmon van a KIOSZ- nál. A déli busszal biztosan megjön. Én vagyok az utolsó mohikán Mosolygós, 35 éves fiatalember. A tenyérnyi műhely maga a történelem. A falon néhány bőröv, a vásárlók könyve. Egy stelázsin régi kaptafák. A mester ráül a „csikóra”, szeme, keze közelében az ősöktől örökölt snittvas, díszrádli és rengeteg cipészkellék. — A dédapám, a nagyapám és az édesapám is ezt a mesterséget űzte. Én vagyok az utolsó mohikán. Sok helyen dolgoztam, de nem sikerült sehol sem gyökeret verni. A Martfűi Cipőgyárban másfél évig bírtam, dolgoztam Pesten, a kézműipari vállalatnál, Karcagon a szövetkezetben. — Nyugtalan? — Dehogy. Itthon jobban érzem magam, és az édesanyámat, a nagymamát sem akarom sokáig magára hagyni. Most július 8-án nyitottam ki. Hívott a tanácselnök, a lakosság. Meglásd, Pista, nem bánod meg, ha hazajössz — hajtogatták. Hallgattam rájuk. Kezébe vesz egy lyukas talpú bakancsot. Nyúl a fogó után. — Jó szem, fürge kéz kell ehhez a szakmához — mondja. — Űj lábbelit nem készítek, csak javítok. Erre van igény. Cudarul megdrágult az anyag. A kruppontalp kilója 130-ról 406 forintra szökött, és a minősége sem valami jő. — Nem haragszik, ha suszternek szólítják? Nevet. — Ugyan, ez németül cipészt jelent. Inkább az a gondom: hogyan szerelem fel a műhelyt. Kellene egy varrógép, s új szerszámokra is szükségem van. Még szerencse, hogy 3 évig nem kell fizetnem adót. Feláll. Néhány perc múlva visszaindul a birodalmába... II fazekas Körösladány, vásártér. Om- bódi Jánost keresem, a megye egyetlen fazekasát. Ott, a Gyomára vezető út mellett a kertje, szedi a burgonyát. Pirosló körtével kínál, majd a hosszú parasztház műhelyajtajában fordítja a kulcsot. Ajtót tár életére is: — Tavaly óta nyugdíjas vagyok — invitál beljebb a 62 éves mester. — Hódmezővásárhelyen tanultam a szakmát az édesapámtól. A bátyám is fazekas volt, de meghalt szegény. A vénséges gerendák alatt korsók, virágcserepek, köcsögök. Amott miskakancsó, száradó boroskupák. A kézhez simulnak, embert gyönyör- ködtetően szépek. A cserép! János bácsi életének értelme. Most pihen, hideg az égetőkemence. Felveszi a kötényt, agyagot puhít. — Jönnek az érdeklődők, a középiskolás lányok. Valamikor szakma volt ez, most már művészet. Népművészet. Hull a szó, forog a korong, formálódik a csecses- korsó. Mezítláb rúgja a korongot. Belül az ujjak, kívül a fakés segít. Elkészül a nyakrész, később a rostély és a fül. — Csak a népi vásárokra járok, meg az itthoni piacra. Persze, sok oklevelem van Szeghalomról, Pestről. Csabáról, Kovácsházáról. A BNV-n kétszer is kiállítottam. — Engem megnyugtat a munka. Az agyag, a fölhe- vült kemence, a színes, mákos edények világa. Csinálom, míg bírom. Csak az bánt, hogy a gyerekek nem örökölték a szakmát. Az egyik kőműves, a másik lakatos. Arcán mosoly, szemében fény. Forog a korong ... n szabó Szeghalom, Béke utca 23. Boros Imre 66 éves szabómester háza. Áll a pult mögött, nyakában az elmaradhatatlan mérőszalag. Az ablaknál ódon varrógép, barna keretben tükör. A fogason zakók, az asztalon nadrágok. Szemüvegét igazgatja, be-be néz a hátsó helyiségbe, ahol egy fiú farmert próbál. — Van munka? — Mi az hogy van! Csak győzzem cérnával. — Jobb lenne pihenni... — Mondja csak, hallgatom. A nyugdíjam havi 1500 forint, valahogyan boldogulni kell. Ha megunom a gör- nyedést, kimegyek a kertbe és ott teszek-veszek. — Megszokta? — A munkát? No hallja, 12 éves korom óta dolgozom. Romániában tanultam a mesterséget, egy szerb szabótól, A katonaságnál is varrtam. Lúgoson, Déván, Kolozsváron tökéletesítettem a tudásom. Ide, Szeghalomra 1942-ben kerültem. — A masina mennyi idős? — Ha én azt tudnám. Éppen 38 évvel ezelőtt vettem használtan 355 pengőért. Pfaff-típus, szétverni sem lehetne talán. — Készruhát alig látok ... — öltönyt keveset varrók. Inkább javítok, alakítok. — Utánpótlás? Inkább csak javítok, alakítok Fotó: Martin Gábor — Az nincs. A fiam elvégezte a műszaki egyetemet. Most az MTI-laborban fotós. Nézze, ezt ő fényképezte. Elém teszi a Gyermekünk című folyóiratot. A képről fekete szemű kisfiú mosolyog felénk. Mintha az öreg is felvidulna. Lám, lehet boldog is az ember ... Húsz esztendős hazai tapasztalatokra tekint vissza az alkoholizmus elleni klubmozgalom, amely megyénkből indult el. A megyei kórház elmeszakfőorvosa, dr. Baly Hermina az első pillanattól kezdve feladatának tekintette a klubok támogatását. Miután ezekben a napokban éppen Gyulán rendezik az országos alkoholellenes konferenciát és klubtalálkozót, tőle kértünk véleményt a klubok jelentőségéről, jövőjéről. — A klubok utógondozótevékenységét döntő fontosságúnak ítéli az alkoholizmussal fogalalkozó szakirodalom. A gyógyulási esélyt a gyógyító közösség léte megháromszorozza. A visszaesés megelőzését, a rehabilitációt szolgálhatja a klub, de csak akkor, ha megfelelő irányítással, tartalmasán dolgozik. Megyénkben öt ilyen klub működik pszichiáter elnökök irányításával. Titkára a legalkalmasabb személyiségű, gyógyult alkoholista lehet, aki tudatában van annak, milyen veszélytől szabadítja meg társait. Fontos közösségszervező erő a jó progBékés megyében tavaly 768 közúti közlekedési baleset történt, melyből hatvan esetben gyalogos okozta a balesetet. A gyalogos balesetek 40,5 százalékát a figyelmetlenül közlekedő gyalogosok idézték' elő, így ezek közé tartoztak a gyermekek is. A tapasztalat és a statisztika azt mutatja, hogy a vakáció után, tanévkezdéskor kissé emelkedik a gyermekbalesetek' száma. Erről beszélgettünk Kulcsár Ferenc rendőr századossal, a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával. — Hogyan, és milyen céllal lehet a gyermeket a helyes közlekedésre nevelni? — Az új tanév kezdetén, amikor a gyermekek átlépik az iskola kapuját, gondoljanak a szülők arra, hogy nemcsak iskolások, hanem rövidesen a közlekedésnek is önálló részesei lesznek gyermekeik. A gyermek1 „közlekedési nevelésének” kettős célja van: meg kell őket védeni a közúti közlekedés mindenkor fenyegető veszélyeitől, valamint meg kell teremteni bennük a biztonságos és helyes közlekedési magatartásnak az alapjait. E célok megvalósításában a szülőknek, a családnak kell elöl járni. A szülők feladata, hogy gyermekeiket megtanítsák a közlekedésbeli első lépésekre, s az alapokon túl, a későbbiekben is segítsék a közúti közlekedéshez való helyes alkalmazkodásukat. A gyermekeknél a hozzá legközelebb álló felnőttek példája eleve meghatározza magatartásuknak alakulását. A gyermek' előbb-utóbb egyedül jár majd az iskolába, ezért célszerű helyesen megválasztani az iskolába vezető útvonalat. Ez nem minden esetben a legrövidebb út. A gyermek magatartásbeli hibái következtében kerül legtöbbször balesetveszélyes helyzetbe. Ez a magatartásbeli hiba egyúttal baleseti ok is. — Melyek a legjellemzőbb okok? — Ezek a következők': az elguruló labda, vagy más játék után kiszalad az útra, a játszótársának, vagy hozzátartozójának hívására átfut az úttesten anélkül, hogy’ körülnézne, látást akadályozó tárgyak, parkoló járművek ram. A kötetlen társalkodás, kulturális események mellett jogi, orvosi témájú előadásokra, felvilágosító tevékenységre is szükség van. A klubok megalakulása után rájöttünk, hogy a gyógyítás kevés. Nem elegendő csak a volt alkoholistát a klub körébe vonni, családtagjait is támogatni kell. A beteg előző életéből sérült lelkű feleséget, gyermekeket hozott magával, akiket meg kell győznie gyógyulásáról, de akiknek feladatuk őt is segíteni. Kollégámmal, dr. Marschall Györggyel együttmunkálkodva komoly szakmai sikernek érezzük a komplex therápia eredményeit, amikor a klubtagok hozzánk kísérik a házastársat, a gyermekeket, s beszélgetünk velük. A szorongásukat csak így tudjuk megszüntetni, a múlt felhánytor- gatásának mérgét felszámolni. Ez a pszichiáterekre nagy feladatokat ró, de ha száz közül öt esetben eredményes lesz, megérte. Lassan átalakul a gyógyult alkoholista személyisége is. Mások lesznek társadalmi kapcsolatai, között játszik, s a játék hevében az úttestre kerül. Egy másik gyermeknek vagy gyermekcsoportnak a vonzásában „vakon” a gyermekek után szalad. Találhatók még okok a járdán való közlekedés esetében is, főleg városokban. — Melyek ezek? — Példának említhetném, mikor a gyermek a lámpaoszlop körül futkos, a járda- szegélyen egyensúlyoz, a korlátláncon hintázik, alatta átbújik, vagy gyermektársával kergetőzik. Kriminológiai kutatások szerint a legtöbb balesetet a gyermekek szertelensége okozza. Gyermeklélektani- lag azonban ez természetes viselkedés. A gyermek magatartása állandóan változó, közlekedési helyzetekben lényegesen különbözik' a felnőttekétől. Tapasztalatai gyérek, figyelme szerteágazó, s az adott helyzetben éppen olyanra figyel, ami biztonsága szempontjából teljesen közömbös. A gyermek tehát nagyon sok esetben nem is észleli a közlekedésnek azokat a mozzanatait, amelyek számára fenyegetőek, s ennek a következménye, hogy el sem jut minden esetben a veszély felismeréséig. — Mit tehetnek a felnőttek, a gépjárművezetők a gyermekbalesetek megelőzéséért? — Megfelelő gondossággal és a felnőttek nagyobb felelősségérzete mellett a gyermektragédiák nagy része elkerülhető lehetne. Olyan helyes gyakorlat kialakítása lenne szükséges és indokolt, ami már több ország gép- járművezetőit jellemzi. Például: már az úttest közelében álló, vagy tartózkodó gyalogos — gyermek láttán — a gépjárművezetők járművük sebességét csökkentenék, felkészülnének a gyermekek váratlan mozdulatára. Ez természetesen nemcsak a játszótereknél, iskoláknál, hanem más helyre is vonatkozna. A gépjárművezetőknek közlekedésük során a figyelmük ne csak az úttestre, hanem a gyalogjárdára is terjedjen ki, s ahol sok a parkírozó jármű, lassabban, óvatosabban közlekedjenek. Ha több gyermek tartózkodik a járdán, akkor mellettük kellő hely és oldaltávolságban haladjanak el. Autóbuszmegálló-helyeknél viselkedési normái, igényessége. Teljesen megváltozik az ilyen ember, ha nem hagyják magára, ha segítik. Az • osztályúnknak közvetlen kapcsolata van a klubokkal. Bejárnak gyógykezelés alatt álló társaikhoz, zenés délutánokat, játékprogramokat rendeznek számukra, beszélgetnek egymással. A klubtaggá, vagy pártoló taggá nevelt, gyógyult betegek nagyobb százaléka marad stabil azokhoz képest, akik magányosok. Sajnos az alkohol- ellenes klubok társadalmi elismertsége, rangja ma még nagyon kicsi. Az év elejétől szakmai irányításuk, felügyeletük a tanácsok egészség- ügyi osztályainak feladata lett, s ettől sok lelkes támogatást, erőteljes képviselőt várunk. A mostani, gyulai találkozónkon szakmai, orvosi programokat párosítunk a klub- találkozó szekcióüléseivel. Meghívtuk a pedagógusokat és a népművelőket is. Az ő segítségük nélkülözhetetlen a klubok munkájához. Gondolom, lesz miről beszélnünk... Bede Zsóka külön figyelmet fordítsanak! a le- és felszálló utasokra. Meg kell azt is említeni, hogy a gyermekeket kerékpározás közben is igen sok baleset éri. — Mit kell megtanulniuk a kerékpározó gyermekeknek? — Legelső feladat az: tanulja meg, hogyan lehet járművének ura. Ez magába foglalja a biztonságos fel- és leszállást, az egyenes ívben való haladást, fékezést, kormányzást, karjával egyidejűleg jelzés adását. Nem utolsósorban ismerje meg a járművének kötelező felszerelését és az azokra vonatkozó szabályokat. Fokozatosan tanulja meg a közlekedési szabályokat, az út jobb oldalán való haladást, s túlságosan ne közelítsen meg más járművet, az útra való becsatlakozáskor mindig álljon meg, és nézzen körül. Ne kerékpározzanak egymás mellett. — Mondana néhány gondolatot az MKBT megelőző munkájáról? — A gyermekbalesetek csökkentése érdekében tevékenykedik a Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács is. Területi szervei, szakbizottságai közreműködésével, a lehetőségek és adottságok kihasználásával dolgozik. Különböző akciókat, versenyeket, rendezvényeket szervez, és bonyolít le a gyermekeknek. Ezek között megtalálhatók a KRESZ-vér- senyek, vetélkedők a „Nemzetközi Iskolakupa” verseny- sorozatai. A gyermekek ezeken a rendezvényeken bebizonyíthatják, és be is bizonyítják felkészültségüket, a szabályos és helyes közlekedéssel kapcsolatban. Az MKBT-nek a célja az, hogy minél többen sajátítsák el — beleértve a gyerekeket is — a helyes KRESZ-szabályo- kat. A gyermekbalesetek megelőzése érdekében a gépjárművezetőknek' tartandó KRESZ-továbbképzésen is felhívja a figyelmet a hallgatóknak a gyermekekkel kapcsolatos teendőkre. Felhasználja a rendelkezésre álló dia- és mozgófilmeket, különösen a nagy sikert aratott, a televízióból is ismert, „STOP! Közlekedj okosan!” című rajzfilmsorozatot. A megyében levő közlekedési úttörő járőröket anyagi lehetősége szerint ellátja felszerelésekkel. Segíti az iskolákban folyó közlekedésnevelési munkát. Reméljük, hogy az erőfeszítéseink eredményesek lesznek, és a közeljövőben ezt a statisztikai adatok is bizonyítani fogják a gyer- mekbalesetekkei kapcsolatban — mondotta befejezésül Kulcsár Ferenc rendőr százados, az MKBT titkára. — szekeres — I Balaton „saját kezű” grafikonja A nyílt vízi kutatás mellett vízbe helyezett műszerekkel is vizsgálják a szakemberek a Balaton „viselkedését”. A műszerek egy részét ősszel felszedik, s elemzik a Balaton „saját kezű” grafikonját. Tihanynál a tavaknál ritka jelenséget — a gyors áramlást — mérik. Megállapították, hogy a ti- hany—szántódi szorosban időnként csaknem folyami sebességű a tó áramlása. Figyelemmel kísérték a tó vizének lengését, mérték a hullámzás nagyságát is. A műszerek adatait, a Balaton viselkedéséről kapott információkat a téli hónapokban dolgozzák fel. A mérések eredményeit a tervezésnél és a tó védelmében hasznosítják. Forog a korong, formálódik a korsó Seress Sándor Utógondozás az alkoholellenes klubokban
