Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

1980. szeptember 14., vasárnap o Kevesebb olajból töhh meleg Sorozatban gyártják Tátkomláson a IK-kazánokat Szántás három műszakban Megkezdődött a napraforgó betakarítása Kötegyánban Lapunkban már írtunk a JK-kazánok körüli huzavo­náról, és többször feszeget­tük azt a kérdést: miért ké­sik ezeknek az energiataka­rékos készülékeknek a so­rozatgyártása? Az idei év áprilisától végre azt mond­hatjuk, hogy a legtöbb aka­dály elhárult a siker tátjá­ból. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet szerződést kö­tött a Skála-Coop Válla­lattal a JK-kazánok gyártá­sáról és értékesítéséről. E szerződés szerint a tótkom­lósi szövetkezet vállalta, hogy még ebben az ■ évben kétezret állít elő a JK—2 tí­pusú kazánokból a vállalat által megadott ütemezésben. A Skála-Coop az érté­kesítésen túlmenően gondos­kodik a hatékony reklámról is. Ennek is köszönhető, hogy a jó minőségű kazá­nok egyre nagyobb mennyi­ségben fogynak' országszerte. Ahhoz azonban, hogy az évi 2 ezer darabos gyártás megindulhasson, jelentős erőfeszítéseket kellett tenni a szövetkezetben. A munka- folyamatokat részekre bon­tották, és ezzel szalagszerű­vé tették a kazánok előállí­tását. Saját fejlesztési alap­jukból hegesztőgépeket vá­sároltak, és megvették' a szükséges szerszámokat is. Mivel a beruházások csök­kenésével kevesebb hőköz­pontot igényeltek tőlük, mód nyílott a munkaerő ésszerű átcsoportosítására is. A JK-kazánok nemcsak kevesebb olajból adnak több meleget, hanem ugyanez el­mondható a gázra, és a szén­re is. Ezért további érdeklő­dés is várható. Már is több nyugati országból keresték fel kereskedők a szövetkeze­tét, hogy az exportról tár­gyaljanak. Ehhez viszont még további fejlesztésekre van szükség. Módosítani kell a burkolatot, és emelni akar­ják a gyártási darabszámot is. Űj gépek beszerzésével a jövő évben várható a gyár­tástechnológiai fejlesztése is. Mindezek együttesen lehe­tővé teszik majd az árak csökkentését. A szövetkezet a bel- és külföldi érdeklődés miatt a kazángyártás fejlesztésére fordítja pénzügyi alapjainak' nagyobb hányadát, de ez sem elég. Ezért különféle hitele­ket vesznek fel, köztük vár­hatóan az energiaracionali­zálási alapból is. Erre lehe­tőségük van, mert a 90 szá­zalék feletti hatásfokkal üze­melő JK-kazánok jelentős mennyiségű gáz és olaj meg­takarítását teszik lehetővé. A fejlesztések* után évi 5 ezerre tudják emelni a JK- kazánok gyártását, és bőví­tik a típusválasztékot is. Kapható lesz majd a jelen­leg gyártott 30 ezer kilokaló- riás JK—2-n kívül a vala­mivel kisebb, 25 ezer kiloka- lóriás JK—1-es is. Ezek olajjal és gázzal üzemelnek, széntüzelésre a JK—12-es lesz alkalmas. Nagyobb tár­sasházak fűtését a 60 ezer kilokalóriás JK—4 láthatja el, míg a JK—7-es 150 ezer kilokalória teljesítménnyel már nagy lakó- és irodaépü­letek fűtésére is alkalmas lesz. A hatásfok további ja­vítására újfajta égőfejek felhasználásával is kísérle­teznek. Ezek közül a legtöbb hasznot várhatóan a légbe- fúvásos gázégő hozza majd. Ezzel a Ganz-gyártraányú berendezéssel jelentősen csökkenthető lesz a JK-ka­zánok gázfogyasztása. Kép, szöveg: Lónyai László Ha Sarkad felől érkezünk Kötegyánba, a kövesút men­tén, jobbra jókora felszán­tott földterületet látunk. A 25—28 centi mélyen megfor­gatott talajból barázdáról barázdára „szalonnás” felü­letű, hatalmas rögök borul­nak egymásra. — Gazdaszemnek nem tet­szik ez a szántás — mondja erről Felföldi Imre, a köte- gyáni Petőfi Tsz elnöke. — De adott körülmények kö­zött nem tudunk másképp dolgozni. Ugyanis a Petőfi Tsz Kötegyán és Üjszalonta határában 3700 hektáron gaz­dálkodik. A terület 60 szá­zaléka mély fekvésű, erősen kötött, réti agyag talaj, 30 százaléka öntött eredetű agyag, és 10 százaléka szi­kes vagy szikre hajló. A föld vízgazdálkodásával van­nak gondjaink. Ha normális az időjárás, szépen megmű­velhetjük a földjeinket, de az idén rendkívül sok volt a csapadék, a belvíz. így az­tán még most is bőséges a talajvíz, ezért „szalonnás” a szántás. De nem lesz ezzel semmi baj, süti a nap, fújja a szél, jön majd a téli fagy, jó ve­tőágyat készíthetünk ezeken a nagy táblákon tavasszal, napraforgó alá. Nagy teljesítményű trakto­raink három műszakban dol­goznak. Valamikor én is szántottam éjszaka. Tudom, hogy milyen sokára lesz ilyenkor reggel. Szeren­csénkre, nálunk sok jól kép­zett fiatal MEZÖGÉP-szere- lő szakmunkás dolgozik, így minden gépet tudunk éjjel­nappal üzemeltetni. Ez na­gyon fontos, mert nem tud­nánk időben — és a lehető­ségekhez képest — elfogad­ható minőségben felszántani a talajt, hiszen csupán ka­lászosból 2200 hold volt a terület, ami talajművelésre vár. Húsz éve dolgozom vezető beosztásban a termelőszövet­kezetben, de ilyen nyárra, mint az idén volt, nem em­lékszem: 56 napig tartott az A hőszigetelő burkolat is javítja a JK-kazánok hatásfokát Júdás a baromfiólban Az ágazatvezető dühöngött. A főállattenyésztő is. Hát még a főkönyvelő. Érces hangon közölte a két szak­emberrel. — Ez így nem mehet to­vább. Ha az elnökhelyettes megtudja, keresztbe nyel le bennünket. Megtudta, de nem nyelt le senkit, csak az asztalt verte: — Titeket teszlek felelős­sé. Ha az elnök elvtárs is megtudja... De hisz ti is tudjátok. A három vezető együtt ment ki ezen a délelőttön a baromfitelepre. A gondozók érezték, hogy elektromosság­gal telt meg a levegő a csi­pogástól hangos épületekben. Valamennyiüknek sürgős te­endője akadt, valahol a fű­részporral felszórt ólak mé­lyén. A főkönyvelő bekiáltott a sötétségbe. — Jöjjön már elő valaki! Piros pettyes kendős fej tűnt fel a végén, a méhkas­ra emlékeztető önitatók fe­lett. — Szólni tetszett a fő­könyvelő elvtársnak? A főkönyvelő nyelt egyet. Aztán még egyet. — Ide figyeljen lelkem. Piros néném. Mi az is .,. Mi­től potyognak ezek a csibék, ezt mondja meg nekem. Az asszony felcsattant. — Tán én fojtogatom őket?! A főkönyvelő elvörösödött. — Százból 12 nem éri meg a hatodik napot. Tudja hány forint ez? A fejkendős hallgatott, egyik lábáról a másikra állt. Két asszony jelent meg mel­lette, majd kis idő múlva, megint kettő. Akkor szólt csak. — Maga a főkönyvelő! A főállattenyésztő felmor­dult. — De asszonyok! . Kitört a zsivaj. — Adjanak jobb takar­mányt ! — Rossz a csibe, csipás mind. — Nem oltották őket ren­desen. A férfiak behúzott nyakkal néztek egymásra. Az ágazat­vezető kínjában az órájára pillantott. — Engem várnak a me­gyénél. Együtt mentek vissza a te­repjáróhoz. Sokáig csendben ültek a központhoz vezető úton. Az ágazatvezető hirte­len kiegyenesedett. — Megvan! Rábámultak, a fiú szemei csillogtak. — Most olvastam a barom­fitenyésztésben. A főkönyvelő érdeklődő képet vágott, a fiú folytatta. — Valami szerkentyű. Thermo izé ... Vagyis hogy hidro. Szóval egyszerre méri a párát is, meg a hőmérsék­letet is, és közben grafikont rajzol. A főállattenyésztőnek fülig szaladt a szája. A fiú vállára csapott. — Ez kell nekünk, pajtás! Egy hét sem telt bele, mikor megint a telepre láto­gattak. Negyedikként a vil­lanyszerelőt vitték maguk­kal. — Amíg mi szóval tartjuk az asszonyokat, te ezeket gyorsan beszereled az ólak­ba. A villanyszerelő cinkosan kacsintott. Másnap megint ott voltak. Az asszonyok már ügyet sem vetettek rájuk, egykedvűen tették, vettek. A főkönyvelő hangja riasztotta fel őket. — Piros néni! A megszólított összerez­zent. — Jövök lelkem. Megállt előttük, a pettyes kendőt igazgatta, őszülő tin­cseit próbálta alá gyömköd- ni. — Szóval mi az oka ma­ga szerint az elhullásnak? Piros néni. Az asszony pislogott. — Ejnye, hát főkönyvelő elvtárs, ezt már megbeszél­tük a múltkor. A takarmány, meg a ___ — Hőmérséklet — vágott a szavába a főkönyvelő. Most Piros néni vörösö- dött. — Csak azt ne tessék már mondani, hogy megfagynak itt mellettem. Meghimbálta a csípőjét, nevetni próbált, de a férfiak arca szigorú ma­radt. Az ágazatvezető a fő- kötős asszony orra alá dugta a kezében szorongatott fehér papírcsíkot. — Itt van ni. Reggel 25 fok, délben 41. Csoda, hogy egyáltalán maradt még be­lőlük. Az asszony értetlenkedett. — Honnan tetszik ezt ven­ni, A főállattenyésztő dobban­tott. — Itt állandóan 31—32 foknak kell lenni! Ide rak­tuk ezt a szerkezetet, ez megmutatja az igazságot. A főkönyvelő tette hozzá: — És az igazság az, Piros néném, hogy ugrott a pré­mium! Ezt megmondhatja a többieknek is. Az asszony elhült, furcsán nézte a mérőműszert. — Hiszen észre is vettük, hogy fölszereltek ide vala­mit. összeharapta ajkait. — Ki gondolta volna? Többet nem hallották a hangját. A következő naposcsibe- szállítmányból már alig hul­lott el egy-két aprójószág. Az elnök felderült a hír halla­tán. Azonnal fogta a kalap­ját, és indult a baromfite­lepre. A terepjáróban hosz- szan dicsérte az asszonyokat a sofőrnek. Az csak mosoly­gott a bajúsza alatt. Ott kint az udvarost szalajtottn el összehívni az asszonyokat. Az egyik ólban gyűltek össze. Az elnök végignézett a merev arcokon. Meg is üt­között kissé. — Na mi van, asszonyok? Nem érkezett válasz. Az elnök még egyszer megkér­dezte : — Na mi újság? Mondják már! Hova lett a nyelvük? Piros néni a közeli műszer­re mutatott: — A júdást kérdezze! Ne­künk dolgunk van. Otthagyták a kalapos em­bert. Az meg csak állt, el­képedve bámult a libegő fe­hér köpenyek után. Köváry E. Péter A KITE napraforgó-szárítója, -tárolója Sarkadon Fotó: Jávor Péter aratás, a vízzel borított te­rületekről lánctalpas kom­bájnok vágták le a búzát. De nem hagytunk veszendőbe egyetlen táblát sem. Igénybe vettük más termelőszövetke­zetek kombájnjait is, végül pedig magunk segítettünk a még nagyobb bajban levő méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz-nek a gabona betakarí­tásában. Nehéz aratás volt, menet közben is rengeteg csapadé­kot kaptunk. Egyik fő növé­nyünk a napraforgó, ebből 570 hektáron termelünk. A drága olajos növényt vegy­szerrel lombtalanítottuk, s megkezdtük a betakarítást. Ehhez is megfelelő gépeink vannak. A KITE termelési rendszeren belül foglalko­zunk napraforgó-termeléssel. A nyáron épült fel Sarkadon a napraforgó-szárító, -tároló, ahol 500 vagon napraforgót tárolhatunk biztonsággal. Ide a környékből nyolc termelő- szövetkezet szállít naprafor­gót. Ennek szervezését, irá­nyítását mi vállaltuk. Vala­mit ez is hoz a „konyhára”. A kivitelező a sarkadi Le­nin Tsz építőbrigádja volt. Szerencsére határidő előtt elkészült a napraforgó-szárí­tó, -tároló, így az árvíz elől mentett búzából már itt fo­gadtunk több száz vagonnal. Bár minket most nem érin­tett közvetlenül az árvíz, mégis próbára tette a rend­kívüli helyzet tagságunkat. 1970-ben minket is kitelepí­tettek, ezért átéreztük mások veszélyhelyzetét. Amikor meghallottuk, hogy a békési Egyetértés Tsz bajba került, maguk a tagok jöttek: „Men­jünk elnök elvtárs, hozzuk az állatokat...” Ott voltunk a mentésnél, ide hoztunk 98 fejős tehenet, 300 borjút és 700 sertést. Tagjaink olyan nagy gond­dal, lelkiismeretességgel etet­ték, itatták, fejték az állato­kat, mintha a sajátjuk lett volna. E mellett elláttuk a saját napi feladatainkat is. A kötegyáni Petőfi Tsz dol­gozói kitűnőre vizsgáztak a nehéz hetekben. Most itt az ősz, hamaro­san megkezdjük a búza ve­tését. Készülnek a vető­ágyak, szervezzük a kukori­ca-, cukorrépa-betakarítást. Pihenésre most nincs idő, ar­ra eljön majd a hosszú tél. Termelőszövetkezetünkben 1980-ban mintegy 25 millió forint kárt okozott a belvíz. Szeretnénk a határunkat biz­tonságos termelésre beren­dezni. Nálunk 1970-ben befe­jeződött a meliorációs mun­ka. De az még nem volt át­fogó talajrendezés, inkább csak talajjavítás. Igaz: anya­gilag sem került sokba, in­kább tanultunk ebből ma­gunk is, a kivitelezők is. Jó lenne a meliorált területeken a talajszerkezet javítását fel­újítani, csatornahálózatot építeni, hogy a nagy nemze­ti kincs, a termőföld itt is mindenféle időjárás mellett biztonsággal adhasson jó ter­mést. Reméljük, az elkövet­kező esztendőkben erre sor kerülhet. Ary Róza Valamennyi szakmának partnere Hazánkban megalakult az első olyan ..'külkereskedelmi vállalat, amelynek nincs meghatározott szakterülete, bármely termék exportját, importját vállalhatja, vagyis versenytársa lehet a többi külkereskedelmi vállalat­nak. — A vállalkozás a rugal­masságon, a piaci igények gyors követésén alapszik — mondotta az MTI munka­társának Darvas László, az új cég, a Generalimpex Ma­gyar Külkereskedelmi Válla­lat igazgatója. — Mint is­meretes, hazánkban eddig csak szakosított külkereske­delmi vállalatok működtek, a termelőüzemeknek nem volt választásuk: export­vagy importmegbízásokat csak annak a vállalatnak ad­hattak, amely az adott ter­mékre szakosodott. Hiányzott tehát a verseny, amely a vállalatokat még előnyö­sebb piacok felkutatására, magasabb exportárak eléré­sére sarkallja. A General- impexnek éppen az a fel­adata, hogy a termelők meg­bízásából előnyösebb üzlet­kötések, termelési együtt­működések létrehozásáért versenyezzen. Erre elsősor­ban az teszi alkalmassá, hogy viszonylag kis létszámú apparátusa gyors, mozgé­kony, az ügyvitel egyszerű. Mintegy 50 üzletkötője állan­dóan „a piacon” van, s szoros kapcsolatokat épít ki a le­hetséges üzletfelekkel, Az új vállalat elsősorban a középüzemek, tanácsi vál­lalatok, ipari éj. mezőgazda- sági szövetkezetek megbízá­saira számít, de nagyválla­latokkal is szívesen épít ki kapcsolatokat. Mindenek­előtt az a célja, hogy a lehe­tő legmagasabb exportára­kat érje el megbízói szá­mára, a várható keresletnek megfelelően, a termék- struktúra korszerűsítésére ösztönözze a vállalatokat, s olyan kooperációkat segít létrehozni, amely javítja a népgazdaság egyensúlyi hely­zetét, illetve a lehető legki­sebb kiadással lehetővé te­szi fontos importcikkek be­szerzését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents