Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK 1980. szeptember 7., vasárnap 1526. augusztus 29. a törökkel vívott háború egyik legnagyobb jelentőségű csatája. Az 1520-ban trónra lépő II. Szulejmán szultán békét ajánlott Magyarországnak, amire a magyar udvar nem adott választ. A törökök elindították csapataikat Magyarország ellen. A kb. 25 ezer főből álló magyar had, melyet Tömöri Pál kalocsai érsek vezetett, kedvezőtlen körülmények között indult rohamra a nagy túlerőben levő ellenség állásai ellen. Néhány óráig tartó heves harc után a magyar sereg jó része megsemmisült. Menekülés közben meghalt II. Lajos király is. \ Martin Gábor „Romlásnak indult hajdan erős magyar...” Jelképes kopjafa Kerékbetört magyar Tömegsír Jajt kiáltó paripa Szulejmán tarsolyában magyar vitézfejek Impozáns térben Jelképes szobor, kettérepedt virágbimbó Semmelweis szülőházában Orvostörténeti múzeum a várban A gyógyítás tudománya — vagy legalábbis igyekezete — majd egyidős az emberiséggel. Hiszen már a primitív népek a maguk kultikus szertartásaikkal is — melyekkel a földön túli erőket hívták segítségül — megpróbálták elűzni a test gonosz rontásait. Ilyen távoli múltba vezet vissza az orvostörténeti múzeum kiállítása, melynek gazdag tárgyi és írásos emlékei híven mutatják be azt a fejlődést, melyet ez a tudomány megtett az emberiség érdekében. Az elmúlt század elején Semmelweis József uramnak a „Fehér elefánt”-hoz címzett vegyeskereskedése várta a vásárlókat abban a házban, ahol 1818-ban Semmelweis Ignác, az „anyák meg- mentője” meglátta a napvilágot. Az épületet azóta kikezdte az idő, s az ostrom sem kímélte, ezért alapos helyreállítási munkákra volt ahhoz szükség, hogy 1965- ben megnyithassák a budai Várhegy déli lábánál húzódó Apród utcában, ebben a múlt idők emlékét idéző copf stílusú házban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumot, ahová a Keleti pályaudvartól például a hetvennyoleas autóbusszal juthatunk el. Az első teremben az ősi, primitív gyógyászat módjait ismerhetjük meg, aztán az ókori Kelet orvoslásának világába kalauzol egy-egy kép. Érmék, műszerek, edényék mutatják be az ókori Görögország és Róma fejlődését, majd tovább az Iszlám és a középkori Európa kezdetleges gyógyászati eszközei láthatók'. S emléket állít a múzeum természetesen az első orvosokat képző egyetemnek is, melyet 1100-ban alapítottak Bolognában. Amíg a középori kolostorok falai között inkább csak ápoltak és nem gyógyítottak, a reformáció és ellenreformáció háborúkat robbantó korában már szükségessé vált a tábori sebészet fejlesztése is. Égetővasak, tre- panáló eszközök ezeknek az időknek az orvosi emlékei. Megtekinthetők ezen a kiállításon egyedi érdekességek is, mint például Szent Margit vezeklőövének mása, vagy például Teleki Mihály erdélyi kancellár szívócsöve. Ezenkívül különböző képző- művészeti alkotásokon keresztül is megismerkedhetünk az orvostörténet különböző korszakaival, Johann Cristdan Fiedler (1697— 1765) hangulatos képe a vizsgáló orvost örökíti meg, vagy Jacob Toorenvliet (1635—1719) „Az orvos látogatóban” című alkotása, Fontana híres viaszfigurája — II. József ajándékozta a Pest- Budára helyezett egyetemnek — az orvosképzés fejlődését mutatja be hazánkban. Részletezi a kiállítás, hogy a gyógyszerészet miként önállósult és fejlődött, milyen laboratóriumokban dolgoztak, s milyen finom eszközökkel, művészi majolika és cserépedényekben vegyítették a különböző bajok ellenszereit. így láthatjuk többek között a hazai fazekasmesterek legszebb remekeit is, habán művészek fajanszedényeit és -palackjait, valamint a korabeli patikusok gyógynövényprését. A tizennyolcadik században azonban újabb fordulópontot jelent a természettudományok forradalma; a mikroszkópos vizsgálatok egyre több titkot fednek fel a tudósok előtt. Ennek az orvostörténeti korszaknak is sok relikviáját őrzi a kiállítás, hiszen ezek a felfedezések már közvetlen előzményei a mai kutatások nagyszerű eredményeinek. S természetesen híven ápolja a múzeum az egyetemes és hazai orvostudomány nagy úttörőinek emlékét, korabeli fényképek és tárgyi dokumentumok idézik fel Pasteur, Koch, Röntgen, Bó- kay János, Arányi Lajos, Balassa János, Eötvös Lo- ránd és Korányi Frigyes munkásságát. Külön teremben tekinthető meg az egykori Király (ma Majakovszkij) utcában működött Török patika teljes korabeli berendezése, melyet Pollack Mihály tervei szerint Rosz- nagel Márton pesti asztalos- mester és Dunaiszky Lőrinc budai fafaragó mester készített remekbe. ISzután lép a látogató nem kevés elfogódottsággal a Semmelweis Ignác bútoraival berendezett szobába, ahol személyes használati tárgyai és könyvei között emlékezhet az orvostudomány e nagy alakjára, akinek exhumált földi maradványait a kapubejárattal szemben levő kőfalban helyezték el, s előtte áll az életművét méltóképpen szimbolizáló szobor, Borsos Miklós: „Anyaság” című alkotása. Ágh Tihamér A zsámbéki bazilikarom A fővárostól alig 30 kilométerre esik festői hegyeken és erdőkön át vezető, majd egy művelt földű medencét keresztező úton Zsámbék a Gerecse hegység keleti szegélyén. Alighogy a budai hegyek közül Páty után kifutunk, hamarosan a zsámbéki medencébe érünk, ahol aztán a faluból elsőnek egy hatalmas templom körvonalai bontakoznak ki. Közelebbről kitűnik az is, hogy a templom — rom. E rom teszi leginkább híressé a falut, amely egyébként jól megközelíthető az 1-es műútról is Bicskétől vagy Herceghalomtól. A község neve Sambokh formában még a XIII. század közepétől fönnmaradt — a nyelvészek egyébként személynévből származtatják. A Képes Krónika írója pedig arról is beszámolt, hogy a falu földesura Franciaországból származott. Ennek története az, hogy III. Béla, az Árpád-ház egyik legtekintélyesebb uralkodója másodjára francia földről házasodott. Margit, második felesége Fülöp francia királynak volt a testvére. Szokás szerint nem magában, hanem illő kísérettel érkezett hazánkba. Kíséretének egyik tagja, bizonyos Aynard lovag Zsámbékot kapta birtokul, ahol házat építtetett. Fél évszázaddal utóbb a tatárjárást követően a család várat emelt Zsámbékon. E főúri erősség századokig fennállt. A XIV. század végén a Maróthyak kerültek birtokába, később pedig Mátyás király, utána fia, Corvin János... Török pasa is székelt a várban, amelyet leromboltak, majd újra építettek ... A török távoztával ez a falu is újratelepült. Űj földesúr is került: a Zichy családból, a váracskából pedig kastély lett, ez sokszori átalakítás után mindmáig áll... Egy régi oklevél szerint az Aynard családból való gma- ragd comes és testvérei 1258- ban birtokot adományoztak e faluban a franciaországi premontrei szerzeteseknek. Ök építették a messze látszó templomot a hegy keleti peremén, a gerinc alatt, attól védve, valamint mellette a rendházat, amelynek szerényebb romjai ugyancsak megtekinthetők. A templom túlélte a tatárok pusztítását, a törökidőket, még utána is használták. Az 1763. évi földrengés okozott benne nagyobb kárt és — a lakosság. Ugyanis mivel időközben újabb templom épült, e réginek a köveit kezdték széthordani... Első restaurálására 1889-, ben került sor, újabbra hét évtizeddel később. Ma újabb ápolást kíván, s különösen nagyobb védelmet! A kerítést — amelynek kapujához egy szomszédos háznál volt a kulcs — az utóbbi évtizedben széttaposták a látogatók, akik közül sokan keveset értenek meg abból, mit ér e rom. Az egykor remek, kéttornyú, háromhajós bazilika jórészt szépen faragható kőből épült, s ebben is hasonlít a Vas megyei híres jáki templomhoz vagy a Hanság melletti lébényihez. Boltozatának párja Franciaországban akad. Ezért, s egyebek között azért is, mert a neves korabeli francia építésznek, Villard d’Honnecourt- nak a vázlatkönyvében az építész magyarországi útjának, munkájának nyomára bukkantak, felteszik azt is, hogy ő építhette ezt a templomot, amely még romjaiban is lenyűgöző szerkezeti kiképzéseivel, íveivel, kőbordáival, s a faragott kőmunkákkal. Övjuk, vigyázzunk rá, mert olyan nemzeti kincs, amiből kevés van, s amire büszkék lehetünk! N. F.
