Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. szeptember 6., szombat o Sajtótájékoztató a szövetkezeti fotókiállításról Oz élelmiszergazdaság seregszemléje Ezt tapasztaltuk a vásáron A Békés megyei Szolgál­tató és Termelőszövetkezet rendezi meg szeptember 6. és 12-e között a XII. orszá­gos szövetkezeti fotókiállí­tást. A kiállításról, annak céljáról, s a megnyitó nap eseményeiről tartottak teg­nap, szeptember 5-én dél­után sajtótájékoztatót, az al­kotásoknak otthont" adó Munkácsy Mihály Múzeum­ban. A cél: lehetőséget adni a szövetkezeti iparban dolgo­zó fényképészeknek a nagy­közönség előtti bemutatko­zásra, s egyben a tapaszta­latok kicserélésére. Az első ilyen rendezvény 20 évvel ezelőtt a debreceni Művész Fotó Szövetkezet szervezé­sében volt. Az akkori ta­pasztalatok azt mutatták, hogy a kezdeményezést foly­tatni kell, s minden évben az ország más és más he­lyén kell megrendezni a ki­állítást. így került sor most először Békés megyére. Az eddig megrendezett ki­állítások között a békéscsa­bainak a legnépesebb a me­A se#rűcirok növényvé­delméről tanácskoztak teg­nap, pénteken megyénk szakemberei Mezőkovács- házán. A Seprűcirok Ter­meltetési és Értékesítési Vállalat, a CITÉV főmér­nöke, Héjjas Béla köszön­tötte a megjelenteket, majd előadásokra, bemutatóra ke­rült sor. Először Borbély László, a megyei növényvé­delmi és agrokémiai állo­Az országos egészségügyi ifjúsági tudományos napok tanácskozásai az ágazat fia­tal szakembereinek tudomá­nyos kutatómunkáját, s a gyakorlatban szerzett ta­pasztalataik közzétételét szol­gálják — mondta Zsögön Éva egészségügyi államtitkár az országos rendezvénysoro­zat pénteken, Nyíregyházán megtartott ünnepi megnyitó­ján. Az egészségügyi tárca, a KISZ Központi Bizottsága, valamint az Orvos-egészség­ügyi Dolgozók Szakszerveze­te harmadik esztendeje ren­dezi meg az egészségügyben dolgozó fiatalok tudományos fórumát. Az idén 11 téma­zőnye. 22 szövetkezetből több mint 1000 kép érke­zett, melyekből 291-et talált kiállításra érdemesnek a zsűri. A bíráló bizottság el­nöke, Iczkovits Jenő, a Bu­dapesti Fényszöv és a Szol­gáltató Szakbizottság elnöke volt. A Békés megyei Szol­gáltató és Termelőszövetke­zet 19 képpel szerepel a ki­állításon. Ezekből a zsüribi- zottság egyet díjazott, ket­tőt pedig oklevéllel jutalma­zott. A kiállítást ma, szomba­ton délelőtt 11 órakor nyit­ják meg az érdeklődők előtt. Délután két órától pe­dig az ifjúsági házba mint­egy 300 vendéget várnak az ország szövetkezeteiből, arra az ankétra, amely filmvetí­téssel'kezdődik. Ezt követő­en a különdíjakat adják át az alkotóknak. Az ankét a díjazott képek levetítésével és értékelésével ér véget. A megnyitó napjának záróese­ménye országos fodrászbál lesz a Körös Hotelban. más főmérnöke ismertette a cirokvetőmag legújabb csá­vázási eljárását. Ezután a különböző alapműtrágyázá- si szintek vizsgálatáról be­szélt Madarász Mihály, szin­tén a megyei állomás fő­mérnöke. Az előadások után a szakemberek megtekintet­ték az új csávázási eljárás gyakorlati végrehajtását, majd a tápanyagkísérletek szabadföldön is látható eredményeit. csoportban vitatják meg az orvostudomány különböző ágazatainak időszerű tudo­mányos eredményeit. A program során Nyíregy­házán a fertőző betegségek diagnosztikus eljárásai és megelőzési módszerei kerül­nek napirendre, míg Salgó­tarjánban a dohányzás egész­ségkárosító hatásáról, Özdon a munkahelyi ártalomként létrejött légzőszervi betegsé­gek megelőzéséről, Veszp­rémben a központi idegrend­szerre ható gyógyszerekről, Kecskeméten pedig a fog­lalkozási bőrbetegségekről és kezelésükről tanácskoznak a fiatal szakemberek. Megbízott titkár a KISZ békéscsabai bizottsága élén Tegnap, szeptember 5-én, rendkívüli ülést tartott a KISZ békéscsabai városi bi­zottsága. A több mint nyolc­ezer KISZ-tagot képviselő bizottság Varga Imrét, a KISZ békéscsabai városi bi­zottságának titkárát más fon­tos beosztásba kerülése mi­att felmentette választott megbízatása alól. A testület ezt követően Paluska Pált, a bizottság politikai munkatár­sát bízta meg a titkári te­endők ellátásával. Az új tit­kár megbízatása a tavaszi választásokig szól. A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Békés me­gyei Szervezete szeptember 4-én délután tartotta meg megyei titkári tanácskozását a MTESZ Technika Házában. A nyári szünet után ezen a napon találkoztak első íz­ben az 1980—85-ös időszakra megválasztott új helyi — üzemi — és állandó bizott­ságok titkárai, hogy megvi­tassák az elkövetkezendő 5 év feladatait, megváltozott munkamódszerét. Célkitűzé­seikben, cselekvési program­jukban figyelembe veszik a megváltozott gazdasági kö­rülményeket, ezen belül me­gyénk műszaki színvonalá­A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Bio­kémiai Társulat, és az MTA Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének ren­dezésében, az UNESCO tá­mogatásával, pénteken fiatal kutatók tíznapos nemzetközi iskolája kezdődött Szegeden. Az iskolán a nemzetközi tudományos irodalom és a Szegeden elért kutatási ered­mények alapján, az úgyne­vezett bakteriodopszinmo- . lekula energiaátalakító tu­lajdonságait tanulmányoz­zák, és az erről szerzett ed­digi ismereteket adják át a fiataloknak. Vannak olyan élőlények — egysejtű bak­tériumok —, amelyeknek egyik fehérje molekulája, a bakteriodopszin, a fény energiáját elektromos ener­giává alakítja át. A bakteriodopszinoknak ezt a tulajdonságát azért tanulmányozzák világszerte a tudósok, mert az lényege­sen egyszerűbb úton megy végbe, mint a zöld nővé­Az MNB elnökhelyettese Békéscsabán Dr. Páles Gyula, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnök- helyettese a napokban a me­gyébe érkezett. Az MNB igazgatóságán dr. Krattinger Márton igazgató tájékoztatta az ár- és belvízkárt szenve­dett mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzetéről, hite­lezési problémáiról. A ki­alakult rendkívüli helyzetre való tekintettel az elnökhe­lyettes felhatalmazta a me­gyei igazgatóságot, hogy a jelentősebb kárt szenvedett mezőgazdasági üzemek leg­indokoltabb gépigényének kielégítését hitel nyújtásával segítsék elő. nak emelkedését, ipari struktúrájának korszerűsö­dését. Ezt a műszaki-tudo­mányos rendezvények szer­vezésében és a tanfolyamok, továbbképzések beindításá­ban is figyelemmel kísérik. Az immár 560 műszaki szakembert számláló egyesü­leti gárda nagy szerepet ját­szik megyénk műszaki életé­nek felpezsdítésében. Ezt bi­zonyítja, hogy a szellemi tartalékok feltárásában, hasz­nosításában is konkrét lépé­sekkel igyekeznek megte­remteni az együttműködést megyénk ipari vállalatai kö­zött. nyéknél, és így remény van arra, hogy az ember a fo­lyamatot teljesebben meg­ismerve újabb alapvető tu­dományos ismeretekhez jut életünkről. Az iskolán, a hazaiakon kívül az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából, Svájcból, a Szovjetunióból és más országokból érkező nagy tekintélyű tudósok ok­tatnak. A négy földrészről érkezett 25 hallgató mind­egyike olyan egyetemet vég­zett fiatal kutató, aki a tárgyalt témakörben már bizonyos jártassággal ren­delkezik, és a szegedi isko­lán most mélyebb ismere­teket szerezhet. Az iskola programjában mintegy 20 előadás hangzik el, 30 kutatási eredményt poszteren mutatnak be, és a témakörhöz tartozó 10 olyan gyakorlati kísérletet is elvégeznek, amelyből né­gyet a szegedi biofizikai in­tézetben dolgoztak ki. O egközelítően három­negyed millió láto­gatója volt a me­zőgazdaság; és élelmiszeripar ötévenként megrendezendő, idén esedékes és most véget éri nagy kiállításának. ­Ennek oka: az élelmiszer- termelés nem másfél ezer termelőszövetkezet, állami gazdaság és néhány tucat feldolgozó üzem ügye, s nem is csak a mezőgazdaságban foglalkoztatott embereké, ha­nem mindenkié. Csupán a húsipari vállalatok 980 ezer sertéshizlalóval, 180 ezer marhahizlalóval állnak szer­ződéses kapcsolatban... A városi ember is érdeklődik az élelmiszer-termelés min­denkori állapota iránt, hi­szen vásárló, mellesleg: a mostani városlakók többsé­gének szülei, nagyszülei még mezőgazdasági termelők vol­tak. Aki határozott céllal in­dult a kiállításra, tudva, hogy melyik vállalat, nagy­üzem, külföldi kiállító gépe, szervezési módszere, állat­vagy növényfajtája, kémiai szerve, termelési módszere iránt érdeklődik, biztosan megtalálta, s valószínű, hogy sikeresnek tekintheti útját, jónak az alkalmat a találko­zásra. Az sem csalatkozha­tott, aki azzal a kérdéssel fordult a gépeket kiállítók­hoz: mutassák meg az úja­kat, és mondják meg; mit tudnak ezek. Az ilyen kér­dést feltevő bizonyára ala­posan szemügyre vette a ra­kodást könnyítő, a szántás nélküli talajművelést lehető­vé tevő, a kukoricaszár- és szálastakarmányok betakarí­tására alkalmas gépsorokat, a legújabb 180 lóerős trak­tort és a többi újdonságot. Biztos, hogy jól járt, aki a sok szakmai tanácskozás va­lamelyikére kapott meghí­vást: a hely és időpont meg­jelölése eligazítást nyújtotta számára. Tanácstalanul az bolyon­gott, aki a kapun belépve megállt egy pillanatra: jobb­ra, balra, vagy előre indul­jon-e? Gép, gép mindenütt a szabad területeken. A géptömeg több ok miatt is nyomasztó volt. Egyrészt azt sugallta: a mezőgazdaság azonos a géppel — holott nem az. Másrészt majdnem teljesen kiszorult a kiállítás területéről a növényzet. A néhány tő kukorica a Nád­udvari Vörös Csillag Tsz pa­vilonjában különleges, üde színfoltnak számított. A ha­talmas fémszerkezetek azt juttatták eszünkbe — a kis­termelőknek például — mennyi gép, de bármit aka­runk vásárolni, nincs, vagy annyit kell utána kilincsel­ni, hogy az egész nem éri meg. A magyar gép- és eszköz­gyártás, forgalmazás leglát­ványosabb kritikájaként a barkácstraktorok kiállításá­nak mindent felülmúló nép­szerűsége tekinthető. Csen­desebb napokon is, amikora pavilonok üresek voltak, a nagy gépek körül sem néze­lődött senki, egymást érték az emberek az ügyesebb tár­saik által készített praktikus masinák körül. 1980-ban ugyanis ott tartunk, hogy a kistermelő maga készít gé­pet, munkaeszközt, ha nem kap megfelelőt, vagy nem olyan áron, amit méltányos­nak tarthatna. A szántóföldi és kertészeti növények csaknem teljes hiá­nya sokakban keltett csaló­dást. Mi újat láthatott mond­juk a fóliás kertészetet léte­síteni, korszerű gyümölcsöst és szőlőt telepíteni akaró? Vagy aki tudja, hogy a ter­melési rendszereknél ötven kenyér- és takarmánygabo­na-fajta közül lehet válasz­tani? Az egyes növényfajták nem ismerhetők meg apró üvegekbe töltött magjaikról: a növényt lett volna jó látni. A kukorica például akár de­korációként is szerepelhetett volna az utakat szegélyező, kiégett füvek helyén. A növények száműzését a kertészeti rész' is bizonyítot­ta: néhány tő az egyes zöld­ségfajtákból nem elégítette ki az érdeklődőket. Igaz, a pavilonokban levő szép, szí­nes fotók és a feliratok szá­zai e témáról sem feledkez­tek meg. A siker azonban, amit a kertészszakkörök ter­mékbemutatóikkal arattak, jelezte, miféle bemutatási mód tetszene egy kiállítás lá­togatóinak. Állatokból — a látogatók nagy örömére — volt ele­gendő. Mindig sokan néze­lődtek a különböző fajtájú szarvasmarhák színjeinél, a sertések és juhok istállóiban. A lovakhoz az istálló szűk­re szabottsága miatt úgyszól­ván lehetetlen volt jutni, s tumultusba keveredett az is, aki a kistenyésztők által ki­állított és parányi helyre zsúfolt nyulakat, galambo­kat, prémes állatokat és ba­romfiakat akarta megtekin­teni. Aki az állatfelvezetést kí­vánta látni, miközben bandu­kolt a kiállítás területének sarkába nyomorított — és hogy illetéktelen szem ne kí­váncsiskodhasson, vászonnal körülkerített —, poros állat­bemutató helyre, sóvárogva emlékezhetett a mostani A épület helyén valaha állt, jegenyefákkal kerített gyö­nyörű lovaspályára, ahol bi­zony egészen másként festet­tek a gazdák és gazdaságok büszkeségei, a szép jószágok. Az állatok körül volt a legtanulságosabb nézelődni. A szarvasmarha-keresztezé­sek céljáról, gyakorlati hasz­náról pillanatok alatt a laikus is meggyőződhetett, ha mond­juk a magyar tarka limou- sin felirat alatt álló hízóbi­kacsoportra vetett egy pil­lantást. Az is megérzett va­lamit a tartástechnológiák korszerűsítéséből, aki a lúd- tenyésztési bemutatónál a kö­zönség szeme láttára tojó li­bákat és pihés naposokat lát­ta drótrácson. Ráadásul a legkészségesebb felvilágosí­tást a libatömőasszonyoktól, a bikák, a juhok, a serté­sek gondozóitól, a győri fó­liás kertészkiállítótól, no meg a kistermelők munkáját szervező, segítő nagyüzemek — köztük az ócsai Vörös Ok­tóber, a dunavarsányi Pető­fi Tsz, a Környei Mezőgaz­dasági Kombinát, a Bikali Állami Gazdaság illetékesei­től kapták a látogatók. Kár, hogy a kiállítás ren­dezői nem fogták kézen a lá­togatót, nem segítették a sok épület és gép közötti eliga­zodásban. Azzal kezdődhetett volna a dolog, hogy közük a vidékről, hajnalban indult autóbuszok vezetőivel: a ki­állítás kapujáig járó kék au­tóbusznál tegyék le utasai­kat, ne kelljen kilométere­ket baktatniuk a bejáratig az elhanyagolt, poros utakon. Aztán folytatódhatott volna azzal, hogy a bejáratoknál eíigazítótáblákat helyeznek el: mi, merre van. Netán a minden kapunál elhelyezett táblára felírják az aznapi programot. A jellegtelen könnyűzenétől is jó lett vol­na mentesíteni a látogatókat, népdalkincsünk bősége vá­lasztást tett volna lehetővé. Ö most véget ért ki­állítás mindezek el­lenére is nagy se­regszemléje volt az élelmi­szer-termelésnek, és jó isko­lája a mezőgazdasági dolgo­zóknak. Megmutatta: ma is többet — sokkal többet ..tud” az ágazat, mint amit fogyasz­tóként naponta tapasztalha­tunk. Érzékelhettük a kiál­lításon a megtett utat, a je­lent, a látogató megsejthetett valami a jövő lehetőségeiből is. A korábbi kiállításokénál valamelyest kisebb vendég­sereg — reménykedjünk ben­ne — nagyobb része, bizo­nyára hasznosan, sok jó ta­pasztalatot gyűjtve töltötte ott az időt. Gonda Irén Kocsibeáiló — külön megjegyzéssel Minden különösebb él nélkül (de nem cél nélkül) sze­retném kijelenteni, hogy büszke vagyok a békéscsabai Univerzál Áruházra. Tudom, hogy nem vetekedhet sem magasságban, sem az emeletek számában, sem pedig árukínálatában a budapesti Skálával — és én mégis örülök neki, amióta csak megvan. Azt hiszem, hogy egy olyan őslakos békéscsabaitól, Bé­kés megyeitől, amilyen én is vagyok, más nem is vár­ható. Még akkor sem, ha a nagyáruház mellett mindössze 16 kocsibeállót sikerült csak kialakítani. Ez az apróság igazán nem zavarhatja egy meggyőződéses lokálpatrióta őszinte érzelmeit. Ennyi fért el. Más kérdés, amire már nehezebben találok magyará­zatot: miért írták ki a parkírozó egyik felére, hogy „csak áruházi dolgozók gépjármüvei részére”? Ugyanannyi dol­gozó van, mint amennyi vásárló? Ha rajtam múlna, én átengedném mind a 16 helyet a kedves vevőnek. Vagy ez túlzás? És inkább örüljünk annak, hogy a mozgólép­csőre nem írták ki: csak áruházi dolgozók számára? K. E. P. N. Á. Tanácskozás a cirok növényvédelméről Országos egészségügyi ifjúsági napok Nyíregyházán Eli Szellemi tartalékaink felhasználásáért TÍZ perc szünet Fotó: Gál Edit Fiatal kutatók nemzetküzl iskolája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents