Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
o 1980Jsze£tember_30a>JieM Automata rakja a rekeszekbe az aranyérmes Arolát Fotó: Veress Erzsi Aranyérmes az Orange, népszerű a zöldalma, Közéletről — munka közben félhangosan mondja felém fordulva a tanítónő: „Na, le sem tagadhatnád, hogy békési vagy!” Egy másik fiúcska is csak nehezen lát hozzá a feladat teljesítéséhez. Örökmozgó létére mégis belátja, hogy mindenki dolgozik. Bogyókat kezd gyűjteni. <5 most ebből próbál kirakni hihetetlen nyugalommal valamilyen alakzatot... A szorgoskodó gyermekeken tartva szemét a tanítónő, a pedagógusi munkát segítő szakirodalom szükségességéről is beszélt. Mint mondta, nemcsak a szülők, hanem a kollégák is, és az utolsó évfolyamon tanuló főiskolai hallgatók is kérnek szakmai véleményt, tanácsokat tőle. Ezt a hivatásszeretetet, a példás hozzáállást, és a hosszú időn át folytatott nevelői, közéleti tevékenységet méltányolták a felsőbb szervek: 1966-ban lett az oktatásügy kiváló dolgozója, 1976-ban vette át az úttörővezetői érdemérmet, és ez év augusztusában kapta meg a Népfrontmunkáért kitüntető jelvényt... # Dr. Bácskay Tamás gyógyszertárvezetőt szintén munahol a HNF honismereti, helytörténeti csoportjának munkájába kapcsolódott be. Az általános iskola tanulóival együtt házról házra járva gyűjtötték össze a paraszti munkáról, a falusi életformáról tanúskodó régi használati tárgyakat. Ügy tervezték, hogy mindezt majd egy tájházban helyezik el. Ehhez azonban ma még hiányoznak a feltételek, s így az anyag egy része az oktatási intézmény irodalmi szaktantermében tekinthető meg..:— Dr. Bácskay Tamás a legutóbbi választások idején lett népfronttitkár, bár a HNF-bizottságban és -elnökségben azelőtt is tevékenykedett. Mivel az aktivistáknak jelenleg még nincs külön helyiségük, üléseiket a pártbizottság épületében tartják. A testületi tagok többségének átlagéletkora 50 év felett van, s elég kevés a 30 éven aluli. A közelgő népfrontválasztásokra gondolva megvizsgálják annak lehetőségét is: miként lehetne bevonni az agrárértelmiséget és a lakosság más A HNF keretében működő nőklub kulcsszerepet tölt be a település közéletében. A mintegy 30 tagot számláló közösség nemcsak kézi- munkázással tölti idejét, hanem hétfői összejöveteleikre épülnek a TIT-rendezvé- nyek, valamint a politikai és egyéb témájú előadások is. A nyugdíjasok klubja szintén jó lehetőséget teremt a közösségi életre. A falugyűléseken viszont már konkrétabban vetik fel problémáikat a lakosok. A település- fejlesztéssel, a zöldségtermesztéssel, a kisállattenyésztéssel stb. kapcsolatos kérdéseikre a község vezetői adják meg a választ, és személyesen is közreműködnek a nehézségek leküzdésében, így oldódott meg annak idején a vízhálózat létesítésének, a járdaépítésnek, az utcák, terek tisztításának problémája is. Most legutóbb például az általános iskola alsó tagozatos osztálytermeit parkettázták le, és a közel 25 ezer forint értékű társadalmi munka megszervezéséhez maga a népfront is jelentős segítséget nyújtott. Az olajos padlók felszedését, a betonozást a szülők mellett a Volán vállalat szocialista brigádja is vállalta. Bukovinszky Istvár Nők a kosárgyárban jön a barack A fővárosban, a Mezőgazdasági Múzeum épületében rendezték meg a múlt hónapban a XVII. országos bor- és a II. üdítőital-versenyt. Benevezett erre öt termékkel a Békés megyei Üdítőital-ipari Vállalat is. Az üdítőital-verseny öt aranyérméből kettőt, s ezek mellé még egy ezüstérmet is sikerült megszerezniük. Az oklevelek tanúsága szerint aranyéremre méltónak bizonyult az „Arola” nevet'Viselő diabetikus narancs, és az Orange szénsavas üdítő, az ezüstérem pedig a Tonikot illeti meg. — No, és a zöldalma? — Az itt nem nyert, az I OMÉK-on viszont második díjat kapott — tájékoztat Lukács György, a vállalat Vízmű készül nagyszénáson Megyénk egyik ^legdinamikusabban fejlődő közsé" ge Nagyszénás. Az utóbbi években több új létesítménnyel gyarapodott. Bővült a kereskedelmi, az egészségügyi és az oktatási hálózata. Üj kövesút épült és több utca járdát kapott. A javító-szolgáltató tevékenység is fellendült. A beruházások többsége a tanács, az Október 6. Termelőszövetkezet és a lakosság összefogásával valósult meg. Befejezéshez közeledik a község teljes vízművesíté- se, melyhez még 1974-ben láttak hozzá. Eddig több mint 18 millió forintot költöttek erre a célra. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1002 udvarba, illetve lakásba vezette be a vizet. Hátra van még a klórozó építése, melyet év végére adnak át rendeltetésének. A község vízműtársulata most újabb feladat előtt áll. Szükségessé vált a szennyvíz elvezetése és -a víztározó-rendszer megépí. tése. Elkészítették a tanulmánytervet. A kivitelezés a következő tervidőszak feladata lesz. igazgatóhelyettese. — A kereslet azt mutatja, hogy a zöldalmánk gyorsan megnyerte a közönség tetszését. A legtöbb az Orangeből fogy, és rögtön utána a zöldalma következik, pedig nemrég, az idén április elején kezdtük gyártani. Csökkent viszont a kereslet a Cola iránt. A vállalat jelenleg 10-féle üdítőt gyárt, 1980-ban a tavalyinál 20 százalékkal többet, összesen 42 millió pa- lacknyit. — Űjabb termékre számíthatunk-e? — Igen, a laborban már kidolgoztuk a 11. üdítőnket. Barack néven várhatóan karácsony táján kerül az üzletekbe. Szintén szénsavas, természetes alapanyagból készül, barackízű üdítő lesz. Az öregember halkan, félénken kopogott a szerkesztőségi szoba ajtaján. Hiába volt a háromszori biztatás: „tessék", amíg elé nem mentem, nem merte átlépni a küszöböt. A látvány — ahogy állt előttem az öregember hajlott háttal, roggyant szárú bőrcsizmában, hófehér gyolcs ingben, fekete mellényben — lenyűgöző volt, apámra és nagyapámra emlékeztetett. Valamikor ők álltak így meggörnyedve, zsíros kalapjukat a kezükben morzsolgatva a községi bíró, a közjegyző, vagy a gróf ispánja előtt, ha alamizsnáért könyörögtek a nagy család számára. Amikor hellyel kínálom, szomorú kék szemével ér. tétlenül néz rám, mint aki nem akarja elhinni, hogy leülhet a fotelbe. Ahogy elnézem ványadt testét, ezer ráncú arcát, galambősz haját, elszorul a szívem, hiszen róla ennyi év óta sem hullt le a szolgalelkek bilincse. Hogy könnyebben megeredjen a nyelve, érdeklődöm: honnan jött, hogy utazott, miben lehetünk a segítségére. HNF-aktivisták Kállai J enőné mintegy húsz esztendeje látja el Békésen a Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkabizottsága mellett működő pedagógiai csoport titkári teendőit. Társadalmi megbízatásainak azonban ennél sokkal régebb óta tesz eleget. Még ma is abban az iskolában tanít, ahol 35 évvel ezelőtt kezdte nevelői pályafutását. Mint jó szervezőirányítóképességgel bíró pedagógusra, akkor is számtalan feladatot bíztak rá felettesei. Ezek közül elég csak kettőt megemlíteni: a nőtanácsban rendszeresen tartott előadásokat, és a pedagógus szakszervezetben bizalmiként 15 éven át tevékenykedett. A 23 tagú pedagógiai munkacsoportban nemcsak nevelők, hanem a párt-, állami és társadalmi szervek, az oktatási intézmények képviselői, valamint a szülői munkaközösségek tagjai is részt vesznek. A testület munkaterv alapján tevékenykedik: többek között összehangolja a tennivalókat, kidolgozza azokat az ajánlásokat, amelyeket azután eljuttat az ifjúság oktatásában, nevelésében érdekelt szerveknek... Kállai Jenőné az iskola előtt húzódó ligetbe vitte ki a harmadik osztályosokat. A sor elején a lányok álltak, s mögöttük a fiúk következtek. Mialatt beszélgettünk, egyik-másik kisdiák különböző apró csínytevésekre szánta el magát. Ám a tanítónő még idejében észrevett mindent. Azután elmagyarázta: ennek a rajzórának az a célja, hogy különböző alakú és színű leveleket összegyűjtve ember- vagy állatformákat rakjanak ki a gyerekek. Öt-tíz perc múlva elsőként a lányok jelentkeztek. Szalvétákon, papírzsebkendőkön mutatták be ötletesebbnél ötletesebb alkotásaikat ... Az egyik kisfiú azonban mással foglalkozott. Jobb kezével felmutatott „ egy csillogó pénzdarabot. „Marika néni, találtam egy 5 forintost!” „Nem a tied volt?” — kérdezte a tanítónő. „Nem, mert nem hoztam pízt magammal.” „Mi az, hogy píz?” „Pénz az, te!” — kiabálták a többiek. Csak — Sokat olvasok lapjuk, bán arról, hogy segítenek az emberek ügyes-bajos dolgainak elintézésében. Tudja, én nem vagyok járatos hivatalos helyeken, nem tudom, hol kell „elkezdeni” ... Utött-kopott disznóbőr aktatáskában matat, okmányokat szed elő, esdeklöen néz rám, és hosszú hallgatás után megszólal: Hát szóval megöregedtünk ... Hogy is mondjam magának? Nagyon nehéz életem volt, de most a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy bemennénk egy szociális otthonba. Ehhez kérném a segítségét. Felajánljuk a házunkat, megtakarított forintjainkat és a nyugdíjat. Szegény feleségem életében mindig mankóval járt, az utóbbi években teljes ápolásra szorul. Eddig bírtam, de már én sem vagyok húszéves. Érti, ugye? ... Igen. Értem, hogyne. Család? Az öregember fürkésző tekintettel, szinte gyanakodva néz rám. Hogy zavarát palástolja, táskáját hol lerakja a lábához, hol ölébe veszi. Hát tetszik tudni, az úgy volt, hogy én nagy családkahelyén kerestem fel Kö- röstarcsán. A tágas patikába szinte két-hárompercenként léptek be az emberek, ő sem „panaszkodhat”, hogy nincs elegendő elfoglaltsága, s hogy kevés a társadalmi megbízatása. Mint magasan kvalifikált szakembernek, főként a vízvédelmi tevékenységgel összefüggő vizsgálatok alkalmával veszik igénybe tudását. Ezt a feladatot a horgászszövetség Békés megyei intézőbizottságának vezetőségi tagjaként látja el. Ezenkívül gyorsan felsorolt még három funkciót, ugyanis a következő tisztségéről, a helyi HNF- mozgalom eredményeiről már részletesebben szólt. De kezdjük mindjárt az elején. A Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karán 1963-ban fejezte be tanulmányait. Akkor került Köröstarcsára, ból származom. Apám urasági cseléd volt, s már suty. tyó gyerek korunkban elszegődtünk kanásznak mi, gyerekek, ahogy felcseperedtünk. Épp hogy csak megtanultam a betűvetést, mivel négy osztályt jártam, azt is ősszel és tavasszal, amikor mezítláb mehettem iskolába. Édesanyám hosszú évekig volt ágyban fekvő beteg. Apám az urasági ólakban dolgozott, így én, mint legényember mostam le tetőtől talpig a beteg asszonyt. Iszonyúan nehéz volt... Aztán megnősültem. Gyerekeink születtek. De az árvát az ág is húzza, a feleségem szintén megbetegedett, most őt kellett ápolnom. Zokszó nélkül tettem. Iparban vállaltam munkát, hogy a megélhetés könnyebb legyen, később jöttem csak haza a községi termelőszövetkezetbe. Most onnan kapom a nyugdíjat. Amikor szegény feleségem meghalt, újból nősültem, hiszen ott volt a négy gyermek, nem tudtam volna egyedül felnevelni őket. A második feleségem — mint mondtam — sánta asz- szony volt. Nem volt mostoha, nagyon szerette a gyerekeimet. Ügy nevelte őket, mintha sajátja lenne valamennyi ... Két gyermekünk külföldön él — oda mentek férjhez —, kettő a megyében. Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési gyárában fokozatosan megvalósítják a kormány nőpolitikái határozatát. Ennek megfelelően intézkedési tervet készítettek. Létrehozták a nőbizottságot, kiépítették a nőfelelősi hálózatot. Munkájukat siker koronázta, hiszen a pártalapszervezetek, a szak- szervezet segítségével folyó tevékenységet elismerte a MEDOSZ Békés megyei bizottsága, a népi ellenőrök. A gyárban jelenleg 1050- en dolgoznak, közülük 710 a lány és az asszony. Az utóbbi tíz évben jelentősen csökkentették a férfiak és a nők fizetése közötti különbséget. Az átlagkeresetek összességében 70 százalékkal nőttek, a nők bérét pedig 110 százaMindegyiknek gyönyörű lakása, jó megélhetősége. A mi házunkra, pénzünkre egy sem apellál. De a gondozásunkat elvállalnák, többször szóba hozták már. De hogy is mondjam: az a szegény asszony, aki teljes ápolásra szorul, mégsem az ÉDESANYJUK. Tetszik érteni, ugye? Én nem engedhetem meg magunknak, hogy egyszer is ferde szemmel nézzenek rá, mert elfáradtak az ápolásban. A szociális otthon az egészen más. Ott leszek én, és ott lesz az ápoló. Remélem, hogy sikerül széppé varázsolni utolsó éveit. Hiszen megérdemli. Oly jó volt hozzám és a gyerekeimhez, ő arról nem tehet, hogy beteg, szegény... Ha sikerül bejutnunk egy szociális otthonba, a gyerekeink akkor látogathatnak meg, amikor akarnak. És mégsem leszünk terhűkre. Ugye, megérti?! Nyugodt, békés öregkort szeretnék mindkettőnknek. Azt hiszem, rászolgáltunk. A gyerekek pedig inkább távolról szeressenek bennünket, mint közelről gyűlöljenek. Nem rosz- szak ők, ne tessék azt gondolni. De hát mindenkinek meg van a saját élete. Ugye ez érthető? Természetesen... Ary Róza rétegeit képviselő fiatalokat, középkorúakat a mozgalmi munkába? lékkai emelték. Ugyanakkor nagy gondot fordítottak a szociális létesítmények bővítésére. Jó példa erre, hogy fejlesztési alapjuk csaknem 40 százalékát ilyen célra használták fel. Milliókat költöttek fürdők, öltözők építésére, új ebédlők kialakítására. A műhelyeket melegpadlóval látták el, a falakat fával burkolták, korszerűsítették a világítást, a szellőzést. Mindezek nyomán az egészségesebb környezetben, eredményesebb lett a termelés. E politika másik sarkalatos pontja a nők bevonása a vezetésbe. Felmérést készítettek, hogy egyes munkakörök ellátására jól felkészítsék az arra alkalmas nődolgozókat. Sokan bekapcsolódtak a politikai, az állami, a szakmai képzésbe. Ma már a gyárvezető egyik helyettese, a pártalapszervezetek titkárai, a szakszervezet gyári és telepi vezetői, valamint az alkalmazottak csoportvezetői nagyrészt közülük kerülnek ki. Meggyőző agitációval, nevelő munkával elérték, hogy egyre több női brigád indul a szocialista munkaversenyben. A 23 szocialista kollektíva szép sikereket ér el a munkában, a művelődésben, egymás megbecsülésében. Mint általában mindenütt, itt is gondot okoz a munkaerő-utánpótlás. Ezért azon vannak, hogy minél több gyermekgondozási szabadságon levő fiatalasszony térhessen vissza a termelésbe. A telepeken megszervezték az úgynevezett kismamaműszakot, amely igazodik, a gyermekintézmények munkarendjéhez. Az utóbbi intézményeket anyagilag is támogatják. A különböző ajándéktárgyakon kívül, a városi tanáccsal kötött szocialista szerződés alapján, az elmúlt évtizedben egymillió forintot juttattak a bölcsődéknek, az óvodáknak. Ebből a körösla- dányi, az eleki, a dévaványai telepek: is kaptak bizonyos összeget. —s. Az öregember mesél...
