Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980. szeptember 21., vasárnap Barátaink életéből flz író hazájában, penzai földön Fjodor Vasziljevics Gladkov, a híres szovjet orosz író születésének centenáriuma 1983-ban lesz. Nemcsak apen- zaiak, hanem a szovjet írószövetség tagjai is készülődnek már erre a jubileumra. A közelmúltban Penzába érkezett Borisz Fjodorovics, Gladkov fia, továbbá az író unokafivére, unokaöccse, valamint Grigorij Alekszand- rovics Jersov, a Gladkov irodalmi hagyaték gondozására alakult bizottság elnökhelyettese. Tudósítónk találkozott velük, s arra kérte őket, válaszoljanak néhány kérdésére. — Grigorij Alekszandro- vics, beszéljen kérem az évfordulóval kapcsolatos előkészületekről. — G. A. Jersov: A szovjet írószövetségben jubileumi emlékbizottság alakult, és ennek élén A. A. Pervencev áll. A testület programjában szerepel Fjodor Gladkov ösz- szes műveinek kiadása, alkotásainak megfilmesítése, múzeumok létesítése azokon a helyeken, amelyek nevéhez fűződnek, valamint emléktáblák avatása. Nem véletlenül jöttünk Penzába. Tudjuk, hogy itt az irodalmi múzeumok alapításában nagy tapasztalatra tettek szert a szakemberek. Megmutatták nekünk Tar- hánit (Lermontov-emlékhely — a ford.), a Belinszkij és a Maliskin múzeumot. F. V. Gladkovnak is itt van a szülőföldje. Szeretnénk segíteni a tiszteletére létesítendő emlékház létrehozásában. Az első lépést már megtettük. De jobb, ha erről az író unokafivére beszél. — L. Sz. Gladkov: Sikerült megtalálni azt az épületet, amelyben Fjodor Vasziljevics született. Abban a házban laktak családjukkal együtt a Gladkov fivérek. Jómagam 23 évet töltöttem ott. Azután eladták. Az egyik feltevés szerint: lebontották. Sőt, azon a helyen le is fényképeztek bennünket, ahoi egykor az épület állt. Ám Jegor unokafivérem, aki a maloszerdobinszki kerülethez tartozó faluban, Csernovkában él, szemrehányást tett nekünk: elvitt bennünket Danyilovka faluba, és megmutatta a régi házat. Ráismertem, és visszaemlékeztem a környékre. Természetesen nagyon meghatódtam. Tudják, milyen hatást gyakorolnak azok az emlékek, amelyek gyerekkorunkhoz kötődnek. — Milyen benyomást tett önökre Penza? — B. F. Gladkov: Apám felnőtt emberként hétszer látogatott el szülőföldjére. Állandóan azt éreztem, hogy ugyanazokat a helyeket keresem fel, ahol ő akkoriban járt. Természetesen már látom, hogy a város teljesen megváltozott. A penzaiak bizonyára hozzászoktak a zöld területhez és a tisztasághoz. Aki ideérkezik, az Penzát fölöttébb kényelmes, virágoktól pompázó városnak látja. Sok időt töltöttünk a központi részeiben is. Érződik rajtuk még a régi korok leheleté. Manapság számos településen úgynevezett történelmi negyedeket, vagy emlékhelyeket alakítanak ki. — I. L. Gladkov: A küldöttségben eleget tettem fényképészi és filmoperatőri kötelezettségemnek. Több mint ezer felvételt készítettem. Ezeket nemcsak a családi archívumokban, hanem a különböző városok Glad- kov-múzeumaiban is meg fogják őrizni. — Borisz Fjodorovics, ön az író fia. A penzaiaknak érdekes lenne megtudni, miként alakult az ön sorsa. — B. F. Gladkov: Komszo- mol-ajánlással iratkoztam be a haditengerészeti tanintézetbe. Mint katonaiskolai növendék, tengeralattjárókon, majd a tanulmányok befejezése után torpedónaszádokon teljesítettem szolgálatot. A honvédő háború idején részt vettem a novorosszijszki partraszállásban. Akkoriban hadosztályaknász voltam. Emlékeznek rá, hogy a torpedó történetében először akkor kezdtük célba venni a part menti objektumokat; s mi a németeknek sok gondot okoztunk. Sorhajókapitányként szereltem le. Idősebb fiam, Fjodor Gladkov szintén tengerész, s III. osztályú kapitányként szolgál. Mint a szovjet írószövetség küldöttségének tagjai, mindnyájan nagyon örülünk annak, hogy alkalmunk volt bejárni azt a földet, amelyet mindenfajta túlzás nélkül „irodalmi” helynek lehet nevezni. Igor Leontye- vics az utolsó penzai fény- képfelvételeket a Gladkov utcában található emléktáblánál csinálta. Hálásak vagyunk a város lakosságának a megemlékezésért. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István Mongólia Modern grafika A grafika a képzőművészetnek viszonylag fiatal ága Mongóliában, de máris elfoglalta méltó helyét. Sok tehetséges művész lett valódi mestere a fametszetek, a kőnyomatok, rézkarcok és linóleummetszetek készítésének, az utóbbi időben. Ami a művek tartalmát illeti, a fiatal grafikusok művei a ma emberének az életét és azt a gyors fejlődést tükrözik, ami hazájukra annyira jellemző. Közülük Sz. Nacagdorzs rajzaiban mesterien ábrázolja a dolgozó embert. Példa erre „A béke hídja — erőműépítés” című alkotása, amely Ulánbátorról és építőiről ad élményszerű képet. G. Szoszoj a jelenkori rajzművészetet hozza összhangba az ősi mongol művészettel. „Anya” című művét hasonló témájú barlangrajz ihlette. A Lengyelországban megrendezett nemzetközi kiállításon díjat nyert. A legfiatalabb nemzedékből való D. Gungaa grafikus- művész, aki nemrég végezte el a szófiai képzőművészeti főiskolát. Tagja a Mongol Művészek Szövetségének. Rajzai emberi melegséget, őszintesége* sugároznak. Szívesen ábrázol tájakat, de' közel áll hozzá a portré és a tematikus kompozíció is A tavalyi ulánbátori kiállításon nagy sikert aratott a Munka Hőseiről készített portrésorozatá. (BUDAPRESS—MONCAME) Nyolcvanöt éve halt meg Friedrich Engels „Ez a büszkeségem! Nem éltünk hiába!” 1895. augusztus 5-én halt meg Friedrich Engels. Halálának évfordulója alkalmából a Neues Deutschland Heinrich Gemkow cikkét közölte. A távirat, amelyet 1895. augusztus 6-án Londonban kelteztek — s mi szerint „Tegnap este 10 óra 30 perckor — haláltusa nélkül — elhunyt Engels.” — az osztályharcát vívó, öntudatos nemzetközi proletariátus számára derült égből villámcsapást jelentett. A „Tábornok” barátainak csak igen szűk köre — köztük volt például August Bebel, Victor Adler, Eleanor-Marx-Avelipg és Louise Freyberger — tudta néhány hete, hogy Engels gyógyíthatatlan betegségben, nyelőcsőrákban szenved. A nyilvánosság viszont — s elsősorban az európai és észak- amerikai szocialista munkások tengernyi tömege — azt hitte, hogy tanítómestere és élharcosa alkotó erejének teljességét élvezi. És valóban, egészen 1895 tavaszáig Friedrich Engels nagy feltűnést keltő publikációk és levelek egész sorával bizonyította, hogy munkabírása csorbíthatatlan. 1894, nyár végén fejezte be Az őskereszténység története című értekezését, amely a tudományos ateizmus egyik legjelentősebb alkotása, s a Neue Zeit, illetve a Le De- venir Social francia folyóiratban jelent meg. ősszel írta meg a marxizmus agrárkérdéssel foglalkozó munkáf- nak egyik legjelentősebbikét, A parasztság kérdése Franciaországban és Németországban, ezt is a Neue Zeit, majd közvetlenül utána a Przedswit lengyel folyóirat közölte. 1895. március 6-án szignálta híres bevezetőjét Marx „Osztályharcok Franciaországban 1848 és 1850 között” című írásához, amelyet szintén a Neue Zeit mellékleteként a német munkások, és szinte egyidejűleg, rövidített változatban a Cri- tica Sociale által az olasz olvasók is megkaphattak. Az alapvető elméleti munkák mellett számos üdvözlet, nyílt levél íródott angol, olasz, német és osztrák munkásszervezetekhez, szerkesztőségekhez, mind-mind a 74 éves „londoni öreg” életkedvéről tanúskodtak. Aztán hirtelen kivette kezéből a tollat a halál. Noha Engels lényének minden ízével az életen csüngött, mégis jó előre intézkedett bekövetkező halálát illetően. Végrendeletében egyaránt körültekintően gondoskodott anyagilag is Marx gyermekeiről és unokáiról, meg további hozzá közel álló személyekről, csakúgy, mint ahogy irodalmi és tudományos hagyatékára vonatkozóan minden jogot a német szociáldemokratáknak biztosított. Még temetésének módjáról is intézkedett. Egész élete során ellensége volt a személye körüli kultusznak, így azt is kikötötte, hogy zárt körű legyen búcsúztatása, holttestét hamvasszák, s hamvait a tengerbe süllyesz- szék. A halálról kommunistaként, dialektikus materialistaként vélekedett. A természet dialektikája kézirataiban a halált,, az élet jelentős momentumának” nevezi, s így fogalmaz: „A halál nem más, mint az élet tagadása; hiszen az élet sosem fogható föl szükségszerű eredményhez való kapcsolata nélkül; az élet magjában mindig ott a halál; aki ezt egyszer belátta, az előtt vége mindenfajta prédikációnak a lélek halhatatlanságáról. Az élet halált jelent.” így hangzott filozófiai álláspontja, s így viselte el bátran, hősiesen — igen, humorizálva! — a súlyos szenvedést is. Életet tartalmassá tenni és valóban élni — ezt tekintette Engels minden ember életfogytiglani küldetésének, s egyben saját felelősségének is lelkiismerete és az emberiség ítélete előtt, s ez elől sosem tudott, s nem is akart elbújni. Ezért hangzanak szavai, amelyeket alig két évvel halála előtt egy bécsi szociáldemokrata gyűlésen mondott, élete összegzéseként: „Nincs olyan ország, nincs egy olyan nagy állam se, ahol a szociáldemokrácia ne lenne hatalom, amellyel mindenkinek számolnia kell! Ez a büszkeségem! Nem éltünk hiába, és munkánkra büszkén, elégedetten tekinthetünk vissza.” Engels halálhíre az egész nemzetközi proletariátust megrendítette, gyászba öltöztette. De a szocialisták reakcióit nem elsősorban a bénító megrázkódtatás, hanem az eltávozott iránt érzett hála és az elhatározás jellemezte, hogy művét folytassák. A német szociáldemokraták már első nekrológjukban, amelyet a Vorwärts hasábjain nyomtattak ki, s amely valószínűleg Liebknecht tollából származott, így tisztelegtek: „Számunkra nem halt meg; él, beszél hozzánk, megmutatja az utat, lelkesít, buzdít; és amit egykor Kari Marx sírjánál esküdtünk, azt esküdjük most is: Megvalósítjuk, amit Te tanítottál nekünk. Megvalósítjuk, amit Ti közösen tanítottatok nekünk — hiszen egyek vagytok! Tettekkel akarjuk megmutatni, hogy méltók vagyunk Hozzátok!”. A nemzetközi munkásosztály korabeli nyilatkozatai egytől egyig bizonyították, hogy a tanítványok Marx és Engels elválaszthatatlan egységének, a közös életmű tartalmának tudatában voltak. Ezek a dokumentumok természetesen arra is alkalmasak, hogy a törekvéseket — melyek arra hivatottak, hogy Marx és Engels között ellentétekre derítsenek fényt — egyértelműen megcáfolják. Ha fellapozzuk a korabeli újságokat, nyomtatványokat, meggyőződhetünk róla, milyen szeretetet és tiszteletet vívott ki magának Engels ötvenéves munkássága során. Észak-Amerika és Európa szinte minden országában adóztak emlékének, sok tehetséges költő versben rótta le kegyeletét, s tett egyben a nagy mű folytatására, a küldetés véghezvitelére ígéretet. Hasonló volt a helyzet a képzőművészeknél is. A munkássajtó világszerte megtelt Engels-portrékkal. Több szerkesztőség a marxista tanok fokozottabb terjesztésével reagált. Részleteket közöltek Engels munkáiból. Különösen gyakran idézték szavait, amelyeket 1894 nyarán szicíliai munkásokhoz intézett, s amelyek egyben a marxizmus alapítójának üzenetét viszik el a nemzetközi munkásosztályhoz: „Egy új, egy jobb társadalom hajnalcsillaga emelkedik, ragyog fel minden ország elnyomott osztályai előtt. És az elnyomottak mindenhol egyesítik soraikat. Különböző nyelveket és határokat átlépve nyújtják egymásnak a kezüket. Alakul már a nemzetközi proletariátus serege, és a közelgő évszázadot győzelemre viszi!” Fordította: Niedzielsky Katalin N példa: Kisinyov A tiszta városi levegőért A kisinyovi városi park látképe Az elmúlt öt év során a moldáviai főváros, Kisinyov légterének szennyezettsége a két és félszeresére csökkent. Ez egy komplex környezetvédelmi program megvalósításának köszönhető. A városmedence légterének speciális térképén nagy pontossággal jelölhetők be az atmoszféra szennyezettségének határai, s így könnyebbé vált a harc felvétele is. Az „egészségtérképen” bejelölik a város valamennyi szennygócát; a fő közlekedési utakat, a hőerőműveket, az ipari üzemeket. A kapott adatok alapján, összeegyeztetve az ipar és a természetvédelem érdekeit, a városi hatóságok megteszik a megfelelő intézkedéseket. Kisinyov több kerületében működik automata gázanalizátor, az üzemekben pedig porelszívókat szereltek fel. A Kisinyovi Hidrometeoro- lógiai Obszervatórium munkatársai óránként végeznek légpróbát az ipari körzetekben, az autószrádákon szigorúan ellenőrzik, hogy az elhaladó kocsik kipufogójából mennyi káros anyag kerül a levegőbe. A tavak, folyók és víztározók tisztaságának megőrzése érdekében víztisztítóberendezéseket szereltek fel. A természetvédelmi program megvalósításából aktívan részt vállalnak a tudósok is. A Moldáviai Egészség- és Járványügyi Tudományos Kutatóintézet kidolgozta a városi környezet helyzetének jellemzőit és ennek előrejelzését. Az ökológia problémáit vizsgálják* a Moldáviai Tudományos Akadémia és az egészségügyi szolgálat munkatársai, akik a melléktermékmentes technológiákat és berendezéseket tervezik és próbálják ki. Nagy figyelmet szentelnek a város parkosításának. Ma Kisinyov területének egy- harmadát parkok, erdők foglalják el, vagyis egy-egy városlakóra 90 négyzetméter parkosított terület jut. A környezetvédelmi proga- ram széles körű megvalósításának eredményeként a félmillió lakosú város levegőjét sikerült jelentős mértékben megjavítani, annak ellenére, hogy Kisinyovban a szovjet hatalom győzelme óta több mint százharminc ipari üzem épült. (APN — KS) Rendszeresen ellenőrzik a kisinyovi főutak légtisztaságát (Fotó — TASZSZ—APN—KS — A. Likov felvételei) Románia A lakáskérdés megoldása A tervek szerint a román fővárosban 1985-ig lényegében megoldják a lakásproblémát. A bukarestiek öt év alatt 200 ezer lakást kapnak. Az új otthonokat a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően építik. Az építők és Bukarest minden lakosa kész teljesíteni az RKP XII. kongresszusának azt a határozatát, hogy a várost Európa egyik legszebb és legmodernebb fővárosává tegyék. Erre meg is van minden remény, hiszen a Bukarestet sújtó rettenetes természeti katasztrófa, az 1977-es földrengés után a főváros lakossága és az építők példás fegyelemmel vették ki részüket az újjáépítésből. A statisztikai adatok szerint az elmúlt húsz évben több mint egymillió bukaresti jutott új' lakáshoz. A főváros lakossága ma 1,8 millió. Az utóbbi években egész városnegyedek újultak meg; a beépítetlen telkeket parkosították, a lefolyástalan vízmosásokat tiszta vizű tavakká alakították. A város környéke pedig ma már alig különbözik a központtól, a „sötét külváros” fogalom teljesen eltűnt a bukarestiek szótárából. (BUDAPRESS—APN) Csehszlovákia II gyorsabb közlekedésért Csehszlovákiában megközelítően 2,6 millió ember — a keresőkorú lakosság mintegy 40 százaléka — ingázik munkahelye és lakása között. A városok közül Prágának a legnagyobb a munkás utazó forgalma. A főváros" bán a dolgozóknak több mint a fele naponta 30—44 percet tölt. el utazással, ezért fontos feladat a közlekedés gyorsítása. Ezt a célt szolgálja a prágai metró további bővítése. A tervek szerint 1985-re a jelenlegi 20 helyett már 27 kilométernyi távón közlekednek majd a metró kocsijai. A jelenlegi egyik vonalat most két állomáshosszal bővítik, és megkezdik a harmadik, hatállomásos metrószakasz építését. (BUDAPRESS—ORBIS)
