Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980, szeptember 21., vasárnap üveggyár, Orosháza „Van egy ötletem” „Figyelj csak, van egy ötletem !” — munkatársak, kollégák sokszor fordulnak egymáshoz ezekkel a szavakkal, aztán megtárgyalják, mit is lehetne kezdenr-az ötlettel, ami rendszerint „nem nagy ügy”, de megkönnyíti vagy meggyorsítja a munkát, esetleg anyag- vagy energiatakarékosságot eredményez. Hogy azután az ötlet csupán ötlet marad, vagy valóra is váltják — ezt munkahelye válogatja. Az Orosházi Üveggyárban például zöld útja van minden jó javaslatnak, újításnak. S akinek van ötlete — nos, az kapja magát, és elmegy az újítási és KISZ- radar ötletnapra, amelyet mindig az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok keretében rendeznek a KISZ- esek, és szépen elmeséli, esetleg bemutatja elképzeléseit. A szakemberek, a gyár vezetői nyomban el is döntik, mit .ér az ötlet, és ha díjazzák a javaslatot, máris kézhez kapja az illető a pénzét. Az idei, szeptember 15- én megrendezett ötletnapra mi is ellátogattunk, s bár őszintén szólva az elhangzottakból nem sokat értettünk, érdemes volt részt venni a rendezvényen. A kis teremben, a két asztalsor mellett szorosan ülnek, fiatalok és idősebbek is, de még mindig érkeznek kíváncsiskodók' és „ötletesek” is. Most éppen Raffai JóBocskai Pál, a műszerészau- tomata tmk-üzembői Raffai József zsefen, az építőüzem vezetőjén van a sor. A javaslata: a kemencéknél felszabaduló hőt hasznos lenne elvezetni, és például az osztályozóterek fűtésére alkalmazni. Amint befejezi a mondókáját, a zsűri, élén Csont József műszaki igazgatóhelyettessel, élénk tanakodásba kezd, azután gyorsan megszületik a döntés: az ötlet jó, de alaposabban ki kell majd dolgozni, hiszen nagy horderejű kérdésről van szó. Természetesen a pénzjutalom is megilleti Raffai Józsefet. Ő egyébként jó negyedóra múlva is jelentkezik, újabb ötlettel. Dobroczky Pál, a gyár műszaki osztályvezetője, látva csodálkozásunkat, el újságol ja: van, aki háromnégy javaslattal áll elő egy- egy ilyen alkalommal. Körösi Zoltán, aki a sík'húzó- üzem olvasztójában dolgozik, négy ötlettel érkezett, és ebből hármat jutalmaztak is. Némi derültséget kelt, amikor Feldmann József mintaasztalos a táskájából húzza elő az „ötletet”, de amint kiderül, hogy az ügyes célszerszám 8—10 perces kézi munkát pár másodperc alatt képes elvégezni, elismerően bólint a hallgatóság. Sorra lendülnek magasba a kezek. Sóki Tibor, Pável György, Burka László, Bocskai Pál és még sokan, műszerészek, járműjavítók, építők, gépészek, ötleteik különbözőek, de egy ponton valamennyi megegyezik: a jobbító szándék vezérli valamennyit. Egyik javaslat hallatán valaki megjegyzi: de hiszen tulajdonképpen ezt így kell csinálni! Nem is fogadja el a zsűri az ötletet — ami nem szegi kedvét a fiatalembernek, 10 perc múlva kirukkol egy újabb, ezúttal hasznos ötlettel. — Általában nem nagy horderejű javaslatok ezek — mondja a műszaki osztály- vezető, amikor a véleményét kérdezem az ötletnapról —, de mégis nagyon fontosak. Apró, de bosszantó problémákat oldhatunk igy meg, könnyíti, gyorsítja sok javaslat a napi munkát, esetleg import anyagokat tudunk így helyettesíteni. S még valami: ez az ötletnap nagyon jól mutatja, menynyire képzettek, önállóan gondolkozók szakmunkásaink, s hogy a dolgozók többségét érdekli is a munkája. S hogy alkalmazzák-e az elfogadott javaslatokat? Általában igen. Persze mindegyiket nem lehet azonnal bevezetni, hiszen nem egyhez olyan berendezés, átalakítás, változtatás szükséges, ami nem megy máról holnapra. Az idei ötletnapon az Orosházi Üveggyárban 69 javaslatot fogadott el a zsűri, s összesen 4 és fél ezer forintot fizettek ki ezekért. Mindennek a haszna természetesen jóval nagyobb, az egyén és a közösség számára egyaránt. T. I. Pável György gépész, a 2-es hutából Fotó: Veress Erzsi Hűhó... Nemcsak szívvel, hanem ésszel is Tanár, népművelő, író, színész, rocktörténész. Tavaly az év embere volt az Ifjúsági Magazin közönségszavazásán. Együttesével, a Hobo Blues Banddel elnyerték a legnépszerűbb rockzenekar címet. Nemzedéktársai íróasztalok mellett ülnek, ő ma is az országutakat járja. Mindenki csak úgy szólítja: Hobó. Nemcsak zenészként, de egyéb polgári foglalkozásaival — népművelőként, rocktörténészként — is nagyon sokat tesz a rock hazai elismertetéséért. Űj koncertprogramjuk is, amivel az országot járják, nemcsak rockkoncert, hanem kísérlet is; a színház, az irodalom, a zene ötvözésére, egy Magyarországon eddig nem ismert előadási forma megteremtésére. — Miért tartod fontosnak a rock népszerűsítését? — Én a rockot egy alapvető, kulturálisan meghatározó jellegű jelenségnek tartom. S ma már nyilvánvaló, hogy az angolszász zenének körülbelül az a szerepe ebben a kultúrában, mint az írásban a latin betűnek, az ABC-nek. A beatkultúra kialakulásának kezdetei az 50- es évek közepére tehetők, majd 1962-ben a Beatles megjelenése elindított egy folyamatot, amit a szórakoztatásban nyugodtan nevezhetünk forradalminak. A műfaj az évek során fokozatosan kibővült, és minden országban akadtak egyéniségek, akik saját országuk zenéjével, kulturális hagyományaival ötvözték. Így történt ez Magyarországon is. — Nálunk nagy ellenérzéssel fogadták a rock, vagy ahogy akkor nevezték, a beat megjelenését. A rockot „idegennek”, kozmopolitának bélyegezték. Miért? — Magyarországon a német eredetű magyarnóta- és operettvilág a népzenei gyökereket úgyszólván eltüntette a nagyközönség elől és az első magyar rockzenészeknek kezdetben csak a külföldi másolás maradt. De aztán a hatvanas évek végén nálunk is önálló lábra állt ez a művészet, és megszületett az önálló magyar rockzene. — Ezek szerint te a rockot művészetnek tartod? — Egyértelműen ... A legdemokratikusabb művészetnek. A rock egy közösségi zenélési forma és a közösséA sarkadi művelődési házban két ifjúsági klub működik: az Ifjúmunkás, (IMIK) és a Radnóti. A nyári szünet után, szeptembertől ismét gyakrabban összejönnek, hogy együtt szórakozzanak, művelődjenek. Az Ifjúmunkás klub őszi programja a „Ki az okosabb?” című szellemi vetélkedővel kezdődött szeptember 2-án. Negyedikén sportestet tartottak, 9-én pedig spanyolországi útiélmény-beszámolón vehettek részt. A következő héten közös játék, römizés, tv-foci, sakkozás szerepelt a programban. Kedden. 16-án az amatőr képzőművészek kiállítását nézték meg a klubtagok, * csütörtökön pedig megtekintették az „Apokalipszis most” című amerikai filmet. A jövő hét is érdekesnek ígérkezik: „Üdítő — üdítő” címmel az alkohol és a dohányzás ártalmairól hallhatnak előadást a fiatalok, sőt, üdítőital-kóstoló is lesz. Csütörtökön, 25-én gi jelzőn ugyanazt értem, mint a népzene esetében. A népzene és a rock is olyan emberek számára teremt lehetőséget, akik bármikor kiléphetnek és visszaléphetnek egy közösségbe. Másrészt mind a kettő a mindennapi élet, a valóság kérdéseivel foglalkozik a maga művészi eszközeivel. — önálló magyar rockzene születéséről beszéltél. Ti mégis egy idegen eredetű kisebbségi zenével, a blues- zal törtetek be az élvonalba. — A magyar rockzene a hetvenes években nagy változásokon ment keresztül, az együttesek, előadók nagy része kommercializálódott, és a zene is elüzletiesedett. Én elhatároztam, hogy a felnövő fiataloknak megmutatom, hogy 20 évvel ezelőtt miből született meg, honnan indult el a rock. Megpróbálom mai zenei szinten közvetíteni és lefordítani magyarra. Ehhez a zenében vissza kell menni ,, a gyökerekhez, a blueshoz, másrészt vissza kellett térni a klubformához, ahonnan ez a mozgalom indult. — Ha ez így van, akkor miért támadnak benneteket, hogy idegen, nyugati kultúrát próbáltok átültetni? — Más művészetekben senki nem szól, ha más né- oek színdarabjait mutatják be. Vagy egy „klasszikus” példával élve: azon senki nem csodálkozik, hogy az ötödik hegedűs egész életében kottából játszik és interpretál. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a rockzene fordításainak is lehet mindenkor aktualitása politikai, vagy művészi értelemben is. Emellett írunk mi olyan dalokat is, amelyek szövegükben és koncepciójukban hazai gyökerűek, de egy nemzetközi zenei formanyelven bluesként szólalnak klubgyűlést tartanak, 30-án pedig fórumot szerveznek aktuális külpolitikai eseményekről. A Radnóti klub szeptemberi programja ugyancsak változatos, ök játékos esttel kezdték a hónapot. A következő összejövetelükön „Ki kicsoda?” címmel rendeztek vetélkedőt, melyen azt mérték fel, mennyire ismerik a közéleti embereket. Nyolcadikén kerékpáros akadály- versenyt tartottak. A versenyzők egészen a Fekete- Körös partjáig karikáztak el. A következő héten „Zsákbamacska”. majd „Cserebere” címmel rendeztek játékos, vidám esteket. Pénteken, 19-én arról beszélgettek, mi az ifjúsági klubok feladata a fiatalok politikai nevelésében. A klubgyűlést 22-én tartják, 26-án pedig sportnapot rendeznek. Ä hónap legutolsó eseménye 29- én lesz, amikor a legfrissebb politikai eseményekről tájékozódnak a klub tagjai. meg. Első műsorunknál, amelynek a címe is ez volt: „Vissza a gyökerekhez!”, kiderült, hogy a gyerekek szívesen veszik ezt a törekvésünket, és sokkal több is érdekli őket, mint maga a zene. — Ennek megfelelően állt össze új műsorotok is, amely- lyel most az országot járjátok. — Igen. Az új műsor címe: Fejezetek a csavargók könyvéből. Irodalmiasabb a cím, és ez tükrözi elképzeléseinket is. A társművészetekkel, így elsősorban a színházzal együtt próbáltunk valami újat kitalálni. Együtt lépünk fel a HURKA színpaddal és az egyes dalokhoz színpadképet, pantomimjátékot találtunk ki — ezzel is fokozva a dalok hatását, segítve a mondanivaló megértését. Az öltözködéssel is jobban törődünk. A műsorhoz alkalmazkodó kosztümöket, jelmezeket, ruhákat is terveztettünk. A lényeget azonban továbbra is a dalok jelentik. Üjabb Rolling Stones-, Who-, Jimi Hendrix-dalokat játszunk, szerepel a műsorban most megjelent kislemezünk két dala, a Rolling Stones Blues és a 3,20-as blues, valamint megzenésítettük Allan Ginsberg legendás versét, a Lep- les bitangot is. — A sikereitek ellenére az elmúlt évben téged személy szerint nagyon sokan, sokszor durván is támadtak, bíráltak. Más művészeti ágakban „befutott” ember vagy, családod van, miért csinálod mégis? — Az a véleményem, hogy a rock jelenlegi magyarországi állapotában is a legnagyobb lehetőségeket kínálja, mert a többi művészetek — film, színház, irodalom —, ahova nagyon sokan áttelepültek a rockban csalódottak közül, és ahol én is hosz- szú évekig dolgoztam, elsősorban formájuk miatt elveszítették a fiatalok érdeklődését. Azt, hogy az utóbbi időben a Hobo Blues Band koncertjein nagyon sok fiatal értelmiségi is felbukkan, akik ismét érdeklődni kezdenek a műfaj iránt, nagyon jelentős eredménynek tartom, s ez erőt ad a további munkához. Az egészen fiatalok közül pedig egyre többen már nemcsak szívvel, de észszel is hallgatják ezt a zenét. Sebők János Postánkból A gádorosi Dózsa György úttörőcsapat szeptember első napjaiban tartotta tanévnyitó értekezletét. A felnőtt úttörővezetők a csapatvezetőség áltai javasolt középtávú tervet vitatták meg, s állították össze, az úttörőcsapat adottságainak, eddigi tevékenységének megfelelően. A csapat gyermekönkormányzati szerve, az úttörő- tanács szintén megvitatta már az 1980/81-es évi programját, melynek jelmondata: „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért”. Kiss Páltól, a gádorosi úttörőcsapat vezetőjétől kaptuk a fenti kis beszámolót. Az új úttörőévben ez az első levél postánkban, s reméljük, — egyben kérjük is az úttörőközösségek vezetőit, krónikásait, — hogy az őrsök, rajok, csapatok életéről minél többen, és minél gyakrabban beszámolnak leveleikben. Soraiknak szívesen adunk helyt a Minimagazinban. \ Ifjúsági klubok Sarkadon
