Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
1980. szeptember 16., kedd ló módszereket kínálunk 1. Az akác karrierje Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ha vitatható is a mondás, sokan vélik, lehet benne valami. íme, egy példa, az akác. Amerikából származik, otthon nem sokra vitte. Szerény, igénytelen fa, jól ismerjük mindannyian. Nálunk is mindenütt megél, ahol csak megkapaszkodhat. A napégette puszta homokon is szépen virul. Szerszámnyelet, kocsi- rudat, tűzifát, szőlőkarót adott már régóta az alföldi falvak népének. Az akác volt az első fafajta, amelyet áthoztak Észak- Amerikából kontinensünkre. Hazánkba a tizennyolcadik század elején került. Először parkokba, útszegélyekre ül" tették, majd 1750-ben a ko- márom—harkályi erőd körül majdnem háromszáz hektárnyi területet erdősítettek vele. A szükség szülte kényszer, na meg a néhány lelkes szakember munkájának eredményekén^ ipari színvonalúvá fejlődő akácfeldolgozás bizonyította, hogy .akácból is készülhet igényes termék. Ezzel megkezdődött az akác karrierje. Kissé késve, de hát: jobb később, mint soha. A jövőben várhatóan mindinkább terjed az akác felhasználása a mezőgazda- sági, ipari és közcélú épületek előregyártott szerkezeti elemeinek kialakításánál. A tömqr vagy rétegelt, csavarozott és ragasztott akácfa-tartószerkezetek. a nagy fesztávú, könnyűszerkezetes építkezés kiváló alapanyagai. Az akác ilyen irányú felhasználásának alkalmasságát szilárdsági jellemzői mellett a vegyi, rovar- és gombakárosítások elleni természetes ellenállása csak aláhúzza. Az akácfa gőzöléses keze- lése nagymértékben javítja a megmunkálhatóságot. A gőzöléssel nemesített .akácot a tölgyre, a dióra, vagy a mahagónira emlékeztető színárnyalatai alkalmassá teszik falburkolatok és más tetszetős termékek gyártására. A kedvező esztétikai tulajdonságokat fokozza, hogy ,a sö- tétebb szríntónusnál az erezet határozott kiemelkedése szembetűnő. Ennek következtében várható, hogy az akác szerepe a jövőben gyorsan növekszik, az értékes kemény fát helyettesítő lap- és lemezgyártásban is. Eddig a történet. A tegnap szinte harmadrendűnek tartott fából így vált rövid idő múltán értékes nyersanyag. Az akác példáját látva, óhatatlanul arra gondolunk, mennyi heverő értékünk lehet. amit gondossággal, lelkes akarattal keresett áruvá formálhatnánk, talán még jóval azelőtt, mielőtt a körülmények kényszerítenének efre bennünket. Keserű József Hz üzemekben dől el Beszélgetés dr. Jóé Jenövei, a megyei állategészségügyi állomás igazgatójával — Milyen tényezők határozzák meg megyénk állategészségügyi helyzetét és az Önök munkáját? — kérdeztük a megyei állategészségügyi állomáson dr. Joó Jenő igazgatótól. — Alapvető és meghatározó tény, hogy nyolc éve járványmentes megyénk és az egész ország. Ez a hetvenes évek elején indított folyamat eredménye, amikor is kötelezővé tették a megelőző hatású oltásokat, és korlátozták az állattartó telepek jármű- és személyi forgalmát. Nálunk nagyobbak a feladatok, mint másutt, hiszen határmenti megye vagyunk. Ez azt jelenti, hogy több oltásra, a forgalom nagyobb korlátozására van szükség az állattartó telepeken. De mint ahogy az árvíz idején is bebizonyosodott, kiépült a szükséges műszaki géppark, és megvannak a személyi tényezők az esetleges fertőtlenítések elvégzéséhez. — Ml jellemzi a szarvasmarha-állomány egészségügyi állapotát? — Nagy örömünkre szolgál, hogy múlt év végére befejeztük a megye szarvasmarha-állományának gümő- kór-mentesítését. Mégpedig a tervezettnél egy évvel korábban. Jelenleg másik fertőző betegség, a brucella megszüntetése egyik fő feladatunk. A szarvasmarhák 80 százaléka mentes ettől a vetélést okozó betegségtől, s minden reményünk megvan rá, hogy a VI. ötéves tervben végére érünk ennek is. Sajnos, a borjúelhullások számát tekintve nem vagyunk az ország élvonalában. Az állami gazdaságok 5,9 százalékos elhullási mutatója javulást takar, a termelő- szövetkezetek 10,9 százaléka pedig romlást. Ennek rengeteg tárgyi és személyi oka van. Nincs minden telepen megfelelő elletőistálló, borjúelkülönítő és -nevelő. A személyi okok között megemlítem, hogy gyakran a tehenészek hibáznak. Nem itatják meg az újszülött borjúval a föccstejet, pedig annak gyakran életmentő szerepe van. Jó példa a Mezőhegye- si Állami Gazdaság, ahol az ellenőrzések hatására, és mert a dolgozókat érdekeltté tették, ma már nem megy kárba a föccstej. Meg is látszik az eredményeiken. Nehéz kérdés ez, hiszen ma már alig kapni dolgozót a telepekre, mégis, úgy érzem, érdemes erőltetni, hiszen az egészséges állaton kívül az is nagy nyereség ' az üzemeknek, hogy megtakarítják a szükséges gyógyszerárut. — A megyében az utóbbi években egymillió körül mozog a felvásárolt hízósertések száma. Gondolom, ez jócskán növeli az egészség- ügyi problémákat is ... — Valóban. Főként az okoz gondot, hogy nincs olyan állomány, amely mentes lenne mindhárom fő betegségtől, a vetélést okozó brucellától és leptospirától, valamint az idegrendszert megtámadó Aujeszky-kórtól. Mi már kidolgoztuk a mentesítés menetét, de sajnos, az üzemek nem nagy eredménnyel alkalmazzák. Szerencsére, vannak jó oltóanyagok, s ez megóv a betegségek fellob- banásától. Jók viszont a ma- lacelhullási eredmények. A születéstől számított 24 óra alatt állami gazdaságokban a malacok 11, termelőszövetkezetekben 9 százaléka hullik el. Rosszabb ennél a nagyüzemi szaporulat és a hasznosult, tehát felnevelt állatok aránya. Eszerint minden ötödik malac „elvész” a hizlalás végéig. Nem annyira rosszak a hizlalók, hogy indokolják ezt a magas számot. Véleményem szerint nagy része van ebben, hogy rosszak az istállók, elletők klimatikus viszonyai. Kevés a levegő, ez pedig növeli a nedvességet, és a kóros gázszennyeződéseket, ami aztán teret ad a kórokozóknak. A rossz padozatok következtében sérülnek a kocák körmei, lábuk nem bírja a megterheléseket. Jobb tartási körülmények között ezek megszűnnének, s velük együtt a tejtermelést akadályozó betegségek, a méh- és tőgygyulladások, a tej elapadása. Ez egyben azt jelenti, hogy életképesebbek lennének az újszülött malacok is. Ismerjük az üzemek gondjait, gyakran nincs pénz például ventillátorra, s ha megvan a pénz, nem lehet kapni. A sok nehézség ellenére túl soknak tartom, hogy átlagosan a kocák 35—40 százalékát selejtezik az üzemek. — Megyénk felfutó ágazatai közé tartozik a juhtenyésztés ... — Igen, nagyon szép a megyei juhászat — számát tekintve. A rohamos fejlődés azonban a tartási körülmények romlását, az állategészségügyi gondok fokozódását jelenti. Az állami gazdaságokban a született és vásárolt bárányok 9,17, a termelőszövetkezetekben 12,4 százaléka hullik el. Ismereteink szerint a tényleges számok nagyobbak ennél, de az üzemek ennyit jelentenek, és nekünk ezzel kell dolgozni. Főként tél végén gyakori a liszterózisos megbetegedés. Ez jelzi, hogy nem fordítanak elég gondot a takarmányozásra. Igénytelennek tartják a juhot, és úgy is etetik. Pedig csak akkor termel kielégítően, ha rendesen táplálják. — Egy tanácskozáson hallottam, hogy kidolgozták a juhtenyésztés egészét átfogó egészségügyi technológiát. — Valóban, a füzesgyarmati juh tenyésztési együttműködéssel közösen elkészítettük a technológiát. Az el- léstől a körmözésig minden benne van, menetrendszerűen. Ebből eddig kevés valósult meg, de bízunk abban, hogy az üzemek megszívlelik a benne foglaltakat, hiszen náluk dől el, hogy mi valósul meg a terveinkből. — Mi a helyzet a baromfival? — Tíz éve romlik az el- hullási mutató, jelenleg tsz- ben, állami gazdaságban 7 és fél százalék körüli. Ezt is a felfutó termelés okozza. Nem nehéz elképzelni, menynyivel kevesebb levegő jut egy csirkének ott, ahol korábban 25 élt egy négyzetméteren, ma pedig 35. És a rosszul szellőző istálló teret ad a légszerveket megtámadó mi- koplazmózisnak, az egyéb technológiai hibák következtében fellép az emésztőszerveket károsító kokcidiózis, amelynek leküzdésére ráadásul kevés a gyógyszer. Az üzemek nem tartják be a két parti közötti várakozási időt, a takarítás sem megfelelő gyakran. Ezt bizonyítják a nagy különbségek is az elhullási mutatók között. Egy üzemben is előfordul, . hogy az egyik partiban 2-3, a másikban akár 15 százalék is elpusztul. A termelőket dicséri, hogy ennek ellenére a kész csirkék 90—95 százaléka első osztályú. — Mind többen nevelnek az utóbbi időben nyulat a háztájiban. Megoldott-e a nyúl egészségvédelme? — Fordulópontot jelentett, hogy minkolci kollégáink két éve kidolgozták a myxoma- tózis nevű vírusos betegség ellenszerét. Jó egy éve nem is találkoztunk a betegséggel, mert a vakcina hatásos védelmet nyújt. — Beszélgetésünk során előtérbe kerültek a megoldatlan kérdések. Sokan ezért azt gondolhatják, hogy baj van az állatok egészségével. Befejezésül azt kérem, összegezze, milyen megyénk állategészségügyi helyzete? — összességében jónak értékelem a megye helyzetét. Ezt arra építem, hogy járvány nem fordul elő. Jó alapokon nyugszik az állat- egészségügy. Hogy mégis inkább a problémákat emelem ki, azzal azt szeretném hangsúlyozni, hogy miben lehet javítani. Hiszen a mi kiadott irányelveinkből valóban csak akkor lesz valami, ha az üzemek megvalósítják őket, és az ismertetett kedvezőtlen tényezőket megszüntetik. M. Szabó Zsuzsa Ahol mindenki ismer mindenkit Almáskamarás, mint megannyi alföldi falu, hosszan nyújtózik el az országút két oldalán. A falu szélén cégér nélküli kocsma, előtte 4-5 kerékpár, s bár a sárga házra nincs kiírva semmi — eszpresszó, bisztró, presszó, italbolt? —, mégis idetaláltak néhányan a délelőtt közepén. Csapolt sört mérnek. A nagy kanyar után mindjárt a postahivatal következik, két-három házzal odébb a párt- és a tsz-központ. Bemegyek, érdeklődnék a Sallai Termelőszövetkezet életéről, problémáiról, eredményeiről, csakhogy a vezetők éppen most járják körbe a „területet”, az elnök vidéken van, a főkönyvelő bement Mezőkovácsházára a bankba. Amikor megkérdezem, hol jutnak a termelő- szövetkezeten kívül kereseti lehetőséghez az emberek a faluban, a szőnyegszövő asz- szonyokhoz, az ÁFÉSZ-hez küldenek. A túloldalra mutatnak, ott a sarki házban a szőnyegszövő részleg. Átmegyek, de a ház előtt habozok, nem merek bemenni, annyira lakóház jellege van. Ám a bácsi — aki már meg is állt, hogy az idegent alaposan megfigyelje — kérdésemre megnyugtatott, onnan szokta látni kijönni azokat az asz- szonyokat. Bogja másfél fillér A szobában négy szövőszék, a Békésszentandrási Háziipari Szövetkezet leltári alumínium blankettájával. Két asszony görnyed a félkész szőnyeg fölé, előttük a minta, ennek alapján kap- dossák le a szövőszék tetejéről a színes fonalakat. Kezük az avatatlan szem számára felismerhetetlenül, bámulatra méltóan szövi a kényes szentandrási szőnyegeket. Amikor az egyik asz- szonyt — Szilbereisz Ádám- nét — megkérem, csinálja a kedvemért lassabban, elneveti magát. — Lassabban?! De hiszen ez így is lassú! Látná csak az öcsödi és a szentandrási asszonyokat! Azon a vidéken nagy hagyománya van a szőnyegszövésnek, ott a gyerekek is a szövőszékek körül nőnek fel. Mi egy éve kezdtük, ebből negyven nap volt a tanulóidő. Azért még kell egy pár év, amíg úgy igazán jól belejövünk. Még mindig várakozóan nézek rá, s végrfe megmutatja lassan, hogyan kell átbújtatni a színes fonalat a két fehér alap között. — Ez egy bog. — Értem, bog. Mennyit ér forintban maguknak egy bog? Kiszámoljuk, hogy a százalékkal, amit az előkészületi munkákért kapnak, egy bog másfél fillérbe kerül. — Kezdőként mennyit tudnak megkeresni egy hónapban? . — Attól-függ, kinek menynyire kell a pénz, s kinek milyen a kézügyessége. Egyelőre úgy négyezer bogot tudunk megcsinálni naponta, ez mindennel együtt 70 forintot tesz ki. — Mennyi dolgozót nyert meg itt magának Békés- szentandrás? — Ezt a lakást a szövetkezet bérli, itt négyen dolgozunk, a többi húsz asz- szony otthon szövi a szőnyeget. Vannak köztük nagy- kamarásiak is. Otthon vannak, törődnek a gyerekekkel, a házimunka, meg az állatok mellett keresnek egy kis pénzt, tényleg kicsit, hiszen a legügyesebb kezű asszony sem keresett még 2600 forintnál többet. — Én eddig bejártam dolgozni Békéscsabára — szólt közbe Kozma Istvánná. — Korán keltem, későn feküdtem, még a gyereket is alig láttam. A minap találkoztam régi munkatársaimmal, kérdezgették, megbántam-e. Mondtam nekik, nem bántam meg, hazajöttem a kevesebbért. — Szépek ezek a szőnyegek ... — Nagyon szépek. Ha kapok egy szép és érdekes mintát, mindjárt gyorsabban megy a munka. A feléig. Addig ugyanis kíváncsi vagyok, mi alakul ki majd a papírról, ezekből a színes pöty- tyekből. A felétől — mivel a szőnyegek mintája szimmetrikus — már inkább az hajt, hogy a felén már túl vagyok. De azért, ha kész egy szőnyeg, és ha jól sikerült, nagyon jó érzés... — A főnök Szentandrásról mindig azt mondja, hogy a kamarási asszonyok szépen dolgoznak. Meg azt is, hogy a kézimunkát nem lehet megfizetni. — Így hát nem is fizetik meg — mondják nevetve. Olyan mint a lottó Még elmagyarázzák, hol találom meg az ÁFÉSZ-t. A bolt után az udvarban. Hamar odatalálok, belül az ajtón éppen akkor lép ki egy asszony. Érdeklődőm, kiderül, hogy őt keresem. Varga Béláné, a felvásárló, tesz-vesz, miközben leültet. Roppant energikus. — Ügy hallottam, hogy itt, Almáskamaráson, minden lakosra jut legalább három hízóliba... — Több is jutna, ha az átlagot kiszámolnánk. A falu összlakossága 1577 fő, s ebben az évben már 8500 hízólibát adtam ki tömésre, hozzá 13 vagon takarmányt, amit az ÁFÉSZ meghitelez a termelőknek, ök aztán a liba leadásakor törlesztenek. Nem is hittem volna — három éve csinálom —, hogy ekkora lelkesedés lesz a libatömésből. — Gondolom, van benne pénz is. — Olyan ez, mint a lottó. Kiadom az alapanyagot, 18—• 20 nap a tömési időszak. Hogy mennyi pénzt kap a gazda, azt csak akkor tudja meg, amikor a libákat elszállították a kunágotai baromfifeldolgozóba. Ugyanis ekkor derül ki, mennyit hízott a liba mája, és minőségi szerint kap májprémiumot. Előfordul, hogy két-háromezer forintot fizetek ki egy-egy tömőnek, de van, amikor 10—20 ezret. Ilyen magas összegű májprémium — 430 ezer forint —, mint ebben az évben, soha nem volt. Érdekes, ha kevesebbet kapnak, akkor sem keserednek el annyira, hogy ne kérjenek újra libákat. — Tulajdonképpen szép pénz ez... — Tényleg nagy pénz, de ha valaki kivisz 100 libát tömésre, az aztán nem ül le pihenni. Naponta háromóránként kell tömni, én mindig azt mondom, becsületes munka ez, alaposan megdolgoznak a pénzért az emberek. A párttitkár mondja Tovább indulok. Még van egy kis időm, a mozihelyiség két labda nagyságú kirakatában nézem a heti műsort. Egy magyar és egy szovjet filmet játszanak a sárgára festett házban. A kirakatban képek csinálnának kedvet a filmekhez: a magyar alkotásból kiragadott felvételen idősebb férfi néz fel egy fiatalra, a szovjetnél fiatal férfi egy idősebbre. Visszafelé sétálok a falu szélére, már köszön egy-két barátságos idősebb ember. Láttak idefelé jövet. Leülök egy nem működő kerekes kút kávájára, s várakozás közben megszólít egy férfi. A falu párttitkára, Nagy Lajos. Elbeszélgetünk Almás- kamarás gondjairól. — A termelőszövetkezetünk a Dél-Békés megyei Tsz-szövetség legkisebb gazdasága. Alig 1300 hektáron terhelünk, vagyis termelnénk, ha nem lenne legalább a harmada elkeserítő- en belvizes. Most is legalább 200 hektár 20—30 aranykoronás föld maradt vetetlenül. Sokan járnak be Almáskamarásról dolgozni Mezőkovácsházára és Békéscsabára. Kis falu ez... Eszembe jutnak Varga Béláné szavai, ö a líbafelvá- sárlás idejét nem írja ki az ajtóra, kiáll egy fél órára a bolt elé, s ott találkozik mindenkivel, akivel beszélni akar. Ha meg elkerülik egymást, átadják az üzenetet. Ismer itt mindenki mindenkit. Kelemen T. Magda Hyalupadokat készítenek az okányi Haladás Termelőszövetkezet faüzemeben Fotó: Veress Erzsi
