Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
1980. szeptember 16., kedd Vadhajtások Protekció nélkül nem megy? — Nem ismersz ott valakit véletlenül? Ismerős a kérdés, aligha van ember széles e hazában, aki ne tette volna fel ezt (vagy hasonlót), amikor valamilyen ügyes-bajos dolgát kellett intéznie. Szinte természetessé vált, hogy ha valamit el akarunk intézni — legyen az ritkán kapható áru vásárlása, szolgáltató iparos kihívása, vagy akár egy szükséges irat megszerzése — keressük az ösz- szeköttetést. Hiszen mégiscsak más úgy beállítani abba a boltba, hivatalba, ügyfélszolgálati irodába, hogy mindjárt név szerint keresünk valakit. Hogy nagyobb dolgokról ne is beszéljünk — vagy éppen azért beszéljünk? —, mert nyílt titok, hogy sok mindent sokan éppen protekcióval szereznek meg. Szellemesen mondta néhány évvel ezelőtt egy magas állású állami vezető: Magyarországon tíz és fél millió embernek van protekciója, ami ugyanannyi, mintha senkinek sem lenne. Valóban, ha jó] belegondolunk, ez nagyjában így van. Nem kivétel ez alól a legkisebb falu sem: ott a hivatalhoz forduló ügyfél hajdanában együtt ült az iskolapadban a tanácselnökkel, egy cséplőcsapatban dolgozott a tsz vezetőjével, ugyanott katonáskodott, ahol a TÜZÉP-telep vezetője. Kézenfekvő tehát, hogy ha valamire szüksége van, a régi ismerőshöz fordul. Még akkor is, ha az ügyet különben Is, minden zökkenő jiélkül elintéznék. Mi értelme van hát a protekciónak, ha nem jelent semmilyen előnyt? Annyi, hogy — a „protezsált” széles körben elmondhassa: ezt r^eg azt el tudta intézni, merthogy X és Y neki innen meg onnan régi cimborája. S ha többet nem, any- nyit elér vele, hogy mindjárt lesznek irigyei. Márpedig a régi mondás szerint többet ér egy irigy száz szá- nakozónál... Csakhogy nem minden protekció ilyen ártalmatlan. Már az sem, hogy a protekciósnak nem kell másokkal együtt sorban állni valahol, mert ügyét soron kívül intézik el — s ezalatt a többiek ügye halasztást szenved. Ott meg éppenséggel nem, ahol a jó koma — az előbbi példánál maradva — TÜZÉP-telepvezető küldi az értesítést, hogy ebben az órában még kapható az az építőanyag, ami máskor nem szokott lenni, s a hónapok óta ilyesmi után futkosok számára továbbra sem lesz, mert gyorsan megvásárolják a protekciósok. Aztán vannak — mert, ha nem beszélünk róla, akkor is vannak — nagyobb ügyek is. Amikor valami életbevágóan fontos dologban sikerül „megkerülni a sort”, felvétetni a gyereket, előbbre jutni a lakásigénylők listáján. Kétségtelen, hogy az ilyesmi ritka eset, sokkal ritkább, mint amennyit hallani lehet róla. Kár lenne titkolni, hogy van nálunk protekció. Ám a legidősebb emberek sem emlékeznek olyan időre, amikor ne lett volna. Mikszáth Kálmán, Móricz Zsig- mond regényeiben sűrűn fordulnak elő a protektorok és protezsáltjaik, s bár ők személyükben már régen nincsenek — örökségüket ránk hagyták. S ha manapság ironikusan szokták is mondani, hogy most „szocialista ösz- szeköttetéis” lépett a protekció helyébe, szent igaz, hogy ebben semmi szocialista nincs. Csak összeköttetés, ami semmiben sem különbözik a protekciótól, csupán a szót fordították magyarra. Mégsem valami elemi csapás a protekció — vagy, ha úgy tetszik „összeköttetés” — ami ellen nem lehet védekezni. Sokféle védelem van ellene. Például: a bürokráciamentes emberséges ügyintézés, hiszen, ahol nem kell órákat várakozni, újabb és újabb papírokat beszerezni egy igazoláshoz, ott arra sincs szükség, hogy valaki ezt a keserves utat összeköttetései révén kerülje meg. Másik orvosság, ahogyan a közelmúltban egy vállalati vezető a televízióban megfogalmazta: áttérés a keresleti gazdálkodásról a kínálati gazdálkodásra. Közérthetően: ha kevesebb a hiánycikk, ha az eladó keresi a vevőt és nem a vevő az árut, magától megszűnik itt is a protekció. Hogy ez még egy kissé „odébb lesz”? Az egészen biztos. De az is, hogy mindenki tehet érte valamit. S ehhez még csak nem is kell igénybe venni protekciót. Várkonyi Endre A békéscsabai Centrum Áruházban gazdag a választék női feisőkabátokból Fotó: Gál Edit Tizenöt év alatt: ' Sokat javult a cigánylakosság helyzete Szarvason A Hazafias Népfront városi elnöksége a napokban ülést tartott. Ezen Juhász Sándor, Szarvas város tanácselnök-helyettese beszámolt a cigánylakosság helyzetéről, és ismertette e kérdéssel összefüggő feladatokat is. Bevezetőjében — az 1971-es politikai bizottsági állásfoglalásra utalva — emlékeztetett arra, hogy a cigányság nem nemzetiség, hanem egy gazdaságilag és kulturálisan elmaradott népréteg. Társadalmi felemelkedésének problémája nem elkülönítéssel, hanem a társadalomba való beilleszkedésével oldható csak meg. Ehhez azonban az szükséges, hogy a munkaképes cigány lakosokat bevonják a termelésbe, hogy gyermekeiket iskoláztassák, és felszámolják a ma még meglevő cigánytelepeket. Szarvason 1975-ben alakult meg a tanács végrehajtó bi-. zottsága mellett működő városi cigánykoordinációs bizottság, amely összetételénél fogva is hatékonyan tudott és tud foglalkozni az ellenőrzéssel, a társadalmi és szakigazgatási szervek munkájának összehangolásával. A városban 367 cigány él. Míg 1965-ben 46, az idén már 105-nek volt, illetve van állandó munkahelye. Érdekesen alakult az elmúlt másfél évtized alatt a cigány származásúak foglalkoztatásával kapcsolatos arány is. Például: 15 esztendővel ezelőtt az iparban közülük senki sem dolgozott, s most 97-en tevékenykednek ebben az ágazatban; A mezőgazdaságban akkoriban 46-an, az idén hárman vállaltak munkát. Az egyéb helyeken alkalmazott cigány lakosok száma 5, és ugyancsak öten vannak azok, akik valamelyik szocialista brigádhoz tartoznak.. Eddig 22-en szereztek ipari szakképzettséget. A foglalkoztatottak nagy része munkájával elégedett, és nem kíván elmenni máshová dolgozni. Az emberibb életre való törekvésüket az is igazolja, hogy többségük az életkörülmények javulásában és a munkavégzésben látja a boldogulás útját. A rendszeres kereset meggyorsította a putrik felszámolását. A telep 183 „lakása” közül (1965) ma már 102 van, s közülük további 43-at bontanak le a jövőben. A többi lakás bővíthető, korszerűsíthető. Az előadó kitért a közoktatásra, és a közművelődésre vonatkozó részvételi arány ismertetésére. Mint mondotta: a három általános iskolában jelenleg 112 cigánytanuló van, s közülük 45-en napközisek. Óvodába 18 gyermek jár. Igen jelentősek a művelődési központ által rendezett filmvetítések, társadalompolitikai előadások, amelyeket a Partizán utcai iskolában tartanak a cigánylakosságnak. Nevelési célokat szolgál — különösen a fiatalok körében — a dolgozók iskolájába való beiratkozás szorgalmazása, a pályaválasztási tanácsadás, a társadalmi együttélés szabályainak ismertetése, valamint a közlekedésrendészeti tájékoztató. Népszerűek a filmvetítésekkel egybekötött előadások. Ezeken általában 45—50 érdeklődő vesz részt. Öt évvel ezelőtt alakult meg a „Csicsely Pál Klub”, az Előre sporttelepen, ahol hetente háromszor tartanak foglalkozásokat, többek között lehetőség nyílik tévénézésre is. Egy felmérés alapján megállapították, hogy 28—33 cigánycsalád rendszeres könyv-, illetve újságolvasó, s a rádió- és tévéműsoroknak is elég sok hallgatója, nézője van. Ami a közegészségügyet illeti, ezen a területen is szemmel láthatóan javult a helyzet. Például az elmúlt öt évben a fertőzéses megbetegedések száma nem volt magasabb, mint a nem cigánylakosság körében. Jól bevált az a gyakorlat, amely szerint: a védőnők és a házi gondozónők munkáját társadalmi aktívák segítik. Közösen ellenőrzik a tisztaságot. A cigányanyák rendszeresen elviszik vizsgálatra gyermekeiket, és részben be is tartják az orvosok utasításait. Érdekes módon a családok gondoskodnak elsősorban az idős, és a csökkent munkaképes hozzátartozókról, de a tanács is anyagi támogatást nyújt az arra rászorulóknak. A 27 rendes segélyben részesülő közül négyen. kiemelt összeget kapnak. Például tavaly 45, és az idén 32 cigánylakos vett, illetve vesz át rendkívüli segélyt. Szociális járadékra hat személy jogosult. Az öregek napközi ellátását viszont nem veszik igénybe. Szociális otthonban mindössze három cigány származású ember él. A városi lakosság 1,8 százalékát kitevő cigányok között elég magas a szabály- sértések és bűnesetek elkövetőinek száma. A gyámügyi igazgatásban ma még ki- sebb-nagyobb nehézségekbe ütközik a cigánygyermekek állami gondozásba vétele, és a bűncselekményekért elítélt cigányfiatalok utógondozása. A tanács a gyámügyi segélykeret nagy részét a cigány származású gyermekek jobb ellátása céljára fordítja; ugyanakkor segíti a szülőket a célcsoportos, az OTP-lakások vásárlásában is. Mindent egybevetve: a cigánylakosság helyzetének jobbításában valamennyi területen eredményes tevékenységet fejtettek ki az ilyen feladatokkal megbízott szervek és intézmények. A társadalmi beilleszkedési folyamat meggyorsítása végett azonban még jó néhány kérdést meg kell oldani. Eljött az idő, amikor már egyénenként és családonként szükséges a cigánysággal foglalkozni. Széles körű társadalmi összefogásnak megvan a reális alapja, s az időben is behatárolható célok valóra váltásában (rendszeres munkára nevelés, művelődés, oktatás, szociálpolitika, egészségügy stb.) tovább is nagy szerep hárul a népfrontmozgalom aktivistáira. Bukovinszky István Mennyibe kerül a pulóver? Bumerángok az árképzésben Láttam egy pulóvert két kirakatban: Budapesten és Békéscsabán. Az azonos anyagú, fazonú ruhanemű a fővárosi áruházban többe került, mint idehaza. Az esetet elmeséltem Jurth La- josnénak, aki a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának megyei hivatalát vezeti. A magyarázat némileg meggyőzött. Ugyanis azok a termelők, akik külföldön magasabb áron tudják értékesíteni áruikat, a hazai forgalmazóknak is drágábban szállíthatnak. Mivel felső kötöttárut több cég gyárt külföldre, kialakulhatnak ilyen eltérő fogyasztói árak. Bizonytalanság Mindez összefüggésben van azzal, hogy a módosr tott szabályozó rendszer megváltoztatta a vállalatok, szövetkezetek gazdasági környezetét. Sokkal jobban ki kell használniuk a racionalizálásban, a szervezésben, a termékváltásban rejlő lehetőségeket. Az ellenőrző-beavatkozó munkában is új stílusra van szükség. Az önállóság segítésére, a vállalkozó kedv élénkítésére, a meggondolt, gyors közbelépésre. Az első félév pénzügyi-gazdasági vizsgálatainak tapasztalatai azt mutatják, hogy még nem minden vállalat, szövetkezet tudott elég rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az új szabályozók követelményeihez. Az év első hónapjaihoz képest javult az ármechanizmus, de még most is érzékelhető a bizonytalanság. Miben mutatkozik ez meg? Elsősorban az értékesítésben. a beruházási kedv lanyhulásában, a kapacitások kihasználásának ingadozásában, a munkaerő-átcsoportosítás, az exportképesség megítélésében. Nem elhanyagolható az sem: a gazdálkodás feltételeinek szigorítása, az eredmények csökkenése a tartalékok feltárására kell, hogy ösztönözzön. Az eredményesség fokozása miatt az iparban például arra törekszenek, hogy a nagykereskedelem kiiktatásával közvetlenül a kiskereskedelemnek szállítsanak. Így megoszlik a nagykereskedelmi árrés, lerövidül az áru útja. Kétségtelen, a nyereség elérésére az árak emelésének nagy szerepe van. Ezzel élnek is a'gazdálkodó egységek. Üj jelenség, hogy az év első felében, de még augusztusban is több kereskedelmi vállalat adott utólagos engedményt az ipari üzemeknek, amelyet az árvisszatérítések gyakorisága jelez. Ezért alakulhatnak ki sokszor ,a viszonylag magas fogyasztói árak. Az ellenőrzések során választ kerestek arra is, hogyan reagáltak a vállalatok a tervezésnél az induló árakra, a hatósági árváltozásokra, a dollár árfolyamának módosulásaira. Általános megállapítás: az első félévi tényleges, illetve a harmadik negyedévi nyereség a korrigált bázishoz képest oly,ein nagy növekedést mutat, amely indokolttá teszi a vállalati átárazások felülvizsgálatát. Mindez a jövőben bumerángként visszaüthet a gazdálkodásban, a bér- és a jövedelmi arányok kialakításában. Ezért nagyon fontos, hogy ,a vállalatok, szövetkezetek állandóan figyeljék á pénzügyi-gazdasági folyamatokat. Az év elején elkészült tervek hozzáidomuljanak a formálódó valósághoz. Nyereség—veszteség Megyénk tanácsi ipari vállalatai összességében jól zárták az első hat hónapot. A nyereség az 1979. évi módosított árak arányában alakult, amely 53,1 százaléknak felel meg. Az egyes üzemek eredménye azonban jelentősen eltérő. A gépipari ágazatokban a Békés megyei Vegyesipari Vállalatnak csaknem másfél millió forint vesztesége van. Az okok között szerepel, hogy az induló árak kialakításakor a műszakpótlékot. ,a munkabérkiegészítéseket nem vették figyelembe, ugyanakkor áprilisban emelkedtek az energia és az anyagköltségek. Akadozott a gázkazánokhoz nélkülözhetetlen vízhőmérő- órák beszerzése, így ütemte- len volt az értékesítés. Az sem mellékes, hogy időközben csökkent a rubelszorzó, amely 2 millió forint bevételkiesést jelentett. A vállalat nyugati exporttal próbálja menteni a menthetőt. De még így is, éves várható eredménye csupán 20—25 százaléka lesz az 1978-as nyereségnek. A könnyűipari üzemek viszont előreléptek. A Gyulai Kötőipari Vállalat tavaly veszteséggel zárta a félévet. Most 1,2 millió forint nyereséget ért el. Az Orosházi Faipari Vállalat indulóárait — a jogszabályoknak megfelelően — az 1977-es normák alapján készítette el. A beszerzett korszerű gépek megváltoztatták a gyártási technológiát. A drágább hazai és az import fűrészárut olcsóbb nyersanyagokkal helyettesítették. Megváltoztatták a gyártmányösszetételt, a bútorok árát pedig évközben 3—5 százalékkal csökkentették. A vártnál jobban alakult az ipari szövetkezetek tényleges nyeresége is. Az Orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet a tervezésnél nem nagyon bízott önmagában. Ennek megfelelően az átárazott báziseredmény 50 százalékához képest 770 százalékos eredményt mondhat magáénak. Ez úgy lehetséges, hogy az elmúlt évi átárazott költség nem volt azonos az 1977-ben gyártott termékek költségszerkezetével. Az induló ár viszont az 1977. évi állapotot rögzítette, amely alacsony módosított báziseredményhez vezetett. A szövetkezet március 31. után induló árait a jelenleg érvényes anyag- és bérnormák figyelembevételével alakította ki. Egyensúly A példák egyértelműen bizonyítják: az 1980. január 1- én hatályba lépő módosított szabályozó rendszer gyakorlati alkalmazása még sántít. De nincs más út. A vállalatok nem várhatják csak az államtól gondjaik megoldását. Szorosabban kell együttműködni az alapanyagot és a készterméket előállító üzemeknek. Gyakori jelenség az anyaghiány. Nincs összhangban a faanyagok minősége az árral. Rendkívül gyenge volt az első negyedévben a bútorszövetek ellátása, nehezen lehetett kapni különböző vegyi, bőr- és vasárukat. Kevés szállítóeszköz, elsősorban vasúti kocsi, állt, rendelkezésre, így késett a késztermékek kiszállítása. Ezek azért lényegesek, mert a külkereskedelmi egyensúly helyreállítása, munkánk javítása nem csupán néhány nagy vállalattól remélhető. Ehhez az egész gazdaság arányos, minőségi fejlődésére van szükség. A türelmi idő lassan lejár. A gazdálkodó szervezetek október 15-ig büntetés nélkül kijavíthatják hibáikat, igazodhatnak a szabályozókban foglsiltakhoz. Után,a jön az újabb pénzügyi-gazdasági ellenőrzés. És a revizorok .aligha lesznek elnézőek. Seres Sándor
