Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

1980. augusztus 13.. szerda Marcsa néni, a fömosóné Egészségügyi ellátás Gádoroson Töprengések a múltról Közel a kilencvenhez, a családdal i A Hunyadi utcai kert vé­gében a kicsi ház lakája ré­gi idők tanúja. A faluban úgy emlegetik, hogy Plesko­nics Mariska néni, pedig már régen Balogh Jánosné. Csak a férje, aki Csanádapácára hozta, az volt Pleskonics. — De jó, hogy jöttél kis- jányom — húz le maga mel­lé a székre. — Már régen beszélni akartam valakinek az életemről. Kitelne belőle akár egy regény is, olyan sokféle történt velem. Keve­sen emlékeznek már azokra az időkre, a fiatalok meg legfeljebb csak könyvekből ismerik. Laczkó Mária volt a ne­vem lánykoromban, és 1892. júliusában születtem. Gyu­lán éltünk, az apám útkapa­ró volt, hét gyereket nevelt fel. Jó tanulók voltak a test­véreim, vitték is valamire. Igaz, az utász öcsémék kez­detben nagyon szegényen él­tek. A felesége rendszerint az udvaron varrta a gyere­keik ingét. Sokszor kérdez­tem tőle, mi ezeknek az igazi színük, merthogy már csak folt hátán foltot látok. Mégis felnőttek azok is, most meg a tenyerükön hordják a szüleiket. No, de elkalandoz­tam kicsit a sorsomtól. En­gem már kisjánykoromban pár naDra odaadtak szógálni, végül aztán 17 hónap lett belőle. Kicsike voltam és csúnyácska, az ábrázatom te­le szeplőkkel. Mit tudtam én, hogy mi az a szerelem! A gazdámné sokszor küldött: „menjél, osztán mondjad meg a Démusz úrnak, eltört a kannánk. Jöjjön, javítsa meg.” Mentem, csak csodál­koztam, hiszen tudtam, hogy nem tört el semmi. Csak évekkel később hallottam meg, hogy így üzentek, ran­devút egymásnak. Aztán elkerültem a kígyósi grófok kastélyába szógálni. Az urakkal nem volt nékem bajom, csak a feljebbvalóm­mal. Főmosónő lettem, hét lány dolgozott a kezem alá. Akkoriban hetenként 3—400 tiszta pelenkáról kellett gon­doskodni a grófi csemeték­nek. Az intéző meg még eb­be az én dógomba is bele­szólt, amíg rá nem paran­csoltak, hogy az a Marcsa néni kötelessége! Haragudott jis rám esztán. Ott keserített, ahol tudott. Naponta egy liter bor tartozott a járandósá­gunkhoz, aztán én mindig zavarosat kaptam tőle. Egy­szer megelégeltem, és kicse­réltem a tisztek kancsójával. Kiderült, hogy a mi borun­kat a kármentőből osztotta, a tiszta italt meg elspórolta magának. Gonosz egy ember vót az. Hát persze, nemcsak mér­gelődtünk mi fiatalok, sokat báláztunk is a majorban. Lakodalmakba, táncmulat­ságba jártunk. Kékfestő ru­hába bújtunk, oszt mentünk. Sokszor mondtuk a jókíván­ságokat a lagziba. Valahogy így szólt az egyik: „Kedves öcsém, Pali! Kívánom, hogy legyetek boldogok. Ragadja­tok össze, mint a csicsóka. Szaporodjatok, mint a mák. Egy szemből legyen száz.” Hát lett is akkoriban elegen­dő gyerek! Tizenkilencben elmenekült az uraság, csak egy kisasz- szonyt hagyott a kastély vé­delmére. Egyszer vittem ne­kik valami csomagot Gyulá­ra, ahol megbújtak. Kérdez­ték is, mi történt otthon az éccaka? Én magamnak olyan embert akartam, aki ha ma nem megy napszámba, azért holnap is van kenyere. Vé­gül 20 évesen mentem férj­H fiatalasszony, Mariska hez először, egy fiunk szüle­tett. A 13-at töltötte, mikor skarlátos lett, a szíve sem bírta a betegséget, aztán meghalt szegény. Később Pleskonics István hozott en­gem ide Apácára 1928-ban. Szerette mindenki, azért is hívnak itt még az ő nevén. Amikor megint egyedül ma­radtam, hét évig özvegyked- tem, míg a Balogh Jánost nekem kommendálták. Vas­utas volt, mégis én mentem hozzá háztűznézőbe. Elma­gyarázták, hogy néz ki, az­tán könnyen meg is tanáltam a vasúton. Olyan büszke em­ber volt, hogy csuda. Három gyereket nevelt fel. de azok ma is jók hozzám, pedig el­temettük az apjukat. Én at­tól élek soká, mert mindig ilyen jó kedvem van. Volt idő pedig, mikor szidtak, megvetettek, mert kommu­nista voltam. Én akkor is csak a magam életén okul­tam. Azt akartam, hogy a szegény ember gyereke, ha kibújik, ne menjen mindjárt cselédnek. Hát nem igazam van? Most már bot nélkül nem járok, csak magam körül el- szöszmötölök valahogy. A múltról nagyon szeretek be­szélni, de minden érdekel, az is, ami manapság törté­nik. Az apácai szomszédság több mint 50 éve ismeri Ma­riska nénit. Mégis, ha töré­keny termetét támasztva bot­jával végigkopog az utcán, arra már kevesen emlékez­nek, milyen szép asszony volt valaha. Csak az emlékeiben, s néhány megsárgult képen él még a múlt... Bede Zsóka Nyári ellenőrzések Színvonalasabb a kiszolgálás A nyári ellenőrzésekben az Élelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet, valamint a KÖJÁL is segíti a megyei kereskedelmi felügyelőséget. A korábbi gyakorlatnak meg­felelően az idén is figyelem­mel kísérik a fürdőhelyeken, strandokon, idegenforgalmi területeken levő üzletekben, egységekben a fogyasztói ér­dekvédelmet, a tisztaságot, az áruk minőségét. Az előzetes terveknek meg­felelően júliusban, augusz­tusban 65 kiskereskedelmi vendéglátóipari egységben tartanak vizsgálatot. Megné­zik az üzemanyagtöltő állo­másokon és a strandokon működő üzletek áruellátását, a szállodák szórakozási lehe­tőségeit, a fagylalt értékesí­tésének körülményeit. Az eddigi tapasztalatokról Rózsa Imre, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a vállalatok, szövetke­zetek jól felkészültek az ide­genforgalmi szezonra. A gyulai Várfürdőben sokat ja­vult a kiszolgálás színvona­la, az üzleteket, strandokat idejében kifestették, felújí­tották. Mindenütt gondos­kodtak megfelelő létszámú eladógárdáról, amely növelte a boltok áteresztőképességét, kulturáltabbá tette a vásár­lási körülményeket. A vizsgálat megállapította, hogy az üzletek alapvető na­picikkekből kellő készletek­kel rendelkeztek, a zöldség-, gyümölcsfélék kínálata meg­felelt az idényjellegnek. Gyulán és Szarvason a ven­déglátóipari helyeken jobb, választékosabb ételt ajánla­nak a hazai és a külföldi vendégeknek, mint egy évvel korábban. Az ajándékboltok kínálata igazodott a keres­lethez. Nagy választékban le­het kapni különböző strand­cikkeket, kozmetikumokat, jellegzetes emléktárgyakat. Az üzemanyagtöltő állo­mások üzleteiben meglehető­sen sok volt a visszaélés. A zsírokat, olajokat, autóápo­lási cikkeket, egyéb élelmi­szereket drágábban árusítot­ták a kelleténél. A vendég­látóipari egységekben kalku­lációs hibákat vétettek. A fagylalt értékesítésénél to­vábbra sem szűnt meg a súlycsonkítás, az árdrágítás, a minőségrontás. Az eddig ellenőrzött mintegy 50 üz­letben 15 esetben alkalmaz­tak személyi felelősségre vo­nást, kétszer helyszíni bírsá­got szabtak ki. Ugyanakkor felhívták a vállalatok, szö­vetkezetek vezetőinek a fi­gyelmét a belső ellenőrzés megszigorítására. A vizsgá­latokat folytatják. A nagyközségben több mint 5 ezer ember él, de a munkaképes korúak 60 szá­zaléka más helységbe jár el dolgozni. Mégis a gádorosi tanácsi szervek feladata az itt élők egészségügyi ellátá­sa. Két körzeti orvos, egy járási gyermekszakorvos, egy fogász, s a védőnők gon­doskodnak erről. Az orvosi rendelők közül az 1-es kör­zet a jobb adottságú, a 2-es sz. rendelő és az orvosi la­kás felújítását pedig a kö­zeljövőben tervezik. A mű­szer- és eszközellátottságon van még javítanivaló. A ta­nács új fogorvosi rendelőt építtetett, s ide már korsze­rű műszereket vásároltak. He­tenként négyszer napi 6 órán át rendel a fogász a felnőtteknek, míg az iskola­fogászat rendelési ideje he­tenként kétszer 6 óra. Lé­nyegesen kevesebb a rossz fogú általános iskolás, amió­ta rendszeres az iskolafogá­szati ellátás. Sajnos, a ter­hes anyák nem fordulnak időben a fogorvoshoz, ezért ide is a tanácsadást vezető orvosnak kell irányítania őket. Megfelelő a gyógyszer- ellátás a községben. A gyógy­szertár nyitva tartási idejét nemrégiben hozták össz­hangba az orvosok rendelési idejével. Az anya- és gyermekvé­delmet két védőnő biztosítja munkájával. Több mint ezer gyermek ellenőrzése a fel­adatuk. A járási gyermek- gyógyász főorvos, dr. Furár Katalin Gádoroson rendel a legtöbbet. A szülők külön el­ismeréssel beszélnek mun­kájáról. Az általános iskolá­ban a védőnők végzik az egészségügyi felvilágosító munkát, s az ifjú vöröske­resztes versenyekre készítik fel a gyerekeket. Rákszűrést évente egyszer rendeznek az egészségházban. A mozgó szakorvosi szolgálat kéthe­tenként keresi fel a községet. A gádorosi orvosok az oros­házi rendelőintézetbe, illetve a kórházba utalják szükséges esetekben a betegeiket. Az egészségügyi szociál­politikai bizottság éves munkaterv alapján foglalko­zik például az önkéntes vér­adás megszervezésével, az óvodák, iskolák egészség- ügyi ellenőrzésével, a tüdő­szűrés előkészítésével, a községben élő cigányok élet- és munkakörülményeivel, tartási, életjáradéki és örök­lési szreződések ellenőrzésé­nek tapasztalataival, vala­mint segélyezési ügyekkel. Egyre több az idős ember Gádoroson, róluk fokozott figyelemmel kell gondos­kodni. A jövőben szeretné­nek öregek napközi ottho­nát létesíteni, s otthont ad­ni a nyugdíjasok klubjának is. A November 7. Tsz szo­cialista brigádjai patronál­ják az idős embereket, de a hivatásos és tiszteletdíjas szociális gondozónők segíte­nek1 a legtöbbet gondozott­jaiknak. B. Zs. Szarvas, Béke Út, 1980 Fotó: Martin Gábor Konkurrencia helyett együttműködés A növekvő szabad idő egyre nagyobb részét fordítják Magyarországon is országjárásra, közelebbi és távolabbi környezetünk, a nagyvilág megismerésére. A turizmus egyes kérdéseiről, irodájuk tevékenységéről kértünk tá­jékoztatót Felsen Tamástól, a Budapest Tourist igaz­gatóhelyettesétől. — Hazánkban 3 szálloda- ipari vállalat, 7 utazási iro­da, illetve 19 területi ide­genforgalmi hivatal műkö­dik. Milyen szerepet tölt be közöttük a Budapest Tou­rist? Tevékenysége — ahogy azt neve is jelzi — csupán a fővárosra terjed ki? — Távolról sem. Igaz, megvannak azok a tényezők, amelyek Budapesthez köt­nek bennünket (itt szervez­tük meg irodahálózatunkat, s mi vagyunk például a gaz­dái a főváros kempingjei­nek), de ez nem jelenti azt, hogy tevékenységünk kizáró­lag a fővárosra korlátozódik. Ellenkezőleg: szorosan együttműködünk a megyei idegenforgalmi hivatalokkal is. Kölcsönösen értékesítjük egymás programjait. Ez azért is fontos, mert a me­gyei idegenforgalmi hivata­loknak viszonylag kevés le­hetőségük van szolgáltatá­saik propagálására. Jó ré­szük még a fővárosban sem rendelkezik saját irodával, így csak alkalmanként, leg­inkább az évenként megren­dezett „Utazás” kiállításon tudnak együttesen bemu­tatkozni. Mi viszont már programfüzetünket közösen állítjuk össze a megyei ide­genforgalmi hivatalokkal is, így az tartalmazza az ő ajánlataikat is. — Milyen konkrét szolgál­tatásokat ajánl a Budapest Tourist az érdeklődőknek? — Kínálatunk igen széles: a városnézésektől az egy-, illetve több napos kirándu­lásokig a legváltozatosabb programokra terjed ki. Autó­buszos útjaink az ország szinte minden jelentősebb nevezetességét érintik. Szá­mon tartjuk a fontosabb ese­ményeket, augusztusban például csoportokat szerve­zünk az országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiállí­tásra és vásárra. A városné­zéseket igyekszünk kiegé­szíteni kulturális progra­mokkal, de kívánságra üze­mek, vagy termelőszövetke­zetek meglátogatása is le­hetséges. Külön kell említe­nem üdüléseinket és sport- programjainkat. Több gyógy­fürdőhelyen kínálunk pihe­nési lehetőséget. Üsző-, lo­vagló- és tenisztanfolyamok szakképzett oktatók segítsé­gével, kosárlabda-, evezős­vagy kondicionáló táborok, idegen nyelvű táborok — »mindez szerepel a Budapest Tourist ajánlatai között. Irodánk ugyanakkor ren­delkezésére áll a fővárosba érkező egyéni turistáknak is, a szállásfoglalástól a város­néző körutakig. Említettem már a budapesti kempinge­ket: ezekben a kisegítő tá­borok helyeivel együtt 3 ezer ember aludhat. Bár ezeket elsősorban külföldi turisták veszik igénybe, a hazai vendégek aránya — mindössze 5 százalék — mégis túl alacsonynak tűnik. Pedig elő- vagy utószezon­ban még a zsúfoltságtól sem kellene tartani. — Ez idáig csak a Buda­pest Tourist belföldi tevé­kenységéről esett szó, pedig tekintélyes számban indíta­nak külföldre is csoportokat. — Valóban: irodánk a szo­cialista és a nyugati orszá­gokba is szervez utazásokat. 1979-ben több, mint 30 ezer utas vett részt ilyen utakon. Közülük 40 százalék vidéki, s ez az arány az utóbbi években emelkedett. Az uta­zási kedvet olyan lehetősé­gekkel is igyekszünk növel­ni, mint hogy igény szerint meghatározott helyről indít­juk a csoportokat. Tehát Ju­goszláviába közvetlenül Pécsről, vagy Szegedről, más esetben pedig Miskolcról, vagy Zalaegerszegről — az úticél szerint. Ehhez hasonló kezdeményezéseinkkel is ar­ra törekszünk, hogy hozzá­járuljunk a bel- és külföldi turizmus iránti növekvő igé­nyek kielégítéséhez. Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents