Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

1980. augusztus 13., szerda Orosházi Béke Tsz A legkedvesebb növény: a répa Megyénkben az idén 14 ezer hektáron termelnek cu­korrépát a mezőgazdasági nagyüzemek. Ez a szám ki­sebb a tavalyinál... Az orosházi Béke Tsz megyénk egyik legnagyobb cukorrépa­termesztője ... Minden együtt öt éve, 1975-ben 100 hek­táron kezdték a répater­mesztést, jelenleg 794-nél tartanak. Ehhez a dinamikus növekedéshez hozzájárult, hogy minden termesztési té­nyező „összejött”. Mert mi is kell a répának? Jó minősé­gű, tápanyagdús és finoman elmunkált talaj. Időben el­végzett vetés, vegyszeres ke­zelés, veszteségmentes be­takarítás és nagy-nagy fi­gyelem. Ez utóbbi külön is emlí­tést érdemel, hiszen emberi hozzáértés és akarat nélkül nem sokat érnek még a ki­váló gépek sem. Nagy érde­me a szövetkezet kollektí­vájának, hogy sikerült lét­rehozni egy komplex brigá­dot, amely a talaj művelés­től a betakarításig mindent elvégez. Szó sincs a gépek' lebe­csüléséről. Valóban forduló­pontot jelentett a Kukorica és Iparinövény-termelési Együttműködés, a KITE-tag- ság. ök ugyanis beszerezték a jelenleg ismert legjobb gé­peket, köztük két Herriau-t. Ez a gép el tudja végezni a vetést, vegyszerezést, sor­közi kapálást, kiszedést. S ami fontos: az őszi, saras időben is dolgozik, amikor más gép már rég „meghalt”. Minden együtt van tehát a szövetkezetben ahhoz, hogy jól menjen a munka. Az eredmények őket igazolják: évek átlagában 50 tonna ré­Az ismert tsz-elnök szobá­jában beszélgetünk. Az idei esztendőről, a nehéz aratás­ról, a már most előre látható rendkívül nagy őszi csúcs­munkákról. Az elnök gyak­ran áll fel, mert cseng a te­lefon, sokan keresik. Végül is azt ajánlom: üljünk át a tárgyalóasztaltól telefonkö­zeibe. „Sokan keresnek — mentegetőzik —, mindenki velem akar tárgyalni. Pedig sok, igazán kiváló szakember dolgozik ma már nálunk. Jó ismerői területüknek, meg­bízható információt adhat­nak.” Befejezzük a beszélgetést, határjárásra indulunk. Az el­nök, aki mindennap végig­járja a legfontosabb munka- területeket, mára úgy időzí­tette látogatásait, hogy együtt mehessünk. Az előszobában azonban legalább négyen várják. Mondja is, hogy ki, melyik vállalat képviselője, kivel tárgyaljon, hiszen a munkáért az a felelős — az arcokon látszik a sértődött­ség. Az elnök türelmes, vé­gül is jó háromnegyedóra, míg elindulunk. Mindenkivel váltott néhány szót, de kéri, érdemben, a dolgok részletei­ről a kiküldöttek, a szövet­kezet illetékes szakemberei­vel tárgyaljanak. És ez nem az emberek lerázása, hanem a munka helyes megosztása. Az esetet azért írtam le, mert nemcsak egy helyen ta­lálkoztam vele. Ma már je­lenséggé vált, hogy csak az elnökkel kíván mindenki tár­gyalni. Igaz, vannak dolgok, amelyekről valóban az elnök adhat áttekintést, de legtöbb­ször a szakgárda ismeri a részleteket. Talán, ha a szö­vetkezet vezetősége bízik munkájukban, megfelelő in­gát termelnek egy hektáron, s a számítások szerint 30 és fél tonna fedezi a termelési költségeket. A maradék tíz és fél tonna hozza a hasz­not. Cukrot, nem répát Mégpedig nem keveset. A terület 25 százalékán díszlő növény ugyanis a közös gaz­daság nyereségének 40—45 százalékát adja. Pedig a töb­bi ágazat is nyereséges a tsz-ben. Lényeges, hogy nem a nagy mennyiségű répatö­megre helyezik a hangsúlyt. Tavaly ősszel 7 és fél tonna cukrot hoztak le egy hektár­ról. A bevezetett cukortarta­lom szerinti átvételt jónak tartja a szövetkezet szakve­zetése; nemhogy kárukra lett volna, tovább növelte a jövedelmezőséget. Erről így vall Arató Jó­zsef elnök: — Répát csak úgy érdemes termeszteni, ha mindent meg tudunk adni növekedéséhez, hiszen csak magas termés fizeti meg a fejlett technikai színvonalat. Tény, hogy drága gépekről van szó, egy Herriau ára napjainkban 4 millió forint — egyedül, támogatás nél­kül nem tudják megvenni. Viszont emelkedik a cukor világpiaci ára, s lehet, hogy ma még álom, de talán dol­lárt is hozhat a népgazda­ságnak. Egy Herriau ára a szövetkezet számításai sze­rint 6—7 év alatt térül meg. De csak akkor, ha kihasz­náltságát a legmagasabb szinten tartják. Erre való tö­rekvésüket jelzi, hogy ta­valy nyújtott műszakban üzemeltették őket. Mindösz- sze az egyik ötéves gépnél kellett idény után motort cserélni. Igaz, hogy az bele­került 400 ezer forintba, de volt alkatrész, és november formátorok, tárgyalópartne­rek lehetnek más vállalatok képviselői számára is? Nem lesz kisebb a kiküldött te­kintélye sem. A szövetkezet első számú vezetőjének értékes idejét sem szabad elaprózni mun­kájában, egészségében haj- szolttá tenni. A mezőgazda- sági nagyüzemekben erős, akcióképes szakembergárda dolgozik. Tagjaiknak vállal­nia kell a felelősséget mun­kájukért. Alkalmasságukról a vezetőség meggyőződik, ami­kor azt ajánlja, ők döntse­nek az egyes vállalatokkal való tárgyalások során. Er­ről be kell számolniuk a ve­zetőségnek a tagok előtt. Igaz, nem minden elnök olyan, mint a bevezetőben említett beszélgető partnerem volt, aki bízik munkatársai­ban, bizonyos abban, hogy közös döntéseiket helyesen hajtják végre. Vannak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy egyetlen információ vagy részletdöntés se kerüljön ki nélkülük. Rosszul teszik, hi­szen ezzel legtöbbször árta­nak a közösnek és önmaguk­nak is. Tekintélyük, egyszemélyi felelősségük, döntési joguk megmarad, sőt egészségük is kevésbé károsodik, ha nem „kaparnak mindent maguk alá”. A gördülékenyebb munka, a kifáradás megelő­zése válna lehetővé, ha kis­ipari vezetési módszereket fokozatosan felszámolnák. A görcsösen féltett presz­tízstől meg kellene szabadul­ni a tárgyaló partnereknek éppúgy, mint a mindent egyedül végző elnöknek. Az emberek és a munka érdeké­ben. Lendvai Vera 25-ig be tudták szállítani az átvevőhelyre az utolsó répát is. Most azonban szükség lenne egy újabb Herriau-ra, hiszen nem tudni meddig bírják a lassan öregedő ma­sinák az őszre tervezett napi kétszer két műszakot. A szö­vetkezet vezetői, remélik, hogy hozzájutnak, hiszen szívesen növelnék tovább is a termőterületet. Figyelik ükét Az orosházi Béke Tsz ar­ról híres a környéken, hogy gyommentes a répája. De nemcsak a szomszédos tsz- ek, a termelési rendszer, a KITE is nagy figyelmet szen­tel a közös gazdaságnak. Az idén például 18 répafajta kí­sérletével bízták meg a szö­vetkezetét. Fajtánként két­hektárnyi terület eredmé­nyeit mérik, s használják fel tudományos célokra, a jobb fajta megtalálására, kikísér­letezésére. Jó a kapcsolat a Mezőhe- gyesi Cukorgyárral is, a megkülönböztetett figyel­met mutatja, hogy 7 millió forint értékben a feldolgozó tárolót épít nem messze a tsz répaföldjeitől. A gyár is biztos partnerként számít tehát az orosházi Béke Tsz termésére. Hogy tovább nö­veljék termelésük színvona­lát, az idén beléptek a nagy­szénás! agrokémiai társulás­ba, a tőlük bérbe vett repü­lőgép tovább javítja a nö­vényvédelem hatékonyságát. Szépen nő a répa az oros­házi határban, bő termést ígér az idén is. A dolgozók felkészülten várják a sze­dést. Mindent megtettek a jó termésért, remélhetőleg az időjárás is segítségükre lesz. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter újabb növényvédő szerek kísérleti forgalomba hozatalát enge­délyezte. Alkalmazásukkal változatosabbá tehetik a gazdaságok a kártevők, be­tegségek elleni védekezést, amire az idén különösen nagy szükség van. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban állítják elő az Actellic rovarölő szert. A nitrokémia ipartelepeken készül a Purivel. a növé­nyek betakarítását lehet ve­le megkönnyíteni. Ez a ké­szítmény ugyanis lombtala­Napjainkban a hazai energiafelhasználásnak több mint a negyedét a földgáz fedezi. Az egyszerű tényt megállapító mondatban je­lentős erőfeszítéseket és pénzösszegeket sűrít a min­dennapi gyakorlat, hiszen a földgázbányászat és -földol­gozás tetemes ráfordítások fejében bocsátja rendelkezé­sünkre a mélyben rejlő kin­cset Nem túlzás a kincs minősítés? Nem az, mert a földgáz értéke — főként az olajárak meredek emelkedé­se óta — egyre nagyobb, hi­szen ésszerű hasznosításával nemcsak fontos tüzelőanyag, hanem sok pénzt hozó ún. származékos termékek hor­dozója. Folytonos kutatással A korábbi évek átlagát nézve, esztendőnként tizen­egy százalékkal növekedett a földgáz-felhasználás, most a legutóbbi tizenkét hónap alatt az emelkedés lelassult, hat százalékot tett ki csu­pán. Ez annak a jele. hogy vannak tartalékok nemcsak a termelésben, hanem a fo­gyasztásban is. Tavaly 6,5 milliárd köb­métert produkált a hazai nítja a repcét és így egy időben takaríthatják be és kevesebb veszteséggel a termést. További új növény­védő szer a Mikai peronosz- póra elleni védőanyag, ez a szőlőkben, illetve a komló­növényeken használható igen jó hatásfokkal. Az Észak-magyarországi Vegyiművekben előállított Kelokarb elnevezésű gomba­ölő szerrel az őszi búza vető­magját lehet fertőtleníteni. Ezenkívül több rovarölő és atkaölőszer kerül kísérleti céllal a termelőkhöz, nagy­üzemi próbára. földgáztermelés, ugyanakkor a behozatal — az orenburgi gázvezeték jóvoltából — az előző évinek több, mint a kétszeresére. 2,7 milliárd köbméterre gyarapodott. Figyelembe kell vennünk azt is: egy-egy földgázmező nem kimeríthetetlen kincses- bánya, mindig új és újabb területeket szükséges bevon­ni a termelésbe. Ezért az­után öt esztendőnként csak csővezetékből 450—500 kilo­méter hosszúságút építenek meg, hiszen a logikai sor­rend ez: új mező, távveze­ték, új fogadó, tároló, fel­dolgozó berendezések. S mert az új mezők egyre mélyebben bújnak meg, a kutatásokban növekvő fel­adatokat jelentenek az ún. nehezebb geológiai adottsá­gú, nagy nyomású rétegszer­kezetek. Azaz: növekednek a kutatási ráfordítások, s a kitermelés is költségesebb. Mindennapos szolgáló Ma hazánk 144 településén kínál gazdaságos energia- forrást a vezetékes gázszol­gáltatás, s ez nem kevesebb, mint 900 ezer háztartás! Ezeknek majdnem a fele fűt is az értékes anyaggal, azaz olyan mindennapos szolgálója, „akit” már nem tud nélkülözni. S nélkülöz­hetetlensége végképp kivi­láglik. ha hozzátesszük: az országos elosztóhálózat 2600 cseretelepéről 2,2 millió ház­tartás viszi a palackba zárt kincset, hogy főzzön, fűtsön vele; újabban, a 22 kilo­grammos palackok vásárlá­si lehetősége óta már a für­dőszobák vízmelegítőit is propán-bután gáz táplálhat­ja. Bonyolult, sok mindent magába foglaló hátország áll az előbb sorolt adatok, tények mögött. Egyebek kö­zött a háromezer kilométer hosszúságot meghaladó or­szágos csővezeték-hálózat, amihez még hozzá kell szá­mítanunk az elosztóvezeté­kek sok ezer kilométeres szövevényét a településeken. Említhetjük a hajdúszobosz- lói, a kardoskúti, a puszta- edericsi föld alatti tárolókat, amikbe — ez az évi hazai termelés tíz százaléka — az alacsonyabb fogyasztási idő­szakokban 650 millió köbmé­ter gáz helyezhető el, hogy azután, amikor arra szükség van, óránként 360 ezer köb­méternyit — ennyi a maxi­mális kitermelési képesség — vegyenek ki onnét. Az új­udvari töltőüzemnek jelentős szerepe van a Dunántúl, azon belül elsősorban a Ba- laton-környék palackos gáz ellátásának javításában, ami 182 millió forintba került. Az újudvarival most már kilenc töltőüzem található az ország térképén, s ezekben csak a lakosság részére egy esztendő alatt negyedmillió tonna pb-gáz kerül a palac­kokba. S mert ha valahol, akkor a gáznál indokoltak a sokszoros biztonsági intéz­kedések, kézenfekvő: a ki­termelés első pillanatától a végső felhasználásig, a tűz­hely rózsájáig a biztonságot nyújtó eszközök, módszerek költségeivel is számolni kell. Ami nem mellékes Mindezek ismeretében ér­tékelhetjük igazán az élet- körülmények változtatásá­ban e részterep szerepét, hi­szen 1980 végére az eredeti­leg tervezettnél több háztar­tás kamatoztathatja mind a vezetékes-, mind a palackos­ellátás előnyeit; előbbinél ötvenezer, utóbbinál 200 ezer a többlet. A túltelje­sítés eredményeként ösz- szesen 3,1 millió háztartás a családok több mint nyolc­van százaléka tartozhat e sok kényelmet nyújtó és fá­radságot megtakarító kincs vevői közé! A földgáz legnagyobb ré­szét, a legutóbbi években 97—98 százalékát a Nagy­alföld adja, érthető, hogy a további kutatások is ide koncentrálódnak. S mivel a földgáz sokféle értékes, mel­lékesnek tűnő anyag hordo­zója, az szintén érthető, hogy egyetlen év alatt két feldolgozó üzemet is átadtak rendeltetésének. .amelyek együttesen 1,25 millió köb­méteres napi kapacitással rendelkeznek, így növelve a propán és bután, továbbá az izobután, izopentán kinye­rését. Ezek a származékok a hazai ellátás fedezésén túl rubel- és dollármilliókat ér­nek a külkereskedelmi for­galomban, de persze először a feldolgozó berendezéseket kell fölállítani. S még előbb: a gázt kitermelni, s legelőbb, fölkutatni, hol búvik meg a föld mélyében. Mészáros Ottó Az igényektől függően, napi 9—10 ezer palack pb-gázt pa­lackoznak a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat bu­daörsi üzemében. Képeinken a töltőüzem egy részlete, illetve a szállításra előkészített pb-gázpalackok sora látható (Fotó: KS — Hauer Lajos felvételei) „Az elnököt keresem...” —m. szabó— Az utóbbi napok napfényes, meleg időjárása jót tett a rizs fejlődésének. A szeghalmi Sárréti Tsz 380 hektárnyi rizste­lepein is mutatkozik a jótékony meleg hatása. Különösen a 8,8 hektárnyi palántázott növény fejlődött szépen. A szeg­halmiak április végén csíráztatott magot is vetettek 11Q hek­tárra. Nagy bátorsággal, hiszen nem volt biztos, el tudják-e vetni megfelelő időben, vagy pedig tönkremennek a szemek. A módszer sikerült, s a palántázott után most a csírázva, re­pülővel vetett rizs mutat a legszebben. — Ha nem is számít­hatunk olyan rekordra, mint tavaly, a rizs állapota bizako­dásra ad okot — mutatja a jól fejlett növény egyik virágzó példányát Lázár Lajos, a szeghalmi Sárréti Tsz elnöke Fotó: Veress Erzsi Új, kísérleti növényvédő szerek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents