Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------T isztavatás, „tűzesés”, vízi koncert Kik lakták az 1300 éves falut? A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avar kori települését tárták fel a mohácsi síkságon a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai: Kiss Attila régész és -JC. Zoffmann Zsuzsanna antropológus. A muzeológus házaspár egy évtizede dolgozik a hatalmas ásatáson, amelynek eredményeit most ösz- szegezték. A munka egyedülálló voltát az jelenti, hogy a temetőt és a települést is megtalálták, s ezek együttes feltárása nyomán komplex módon tanulmányozhatják az ősi népközösség életmódját, termelő tevékenységét, kultúráját. 1970-ben egy mezőgazda- sági építkezés földmunkái vezették nyomra a régészeket: nagy kiterjedésű — körülbelül kilencszáz sírt magában foglaló — temető került napvilágra. Az úgynevezett feketekapui temetőben 670 sírt tártak fel. Majd megtalálták a hozzá tartozó települést is, amely a Duna árterületének szegélyén.-fekszik. Eddig 117 lakóház, 128 gabonás verem és 88 sütőkemence, valamint számos különféle rendeltetésű árok került napvilágra. Találtak továbbá a falu területén egy Orgonahangverseny Gyulán Thaisz Miklós művészi plakátjai hirdetik, hogy Gyulán, a belvárosi templomban augusztus 16-án, 20 órakor orgonahangverseny lesz. A gyulai származású Áchim Erzsébet orgonaművész évek óta visszatér szülővárosába, hogy a templom 200 éves barokk orgonáján bemutassa műsorát. Ezúttal J. S. Bach, Vieme, Mendelssohn és Cé- sar Franck műveit adja elő. Pál Olga énekes és Beke Ágnes hegedűművész Gluck, Vivaldi és Beethoven alkotásait tolmácsolják. Az est fénypontjának ígérkezik J. S. Bach Máté passiójának egyik áriája, amelyet a három művésznő közösen ad elő. M. Gy. százsíros — a településsel azonos korú — újabb temetőt is. Gazdag letétanyagot őrzött meg a föld mélye. A férfisírokban vasból készült fegyvereket — kardot, lándzsát, pajzsot — találtak. A fegyverek nagy száma arra vall, hogy hadi ügyekben jártas emberek éltek ezen a helyen. A női sírok bronzból formált ékszereket rejtettek: fülbevalót, gyöngysort, karperecét. A település házaiból előkerült tárgyak az életmódra utalnak, így a gabonavermek, őrlőkövek és kemencék a fejlett földművelésre, a háziállatok csontjai pedig a megtelepedett lakosság állattenyésztő tevékenységére. A falu keletkezésének idejét — a leletanyag és a kiegészítő írásos források alapján — az avar kor elejére, a VI. század utolsó harmadára teszik a régészek. A legizgalmasabb kérdés: kik lakták ezt az 1300 éves falucskát. A Nemzeti Múzeum munkatársai szerint nagy bizonyossággal állítható, hogy egy germán közösségről van szó, mégpedig a ge- piákról, akik a hatalmas avar birodalom számára őrszolgálatot teljesítettek. Motorostalálkozó Kecskeméten Augusztus 22—24. között Kecskeméten rendezik meg a IV. Pannónia nemzetközi és országos motorostalálkozót. A kiíró és közreműködő szervek — köztük az Országos Közlekedési Biztonsági Tanács — a motorkerékpáros turisták hagyományos találkozójával, a baráti és a sportbaráti kapcsolatok ápolása mellett a közlekedés- biztonságot, valamint a szervezett motoros turizmus fejlődését kívánják elősegíteni. A találkozón a kétkerekű járművek gazdái összemérhetik tudásukat motoros tájékozódási és ügyességi versenyeken, KRESZ-vetélke- dőn, s tapasztalatokat cserélhetnek a biztonságos vezetésről, a bukósisak használatáról. Dinnyológia Hát kérem! Azt már megszoktam, hogy a szegény nép hajdani eledele, a száraz paszuly lassan luxuscikké válik. Nem baj, szép lassan leszokunk a füstölt sonkával gazdagított bableves gyönyörűségeiről. De azt már nehezen tudom megmagyarázni gyermekeimnek, hogy augusztus közepén miért nem vagyok hajlandó a szabályos piramisokba tornyozott görödinnyéböl egy szolid kugliformájút 80 forintért megvenni. Persze, némi ravaszságért nekem sem kell a szomszédba menni. Rábeszéléseim, illetve lebeszéléseim során először is meggyőzően bizonygattam, hogy az oly hőn áhított gyümölcsnek nincs is vitamintartalma; aztán meg, hogy olcsóbban jövünk ki, ha veszünk egy literes üdítőt, mert a cukros lé fogyasztása lényegesen gazdaságosabb a házikassza számára. Nos, közgazdasági előadásom a takarékosságról — akár a felnőtteknél — teljesen hatástalan maradt. Megszokott életszínvonalukról csemetéim sehogyan sem akartak lemondani. S ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, körbesáros dinnyével a hónom alatt (mert a súlyba ugye ez is beleszámít!), vesztes félként izzadtam végig megyeszékhelyünk népes főutcáját. Hogy teljes legyen megszégyenülésem, vagy öt járókelő állított meg cipekedés közben, a dinnye ára iránt érdeklődve. Minduntalan röstellkedve vallottam be, hogy a papírba bugyolált szezongyümölcsöt — mindössze öt kilós volt — 80 kemény forintért vettem. A kérdezők erre a kijelentésemre kétkedő pillantások kíséretében ol- dalogtak el mellőlem. S mit tehettem én tekintélyem maradék morzsáinak megőrzésére? Szimpla pedagógiai baklövést. Egész úton korholtam saját kezűleg elkövetett őrültségemért — a gyerekeket. De kínjaim ezzel nem értek véget... A lakótelep ABC-je elé érve diadalordítással rohan a gyümölcsárusító részleghez nagyobbik lányom, emígyen szólva: — Na, anya, téged jól átvertek! Itt csak tíz forint a dinnye kilója! Igen, kislányom, válaszoltam rezignálton, a körülöttem álló asszonyok derültsége közepette: — Az előbb elfelejtettem nektek a szabadáras rendszerről szólni... B. S. E. Az alkotmány napjának fővárosi ünnepségeiről tájékoztatták az újságírókat kedden a magyar néphadsereg, a Magyar Honvédelmi Szövetség képviselői a magyar néphadsereg művelődési házában. A már esztendők óta kialakult programnak megfelelően 20-án délelőtt 10 órakor a Parlament előtti Kossuth téren ünnepélyesen avatják a katonai főiskolákon idén végzett tiszteket. A tisztaavatást követően kezdődik a vízi- és légipará-_ dé, amelynek rendezője a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti szervezete. A látványosnak ígérkező, nehéz mutatványokkal teli programban részt vesznek a magyar néphadsereg kijelölt alakulatai, az MHSZ és a különböző sportegyesületek sportolói, akik már javában készülnek a bemutatóra. A nézők megismerkedhetnek a magyar néphadsereg és az MHSZ technikai eszközeinek egy részével, ízelítőt kapnak a fiatalok és a sportolók technikai ismereteiből, s abból, hogy vízen és levegőben nagy felkészültséget, ügyességet kíván a korszerű technika kezelése. Az idén először jelennek meg a Duna vize felett a sárkányrepülők, és repülőmodell-be- mutatót is, tartanak. Alkotmányunk ünnepén — immár 16. alkalommal — ez évben is tűzijátékban gyönyörködhetnek a budapestiek és a város vendégei. A látványos „tűzesést” vízi koncert előzi meg: a Parlament előtti Duna-szakaszon az egyik SZOT-hajó fedélzetén a magyar néphadsereg összevont zenekara ad hangversenyt. Ezután este kilenc órakor kezdődik a mintegy háromnegyed órás tűzijáték: a petárdákat, a röppentyűket, hagyományos helyükről, a Citadelláról és a Gellért rakpartról lövik fel. ¥ Átadták a szarvasi kempinget Budapest, felől érkezve, Kecskemétet elhagyva a 44- es úton egyszercsak feltűnik Szarvas határában a Holt-Körös. A környéken ligetek, lehajló szomorúfüzék, a vízben mocsári cédrusok, a parton nyaralók, horgásztanyák. E pompás tájat a pihenni, üdülni vágyó emberek ezreinek teremtette a természet De ma már ehhez nemcsak idill, hanem sok pénz, emberi erőfeszítés is szükségeltetik. A szarvasiaknak jutott az a nemes feladat, hogy e kisvárosból üdülőközpontot varázsoljanak. Tehermentesítve ezzel a Balatont, a Dunya-kanyart. Ennek egyik állomásához érkeztek ei tegnap, augusztus 12-én, amikor ünnepélyesen is átadták az Erzsébetligetben felépített 66 ezer négyzetméter alapterületű kempinget. A csaknem 80 millió forintos beruházáshoz hozzájárult az Országos Idegenforgalmi Tanács, a költségek zömét pedig a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat fedezte. Létrehoztak egy másfél száz vendéget befogadó motelt. A parkban szétterülő faházakban több mint 200-an szállhatnak meg. A sátrakban egyszerre ezren tölthetik szabad idejüket. Az Arany Szarvas étteremben az ételeket harmadosztályú, az italokat másodosztályú árakon szolgálják fel. Természetesen ez csak a kezdet. Később önkiszolgáló éttermet, ABC-áruházat, strandot és termálvizű gyógyfürdőt építenek. Befejezéséhez közeledik a mezőkovácsházi általános iskola építése Fotó: Martin Gábor gépkocsi Átvételi SORSZÁMOK: Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 9 990 Trabant Ltm. (Bp.) 1 952 Trabant Lim. (Győr) 927 Trabant Lim. (Debrecen) 378 Trabant Lim. Sp. (Bp.) 2 516 Trabant Lim. Sp. (Győr) 1 707 Trabant Lim. Sp. (Debrecen) 754 Trabant Combi (Bp.) 6 442 Trabant Combi (Gyér) 311 Wartburg Lim. (Bp.) 1 482 Wartburg Lim. (Győr) 1 865 Wartburg de Luxe (Bp.) 1 506 Wartb. de Luxé (Győr) 1 333 Wartb. de Luxé tolót. (Bp.) 7 082 Wartb. Lim. tolót. (Bp.) 199 Wartburg Tourist (Bp.) 747 Wartburg Tourist (Győr) 430 Skoda 105 (Bp.) 639 Skoda 105 (Győr) 665 Skoda 105 (Debrecen) 699 Skoda 120 (Bp.) 511 Skoda 120 (Győr) 615 Skoda 120 (Debrecen) 306 Lada 1200 (Budapest) 5 179 Lada 1200 (Debrecen) 4 871 Lada Combi (Bp.) 1 054 Lada Combi (Debrecen) 563 Lada 1300 (Bp.) 3 770 Lada 1300 (Debrecen) 3 504 Lada 1500 (Bp.) 3 776 Lada 1500 (Debrecen) 4 041 Lada 1500 (Győr) 623 Lada 1600 (Bp.) 1919 Lada 1600 (Debrecen) 1 015 Moszkvics (Bp.) 30 570 Polski Fiat 126 (Bp.) 28 277 Polski Fiat 1500 (Bp.) 689 Dacia (Bp.) 3 124 Dacia (Debrecen) 1 228 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Augusztus 17-20.: hortobágyi híd! vásár Több mint kétszáz iparművész, népművész és kisiparos jelentette már be részvételét az idén 15. alkalommal, augusztus 17. és 20. között megrendezendő hortobágyi hídi vásárra. A Hortobágyi Intéző Bizottság a régi nagy pusztai eseményt eleveníti fel e vásárokkal. 106 esztendővel ezelőtt tartották az első vásárt a kilenclyukú híd lábánál. Akkor főként Hortobágyon tartott és nevelt állatokat adtak el, de nagy keletje volt a kirakodóvásár portékáinak is. A négynapos hortobágyi hídi vásár alkalmával, a vízi színpadon fellép a Debreceni népi együttes, a mátai lovaspályán kettes fogatok akadályhajtását, csacsifogatok versenyét, csikósok síkfutását tekinthetik meg a nézők. 1980. augusztus 13., szerda A központ az ember O iindulóelv és jelszó, felismerés és követelmény — sok minden volt és bizonyára még hosszú ideig lesz is ez az alapvető társadalomfilozófiai tétel: „A központ az ember”. Mindez pedig összefügg a történelem általános lehetőségeinek és szubjektív esetlegességeinek ellentmondásos történetével. Ez utóbbiak okozzák, hogy mindig csak annyit értünk bele állításunkba, amennyit a kor egyértelműen megkövetel, vagy éppen megkövetelni látszik. Az érdekek egymásnak feszülő és egymást keresztező törekvései több-kevesebb egyértelműséggel mindig kijelölik azt a mozgásteret, amelyen belül ez az elv érvényesül, s egyúttal le is határolódik. Ám a történelem mégsem egyszerűen üres struktúrák és keretek kényszereinek és „szükségszerűségeinek” ember előtti és ember feletti folyamata. Hiszen e keretek és struktúrák is az emberi tevékenység eredményeként születnek meg, és öltenek jellegzetes átmenetibb vagy masszívabb formákat. A tett működik bennük; a szenvedély, a jó és a rossz egymást erősítő és tisztázó végletei lehelnek lelket a létezés mindenkor tárgyiasított keretébe. A múlt krónikáinak legdrámaibb oldalai ezért szólnak mindig helytállásról és vereségről, önpusztításról és hősök, népek és nemzetek nagy dicsőségeiről; az ember előtt álló mindenkori történelmi lehetőségek megvalósítóiról és kiteljesítőiről. Mert az elvont lehetőségek szintjén sok mindenki győzhet, sok mindenki nagy lehet, ám a valóságban mégiscsak kevesek a győzők, az igazán megmaradtak, és sok a vesztes, az utód nélkül maradt, és ezért a feledés homályába vesző nép és népcsoport. És éppen erről van szó! A történelmet nem lehet megfosztani emberi értelmétől. Csakhogy e tétel egyetlen népet sem „ítél” szükségszerű fennmaradásra, csupán csak felkínálja számára a fennmaradás és a továbbjutás ismételt lehetőségeit. És ezt teszi ma is. Igaz, nem a múlt látványos tusáinak, csaták zajának, véres zászlóknak és győzelmi rohamoknak halhatatlan harci erényeket idéző formáiban. Ma már elképzelhetetlen a „népek csatájának” természetesként való értemezése, a valóság borzalmát és kínját az erény és dicsőség közösséget fenntartó pátoszába öltöztető és ezért feledtető igazsága, az a magától értetődőség, amely a győztes jogait a harcnak és a háborúnak az emberi élettel való szerves összefüggésével igazolta. Mindehhez képest nagyot változott a világ, s ma inkább harci erények fitogta- tásáról és arroganciájáról beszélhetünk. Arról a modern civilizációt veszélyeztető militáns konzervativizmusról, amely a modern kor megkövetelte, és egészen más jellegű teljesítményekre való képtelenségét fedi át a „mandinka-erények” felelevenített, tragikomikus kultuszával. A „népek csatájának” napóleoni korszakában még az általunk idézett történetfilo- zófiai-lényegi értelemben volt középpontban az ember. Látványosan, ám egyúttal — különösen mélyebb és általánosabb következményeit tekintve — már egy új korszak eljövetelét sejtetően. Ma azonban a racionalizált és bürokratizált gépezetek tömeg- és civilizációpusztító világégését idézhetjük csak meg a magunk számára, s a roncsait mindannak, ami ma számunkra az élet. A harc és a háború nem olyan kerete már az emberi életnek, amelyben a hősiesség az erény, a nemzeti életerő és a közösségi összetartás, azaz minden veszteség és fájdalom ellenére a megújhodás és újjászületés kerekedhet felül. Az atombomba e lehetőség előtt végleg bezárta a kört. De ha a társadalom és az emberi élet le is vetette régi problémamegoldó ruháját, amelyben ily módon már csak önmagát veszélyeztetve tetszeleghet, azért az emberi élet központja ma is csak az ember. Tegyük hozzá: a továbbra is egymással versengő és vetélkedő ember, mégpedig egy olyan világban, ahol a siker kudarcot von maga után a másik oldalon, s a továbbélő hierarchiákban újjászületik a mindenkori „lent” és „fent”. Az élet játékszabályait és általános keretét azonban — mint egyetlen, még rendelkezésre álló racionális alap — a népek és nemzetek, a rendszerek és kultúrák békés egymás mellett élésének alapkövetelménye szabja meg. Nemzetek és rendszerek világvetélkedőjében a teljesítmények békés, példát provokáló, kultúrát módosító, gondolkodást alakító, életet formáló és gazdagító formái kerülnek előtérbe. Az életrevalóság és „virtus” modern körülményei az alkalmazkodás, a rugalmasság, a megújulás és alkotóképesség dinamikájának életre keltését és biztosítását feltételezik. Mindennek teljesítéséhez és véghezviteléhez azonban meg kell idézni és fel kell szabadítani magát az embert, az alkotást. Mégpedig sokkal mélyebb értelemben, mint ahogy ez bármikor megtörténhetett valahol is a történelemben. Hiszen az így felgyülemlő deficitet nem lehet, nem szabad áthidalni a „barát—ellenség” logika kiélezett és háborút tételező irracionalizmusával. Nincs más kiút (és nem szabad, hogy más kiút legyen), mint a belső megújulás, a belső forradalmasodás és evolúció. És ezen buknak el az élet „világcsináló” szándékú bürokratáinak és technokratáinak elképzelései, amikor olyan kész kereteket akarnak rákényszeríteni a társadalomra, a világra, amelyek éles ellentében állanak az önalkotás, az önformálás és önkifejezés nagyon is sokféle és sokszínű autonómiájával. Márpedig ez utóbbiak nélkül hiányzik és hibádzik a megkívánt társadalmi teljesítmény, az összhang, az együtt gondolkodás, s a közben kiformálódó társadalmi morál, alkotókedv és felelősség; azaz röviden szólva: az ösztönző társadalmi-nemzeti önismeret. Töretlen tetterő, áldozatokat vállaló helytállás, a bonyolult helyzetek által megkívánt józan logika és ítélőképesség pedig nincs, egyre kevésbé lehetséges ezek nélkül. De éppen ezért sodorhatnak veszélybe nemzeteket és rendszereket a magán- és monopolérdekek durva és brutális érvényesítései, a „szívesség” és az atyáskodó „demokratásdi” szerepjátszásai, a megmerevedett és társadalmilag válságba jutott társadalmi és hatalmi formák, s az általuk kényszerűen feltámasztott „mandinka-erények'” szerte a világban. O a nem luxus a klasz- szikus értelemben vett, a népek tényleges érdekeit tudatba emelő és öntudatot formáló politizálás, hanem — elodázhatatlan korparancs. Éppen úgy, ahogy nem maradhat a világ számára csupán könyvtári porosodásra vagy üres ünnepi jelszavakká ítélt világon kívüliség a most megidézett történelmi igazság. Mert a központ valóban az ember. Hülvely István
