Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

1980. augusztus 10., vasárnap o Vadhajtások Az igazgató félórái Jólesik a bőséges ebéd a pihenőidőben Fotó: Veress Erzsi Gádorosi kombájnosok Szeghalmon Az igazgató a munkakez­dés előtt negyedórává] már a szobájában volt. Átnézte az újságot, futó pillantást ve­tett az asztalán álló naptár­ra, volt benne bejegyzés az- . napra is bőségesen, egy cé­dulára felírt néhány dolgot, amit feltétlenül el kell in­téznie, mire a titkárnő be­jött, már javában benne volt a munkában. Éppen egy ki­mutatás második oldalát ta- nulmányozgatta, mikor a tit­kárnő halkan nyitotta az aj­tót, s bejelentette az egyik társadalmi szervezet városi vezetőjét. A tulajdonképpeni megbeszélni való — társa­dalmi munkához erőgépet kértek vasárnapra — alig néhány percet vett igénybe, de hát az illem úgy kívánja, hogy még maradjon a ven­dég, legalább addig, amíg a kávéját megissza. Közben a főmérnök tűkön ülve várta a titkárnő jelzé­sét, a napi munkával össze­függő, halaszthatatlanul fon­tos kérdésben kellett az igaz­gatónak kimondania a dön­tő szót. Alig kezdett hozzá, befutott a felettes szerv egyik munkatársa a fővá­rosból. Érdeklődni, ellenőriz­ni jött. Igaz, olyan dologra volt kíváncsi, amit éppen előző nap adtak — határ­időn belül — postára, s ha nem indul e] korábban, már az asztalán találhatta volna. De hát jött, s ha már itt van — útiköltség, napidíj — mi­nimálisan másfél órát el kell töltenie a kiszállás színhe­lyén. Kávé, üdítő — az igaz­gató gyomra már egy kicsit reszket, nem a második ká­vétól, hanem azért, mert a főmérnökkel nem tudták be­fejezni a megbeszélést, már­pedig az az ügy nem kerül ­Nehéz helyzetbe került az év elején a füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezet. Az elmúlt évben termelésé­nek 80 százalékát különféle kooperációk tették ki, beru­házási eszközöket gyártottak több nagyvállalattal együtt­működve. A megváltozott gazdasági körülmények mi­att erőteljesen csökkentek az új beruházások, és ezt azon­nal megérezték a szövetke­zetben is. A darufülkék, az akkumulátortöltők, a robot­hegesztőgépek és a fénycső- armatúrák rendelése szinte nullára esett vissza. Ez mint­egy 50 millió forintnyi ka­pacitáskiesést jelentett. A múlt év októberében mutatkoztak az első jelei annak, hogy az idén több ré­gi partner nem köt koope­rációs szerződést velük. Má­sok után néztek tehát, de ez nem volt könnyű. Partner még csak ajánlkozott, de ne­hezen találtak, sajátosságaik­nak megfelelő munkát. A szövetkezetben ugyanis sok lány és asszony dolgozik, akik megszokták a betanítótt szerelői munkát. Nagy ne­hézséget okozott, hogy a kö­rülmények miatt máshová kellett helyezni őket, és ne­hezen szokták meg az új munkahelyeket. A betanított, szerelő jellegű tevékenység alaposan lecsökkent, és most folynak a tárgyalások, hogy valami régihez hasonlót biz­tosítsanak az asszonyoknak. Természetesen a szövetke­zet vezetői nem várták ölbe tett kézzel, hogy megjavul­jon a helyzet, hanem új partnereket kerestek. A KERIPAR-ral megállapod­tak, hogy ételpultokat, nagy­konyhai berendezéseket és presszógép-alkatrészeket gyártanak. Ezekből a termé­kekből a moszkvai olimpián üzemelő konyhákba is ju­het sínre, amíg az ő aláírá­sa nincs az iraton. Mire a felettes szerv kép­viselőjét sikerült a főköny­velő gondjaira bízni, befu­tott az egyik partnervállalat igazgatója. Azonnal kellene nekik egy alkatrész, külön­ben nem tudják az export­tervet teljesíteni. Jöjjön a főmérnök, a termelési, ke­reskedelmi főosztály vezető­je, a vendégnek szerencséje van, tudnak segíteni a gond­ján, immár megkönnyebbült léjekkel maradhat még egy fél óráig, a kávé, üdítő mel­lé egy pohárka konyak is kerülhet... Ne folytassuk a sort, a fél­órákat, amelyekben még két vállalat és a tanács képvise­lője, a patronált általános is­kola úttörővezetője után egy volt iskolatárs is helyet ka­pott, s azután egy külföldi delegáció jött üzemlátogatás­ra ... De hát mit lehet tenni? Az igazgatóhoz bejelentkező sze­mélyt fogadni illik. Még ha később a konkrét témát egy osztályvezetővel fogja is megbeszélni, egy kávényi időt akkor is rá „kell” szán­ni — így követelik a kiala­kult szokások. Hogy az idő pénz, azt elég gyakran emlegetjük, a sza­lag mellett, teljesítményben dolgozók esetében talán ko­molyan is vesszük, csak ép­pen odáig nem jutottunk még el, hogy belássuk: az igazgató ideje nemcsak, hogy pénz, de igen nagy pénz. Amiből mindenkinek csak annyit lenne szabad elvenni, amennyi a mukához feltétle­tott. Rövidesen grillsütők gyártását is megkezdik, ha a most folyó tárgyalások ered­ményesen zárulnak. Azért a szerelő tevékeny­ség sem szűnt meg teljesen a szövetkezetben, a TANÉRT debreceni gyárával kooperá­cióban az iskolai kísérletek­hez szükséges tápegységeket gyártanak, de más szemlél­tetőeszközök készítése is szó­ba került. Ezenkívül fokozzák a hin- tógyártást is. Az idén több mint egymillió forint érték­ben szállítanak tőkés ex­portra az ősi járművekből, de várhatóan egy-két éven belül 5 millió forintot' is el­érhet az évenkénti szállítá­sok értéke. A nehézségek ellenére nem sikerült rosszul a szö­vetkezet el féléve. Az év vé­géig tervezett 2,8 milliós Évente ötezer sertés Szakosított sertéstelep Örménykúton Sok szempontból tekinthe­tő mintának az örménykúti Felszabadulás Tsz szakosí­tott sertéstelepe. A telep 1975 óta üzemel, s néhány év alatt a termelés minőségi mutatóit tekintve is a me­gye egyik legjobb „hizlaldá­jává” küzdötte föl magát. Éves átlagban mintegy 5 ezer kigömbölyödött sertés indul innen útnak, húské­szítménnyé válni. Külön előnye az örmény­kúti szakosított sertéstelep­nek, hogy a hizlalást és tar­tást teljeskörűen sikerült megoldani; itt épült meg az a két szárító, amely az ál­latoknak szükséges terményt fogadja, illetve etetésre al­kalmas állapotba hozza. A telep mellé a termelőszövet­kezet 16 hektár nyárfát te­lepített, s ennek öntözésével hasznosítja az állattartó épü­letekből elvezetett szennyvi­zet. A hizlaláson túl más fon­tos feladatot is elvállalt ez a telep, a Mezőhegyesi Sertés­hústermelési Rendszerhez csatlakozva az örménykútiak tenyészkocasüldőkkel látják el a környező közös és ház­táji gazdaságokat. Ebben az esztendőben mintegy 1500 ilyen süldőt helyeznek ki örménykútról. nyereség felét megtermelték hat hónap alatt, bár az ár­bevétel elmaradt a múlt évi­től. Ügy tűnik, hogy a most kialakított kooperációk sta­bilak lesznek, mert a KER- IPAR hosszú távú szerződé­sek keretében “nagy mennyi­ségű ' konyhai berendezést szállít a Szovjetuniónak. Ebből szeretné egyre na­gyobb arányban kivenni ré­szét a szövetkezet. Ez egy­ben azt is jelzi, hogy nem vesztették el a szövetkezeti­ek a kooperációba vetett bi­zalmukat. A jövőben szintén a nagyvállalatokkal kialakí­tott kapcsolatokat tekintik a legfontosabbnak, de remélik, hogy bővebb piaci informá­ciók birtokában elkerülhetők lesznek az év elejihez ha­sonló kissé váratlan nehéz­ségek. \ L. L. — Csak jót tudok monda­ni róluk — kezdi a beszélge­tést Lázár Lajos, a szeghal­mi Sárréti Tsz elnöke. — Példaként lehet állítani őket a saját fiaink elé is. Régi, SZ—5-ös kombájnokkal dol­goznak, nagyon fegyelmezet­ten és jól. Akikről szó van, a gádoro­si November 7. Tsz kom- bájnosai, szállítói, akik a nagyszénási Október 6. Tsz brigádjával együtt segítenek a szeghalmiak nehéz aratá­sában. Elég nehezen találjuk meg a Szeghalom melletti Siská- son dolgozó gádorosi kom- bájnosokat. A gépeket kö­rüllengő, messzire látszó por­felhő segít eligazodni. Köze­lebb érve kiderül, hogy a látszat csal: a tábláról ugyanis alig bír kijönni egy IFA és egy DT lánctalpas alkotta „géppár”. A föld a búza alatt nedves, az IFA úgy fújtat, mintha kiszakad­ni készülne a lelke. Együtt várjuk az erőlködő gépeket Ferenczi Antallal, a gádorosi szövetkezet gépko­csivezetőjével : — A múlt héten szerdán jöttünk. Alig fejeztük be otthon az aratást, kicsit hely­rehoztuk a kombájnokat, máris indultunk. Másnap el­kapott bennünket egy hatal­mas eső, abba kellett hagy­ni a vágást. Hazamentünk, és csak szombaton tudtuk újra kezdeni. De kérdezze meg a Jancsit, ő biztos töb­bet tud mondani! Lesatár János szerelő ál­landó készenlétben áll, hogy ha valami elromlik, azonnal munkához láthasson. — Tulajdonképpen itt min­denki szerelő, én is tudok kombájnozni, és néha felvál­tok valakit. Ngponta 8-tól este fél 8-ig dolgozunk, aztán irány a szálláshely. — Volt idejük összeismer­kedni a helyi tsz dolgozói­val? — A, dehogy. Hazame­gyünk este fáradtan. Megmo­sakszunk1, megvacsorázunk, és esünk be az ágyba. Nincs máshoz kedvünk, csak pi­henni.— — Ezek után biztos a nya­ralás következik... — Nincs arra idő — mond­ja nevetve —/megyünk visz- sza a tsz-be a gépeket javí­tani. Megérkezik az ebédes kocsi, ezzel egy időben levágják a tábláról a maradék búzát. A kombájnosok, gépkocsiveze­tők izzadtan, porosán száll­nak le a gépeikről. Puskás István kombájnos láthatóan fáradt, de moso­lyog. — Sokkal nehezebb itt aratni, mint otthon. A gádo­rosi aratás ehhez képest já­ték volt. Vizes a föld, nehe­zen húz a gép, több olajat is fogyaszt. Van itt köztünk mindenkinek elég tapaszta­lata, úgy szedték össze a bri­gádot, hogy gond ne legyen a munkával. Kezében a leve- sestányérral megjegyzi: — Nagyon finoman főznek, na­ponta négyszer kapunk en­ni. Csak győzzük' hassal! Szarka Sándor fiatalem­ber, ez az első alkalom, ho’gy más üzemben segít betakarí­tani a termést: — Jól érzem itt magam — mondja, tetszik ez a munka. Hogy itt segítünk másnak, és hogy ennyire egymásra va­gyunk utalva. Otthon meg­kérdezték: vállaljuk-e? Hát persze, hogy jöttünk. Puskás Istyán helyesel: — Ez olyan munka, amit nem lehet megtagadni. Szívesen pihentünk volna a saját ara­tásunk után, de jönni kellett ide. Mészáros Pál is bólogat: — Lehet, hogy jövőre mi kerülünk ilyen helyzetbe. Ki tudja azt előre? És akkor nekünk is jól jöhet a segít­ség. Csak ne lenne ilyen rossz az IFA-k alkatrészel­látása. Amikor elkezdtük a munkát, még aznap elrom­lott az egyik terepváltója. Innen 80 kilométerre haza kellett vinni, és hozni egy másikat. Nem tudom, azóta mi van vele. Farkas Károly kombájnos a teherautó tövében jóízűen ebédel, közben jut idő egy kis beszélgetésre is. — Én már voltam ennél nehezebb aratáson is, a Du­nántúlon — jegyzi meg. — Akkor, sem értettem, és most sem értek egy dolgot. Akkor, hetvennyolcban 300, most 100 kilométert jöttünk a kom­bájnokkal. Megígérték, hogy biztosítják számúnkra az utat. A rádió is szólt, hogy vigyázzanak ránk. Mégis, sok1 autós közénk húzódik, szabálytalankodik, sokszor kerülünk veszélybe miattuk. Nem értik meg, hogy egy ek­kora kombájnnal nem lehet úgy forgolódni, mint egy sze­mélygépkocsival. Elhiszem, hogy lassítjuk a forgalmat, de ezt azért tesszük, hogy másutt segíthessünk. Ők is segíthetnének azzal, hogy jobban figyelnek ránk. Van anélkül is elég nehézség egy ilyen hosszú utazásban. Most, amikor jöttünk át a gyomai hídon, bizony végigcsorgott a hátomon az izzadtság. A gép teteje és a híd között 30 centi, ha volt. Képzelheti, milyen nehéz ott. átmenni. Közben fogy az étel, sen­ki sem panaszkodik, hogy nincs étvágya. Győri Imré- né a Sárréti Tsz konyháján dolgozik. Látható elégedett­séggel nézi a kis csapatot. — örülünk, hogy minden elfogy, mondják is, hogy na­gyon ízlik a főztünk. Pedig majdnem kétszer annyi em­berre főzünk, mint máskor. Mi így próbálunk tenni azért, hogy időben lekerüljön a földről a búza. Tudjuk, hogy más a munkakedv is egy jó ebéd után. — A múlt vasárnap is dolgoztunk — mondja Lesa­tár János —, ha nem esik, és ilyen jól haladunk, szom­batra befejezzük a munkát, és mehetünk haza, hiszen otthon is van elég dolgunk. M. Szabó Zsuzsa Nagy hatásfokú kazánokat gyártanak Tótkomlóson Nagy hatásfokú kazánok gyártását kezdték meg eb­ben az évben a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet vas- részlegébén. Két évvel ez­előtt az Energiagazdálkodási Intézet két munkatársának szabadalmát vásárolta meg a szövetkezet. A kazánok rend­kívül magas, 92 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Egy­aránt alkalmasak vegyes tü­zelésre, valamint olaj- és gáztüzelésre. E termékükből ebben az évben kétezer da­rabot készítenek a Skála- Coop Szövetkezeti Vállalat megrendelésére. A kazánokat belföldön hozzák forgalom­ba. A kazángyártásra a pro­filtisztítás keretében vállal­koztak. Korábban ugyanis a vasrészleg csupán vasszerke­zetek gyártásával foglalko­zott. Az új típusú kazánok nemcsak nagy hatásfokkal dolgoznak, de gyártásuk is gazdaságos, és a könnyen el­adható termékek csoportjába tartoznak. A vegyesipari szövetkezet a’ kazánokon és vasszerkeze­teken kívül kooperációban az NDK-beli, weimari mező- gazdasági kombinátnak gyár­tanak burgonyaszedőgép­egységeket. Az egységek gyártását bérmunkában vég­zik. nül fontos. Nagy Zsuzsa Uj kooperációk a füzesgyarmati Univerzálnál Új partner a TANÉRT, mellyel kooperációban tápegységeket készítenek a szövetkezetben Fotó: Lónyai László

Next

/
Thumbnails
Contents