Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
1980. augusztus 10., vasárnap o Vadhajtások Az igazgató félórái Jólesik a bőséges ebéd a pihenőidőben Fotó: Veress Erzsi Gádorosi kombájnosok Szeghalmon Az igazgató a munkakezdés előtt negyedórává] már a szobájában volt. Átnézte az újságot, futó pillantást vetett az asztalán álló naptárra, volt benne bejegyzés az- . napra is bőségesen, egy cédulára felírt néhány dolgot, amit feltétlenül el kell intéznie, mire a titkárnő bejött, már javában benne volt a munkában. Éppen egy kimutatás második oldalát ta- nulmányozgatta, mikor a titkárnő halkan nyitotta az ajtót, s bejelentette az egyik társadalmi szervezet városi vezetőjét. A tulajdonképpeni megbeszélni való — társadalmi munkához erőgépet kértek vasárnapra — alig néhány percet vett igénybe, de hát az illem úgy kívánja, hogy még maradjon a vendég, legalább addig, amíg a kávéját megissza. Közben a főmérnök tűkön ülve várta a titkárnő jelzését, a napi munkával összefüggő, halaszthatatlanul fontos kérdésben kellett az igazgatónak kimondania a döntő szót. Alig kezdett hozzá, befutott a felettes szerv egyik munkatársa a fővárosból. Érdeklődni, ellenőrizni jött. Igaz, olyan dologra volt kíváncsi, amit éppen előző nap adtak — határidőn belül — postára, s ha nem indul e] korábban, már az asztalán találhatta volna. De hát jött, s ha már itt van — útiköltség, napidíj — minimálisan másfél órát el kell töltenie a kiszállás színhelyén. Kávé, üdítő — az igazgató gyomra már egy kicsit reszket, nem a második kávétól, hanem azért, mert a főmérnökkel nem tudták befejezni a megbeszélést, márpedig az az ügy nem kerül Nehéz helyzetbe került az év elején a füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezet. Az elmúlt évben termelésének 80 százalékát különféle kooperációk tették ki, beruházási eszközöket gyártottak több nagyvállalattal együttműködve. A megváltozott gazdasági körülmények miatt erőteljesen csökkentek az új beruházások, és ezt azonnal megérezték a szövetkezetben is. A darufülkék, az akkumulátortöltők, a robothegesztőgépek és a fénycső- armatúrák rendelése szinte nullára esett vissza. Ez mintegy 50 millió forintnyi kapacitáskiesést jelentett. A múlt év októberében mutatkoztak az első jelei annak, hogy az idén több régi partner nem köt kooperációs szerződést velük. Mások után néztek tehát, de ez nem volt könnyű. Partner még csak ajánlkozott, de nehezen találtak, sajátosságaiknak megfelelő munkát. A szövetkezetben ugyanis sok lány és asszony dolgozik, akik megszokták a betanítótt szerelői munkát. Nagy nehézséget okozott, hogy a körülmények miatt máshová kellett helyezni őket, és nehezen szokták meg az új munkahelyeket. A betanított, szerelő jellegű tevékenység alaposan lecsökkent, és most folynak a tárgyalások, hogy valami régihez hasonlót biztosítsanak az asszonyoknak. Természetesen a szövetkezet vezetői nem várták ölbe tett kézzel, hogy megjavuljon a helyzet, hanem új partnereket kerestek. A KERIPAR-ral megállapodtak, hogy ételpultokat, nagykonyhai berendezéseket és presszógép-alkatrészeket gyártanak. Ezekből a termékekből a moszkvai olimpián üzemelő konyhákba is juhet sínre, amíg az ő aláírása nincs az iraton. Mire a felettes szerv képviselőjét sikerült a főkönyvelő gondjaira bízni, befutott az egyik partnervállalat igazgatója. Azonnal kellene nekik egy alkatrész, különben nem tudják az exporttervet teljesíteni. Jöjjön a főmérnök, a termelési, kereskedelmi főosztály vezetője, a vendégnek szerencséje van, tudnak segíteni a gondján, immár megkönnyebbült léjekkel maradhat még egy fél óráig, a kávé, üdítő mellé egy pohárka konyak is kerülhet... Ne folytassuk a sort, a félórákat, amelyekben még két vállalat és a tanács képviselője, a patronált általános iskola úttörővezetője után egy volt iskolatárs is helyet kapott, s azután egy külföldi delegáció jött üzemlátogatásra ... De hát mit lehet tenni? Az igazgatóhoz bejelentkező személyt fogadni illik. Még ha később a konkrét témát egy osztályvezetővel fogja is megbeszélni, egy kávényi időt akkor is rá „kell” szánni — így követelik a kialakult szokások. Hogy az idő pénz, azt elég gyakran emlegetjük, a szalag mellett, teljesítményben dolgozók esetében talán komolyan is vesszük, csak éppen odáig nem jutottunk még el, hogy belássuk: az igazgató ideje nemcsak, hogy pénz, de igen nagy pénz. Amiből mindenkinek csak annyit lenne szabad elvenni, amennyi a mukához feltétletott. Rövidesen grillsütők gyártását is megkezdik, ha a most folyó tárgyalások eredményesen zárulnak. Azért a szerelő tevékenység sem szűnt meg teljesen a szövetkezetben, a TANÉRT debreceni gyárával kooperációban az iskolai kísérletekhez szükséges tápegységeket gyártanak, de más szemléltetőeszközök készítése is szóba került. Ezenkívül fokozzák a hin- tógyártást is. Az idén több mint egymillió forint értékben szállítanak tőkés exportra az ősi járművekből, de várhatóan egy-két éven belül 5 millió forintot' is elérhet az évenkénti szállítások értéke. A nehézségek ellenére nem sikerült rosszul a szövetkezet el féléve. Az év végéig tervezett 2,8 milliós Évente ötezer sertés Szakosított sertéstelep Örménykúton Sok szempontból tekinthető mintának az örménykúti Felszabadulás Tsz szakosított sertéstelepe. A telep 1975 óta üzemel, s néhány év alatt a termelés minőségi mutatóit tekintve is a megye egyik legjobb „hizlaldájává” küzdötte föl magát. Éves átlagban mintegy 5 ezer kigömbölyödött sertés indul innen útnak, húskészítménnyé válni. Külön előnye az örménykúti szakosított sertéstelepnek, hogy a hizlalást és tartást teljeskörűen sikerült megoldani; itt épült meg az a két szárító, amely az állatoknak szükséges terményt fogadja, illetve etetésre alkalmas állapotba hozza. A telep mellé a termelőszövetkezet 16 hektár nyárfát telepített, s ennek öntözésével hasznosítja az állattartó épületekből elvezetett szennyvizet. A hizlaláson túl más fontos feladatot is elvállalt ez a telep, a Mezőhegyesi Sertéshústermelési Rendszerhez csatlakozva az örménykútiak tenyészkocasüldőkkel látják el a környező közös és háztáji gazdaságokat. Ebben az esztendőben mintegy 1500 ilyen süldőt helyeznek ki örménykútról. nyereség felét megtermelték hat hónap alatt, bár az árbevétel elmaradt a múlt évitől. Ügy tűnik, hogy a most kialakított kooperációk stabilak lesznek, mert a KER- IPAR hosszú távú szerződések keretében “nagy mennyiségű ' konyhai berendezést szállít a Szovjetuniónak. Ebből szeretné egyre nagyobb arányban kivenni részét a szövetkezet. Ez egyben azt is jelzi, hogy nem vesztették el a szövetkezetiek a kooperációba vetett bizalmukat. A jövőben szintén a nagyvállalatokkal kialakított kapcsolatokat tekintik a legfontosabbnak, de remélik, hogy bővebb piaci információk birtokában elkerülhetők lesznek az év elejihez hasonló kissé váratlan nehézségek. \ L. L. — Csak jót tudok mondani róluk — kezdi a beszélgetést Lázár Lajos, a szeghalmi Sárréti Tsz elnöke. — Példaként lehet állítani őket a saját fiaink elé is. Régi, SZ—5-ös kombájnokkal dolgoznak, nagyon fegyelmezetten és jól. Akikről szó van, a gádorosi November 7. Tsz kom- bájnosai, szállítói, akik a nagyszénási Október 6. Tsz brigádjával együtt segítenek a szeghalmiak nehéz aratásában. Elég nehezen találjuk meg a Szeghalom melletti Siská- son dolgozó gádorosi kom- bájnosokat. A gépeket körüllengő, messzire látszó porfelhő segít eligazodni. Közelebb érve kiderül, hogy a látszat csal: a tábláról ugyanis alig bír kijönni egy IFA és egy DT lánctalpas alkotta „géppár”. A föld a búza alatt nedves, az IFA úgy fújtat, mintha kiszakadni készülne a lelke. Együtt várjuk az erőlködő gépeket Ferenczi Antallal, a gádorosi szövetkezet gépkocsivezetőjével : — A múlt héten szerdán jöttünk. Alig fejeztük be otthon az aratást, kicsit helyrehoztuk a kombájnokat, máris indultunk. Másnap elkapott bennünket egy hatalmas eső, abba kellett hagyni a vágást. Hazamentünk, és csak szombaton tudtuk újra kezdeni. De kérdezze meg a Jancsit, ő biztos többet tud mondani! Lesatár János szerelő állandó készenlétben áll, hogy ha valami elromlik, azonnal munkához láthasson. — Tulajdonképpen itt mindenki szerelő, én is tudok kombájnozni, és néha felváltok valakit. Ngponta 8-tól este fél 8-ig dolgozunk, aztán irány a szálláshely. — Volt idejük összeismerkedni a helyi tsz dolgozóival? — A, dehogy. Hazamegyünk este fáradtan. Megmosakszunk1, megvacsorázunk, és esünk be az ágyba. Nincs máshoz kedvünk, csak pihenni.— — Ezek után biztos a nyaralás következik... — Nincs arra idő — mondja nevetve —/megyünk visz- sza a tsz-be a gépeket javítani. Megérkezik az ebédes kocsi, ezzel egy időben levágják a tábláról a maradék búzát. A kombájnosok, gépkocsivezetők izzadtan, porosán szállnak le a gépeikről. Puskás István kombájnos láthatóan fáradt, de mosolyog. — Sokkal nehezebb itt aratni, mint otthon. A gádorosi aratás ehhez képest játék volt. Vizes a föld, nehezen húz a gép, több olajat is fogyaszt. Van itt köztünk mindenkinek elég tapasztalata, úgy szedték össze a brigádot, hogy gond ne legyen a munkával. Kezében a leve- sestányérral megjegyzi: — Nagyon finoman főznek, naponta négyszer kapunk enni. Csak győzzük' hassal! Szarka Sándor fiatalember, ez az első alkalom, ho’gy más üzemben segít betakarítani a termést: — Jól érzem itt magam — mondja, tetszik ez a munka. Hogy itt segítünk másnak, és hogy ennyire egymásra vagyunk utalva. Otthon megkérdezték: vállaljuk-e? Hát persze, hogy jöttünk. Puskás Istyán helyesel: — Ez olyan munka, amit nem lehet megtagadni. Szívesen pihentünk volna a saját aratásunk után, de jönni kellett ide. Mészáros Pál is bólogat: — Lehet, hogy jövőre mi kerülünk ilyen helyzetbe. Ki tudja azt előre? És akkor nekünk is jól jöhet a segítség. Csak ne lenne ilyen rossz az IFA-k alkatrészellátása. Amikor elkezdtük a munkát, még aznap elromlott az egyik terepváltója. Innen 80 kilométerre haza kellett vinni, és hozni egy másikat. Nem tudom, azóta mi van vele. Farkas Károly kombájnos a teherautó tövében jóízűen ebédel, közben jut idő egy kis beszélgetésre is. — Én már voltam ennél nehezebb aratáson is, a Dunántúlon — jegyzi meg. — Akkor, sem értettem, és most sem értek egy dolgot. Akkor, hetvennyolcban 300, most 100 kilométert jöttünk a kombájnokkal. Megígérték, hogy biztosítják számúnkra az utat. A rádió is szólt, hogy vigyázzanak ránk. Mégis, sok1 autós közénk húzódik, szabálytalankodik, sokszor kerülünk veszélybe miattuk. Nem értik meg, hogy egy ekkora kombájnnal nem lehet úgy forgolódni, mint egy személygépkocsival. Elhiszem, hogy lassítjuk a forgalmat, de ezt azért tesszük, hogy másutt segíthessünk. Ők is segíthetnének azzal, hogy jobban figyelnek ránk. Van anélkül is elég nehézség egy ilyen hosszú utazásban. Most, amikor jöttünk át a gyomai hídon, bizony végigcsorgott a hátomon az izzadtság. A gép teteje és a híd között 30 centi, ha volt. Képzelheti, milyen nehéz ott. átmenni. Közben fogy az étel, senki sem panaszkodik, hogy nincs étvágya. Győri Imré- né a Sárréti Tsz konyháján dolgozik. Látható elégedettséggel nézi a kis csapatot. — örülünk, hogy minden elfogy, mondják is, hogy nagyon ízlik a főztünk. Pedig majdnem kétszer annyi emberre főzünk, mint máskor. Mi így próbálunk tenni azért, hogy időben lekerüljön a földről a búza. Tudjuk, hogy más a munkakedv is egy jó ebéd után. — A múlt vasárnap is dolgoztunk — mondja Lesatár János —, ha nem esik, és ilyen jól haladunk, szombatra befejezzük a munkát, és mehetünk haza, hiszen otthon is van elég dolgunk. M. Szabó Zsuzsa Nagy hatásfokú kazánokat gyártanak Tótkomlóson Nagy hatásfokú kazánok gyártását kezdték meg ebben az évben a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet vas- részlegébén. Két évvel ezelőtt az Energiagazdálkodási Intézet két munkatársának szabadalmát vásárolta meg a szövetkezet. A kazánok rendkívül magas, 92 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Egyaránt alkalmasak vegyes tüzelésre, valamint olaj- és gáztüzelésre. E termékükből ebben az évben kétezer darabot készítenek a Skála- Coop Szövetkezeti Vállalat megrendelésére. A kazánokat belföldön hozzák forgalomba. A kazángyártásra a profiltisztítás keretében vállalkoztak. Korábban ugyanis a vasrészleg csupán vasszerkezetek gyártásával foglalkozott. Az új típusú kazánok nemcsak nagy hatásfokkal dolgoznak, de gyártásuk is gazdaságos, és a könnyen eladható termékek csoportjába tartoznak. A vegyesipari szövetkezet a’ kazánokon és vasszerkezeteken kívül kooperációban az NDK-beli, weimari mező- gazdasági kombinátnak gyártanak burgonyaszedőgépegységeket. Az egységek gyártását bérmunkában végzik. nül fontos. Nagy Zsuzsa Uj kooperációk a füzesgyarmati Univerzálnál Új partner a TANÉRT, mellyel kooperációban tápegységeket készítenek a szövetkezetben Fotó: Lónyai László
