Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
—ŰH2Q2Z3 — Mióta vannak itt? 1980. augusztus 10-, vasárnap Gondolatok a tisztasági akciókról Éjjel, nappal a gáton A ritkán közlekedő villamos végre feltűnt a kanyarban. A várakozók közül kivált egy fiatalasszony, aki éppen akkor indult el 3.4 év körüli fiacskájával a megállótól elég távol eső szemét- gyűjtő felé. Mindketten a jégkrém papírját tartották kezükben. Ügy fele úton lehettek, amikor. a jármű a tömeg elé ért. Talán az lett volna természetes (?), hogy elhajítják a szemetet, s az anyuka karjába kapja a gyermeket és felszáll a villamosra. De nem ez történt, hanem folytatták útjukat a dróthálóból készült utcai papírkosár felé. Az anya dobta be elsőnek a hulladékot, míg a kicsinek ez a művelet nem sikerült. Közben befejeződött a le- és felszállás, ám a villamos nem indulhatott, mert a lámpa még pirosat mutatott. Még most is elérhették volna a járatot. De nem! A fiatalasszony felvetette a gyerekével a papírt, és türelmesen megvárta, amíg az a gyűjtőbe kerül... Az ilyen és az ehhez hasonló, talán sokak szemében nagyon is lényegtelen jelenetnek nemegyszer voltam szemtanúja az NDK különböző városaiban is. Tévedés lenne azt állítani, hogy nálunk, Magyarországon viszont elenyészően, kevés azoknak a szülőknek a száma, akik nemcsak otthon, hanem nyilvános helyeken is szigorú rendre, tisztaságra igyekeznek szoktatni és nevelni gyermeküket. Akkor miért borítja és csúfítja el annyi papír, tejeszacskó, cigarettavég és egyéb hulladék a járdákat és a tereket? Méltánytalan lenne kizárólag a fiatalok magatartásában keresni ennek okait. Ki kell mondanunk: bennünk, felnőttekben is akad hiba. Csekély önfegyelmező képességünk gyakran csődöt mond, ha bokáig járunk a szemétben. Szándékosan figyeltem: egy-két kivételtől eltekintve, a német településeknek még a legeldugottabb utcái is ragyogtak a tisztaságtól. Ennek láttán az embernek nem lett volna lelke-szíve elhajítani még a gyufaszálat sem. Pedig megtehette volna az idegen, hiszen alig jártak arrafelé. Itthon, olykor megfeledkezve magunkról, szinte önkéntelenül dobáljuk el az autóbuszjegyeket a többi sok száz közé a földre. Tesszük ezt különösen akkor, ha se híre, se hamva a szemét- gyűjtőnek a közelben. Hazai viszonyainkra gondolva újabb kérdések vetődnek fel bennem. Például: meg lehetne-e valósítani nálunk, hogy az illemhelyeken is elhelyezzenek hamutartókat? Ha igen, vajon meddig maradnának ott?! Vagy: miért nincsenek olyan táblák, amelyek jól láthatóan jeleznék, a város (a község) melyik részén találhatók a nyilvános vécék? Ha már e témát érintettem, hadd emlékeztessek egy sok éve megjelent cikkre. A közegészségügyi-járványügyi intézmény szakemberei egy forró nyári nap délutánján megfigyelték — amikor sok ezer fürdőzö strandolt —, hogy néhány óra leforgása alatt mindössze csak 4-5 ember használta a vécét. Ugyanakkor rekord mennyiségű sör és üdítő ital fogyott el azon a napón... Kimondva vagy kimondatlanul: a higiéniai szokások, előírások figyelmen kívül hagyása és a viselkedéskultúra alacsony, primitív volta évek óta okoz kisebb-nagyobb kellemetlenséget az embereknek. Nem sok értelme van a tisztasági akcióknak, s az ezekben lelkesen dolgozó résztvevők fáradozásainak, ha utána egy-két héten belül felelőtlen személyek eldobálják a szemetet, letapossák, vagy ellopják a virágokat. Vagyis: haszontalanságukkal hiábavalóvá és feleslegessé teszik a jó érzésű, a tisztaságot és rendet szerető lakosság áldozatkész, becsületes munkáját. —y—n — Nem rí jók én! — tette a kévét a vállaltira a Tar- hosról kitelepített Kecskés Lajos bácsi Békésen, a szak1 munkásképző udvarán. — Az erős emberek sokat kibírnak... A fehér ing felső gombját igazgatta, majd felém fordult: — Az apróbb dolgokat felraktuk a padlásra, reménykedünk, hátha nem tör be a víz. Elemi csapás ez, senki sem tehet róla. Az a megnyugtató, hogy a család, a lányaim, a menyeim, az unokáim biztonságban vannak, a fiaim pedig a gáton dolgoznak. Csodálom az idős ember reális, bizakodó magatartását. Pedig ő is tudja, hogy milyen emberfeletti erőfeszítésre van szükség otthona védelmére. Kiveszik a részüket ebből a munkából a vízügyi igazgatóságok, a vállalatok, az intézmények dolgozóin kívül a fegyveres testületek tagjai: katonák,rendőrök, munkásőrök, tűzoltók, a polgári védelmi szakszolgálat állománya. A dobozi hídon a szokásosnál is nagyobb a forgalom. A valamikor csendes, nyugalmas folyó most sárgán, zavarosan hömpölyög. A fiatal rendőr URH adó-vevő készülékkel a kezében irányítja a jobbról, balról érkező járműveket. Az igazoltatás után udvariasan eligazít. A múlt héten, szombaton érkezett Budapestről, hogy társaival együtt részt vegyen a karhatalmi feladatok ellátásában. — Nem könnyű a szolgálat, de nincs idő kesergésre. Sajnos hozzáedződtem a rendkívüli eseményekhez. Ott voltam a zsanai gázkitörésnél is — mondja, és int, hogy mehetünk tovább. Az út bal oldalán mindenütt víz, amerre a szem ellát. A tanya mintha térdre rogyott volna, szalmacsóvákat visz a víz. A közutat, a községet fóliába csomagolt homokzsákok védik. Bélmegyeren, a tanáeshá- za környékén emberek jön- nek-mennek, az utcákban autóbuszok, terepjárók parkolnak. Az udvarokban aprójószágok eszegetnek. Különben csend és nyugalom van. A fodrászüzlet ajtaját kulcsra zárták. Báli Mihály tanácselnök fáradtan huppan a fotelba: — Nálunk elmúlt a köz-) vetlen veszély, apad a Hosz- szúfoki csatorna — tájékoztat. — Az 5-6 kilométeres' nyúlgátat megerősítettük. Mintegy 4—500 ember védi a falut. Az ellátás zökkenő- mentes. Békéscsabáról hozzák az élelmezéshez szükséges nyersanyagot, a napközis konyhánkon pedig megfőzik. — Milyen a közbiztonság? — A rendőrök gyalog, kerékpárral járják az utcákat, vigyáznak a kitelepített lakosság értéktárgyaira. Eddig nem történt visszaélés, bízunk benne, hogy ezután sem lesz ilyen gond. Jó a' kapcsolat a vésztői tanáccsal, mindent megteszünk, ami emberileg lehetséges. Kereki Sándor őrnagy, a megyei polgári védelmi parancsnokság tisztje éppen most érkezett a legkritikusabb pontról. Fotó: Veress Erzsi — Mi a véleménye a védekezésről? — A lehető legjobb. Kétségtelen, voltak meleg pillanatok, de a szervezett, kemény munka meghozta az eredményt. Egyébként felkészültünk a község teljes kiürítésére, bízom benne, hogy erre nem kerül sor. Tarhos felé haladva egyre nehezebb a közlekedés. Honvédségi lánctalpas járműveket szállítanak a körtöltéshez. Elöl rendőrségi autóból irányítják a konvojt. Az 5- ös számú védelmi ponton kétéltű jármű forgolódik. Amott kővel, homokzsákokkal megrakott gépkocsik haladnak. Hirtelen megpillantjuk a hatalmas víztömeget. Az útjelző táblának csak a teteje látszik. Víz ..., víz..., elsodort búzatábla és néma döbbenet. A nagy sátorba is beszivárgott a víz. Dömösi János munkásőr forró gulyáslevest visz a rádió mellett szolgálatot teljesítő társának. Leül a homokzsákra, és jóízűen kanalazza az ételt. — Huszonnégy óránként váltjuk egymást, ez a harmadik turnus — feleli Mag András. — A békéscsabai Kulich Gyula híradós zászlóaljtól vagyunk. Tartjuk a kapcsolatot a tarhosi és a csabai központtal. Továbbítjuk az utasításokat a gáton dolgozóknak, hogy mindenről idejében értesüljenek. — Éjjel-nappal őrködünk, egy percnyi kihagyás sem lehet, nem tudni, mikor történik valami — teszi hozzá Dömösi János, és beleharap a lekváros buktába. Bent a faluban a kultúr- ház a katonák birodalma. A bejáratnál nagy az izgalom. Levelet válogatnak: vajon kinek érkezett üzenet, féltő, biztató sorok. — Kell a pihen«, mert a fiúk reggel 7-től este 7 óráig a gáton vannak — fogad az egyik parancsnok. Három frissen, kiváló eredménnyel végzett tizedessel ülünk ie a ház elé tett, hosz- szú asztal mellé. Mindannyian a bajai rajparancsnokképző iskolából jöttek a Körösök völgyébe. — Láttak már ekkora vizet? — Én még nem — bizonygatja Proksa János. — A tévében pillantottam meg először, ekkor már tudtuk, hogy jövünk, csak a riadóra vártunk. Dobozon - kezdtük a munkát, negyedik éjszaka pedig itt vigyázzuk, ezt a kis települést. — Nem fáradtak? — Bírni kell, fiatalok vagyunk —*• szólal meg Varga Gábor. — A legnehezebb nap a hétfő volt, amikor egyetlen műszakban 35 ezer homokzsákot szállítottuk ki az elázott töltésre. Persze, lánctalpas, szállítójárművel. — Hogyan tovább? — Ameddig szükség lesz ránk, dolgozunk — mondja Horváth Sándor. — A leszerelésig még van idő, különösen nekem. Ügy gondolom, a víz levonulása után is akad tennivalónk — áll fel, hiszen lassan készülődni kell. Hét órakor már újra a parton lesznek. Elgondolkozom; a sok-sok munkáskéz, a segítőkész, minden áldozatra képes ember nélkül talán már nem is állna a tarhosi öregember háza... Seres Sándor Hazánk, Kelet-Európa fi fasiszta Németország „nagyterében” Holnaptól nyári vásár Harmincegymillió forint értékű áru a boltokban A 30-as évek közepére a világ új háború küszöbére érkezett. A már születésekor súlyos jövendőt hordom versailles-i békerendszert nyíltan sutba vágták a leg- agresszívebb hatalmak: Németország, Japán és Olaszország. Az úgynevezett nyugati demokráciák önáltató „megbékéltetési” politikája pedig csak olaj volt a tűzre; hatalmasra növelte a rabló étvágyakat. Holott Anglia és Franciaország eredeti célja a legmohóbb fenevadnak, Németországnak a Szovjetunió felé terelése volt. Ami persze be is következett, ha nem is úgy, ahogy Chamberlainék elképzelték. Mindenesetre világos volt, hogy a Szovjetunió irányába térségünkön, Kelet-Euró- pán keresztül vezet az út. A terep a németek' számára már hagyományosan is előkészítettnek tűnhetett. Hitler 1933-as uralomra jutásának következményei is legelőször és elsősorban Ke- let-Európát érintették. Megindult az a német gazdasági, ideológiai és katonai behatolás, amely csakhamar gőzhengerként tarolta le a régiót. A német fasizmus elképzeléseiben, az Űj Rendben Délkelet-Európa (a „Südostraum”) egyértelmű gazdasági és politikai függésbe került volna, mint nyersanyagtermelő és élelmiszerszállító háttérterület. A nagy gazdasági válságtól különösen sújtott kis országok politikai vezetése még üdvözölte is a német ajánlatokat, mert termény- és termékfeleslegeik elhelyezésére biztos piacot reméltek a szédületes iramban fegyverkező birodalomban. Elsőként Magyarország (1934) kötött gazdasági egyezményt a nácikkal, majd Bulgária, Románia és Jugoszlávia is egyre erősebben a fasiszta Reichhez kapcsolta nemzet- gazdaságát. Pár év alatt Németország olyan erőfölénybe került, hogy képes volt ezeket a világpiactól elszakítani és saját piacához láncolni. Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország esetében Hitler más, közvetlenebb megoldást választott. Nem egyszerűen érdekszférájává igyekezett tenni ezeket az országokat, hanem egyértelműen bekebelezésükre törekedett. 1938—1939-ben az Anschluss, a müncheni szerződés, majd Csehszlovákia teljes fölszámolása és a világháború kezdetét is jelző lengyel hadjárat voltak ennek a folyamatnak az állomásai. Megkezdődött, majd 1940-ben és 1941-ben befejeződött Kelet-Európa német érdekek szerinti, ám a történelem ítélőszéke előtt tiszavirág-életűnek bizonyult területi és állami átrendeződése. Nem minden tanulság nélküli e négy esztendő határ- és uralomváltozásainak eseményrendje. Nézzük tehát. 1938 márciusában, miután politikailag elszigetelte és ideológiailag aláásta, gazdaságilag pedig majdnem megfojtotta, Hitler elnyeli Ausztriát (Anschluss). Szeptemberben Anglia és Franciaország aktív segítségével Németországhoz csatolják Csehszlovákia szudétanémet határterületeit (müncheni diktátumok). Még ezen az őszön Szlovákia déli, főleg magyarok lakta határsáv ja az országgyarapítás önáltató eufóriájában lelkendező Magyar- országhoz kerül (első bécsi döntés). 1939 márciusában pedig sor kerül a maradék csehszlovák állam felszámolására is: a nyugati rész cseh-morva protektorátusként a birodalom részévé válik, Keleten megalakul a Tisó lelkész „független” Szlovákiája és a Kárpátaljára bevonulnak Horthy m. kir. honvédéi. A szeptemberi villámháborúban megszűnik a lengyel állam, a németek fennhatósága alatti úgynevezett lengyel főkormányzóság Varsó, Lublin és Krakkó környékére zsugorodik'. 1940-ben Románia a területi változások alanya, az ő határaiban következnek be radikális változások. Előbb a polgár- háborús viszonyok között még Szovjet-Oroszországtól elragadott Beszarábiába tér vissza az elszigeteltségében lavírozó, önvédelmi politikára kényszerülő Szovjetunióba, majd az úgynevezett második bécsi döntés értelmében a német és olasz döntőbírók Észak-Erdélyt csatolják vissza Magyarországhoz. A tengerparti Dél-Dobrudzsa ugyanakkor Bulgáriához kerül. Végül 1941 májusában a magát hirtelen megmakacsoló és a német nagytérbe beilleszkedni nem akaró Jugoszlávia eltörlése és feldarabolása alakítja ki Kelet-Európa háborús térképét. Horvátország az usztasák fasiszta bábállamaként, Szerbia és Montenegró német megszállás alatt, eleinte valamiféle „önkormányzat” keretében létezik tovább. Macedóniát a bolgárok, Dalmáciát az olaszok, a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muraközt a magyarok, a koszovói albán területeket az olasz vazallus Albánia kapja az osztozkodásnál. Az I. világháború után kialakított, a forradalmakkal és a német befolyással szemben hatékonynak tartott kelet-európai berendezkedés nem állta ki tehát az idő próbáját. Az egymással marakodó kisállamok részint önszántukból is Németország martalékaivá váltak. Ezzel azonban elindítottak egy olyan belső erjedést is, amely a különlegesen terro- risztikus német jelenléttel szembeni ellenállást az uralkodó osztályok által elkerülendőnek tartott társadalmi forradalomba, mint természetes mederbe irányította. Dérer Miklós Hétfőn, augusztus ll'-én kezdődik a ruházati kereskedelem szokásos szezon végi kiárusítása. Az állami és a szövetkezeti üzletek, illetve a nagykereskedelmi vállalatok jól felkészültek a várható nagy forgalomra. Az idei nyári vásár lebonyolításánál több kereskedelempolitikai tényezőt vettek figyelembe a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvei alapján. Ezek szerint hiányoznak a listáról a dollárért és más nyugati valutáért behozott importcikkek, az 1980. április 28-án olcsóbbá lett harisnyák, zoknik, harisnyanadrágok. Nem árusítják leértékelt áron a kordbársonyból készült gyermekkonfekciót, a szőnyegeket, a függönyöket, a csecsemőruhákat. Ugyancsak nem lesz leértékelve a pa- ’mut alsóruházat, a felső kötöttáruk, a férfi hosszú ujjú ing, a torna- és a kismamacipők, a Siesta gyermeklábbelik. Természetesen az engedménnyel forgalomba hozható termékek körének a meghatározásánál mérlegelik a várható beszerzések lehetőségeit, a takarékos gazdái- • kodás szempontjait, a készletek nagyságát. A megyei tanács kereskedelmi osztályának tájékoztatása szerint megyénkben új áron számolva 31 millió forint értékű ruhaneműt, lábbelit vonnak be az akcióba, melyeket két hétig 20, 30, 40 százalékos árengedménnyel kínálnak. Ez 40 százalékkal több a tavalyinál. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy az engedményes cipővásárt szeptemberben rendezték meg. Széles lesz a lábbelik választéka, hiszen több mint 9 millió forint értékűt ajánlanak az áruházak, a szaküzletek. Divatáruból 8,4, felsőruházatból 7,2, méter- és lakástextíliából 6,1 millió forint értékű áll a vásárlók rendelkezésére. Az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat üzleteinek raktáraiban régi áron 17, leértékelve 11 milliót érő ruházat, lábbeli vár gazdára. Ha ez mind elkel, akkor a lakosság 6 millió forintot takarít meg. Legtöbbet, 2,4 millió forintot tesz ki a divatáru, egyaránt 2,2 millióért kínálnak cipőt és kész ruhát, a méter- és lakástextilosztályon pedig 1,5 millió forint értékig lehet válogatni. Ezenkívül a nagykereskedelmi vállalatoktól is vettek különböző cikkeket, mintegy 3 millió forint értékben. A leértékelésre szánt áruk 30 százaléka a békéscsabai Univerzál Áruházban van, de megfelelő készlettel rendelkezik a 2. számú méteráru- szaküzlet, az orosházi 10. számú vegyesruházati bolt. A békéscsabai Centrum Áruházban minden bevont cikket egységesen 40 százalékkal árulnak olcsóbban. Régi áron, mintegy 4 millió forint értékű áru vár gazdára. Ebből 1 millióért kínálnak lábbelit, 1,8 millióért konfekciót és méterárut, 800 ezerért divatcikkeket és 300 ezerért lakástextíliát. Rendőrök a gáton
