Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

1980. augusztus 9., szombat Sikeres félév után a BflRTÖV A Váci Kötöttárugyár hagyományos termékeinek hatvan százalékát újjal váltotta fel. En­nek nyomán nőtt az export, az összes termék egynegyedét külföldön értékesítik. Képünk: a kikötődében készült (MTI-fotó - KS) Miért volt veszteséges, hogyan lett nyereséges? Egy sertéstelep története Megyénk legnagyobb, Ma- gyarbánhegyesen működő keltetőállomása már az év elején merész tervvel indult. Fél év alatt közel 13 millió naposcsibe szállítására szer­ződtek a baromfihús terme­lőivel és feldolgozóival. Mi­vel év közben az igények hirtelen megnőttek a barom­fihús iránt, a vállalat újabb pótszerződéseket kötött több mint 17 millió csibe szállítá­sára. * * * A helyzet ugyanis az volt, hogy a felvásárlók kijelen­tették: a broyler-csirkét ne­velő gazdaságok kilónként 4 forint többletjövedelemhez jutnak, ha az év elején alá­írt mennyiségnél többet szál­lítanak. A BARTÖV mint termelőszövetkezeti közös vállalat legfontosabbnak azt tartotta, hogy az alapító szö­vetkezetek igényeit kielégít­se. Mindez 99,7 százalékig sikerült. Nagy ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy a múlt év őszétől működő új és a régi keltetőgépek együt­tesen 24 millió csibe kelteté­sére képesek egy év alatt. A vállalt 17 millió pedig jócs­kán meghaladja ennek a fe­lét. Hogyan sikerült mégis tel­jesíteni? Elmondani egysze­hrdosszié Az 1979. júliusi A párt és a tömegek kap­csolatának az utóbbi két év­tizedben legnagyobb erőpró­bájára, 1951 óta a legna­gyobb arányú áremelésére 1979. július 23-án került sor. A közismerten nehéz gazda­sági helyzetben nem volt le­hetőség valamennyi főbb tár­sadalmi réteg teljes körű kártalanítására. Következés­képpen a magas jövedelmű, s az átlagosnál többet fo­gyasztó rétegek reálbére csökkent. A legnagyobb mértékben az energiaárakat — átlago­san 34 százalékkal — emel­ték. Az élelmiszerárakat át­lagosan 20, a személygépko­csik1 árait átlagosan ugyan­csak 20, a bútorokét 16, az építőanyagokét 12, a cipőkét 27, a mosó- és öblítőszerek, valamint a szappan árait át­lagosan 19 százalékkal emel­ték. A szolgáltatások közül a mosoda és a vegytisztítás díjai 30, a cipőjavítási díjak 45, a színház, a mozi, vala­mint egyéb rendezvények helyárai 30 százalékkal nőt­tek. Az áremelések hatására csökkent, illetve több eset­ben megszűnt a fogyasztási cikkek és szolgáltatások do­tációja. Vagyis csökkentek a levonások az állami költség- vetésből, az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgáló központi pénzeszkö­zökből. Tehát igazságosabb lett a javak elosztása, az egyén fogyasztásának jelen­leg kisebb részét fizeti a kö­zösség egésze. A társadalmi méltányosság meghatározott területeken (például oktatás, egészségügy), ha a szükségle­tek kielégítését nem tehet­jük a személyes jövedelem nagyságától függővé, indo­kolhatja az állami támoga­tást. A lakbéreknél, a sze­mélyszállításnál, a városi tömegközlekedésnél, a kom­munális szolgáltatásoknál rűbb: megfeszített munkával és rugalmas üzletpolitikával. Ez utóbbi egy kis magyará­zatra szorul. Más állomások­tól is vásároltak naposcsibét kis mennyiségben, hogy a tagszövetkezetek megkapják a hízóalapanyagot. Saját megnövelt termelésük nem ment a minőség rovására, sőt bizonyos javulás is mu­tatkozik. Az 1 és 10 nap kö­zötti csibék elhullása csök­kent az év első felében. * * * Még mindig gondot okoz azonban a keltetésre beérke­ző tojások mennyisége. Az első félév alatt majdnem 2 millió tojást kellett más gaz­daságoktól felvásárolni. A hiba nem a szervezésben van. Sajnos, sok taggazdaság nem megfelelő körülmények között tartja a baromfiszülő­párokat, ez pedig csökkenti a tojástermelést. Várhatóan a második félévre javul a helyzet, lesz elég keltetni va­ló tojás. A vállalat vezetői mégis úgy érzik, hogy érde­mes megvizsgálni a tartási körülményeket, hiszen ez az első félévi hiány nem elő­ször fordul elő. A későbbi vizsgálat eredményétől függ, hogy melyik üzemmel köt­nék majd szerződést tojás­termelésre. nem cél, hogy a díjak1 fedez­zék a teljes költségeket, de időről időre ezeknek a díj­tételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok válto­zásait, mérsékelve az állami támogatásokat. Az 1979. júliusi áremelés csaknem hasonló mértékben érinti a társadalmi osztályo­kat és rétegeket. Az átlagnál néhány tized százalékkal ki­sebb a parasztság és né­hány tized százalékkal na­gyobb a nyugdíjasok fo­gyasztását jellemző árindex. A számítások azt mutatják, hogy a jövedelemkiegészíté­sek országos átlagban csak az élelmiszerek és a háztar­tási energia áremelkedéséből Áremelés N 8 ■3 9 egy főre jutó éves hatása, Ft £ Élelmiszer, fűtés, háztartási energia 1734 Egyéb 790 Összesen: 2524 Jövedelemkiegészítés egy főre, Ft 1873 Az intézkedések lakossági fogadtatása — a súlyos gaz­dasági hatások ellenére — kielégítő volt. A közvéle­mény jó vizsgázott politikai érettségből, felelősségérzet­ből. Bebizonyosodott, hogy a szocialista rendszer stabili­tását mind kevesebben mé­rik már kizárólag az árszín­vonal alakulásával. De a je­lentős áremelések olykor kétségeket szültek amiatt, vajon meg tudjuk-e oldani az előttünk tornyosuló fel­adatokat. Az áremelésekről folyta­tott párbeszédek, eszmecse­rék igen gyakran élénk vi­tákba torkolltak helyzetünk­ről, a kibontakozást gátló körülményekről, a tenniva­Az országos baromfiprog­ram szerves részeként a múlt évben 24 Petersime keltető- és 10 bújtatógépet vásárolt a BARTÖV. Már a beruházás­kor úgy húzták fel az új épü­letek falait, úgy készítették belső berendezéseit, hogy ha sor kerül a fejlesztés máso­dik lépcsőjére, az ne okoz­zon gondot. Ez azt jelenti, hogy az épületeknek 65 szá­zalékára telepítették be az új gépeket. A megfontolt dön­tés lehetővé teszi, hogy a termelés folyamatosságának megzavarása nélkül rákap­csolhassák a későbbiek so­rán megvásárlásra kerülő berendezéseket. Abban, hogy újabb fejlesztések is lesz­nek, még csak reményked­nek a BARTÖV vezetői. Tény azonban, hogy máris tervsze­rűen és előrelátóan felké­szülték rá. * * * Kevés vállalat van ha­zánkban, ahol az egy dolgo­zóra jutó árbevétel közelít a kétmillió forinthoz. A BAR- TÖV-nél ez így van. Ezért is gondolták, hogy még érde­keltebbé teszik a munkáso­kat a termelésben. Két hó­napja kísérleteznek a telje­sítménybérezéssel. A telje­sítmény mérésének egysége a gondozott tojások és csi­bék száma. A kezelésbe be­letartoznak a takarítási munkák is. Tehát nem for­dulhat elő olyan eset, hogy egyik dolgozó csak a tojá­sokkal bánik, és jól keres, a másik pedig takarít, és alig jut neki valami a mozgóbér­ből. A kísérlet első két hó­napja kedvező visszhangra talált a dolgozók körében, hiszen van közöttük olyan, aki 500 forinttal keres töb­bet a korábbinál. A bérezésnek ez a formá­ja nem gyakori, mondhatni, jelenleg egyedülálló hasonló üzemek között. Mégis úgy döntöttek, megpróbálják. Az, hogy mi marad meg az új módszerből, a próbidőnek szánt három hónap eredmé­nye dönti el. adódó többletköltségeket fe­dezik. A nem fizikai (szelle­mi) foglalkozásúak háztartá­sainak élelmiszer- és ener­giatöbblet-kiadásai megha­ladják a jövedelemkiegészí­tések1 összegét. Ennél is na­gyobb arányú a fedezethi­ány az önállók háztartásai­ban, mivel az önálló kere­sők nem kapnak jövedelem­kiegészítést. A munkáscsalá­doknál a jövedelemkiegészí­tés valamivel meghaladja a két alapvető kiadáscsoport­ban bekövetkezett áremelés összegét. Az 1979. júliusi áremelés hatása társadalmi rétegző­dés szerint, a júniusi benzin­áremelést is beleértve. 1 « .? 3S iA V >9 B * "3 fizikai . fogl.) 1 8 h fi ­fi 09 V 03 03 &> Qt lO -O mm be X © <8 > N« SS 1 4) > is US 2Ä s ■ *3 S ce n SE •£• kJ :0 1365 1497 2198 1876 1813 774 839 1173 363 813 2139 2336 3371 2239 2626 1507 1744 1936 2089 1860 lókról. A bírálatok gyakran igen élesen fogalmazódtak meg, de segíteni akarásban ilyenkor sem volt hiány. A tömegek szándéka, kritikai megnyilatkozása, valamint az ország vezetésének' törek­vései összecsengtek, találkoz­tak egymással. A fogyasztói áremelések fogadtatása során szerzett ta­pasztalatok jelzik, hogy a tudatformáló munkában a rutin nem elégséges. Napja­inkban elkerülhetetlen a pá­lyamódosítás, a megújulás. Ezt mind az ármechanizmus, mind a társadalmi-gazdasá­gi feltételek érdemi változá­sa szükségessé teszi. Kovács József Eddig csaknem 300 millió forintba került. Méreteit te­kintve az ország legnagyobb sertéstelepei közé tartozik. Tizenkét évvel ezelőtt négy Békés megyei állami gazda­ság összefogásával kezdtek hozzá építéséhez. A befekte­tett pénz 75 százaléka felett az Orosházi Állami Gazda­ság rendelkezik. Amióta a telep elkészült, (1972) azóta mindig több pénzt vitt, mint amennyit hozott a gazdasá­gok „konyhájára”. — A telep építése beleil­lett az országos elgondolás­ba. Az akkori tervek azzal számoltak, hogy a nagyüze­mek rövid időn belül kétsze­resére növelik hízottsertés­termelésüket. Kísérleti jel­leggel hatalmas telepek épí­tésébe kezdtek a nagyüzemi módszereket kipróbáló álla­mi gazdaságok, köztük az Orosházi Állami Gazdaság is. A megvalósulás módján ma már lehetne vitatkozni. Ti­zenkét évvel ezelőtt azonban valamennyien hittünk a be­fektetett pénz gyors megté­rülésében. Ezt az időt egyéb­ként hét évben határozták meg. Sajnos, semmi sem lett belőle — mondja dr. Nász­tor Sándor, az Orosházi Ál­lami Gazdaság igazgatója. A sertéstelep 1972-től az utolsó három évet nem szá­mítva veszteséges volt. Az állandó korszerűsítés, átala­kítás nyolc év alatt 50 mil­lió forintot emésztett föl. (így lett a végösszeg 300 millió.) Tagadhatatlan vi­szont, a szakemberek ezalatt az idő alatt jó néhány ta­pasztalattal gazdagabbak let­tek. — Járatlan úton jártunk. Úgyszólván semmilyen ta­pasztalatunk nem volt arra vonatkozóan, milyennek is kell lennie az iparszerű ser­téstartásnak. A fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban alkalmazott technológiát vettük át, igye­keztünk ezt saját viszonya­inkhoz igazítani. Hogy ez mennyire volt helyes vagy sem, az csak a későbbiek so­rán derülhetett ki — folytat­ja az előbbi gondolatsort az igazgató. A tervezők által célul tű­zött nyereségtervet máig sem sikerült teljesíteni. Néhá- nyan túlzott reményeket táp­láltak. Az eredménytelenség láttán azután sokan azt hit­ték, az irányításban van a baj. A helyzet valóságos fel­tárására csak azután kerül­hetett sor, miután világossá vált, a telep vezetőinek ál­landó cseréje, semmi jót nem ígér. Végletes megfogalmazások is napvilágot láttak. Voltak, akik a telep méretei miatt eleve kilátástalannak ítélték a helyzetet. Hosszú út veze­tett addig, amíg tisztázódott, mit kell tenni azért, hogy az iparszerű sertéstartás gazda­ságossá váljon. — Három éve csokorba szedtük feladatainkat. Kény­telenek voltunk megállapíta­ni, hogy az új „betonerődít­mény” néhány helyen bőví­tésre szorul, át kell alakíta­ni. Ehhez milliókat szakítot­tunk ki más nyereséget ter­melő ágazatok fejlesztési alapjából. Furcsa helyzet volt, mert gazdaságtalanul termelő egység fejlesztésére fordítottuk azt a pénzt, amelyre bizony másutt is nagy szükség lett volna. Egyébként akkor még keve­sen reménykedtünk abban, hogy a sertéstartás nyeresé­ges lesz — magyarázza Zsó- tér János, termelési igazga­tóhelyettes. Az intézkedésekről, válto­zásokról Szemenyei József televezető beszélt: — Legelőször is megterem­tettük a termelés belső egyen­súlyát. Ehhez két új, egyen­ként 280 férőhelyes kocaszál­lást építettünk. így javult a telep kihasználtsága. Ez volt az első lépés a gazdaságos termelés felé vezető úton. Az elsőt további intézkedések követték. Amíg a telep vesz­teségesen termelt, állandóan munkaerőgondokkal küsz­ködtünk, kevés volt a gya­korlott szakember. Nyolc év alatt öt vezetője volt a te­lepnek. Mindegyik más el­képzeléssel látott munkához. A sokféle irányzattól semmi jót nem lehetett remélni. Há­rom évvel ezelőtt azonban ez a dolog is rendeződött. És végül, de nem utolsósorban olyan sertést kellett megho­nosítani, amelyik jobban al­kalmazkodik az iparszerű sertéstartás körülményeihez. Ez a Kahyb sertés lett. A fokozatos változás már számokkal * is igazolható. 1977-ben 1,5, 1978-ban 4,8, 1979-ben 3,2 millió forint nyereséget állítottak elő. Eb­ben az évben pedig ennek többszörösét, 14,5 millió fo­rint nyereséget terveztek. Az első féléves adatok azt bi­zonyítják, nem alaptalanul. Kedvezően alakult az ab­rakfelhasználás is. Egy kilo­gramm sertéshús előállításá­hoz az év első felében 3,66 kilogramm takarmányt hasz­náltak fel, 13 dekagrammal kevesebbet, mint tavaly. A megtakarítás így év végére elérheti az 1,5 millió forin­tot. A valamennyi területre kiterjedő változás azt bizo­nyítja, hogy az utóbbi évek­ben elkezdődött munka nem hiábavaló. Ma már jelentős­nek mondható a telep élő­állat-exportja, amely kedvező árat biztosít. Ebben az év­ben a kibocsátott hízók — várhatóan 35 ezer lesz a szá­muk — több mint felét az országhatáron túl értékesí­tik. — Ismerjük egy országos felmérés eredményét, ebből kitűnik, hogy előbb a kismé­retű, majd a közepes és leg­végül az orosházihoz hason­ló nagyméretű telepek ter­melése vált gazdaságossá. Ez minden bizonnyal nem vé­letlen. A sertéstartás gazda­ságosságának rendkívül sok összetevője van. Nem feled­kezhetünk meg a leglényege­sebbről, hogy olyan körül­ményeket teremtsünk, ame­lyek között az állatok egész­séges fejlődése, gyors súly- gyarapodása biztosított. Ma már az is nyilvánvaló, hogy az állami gazdaságban épült sertéstelepnél kisebbek létre­hozása a célszerűbb. Ezek irányítása lényegesen köny- nyebb, kisebb terhet ró egy- egy mezőgazdasági üzemre — állapította meg Szemenyei József. íme az egynéhány éve még veszteséges telep története, s hogy a veszteségből nyere­ség lett, az elsősorban az orosháziak érdeme. Kepenyes Az Endrődi Cipész Szövetkezetben korszerű technológiával készülnek a lábbelik. Képünkön egy USA-gyártmányú talp­bélésszögező gépen dolgoznak Fotó: Martin Gábor M. Szabó Zsuzsa áremelések tapasztalatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents