Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

1980. augusztus 9., szombat NÉPÚJSÁG MOZI Példa a türelemre, akaraterőre, * hivatástudatra Péchy Blanka életműve Vitrindísz vagy érték? Könyvek a lakásban „Beszélni nehéz!” Ez a mondat jó ideje összeforrt Péchy Blanka nevével. Meg­döbbentő kijelentés, de — sajnos — mindannyian ta­pasztaljuk, hogy nem túlzás. Beszélni, úgy látszik, nem könnyű. Döcög, elbizonytala­nodik, vagy éppen ellenke­zőleg : biztonságos rutinnal teszi gyászos közkinccsé a helytelen beszédet gyakran az is, akinek a szó a hiva­tala. Szerencsére mindenki füle hallatára tűzte ki céljául egyre több felnőtt és gyerek a szép magyar beszéd elsa­játítását. S aki nem csak megélhetési forrásnak, vagy a közlés jól-rosszul használ­ható eszközének tekinti anya­nyelvét, az nem szégyelli a tanulást, beszédkultúrájának csiszolását. Péchy Blanka nevét egyre többen ismerik a „Beszélni nehéz” című rádióműsorból, s azonos című könyvének ol­vasóiként. A fiatalabb kor­osztály talán nem tudja, hogy eredeti hivatása nem nyelv­művelő, hanem színész. Tag­ja volt Budapest legkitűnőbb színházainak, játszott a bé­csi Josefstädter Theaterben, a világhírű Reinhardt társu­latánál — nála végezte el a rendezői szemináriumot is—, a felszabadulás után pedig a bécsi magyar követség kul­turális tanácsosa, a bécsi Collegium Hungaricum igaz­gatója lett. Több színházban és a Zeneakadémián tanítot­ta a színpadi beszédet, s or­szágszerte, színpadokon, pó­diumokon népszerűsítette a legnagyobb magyar költőket. Eredetileg csupán eszköze — művészetének kifejezőesz­köze volt a szó. Hogyan lett nyelvművelő? „Nálunk semmi beszédkul­túra, semmi oktatás nincs, sőt a hangzó beszéd törvé­nyei sincsenek tisztázva.” Kodály e szavai 1937-ben hangzottak el; őt idézi Pé­chy Blanka abban a köteté­ben, amely az eddig napvi­lágot látott négy munkája közül a legtöbbet árulja el szerzőjének életéről, legfőbb céljáról. Ez a kötet az 1974- ben megjelent Beszélni ne­héz. — Kirakatba került a be­széd. Közszükségleti cikké vált. Égetően időszerű tehát, az általános beszédkultúra megteremtése. Általános! Ez a lényeg. Persze, az út hosz- szú lesz, mert beszélni ne­héz! A magam bőrén ta­nultam meg, milyen irgal­matlanul nehéz. Hat évtized óta munkaeszközöm a be­széd. Máig sem sikerült ki­ismernem. Néhány titkát ki­fürkésztem mégis. Sajnál­nám sírba vinni őket. Megingathatatlan meggyő­ződése, hogy a gyökeres tár­sadalmi változás — s az élő­szóval terjesztett tömegtájé­koztatás térhódítása — ugyanolyan újítómozgalmat igényel az egységes kiejtés, az igényes beszéd érdekében, amilyet Kazinczyék valósí­tottak meg a polgáriasodás küszöbén. Nem tudott ellen­állni a vágynak, hogy lö­kést adjon e mozgalomnak, így jutott el a Kazinczy-ala- pítvány gondolatához. Szinte jelképes, hogy Já­szai Mariról írott kötetének tiszteletdlját áldozta a Ka- zinczy-alapítványra. S mert nálunk hasonlóra nem volt példa, sok adminisztrációs akadályt kellett leküzdenie. Ettől sem rettent vissza. — A magyar nyelv szolgá­latában eddig 46 esztendőt töltöttem el színpadon, elő­adói pódiumon, s néhány év­tizedet íróasztal mellett. Ha­lálom után is szeretném szol­gálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életem­nek tartalmat, szépséget adott... Most milliós töme­gek lépik át a művelődés kü- szoöbét. Sokszoros felelősség hárul a szép magyar beszéd hivatásos terjesztőire és mű­velőire ... Sürgősen fel kell ébresztenünk a felelősségtel­jes érdeklődést az élő beszéd, és anyanyelvűnk szent ügye iránt. Ezek Péchy Blanka sza­vai. De nem csak írott és kimondott szóval harcol a szép beszédért. Százezer fo­rint készpénzt ajánlott fel a Kazinczy-díj céljára; hozzá­fűzte, hogy végrendeletében az alapítványt teszi meg ál­talános örökösévé is. Több mint húsz esztendő óta jutalmazzák Kazinczy- díjjaí azokat, akiknek pél­dásan szép beszéde naponta eljut a hallgatók millióihoz, s akik ily módon az egész nép beszédét alakítják. Ha­sonlóképpen részesítik a díj­ban a kitűnően beszélő ta­nulókat is. Péchy Blanka nehéz misz- sziót vállalt. Tevékenysége, példája felbecsülhetetlen. De hogy megbecsülik a tevé­kenységét, azt bizonyítja az is, hogy az Érdemes Művész cím mellé kitüntették a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendjével. Jutalma a sokrétű vissz­hang is; az a kézzelfogható eredmény, amelyet munkás­sága erejével elért. Péreli Gabriella Ma már a családok nagy részének van televíziója. Csaknem mindenütt van rá­dió, és egyre több lakásban ott a lemezjátszó és a mag­nó. Mindez kiderül a statisz­tikákból. Arra azonban nincs adat, hogy a kultúra ősi hordozója, a könyv, méltó helyet kap-e az emberek ott­honi művelődésében, szabad­idő-eltöltésében. Nehéz is válaszolni erre a kérdésre, hiszen ahol van könyv, ott sem biztos, hogy olvassák. Békésen, a hosszú torná- cos, régi parasztház kerítése mögül idősebb nő nézeget ki­felé. Amikor elmondjuk, mi­ért jöttünk, lassan indul a kapukulcsért. — Táppénzen vagyok már két hónapja — nyitja az aj­tót. Bebugyolált bal lábára mutat. — A papírboltban dolgozom, legyalogoltam már jó pár kilométert életemben. Férje, aki eddig a kertben hajlongott, kíváncsian jön elénk. — Csuta Ferenc — nyújt­ja a kezét. — Üljenek le! — invitál a folyosón álló régi padra. Előttünk a szúette asztalon újságok hevernek: Népszava, Nők Lapja, Képes Újság... — Ezeket mindig meg­vesszük — veszi észre a pil­lantást Csuta Ferencné. — Meg hetenként egyszer a me­gyeit. — Könyv? Az nincs itt­hon! — válaszol kérdésünk­re a nyugdíjas férj. — Ta­lán egy pár akad a padláson, azt is úgy kaptuk. — Mióta tévét vettünk, azt nézzük. No, meg itt a rádió! — mutat az őszes asszony az asztalon álló készülékre. — Nemigen marad időnk olva­sásra. Ha mégis kedvünk tá­madna, itt ez a pár újság. — Hogyan töltik a napot? — érdeklődünk. — Másfél évem van a nyug­díjig — számolgatja az asz- szony. — Hogy mit fogunk itthon csinálni ? Hát csa'k el­telik, mint eddig. A kapuig kísérnek, s a ke­rítés fölött sokáig néznek utánunk. Kondorostól néhány kilo­méterre áll egy tanya. Abla­kai egyfelől az aszfaltra, a másik oldalon kanyargós földútra tekintgetnek. Kerí­tése aprócska kertet ölel kö­rül. Fürdőruhás fiatal lány forgolódik benne. A húsz­évesek bizalmával enged be, pedig egyedül van. — Kerr tész Ida — mutatkozik be. — A szüleim dolgoznak, én sza­badnapos vagyok — vezet beljebb. — Békéscsabán, a vasúti állomásfőnökség nem­zetközi pénztárosa vagyok — magyarázza. — Minden má­sodik napom szabad. — Éppen takarítok — mentegetőzik, amikor a szo­bába vezet. — Könyv? Az nincs itthon! — mondja Csuta Ferenc Kertész Ida kedvence az In- terpress Magazin Nagy Zoltánéknál gyakori ajándék a könyv Fotó: Gál Edit A tágas helyiségben a franciaágy mögött régimódi tükör terpeszkedik. Szemben, a vitrines szekrény polcain a könyvek és a családi fo­tók jól megférnek egymás mellett. — Ügy 300 kötetünk van — mondja készségesen a halk szavú fiatal lány. — Főleg én vásárolom, de né­ha-néha a szüleim is vesz­nek. A polcon a szépirodalom mellett agyonolvasott detek- tívregények sorakoznak. — Hogy mi volt a legutób­bi könyvélményem? — tű­nődik Ida. — Két hónapja olvastam Stendhal Vörös és fekete című regényét. Na­gyon tetszett! Ha nincs időm hosszabb olvasásra, új­ságokat böngészek. Kedven­cem az Interpress Magazin. A szobából nyíló aprócska étkezőhelyiségben, a hímzett falvédő alatt modern lemez­játszós rádió terpeszkedik. — Nemrég vettem, — mondja ida. — Még csak né­hány lemezem van hozzá. Kifelé menet az üvegezett folyosón gáztűzhelyen akad meg a szemünk. Utánunk megnyikordul az alacsony kertajtó, s a tanya apró ab­lakszemeivel tovább bámul- .ja a főút forgalmát. Dél körül kihalt Békés­csabán a József Attila-lakó- telep. A kismamák a lakás hűvösébe rejtik gyermekei­ket. Az egyik ház erkélyéről fiatalasszony kukkant ki. Megszólítjuk, majd hívására felfelé indulunk. Szerencsé­re, nem sok lépcsőt kell ma­gunk alá gyűrni: Nagy Zol- tánék az első emeleten lak­nak. — Elnézést a rendetlen­ségért — mentegetőzik a kedves, gömbölyded asszony. — A nagyobbik lányom strandolni akar, hát varrók neki egy fürdőruhát. Hitetlenkedve konstatáljuk, hogy 16 éves fia és 14 éves lánya is van. — Mióta gyesen vagyok, folyton varrók valamit. Nem­csak a nagyobbaknak, a pi­cinek is — mutat egy fod­ros ruhácskát. — Van hon­nan rámragadjon a varrás tudománya — nevet fel —, hiszen a Férfifehérnemű- gyár művezetője vagyok. A lakás lassan szűkös lesz az öttagú családnak. Nem­csak a hely, a bútorok is maximálisan kihasználtak. A szekrénysor polcain tö­mött sorokban állnak a könyvek. Lexikonok, útleírá­sok, történelmi regények, versek... — Most is 800 forintos részletem van — meséli az asszony. — Soha nem saj­náltuk a pénzt a könyvekre, pedig volna helye máshol is. Igaz, mióta megszületett a harmadik gyerek, kevés időm jut olvasásra. A férjem szok­ta elmesélni a könyvek tar­talmát. A lexikonokban fő­leg az idegen szavakat ke­ressük. Sok ember használ olyan kifejezéseket, aminek nem ismeri a jelentését. No, meg a tanulásnál is jó hasz­nát veszem a könyveknek. Technikusi minősítőre készü­lök. A kisebbik szobában, amely láthatóan a gyerekek birodalma, ugyancsak zsú­folt a könyvespolc. — Pici koruk óta szeretik a könyveket — mondja a mama. — Legtöbbször azt ajándékozunk egymásnak. Nemrég a Harmincéves há­borút kapta a férjem a név­napjára. Még őrzöm a gye­rekkori, vastag képeskönyve­ket. Jó lesz majd a kicsinek! A jövendő olvasó elragad­tatva ütöget egy jókora könyvet. Gubucz Katalin Félek, félsz, félünk A filmnek csak annyi a címe, hogy „Félek”. De aki megnézi, tovább folytatja a ragozást, ha akarja, ha nem. Ha csak annyit írunk Dami­ano Damiani filmjéről, hogy döbbenetes, keveset írtunk róla. Több a döbbenetnél, több a sokkoló megrázkód­tatásnál: valami megmagya­rázhatatlan kilátástalansá- got sugall, valami olyasmit, hogy „minden ellenállás le­hetetlen”. Kérdés persze, hogy tudatosan ez volt-e a célja Damianinak, éppen azért, hogy a kilátástalan- ság érzésének felfokozásával ingereljen, ösztönözzön el­lenállásra, szembeszegülés­re; mert a felmutatott tra­gédiák, pokolmély bűnök so­rozata a félelem mellett a fennmaradás, a túlélés vá­gyát is felkelti a nézőben. A nézőben, aki felkelve a zsöllyéből kimegy az augusz­tusi kora estébe, hazasétál, és — képes tudósítást lát a televízióban a bolognai ter­rorakcióról, az áldozatok te­metéséről, egy újabb gyil­kosságról ... És hiába sugá­roznak utána könnyed vígjá­tékot vagy diszkó show-t, Damiano Damiani filmje, és a tévéhíradó tudósítása hát­borzongató erővel keveredik össze, és a „félek, félsz fé­lünk” akkor is elviselhetet­lenné fokozódik, ha nem akarjuk. A kilátások? Damiani filmje nem válaszol. Vagyis inkább azt mondja, hogy „fo­galma sincs”, mifélék lehet­nek a kilátások. Graziano rendőrt, aki fél, és mégis re­méli, tehet valamit a leg­magasabb körökig gyűrűző terror ellen, végül is meg­ölik. Barátja, a nyomozó sze­me láttára. Akiről nyilván hamarosan kiderül — de ez már nincs a filmben —, hogy tud valamit, és ezért neki is pusztulnia kell. Nos, Dami­ani filmje, melyben Grazio- not egy csodálatos olasz szí­nész, Gian Maria Volonté alakítja, ezért érdemli ki a tárgyilagos kritika szuper jelzőit: nem enged, fogva tart, tovább gondolkodásra kényszerít. Olvastam valahol, hogy a Félek több éves késéssel ju­tott el a magyar mozikba. Kár, és nem tudni, miért? Nem valószínű, hogy anyagi okai voltak, akkor pedig mi­ért a késés? Ezt a filmet sokkal többen kellene hogy lássák, egyszerűen érthetet­len, hogy csütörtökön, kora este alig egyötöd ház, vagy még annyi sem volt a csa­bai Szabadság moziban. Igen, az is megdöbbentő, mennyire szeretjük homokba dugni a fejünket. Sass Ervin MAI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Lányok, asszonyok. 8.52: Népdalok, néptáncok. 8.30: „vár egy új világ...” 10.05: örökzöld dallamok. 11.05: Rádiószínház. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva. 12.45: Dalok a békéről. 13.00: Királyhegyi Pál műsora. 14.00: Két otthon között. Riport. 14.10: Maurice André trombitán játszik. 14.30: újdonságok a kertészet­ben. 15.05: Új Zenei újság. 15.40: Az innsbrucki Vogelweide kórus madrigálfelvételeiből. 18.00: 188 óra. 17.30: Bemutatjuk új felvételein­lest* 18.40: Rádlószlnház. 18.23: Walter Gleseking összes Mozart-hanglemezfelvéte- lel. 20.14: Legszebb stúdiófelvétele­inkből. 20.41: Hányszor mondjam? II. rész. Komlős János műso­ra a Mikroszkóp Színpad­ról. 22.15: A Magyar Állami Hang­versenyzenekar hangver­senye a Zeneakadémia nagytermében. 23.08: Éjféli monológ. Rákos Sán­dor versei. 23.17: A hangversenyközvetités folytatása. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A kalocsai és a tápéi népi együttes felvételeiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: A Rádió Kabarészínházá­nak múzeumi hónapjai. Agárdi-kabaré. 9.45: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Ilosíalvy Róbert Huszka Jenő daljátékaiból énekel. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Jancsi bohóc. Zsombok Zoltán meséje zenével. 14.00: Harminc bérc rock. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Térzene a budai várban. 15.12: Rita Hayworth és Frank Sinatra Rodgers: Pál Joey című zenés játékokból éne­kel. 15.31: Oz, a nagy varázsló. Frank Lyman Baum me­seregénye rádióra alkal­mazva. 16.33: Bácsi kérem, hol lehet itt focizni? 17.35: Pophullám. 18.33: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről. 19.24: A Magyar Rádió Sanzon- pódiuma. 20.33: Sportkrónika. 20.45: Kapcsoljuk a békéscsabai ifjúsági házat. 21.50: A corneville-i harangok. Részletek Planquette ope­rettjéből. 22.30: Ifj. Járóka Sándor népi zenekara játszik, Endrédl Mimi nótákat énekel. 23.10: Slágermúzeum. in. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.08: Slágerlista. 8.43: Montezuma. Részletek Graun operájából. 9.25: Zenekari muzsika. 11.05: Művészlemezek. 12.00: Az Állami Orosz Énekkar Csajkovszkij-kórusműveket énekel. 12.20: Nagy mesterek hegedű­zongoraszonátáiból. 13.50: Galina Boriszova opera- áriákat énekel. 14.19: Jégeső. Csák Gyula rádió­játéka. 15.00: Huszonöt perc beat. 15.25: Kritikusok fóruma. 15.35: Magyar zeneszerzők. 16.05: Nagy siker volt! Kocsis Zoltán és Rados Ferenc négykezes és két zongorás hangversenye a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében. 17.29: Heltai Jenő versei. 17.34: Wagner: A nürnbergi mes­terdalnokok. Háromfelvo- násos opera. 19.05: Külföldi tudósoké a szó. 19.20: Az operaközvetítés folyta­tása. Közben: 20.20: A háborúnak vége. Hege­dűs Gézával beszélget Kabdebó Lóránt. 20.48: Az operaközvetítés folyta­tása. 22.53: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán István. (Hírek. Információk, tudó­sítások. Ezt olvashatjuk a Foaia Noastraban. Nemze­tiségek a közéletben. Méh­keréki népzene. Készülődés az országos nemzetiségi fesztiválra.) 9.00: Rádióvíkend. Szerkesztő: Merza Jenő. (A tartalom­ból : Hírek. Lapszemle. Szerkesztik a hallgatók. Közben: Riportok a hét eseményeiről. Tárlatveze­tés. Előadók ABC-ben.) 10.00: A nap hírei, eseményei. Programajánlat. Hírössze­foglaló. 10.30: Műsorzárás. TELEVÍZIÓ, I. MŰSOR 9.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 9.05: Csak gyerekeknek! Kis- film-összeállítás. 1. A schildai polgárok. NSZK bábfilmsorozat. 4. rész: Éljen a kanász! 2. Kis medve, nagy medve. Cseh­szlovák bábfilm. A hegedű- művész. 9.35: Süsü, a sárkány — Ma­gyar bábfilm, (ism.) 10.30: Gyilkos az esőben. Ma­gyarul beszélő NSZK bűn­ügyi tévéfilm. (ism.) 11.30: Tommy Cooper műsora. Angol film. (ism.) 14.25: Csata fekete-fehérben. Sakkműsor gyerekeknek. Értékeld az állást!” (f.-f.) 14.45: Nyolc sláger a stúdióból. Az OIRT dalfesztivál át­vétele Prágából. 15.25: Hírek, (f.-f.) 15.30: A kengyelfutó gyalogka­kukk legújabb kalandjai. Amerikai rajzfilmsorozat. xni/1. rész. 15.50: Reklám. 16.00: „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” Ki a leggyor­sabb, ki a legkitartóbb? 17.30: Szülők nélkül. Dokumen­tumfilm. (f.-f.) 18.10: Cannes — Cannes. Riport- film. 19.00: Egymillió fontos hangjegy. A Quenn együttes műsora, (ism.) 19.15: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: vers — mindenkinek. Pus­kin: A falu. Elmondja: ifj. Kőmives Sándor. 20.05: Szalad, szalad a külváros. Magyarul beszélő francia film. (14 éven felülieknek!) 21.35: Ez a Maxim . . . Részletek a budapesti Maxim Varie­té műsorából. 22.10: Elia Kazan-sorozat. Láto­gatók. Magyarul beszélő amerikai film. (16 éven felülieknek!) 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.15: Sipos Tamás: Látástól va- kulásig. Tévéfilm. (ism.) 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Vers — mindenkinek. Pus­kin: A falu. 20.05: Shakespeare: Szeget szeg­gel. Szinmű három felvo­násban. A kaposvári Csi- ky Gergely Színház elő­adása, felvételről. 14 éven felülieknek!) (f.-f.) Közben: kb. 20.55: Tv-híradó 2. BUKAREST 8.30: Szünidei képernyő. 8.55: Román népdalok. 9.25: A kövess című angol film ism. 11.00: Koncertműsor. 12.00: Kultúra, művészet, sport. Mozaikműsor. 17.35: A hét bel- és külpolitikai eseményei. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 18.50: Tv-enciklopédia. 19.35: A vakmerő. Utolsó rész. 20.25: Ének és tánc. 21.15: Tv-hiradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.15: Slbenik: Gyermekfesztivál — ^felvételről. 18.45: Szellemesség! torna. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: A tanút el kell távolítani i— Amerikai film. II. MŰSOR 17.25: Hét tv-nap. 17.55: Népi muzsika. 18.25: Athén: Atlétikai kettős mérkőzés: Balkán—Afrika. 20.00: Egy este Ante Griginnel. 20.50: Huszonnégy óra. 21.00: Tv-tárca. 21.30: Sportszombat. 21.50: Manhattan hidjai — kül­földi dokumentumműsor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Uta­zás a világ végére, 6 és 8 óra­kor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Az egyik énekel, a másik nem. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: Félek, 4 órakor: Júliusi találkozás, 6 és 8 órakor: Félek. Békéscsabai Terv: Csendestárs. Gyulai Erkel: A Romeyke ügy. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Fehér farkasok, 6 és 8 órakor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Orosházi Béke: Az áldozat. Orosházi Partizán: csak fél 6 órakor: Egy másik férfi és egy másik nő I., II. rész.

Next

/
Thumbnails
Contents