Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-09 / 186. szám
1980. augusztus 9-, szombat n reklám haszna Nagyméretű transzparenst fújdogál a szél Budapest szívében, az Elnkénél, a körút fölött: Kojak köszön rá a járókelőkre. Filmreklám, s eddig hagyján: „Kojak Budapesten” — hirdeti a felirat. Ám a transzparens alján még egy — voltaképpen oda nem illő — szó olvasható: „Patientia”. A maga műfajában telitalálat! Utóvégre miért is látogatna a „kug- ligolyófejű” nyomozó Magyarországra a tengerentúlról, ha nem — hajnövesztőszerért. Ily módon egyetlen hirdetés két különféle jót ajánl: egy szórakoztató filmet, meg egy csodát ígérő medicinát. Ha történetesen a film nem elég szórakoztató, vagy a patientiától mégsem nőnek ki a dús hajkoronáról álmodó férfiak tincsei — azért nem a reklám a hibás. Megtette ami tőle telt: ötletes árukapcsolással kettős figyelmet keltett. Néhány méternyire e transzparenstől egy másik, esténként világító felirat: „Intersigma — Szivattyúk és armatúrák Csehszlovákiából”. Nos, kötve hiszem, hogy e reklám hatására bárki is látogatóba indulna északi szomszédunkhoz, hogy ott egy bizonyos Intersigma- céget( ?) keresve armatúrát vásároljon. Kétlem, hogy e felirat akárcsak azt a villamos energiát is megtéríti, amennyibe az esti megvilágítása kerül. A jó reklám előbb vagy utóbb hasznot hoz — a rossz a pénzt j>o- csékolja. Persze, hogy melyik hirdetés hasznos, s melyik nem, azt nem mindig lehet előre sejteni. Egy szép női hát iránt is lehetünk közömbösek, ha mondjuk traktor beszerzésére biztat — ha viszont a reklámozott termékkel kapcsolatba hozható, vásárlásra késztet. Ezt tette néhány esztendeje egy emlékezetes plakát, amelynek csupán egyszavas felirata volt: „Fabulon”. Ahhoz viszont, hogy a Fabulon — egy háttal kombinálva — hatásos legyen, e kozmetikai cikknek már ismertnek kellett lennie. S ahhoz, hogy ismertté vált, a gyártójának szép summát — a teljes forgalma értékének mintegy tíz százalékát — kellett reklámra költenie. Mert bár a közhiedelem azt tartja: a jó bornak nem kell cégér, a még ismeretlen jó bort meg kell ízleltetni. Folytatván a példálózást — ám nem kívánva ily módon újabb reklámot teremteni bárkinek is —, már megnyitása előtt hirdette önmagát a lágymányosi Skála— Budapest Áruház. Akkortájt adták át rendeltetésének — teljes csendben, már-már a nyilvánosság kizárásával — az óbudai bevásárlóközpontot is. S amíg a Lágymányosra tódultak a vásárlók és az érdeklődők, az óbudai épület boltjai kongtak szinte az ürességtől. Ezt látva keresztelték át a semmitmondó „óbudai”-ról Flóriánná, kezdték propagálni plakátokon csakúgy, mint a televízióban — & az áruház forgalma növekedni kezdett. (Okulva a fiaskón, feltehetőleg az előzetes hírverés kedvéért, a Flórián még épülő ikertestvérének, az Örs vezér téri bevásárlóközpontnak a névadására országos pályázatot hirdettek. Ekként lett — lesz — a keresztségben Sugár.) Ami pedig a Skálát illeti: ha nem vált volna országos hírűvé — nem kis mértékben a reklámok hatására —, meglehet nem találták volna érdemesnek a vidéki ÁFÉSZ-áruházak, hogy felyegyék a Skála nevet, s létrehozzák a Skála— Coop tömörülést. A reklám: szakma, s mint a szakmák többsége, tudomány is. Olyan tudomány, amelynek fortélyait szerte a világon iskolákban tanítják, s könyvtárnyi irodalma van. Magyarországon egy időben nem volt rangja, sőt: afféle szükséges rossznak, jó esetben az utcaképet javító dekorációnak tekintették (közrejátszott ebben az áruhiány is, hiszen ami nem kapható, azt nem érdemes és nem is szabad reklámozni). Manapság viszont mind többen foglalkoznak e fölöttébb nehéz — eredeti ötleteket, jó ízlést, művészeti készséget, nyelvérzéket, s még megannyi képességet-tudást kívánó — szakmával. Amelynek haszna a kereslet növekedésében, a fogyasztók érdeklődésének fokozódásával mérhető. De a hirdetésre pénzt fordítók figyelmébe: a leghatásosabb reklámnál is van hatásosabb ellenreklám. Az egyenetlen, rossz minőség — a meg-megdöccenő, következésképp hitelrontó, késedelmes áruszállítás. Földes Tamás Pártélet, mozgalmi munka Gádoroson NEB-vizsgálat az építőipari szervezetek tevékenységéről A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ezen a nyáron vizsgálta a megyei építőipari szervezetek elmúlt és ez évi tevékenységét. Céljuk az volt, hogy megállapítsák, mennyire tesznek eleget ezek az egységek az MSZMP KB 1978. október 12-i és az MSZMP Békés megyei bizottsága 1979. április 27-i határozatából adódó gazdasági feladatoknak. A vizsgált 28 szervezet csak része a megye 227 ilyen egységének, de a megfigyelt jelen-' ségek nagy része általánosítható. Termelési összértékük tavaly 1757,5 millió forint volt, míg ez az összeg 1980- ban várhatóan 1723,7 millió forint lesz. Felújítási és fenntartási munkák végzésére kapacitásuknak mindössze 7,7 százalékát fordították. Az alacsony százalék oka, hogy a jelenlegi építőipari elszámolási rend nem ösztönöz kellőképpen, másrészt az alapítók előnyösebbnek tartják beruházásaik saját szervezettel történő megvalósítását. A lakosságnak végzett építőipari munkák részaránya minden egységnél igen kicsi. Szembetűnő jelenség, hogy a szakmunkások és betanított munkások mellett kevés a segédmunkás. Bizonyos területeken nagy a szakemberhiány, a termelésirányítók között sem elegendő a felső- és középfokon végzett szakember. Kedvezőtlenül alakul a szakmunkástanulóképzés, kevés vállalatnál foglalkoznak ezzel, és a bázisvállalatoktól a végzettek jelentős része 2-3 év után más vállalathoz távozik. A szakember-továbbképzésre, s a munka szervezettségének fokozására mindenhol nagyobb gondot kell fordítani. Az akadozó anyagellátás miatt gyakran vásárolnak a szervezetek a kiskereskedelemben, ezzel Viszont a lakossági ellátás színvonalát rontják. A gépesítettség jelentősen befolyásolja az építési munka hatékonyságát. A tapasztalatok szerint a földmunka és az emelőgépeknél, a betonkeverőknél túlgépesítés, a szakipari munkáknál és a minőségi munkavégzés kisgépeinél kevesebb gép van a szükségesnél. A vállalatoknak szervezettebben kellene kidolgozniuk az építőipar fejlesztésére hozott párthatározatok végrehajtásának feladatait. A munka jobb összehangolására, az együttműködésre van szükség a beruházó, a kivitelező és a tervező vállalatok között. Hét alapszervezetben közel 300 kommunista dolgozik Gádoroson. A pártirányítás megfelelően érvényesül á nagyközség életében, ezt az eredmények is bizonyítják. A November 7. Termelőszövetkezet például ebben a tervidőszakban már kétszer nyerte el a kiváló címet. A tervüket már most, ez év első felében is időarányosan 109 százalékra teljesítették, s a kedvezőtlen időjárás ellenére eredményesen dolgoznak. Az aratást az elsők között fejezték be a megyében, majd segíteni irányították gépeiket és a munkásokat a Szegha- lom-kömyéki és a telekge- rendási földekre. A pártépítés tervszerű és tudatos Gádoroson. A tagok között a nők aránya eléri a 35, a fiataloké pedig a 65 százalékot. A község Kommunista Ifjúsági Szövetségének szervezettsége bizony meg sem közelíti a pártét. Ennek oka az, hogy a 8 általánost végzett gyerekek mindegyike továbbtanul- valamilyen középfokú oktatási intézményben. Eljárnak hazulról a fiatalok, s iskolájukban, vagy munkahelyükön vesznek részt a mozgalomban. A községben legszervezettebben a tsz-ben és a nevelő testületben dolgozik a KISZ. Fiataljaikról mégis jó érzéssel beszélnek a helybeliek, hiszen többségük példamutatóan helytáll munkájában, és valamilyen formában részt vesz a közéletben. Az ideológiai nevelésre is nagy gondot fordít a pártbizottság. Évről évre 4—500 hallgató vesz részt a pártoktatásokon. A tanácselnök, Fábri István, a TIT helyi szervezetének elnöke ügyel az évi 85—90 előadás megtartására és szervezésére. Az orvosok, pedagógusok, ag- „rárértelmiségiek közül majd 40 TIT-előadó dolgozik Gádoroson. A községi párt vb hamarosan tárgyalja a HNF helyi bizottságának teendőit és eredményeit. A különböző munkacsoportok aktivistái kivették részüket a tanácsi választások szervezéséből. Jelentősen hozzájárulnak a községpolitikai célok megvalósításához. Fontos feladataik közé tartozik az 1200 ingázó közéleti akitvizálása. A HNF tagjai közé a jövőben egyre több ingázót választanak majd, akik a bejáró munkások gondjait közvetlenül és jól ismerik. B. Zs. Menedékhely a kánikula elül Augusztus első napjaitól kezdve növekvő érdeklődés tapasztalható a Balaton iránt. A kánikula Európa egyik menedékhelyévé, idegenforgalmi centrumává „léptette elő” a Balatont. A korábban szállást rendelt vendégeken kívül tömegével érkeznek a magyar tengerhez „alkalmi” turisták, és több napra meghosszabbítják tartózkodási idejüket a más országokba igyekvő tranzitutasok is. A hét közepén benépesültek az úgynevezett háttérkempingek is. A kereskedelem és a vendéglátóipar megfelelően felkészült a csúcsszezonra: mozgóboltokkal, sűrített és rendkívüli szállító járatokkal, feltöltött árukészlettel igyekeznek eleget tenni a megnövekedett igényeknek. A becslések szerint a Balaton üdülőtelepein és közvetlen környékén most már megközelítően félmillió ember tartózkodik. A kondorosi napközis óvodában augusztus 4-én kezdték el a nyári nagytakarítást. Tíz dajka néni és társadalmi munkában néhány szülő is részt vesz az óvoda termeinek és udvarának rendbe hozásában. Augusztus közepére tiszta szobák, játékok várják a gyerekeket Fot6: Gál Edit Értékes művesék Csaknem egy évig tartó áldozatkész munkával két művesét készített a szolnoki He- tényi Géza Kórház részére a Tiszamenti Vegyiművek szocialista brigádtagjainak egy csoportja. A készülékek a gyár és az egészségügyi intézmény közötti szocialista szerződés keretében születtek, s a szó eredeti értelmében életmentő segítséget je-' lentenek a terület vesebetegeinek-,■ akiket eddig a debreceni vagy a szegedi mű- veseállomásra szállítottak kezelésre. A berendezéseket ez év júliusában a Szegedi Orvostudományi Egyetem művese- állomására szállították; ott tizenhárom beteg kezelésére alkalmazták. Szakértők szerint a Tisza- menti Vegyiművek szocialista brigádjainak keze munkáját dicsérő készülékek a leg-' jobb nyugati típusokkal állják a versenyt. Ezek darabonként csaknem 10 ezer dollárba kerülnek. Hazánk, Kelet-Európa A veszély és fogadtatása Az 1917—1923-as forradalmi fellendülést követően a nemzetközi munkásmozgalom baloldala az elmaradt világforradalom konzekvenciáinak megemésztésével volt elfoglalva. Érvényes ez a megállapítás — pro vagy kontra — mind a baloldalra, mind a centralistákra, mind pedig a hagyományos és munkásmozgalmi értelemben jobboldalivá váló szociáldemokráciára. Az 1919 elején megalakult Kommunista In- ternacionálénak az akkor kezdődő korszak egészéről adott alapvető elemzése mai napig helytállónak bizonyult, ám a korabeli konkrét lehetőségekről vallott aktuális felfogása is evidenciának számított az egyes szekciók (a nemzetileg szerveződött pártok) között. Csak ennek hangsúlyozásával érthetők meg igazán jelentős kommunista csoportok baloldali gyermekbetegségei, elkeseredett türelmetlensége, offenzí- vaelméletei, a proletárdiktatúra közvetlen elérésének az új korszakban már nem aktuális hiperradikalizmusa, az „osztály osztály ellen” leegyszerűsítő felfogás, a reformizmus fő veszéllyé emelése. Vagyis a lenini figyelmeztetéssel : az állóharcra való felkészüléssel szembeni ellenállás. Természetesen, a Komintern, a korabeli kommunista mozgalom működésében azért a pozitívumok a döntőek. A forradalmi hagyományok továbbvitele és védelme, a proletariátus közös hazájának tekintett Szovjetunió szocialista lehetőségeinek megőrzése, az egyes pártok létrehozása és vigyázó tekintettel kísérése a kor színvonalának1 mindenben megfelelő volt. A fasizmus jelentkezésére, a veszélyre is színvonalas elemzésekkel hívta fel a figyelmet. S ha történelmileg a két világháború közötti baloldali munkás- mozgalomban a győzelem feltételeinek megteremtése nyomta is rá bélyegét (vagyis a háború megnyerésének előkészítése), mindez nem változtat azon, hogy a fasizmus elleni „csatát” a demokrácia, a szocializmus, a társadalmi haladás hívei akkor elveszítették. Különösen a munkásmozgalom szakadásából, az egyes irányzatok egymás elleni harcából származtak olyan súlyos következmények, amelyek megkönnyítették a fasiszta mozgalmak térhódítását, a fasisztoid uralmi vonások terjedését, egyes országokban pedig a fasizmus uralomra jutását. S majd csak1 a nácik németországi sikere tette lehetővé — nem csekély vajúdás után — egy új típusú, népi egységfronton alapuló antifasiszta stratégia kidolgozását, a munkásmozgalom elméleti hozzáidomu- lását a helyzethez, a követelményekhez. A kommunista mozgalom intranzigens szociáldemokra- ta-ellenessége mindenesetre érthető, ha teljesen nem is elfogadható volt a 20-as években. A szervezeti szakítás után a különállás, a forradalmi „másik út” hangsúlyozása, a saját különösség bizonyítása, az új típusú pártok1 alakítása, és ezek bolse- vizálása volt a legfontosabb feladat. A győzelmek fényében egyszerűbbnek tűnt a kudarcok jórészét (a dolgok bizonyos leegyszerűsítésével), a másik, a hagyományos oldal nyakába varrni. (Mindebben például jelentős szerepet játszott a Tanácsköztársaság tanulságait elemző magyar kommunisták felfogása.) Ám a később súlyos hibának minősült túlzások előzményei is megtalálhatók például a bolgár kommunistáknak a parasztpártot „agrárfasisztáknak” bélyegző epithetonjában, amely amellett, hogy jelző volt, értékelést is kifejezett. Mondhatnánk persze, hogy a szociáldemokraták „vörös fasizmus” vádjára nem a „szociálfasiz- mus” zinovjevi terminológiája lett volna a megfelelő válasz. Persze, ez az utólagos felvetés történelmietlen. Zi- novjev, a Komintern elnöke, a korabeli kommunista mozgalom elkeseredését összegezve fogalmazta meg ugyanis azt a szektás-dogmatikus tételt, amely a szociáldemokráciát a fasizmus szárnyának, a baloldali szociáldemokratákat pedig a fő ellenségnek titulálta. E minősítés értelmében az egységfrontért folytatott harcot ellenükre kellett megvívni, alulról, a vezetőkkel való mindennemű tárgyalás nélkül. Ez a taktika azonban sem akkor, sem azóta nem bizonyult sikeresnek, és csupán a kommunisták elzárkózását, vagy kirekesztését eredményezhette. A fasiszta német hatalom- átvétel, 1933 és főleg keleteurópai következményei többé vagy kevésbé a munkás- mozgalom valamennyi osztagának felnyitotta a szemét. Franciaországban, Spanyol- országban időleges sikereket, Ausztriában és Olaszországban közös akciókat eredményezett az új, antifasiszta munkásegységfront gondolat, amelynek másutt is komoly csírái, majd hajtásai jelentkeztek. Kelet-Európábán egyes nagy tekintélyű régi vezetők ellenállása miatt a szektás elzárkózás leküzdése már nehezebbnek bizonyult. Mindenesetre a bolgár Dimitrov nevéhez fűződik az az 1935-ös VII. Komintern- kongresszuson elfogadott irányvonal, amely megváltozott alapokra helyezte a demokráciát és a társadalmi haladást valaha fenyegető legnagyobb veszéllyel, a fasizmussal szembeni küzdelmet. Az el nem hanyagolt szocialista végcél mellett megfelelő súllyal kerültek eőtérbe a tömegek' mindennapi követelései, közvetlen érdekei, a nemzeti kérdés és a szövetségre számító parasztpolitika elemei is. A népfrontpolitika kidolgozása, a látványos, vagy időleges sikerek, a háttérben folytatott aprómunka és a nagy közös demonstrációk azonban nem tudták megakadályozni a világháborút, a fasizmus pusztításait. Léteztek, és egyelőre erősebbek voltak az imperializmus erői, sikereket ért el a népeket megosztó nacionalista hangulatkeltés. Az egységfront, a szocialista és szociáldemokrata vezetők ellenállása folytán végül is világméretekben nem jött létre. A harmincas évek második1 felének koncepciós sztálini perei, maguknak a kommunistáknak a sorait és kádereit tizedelő tisztogatások, a belső bizalmatlanság légköre sem segítette elő a megváltozott politika új megítélését. A német—szovjet szerződés körüli burzsoá propagandakampány sem hajtotta az antifasizmus malmára a vizet. Majd csak a nagy világégés hozta létre a fasisztaellenes koalíciót, államok, osztályok, rétegek közös (és természetesen ideiglenes) egységét. Dérer Miklós
