Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980. augusztus 8., péntek Színek, méretek Javult a munkaruha-ellátás A népgazdaság évente mintegy 4 milliárd forintot költ egyéni védőeszközökre. Az ezerféle terméket hozzávetőlegesen 3,5 millió dolgozó használja, illetve kellene, hogy igénybe vegye. Persze, nehéz itt értékekről beszélni, amikor az ember egészsége, biztonsága nem fejezhető ki pénzben. Az viszont igaz, hogy az elmúlt években sokkal több bosszúságot okozott a munkaruha beszerzése, előállítása, mint örömet. Szinte állandóan panaszkodtak, hogy a nadrágok,; köpenyek nem méret- tartóak, a minőségük sem elfogadható. Ráadásul a gyártás körül is bizonytalanságok voltak. A munka- és védőruhákat legalább 100 vállalat, tsz-melléküzemág, szövetkezet készítette. Nem lehetett olyan szervezetet, intézményt találni az országban, amely pontosan felmérte volna, hogy miből mennyire van szükség. A kereskedelem konkrét adatok nélkül a becslésekre hagyatkozott. Kudarcot vallott a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat törekvése is. A felmérőlapoknak csak egy részét küldték vissza az ügyfelek. Aztán a SZOT kezdeményezése nyomán 1977-ben a Minisztertanács határozatot hozott az egyéni védőfelszerelés, védő- és munkaruhaellátás fejlesztéséről. Hol tartunk most, vajon hozott-e jelentős változást az intézkedés? Nos, ami a decentralizált termelést illeti, azon lényegesen nem sikerült változtatni. Egyszerűen arról van szó, hogy a munkaruha- gyártás nem illik bele a hazai termékszerkezetbe. Az alapanyag előállítása ugyancsak drága, holott a végtermék ehhez képest olcsó. Ezért a hiányzó mennyiséget külföldről hozzák be, általában Kínából, Vietnamból, Bulgáriából. Az importnál legtöbbször az a gond, hogy meglehetősen ütemtelenül érkeznek a szállítmányok, amelyek zavarokat okoznak az ellátásban. Ma már nem teljesen helytálló az a régebbi panasz, hogy a munkahelyi öltözködés ügyével senki sem1 törődik. Megyénkben is kijelölték azokat az üzleteket, ahol védő- és munkaruhákat, felszereléseket keli árusítani. Április elején meg-i nyílt Békéscsabán a Munka- ruházati Kereskedelmi Vállalat, valamint a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ közös munka- és védőruházati szaküzlete. A boltnak átlagosan 4 millió forintos raktár- készlete van, amelyből havonta 1,1 milliót forgalmaz. Májusban filmvetítéssel egybekötött bemutatót tartottak, amelyen 110 anyaggazdálkodó, anyagbeszerző vett részt. A szövetkezet a nagyobb vállalatokkal, közöttük a téglagyárral, a forgácsolóval, a kertészeti vállalattal éves szerződést kötött. Ennek értelmében negyed, illetve fél évre kézhez kapják a megrendeléseket, s így az igények nagy részét időben teljesítik. A munkaruhának a mai ember ízlésének, igényének kell megfelelnie. A szép, esztétikus öltözködésnek a munkahelyen is nagy szerepe van, hiszen befolyásolhatja a hangulatot. A választék bővülését, a változatos fazont jelzi, hogy jelenleg 15-fajta női köpeny kapható. Ezek divatosak; korszerű alapanyagból, különböző színekben készülnek. A munkaruhák, overál- lok szintén elütnek a régiektől, színben, fazonban egyaránt. Sokat javult a szín- és mérettartóságuk, kopásállóságuk. Megszűnt a gumicsizmák hiánya is. A női csizmákat eddig Csehszlovákiából importáltuk, az idén megoldják a hazai gyártást. Kétségtelen, a májusban életbe lépő árváltozás befolyásolta a kereslet-kínálat alakulását. A közületek azonban — érthetően — nem csökkentették vásárlásaikat. Munkaruhára ugyanis szükség van. Nem állítjuk, hogy most már nincsenek gondok. Még tervszerűbbé kell tenni a termelés és a forgalmazás összhangját. Érvényt szükséges szerezni annak az előírásnak, hogy a típusszám, a minőségi jegy, a kezelési utasítás minden munkaruhán rajta legyen. Ebben nem kevés tennivalója van az iparnak és a keJ reskedelemnek. Szünidei örömök Országszerte sok tízezer kisiskolás tölti hasznos játékkal, tanulással a szünidőt. A gyerekek állandó pedagógus- és orvosi felügyelet mellett, egyéniségüknek megfelelően több mint tizenöt szakkör munkájában vehetnek részt. A szövés mesterségét tanulják a gyerekek Pedagógus felügyeletével rendszeres úszásoktatást tartanak a gyerekeknek Űszás után jólesik egy kis tizórai (MTI-fotó: felv. — KS) Megjelent a Csorvási Híradó A nagyközség híradója 6. évfolyamának 2. száma látott. • napvilágot mostanában. Szilágyi Menyhért tanácselnök választási gyorsmérleget készített, amelyben az új tanács összetételét elemzi. Érdekes tudni, hogy például a megválasztottak 67 százaléka férfi, 33 százaléka nő, közülük 55 százaléka a fizikai, 45 százalék pedig nem fizikai dolgozó. Bencsik János községi KlSZ-titkár az alapszervezetek eddigi munkájáról, s az idei mozgalmi év tapasztalatairól ír. A község' 6 alapszervezetében önkritikus. reális beszámolókat hallgatott meg a tagság, a hozzászólások és kiegészítések viszont nem a legjobb előkészítő munkára vallottak. A Lenin Tsz-ben és a területi II. alapszervezetben különösen jó légkörű, aktív taggyűlések zajlottak. Mindenhol elfogadták ez évi akcióprogramjukat, s egyre javuló személyi és tárgyi feltételek között, hajtják majd végre azokat. Részletes, átfogó képet ,ad a csorvási tömegszervezetekről és a szocialista brigádok tevékenységéről Széli László községi párttitkár. Beszámol az üzemek szakszervezeti munkájáról, a kiemelkedő KISZ-es akciókról, az MHSZ életéről.. Az általános iskoláról Mik- lya Sándor igazgató ír. A közművelődés rendszerének egységes irányítása jól összehangolja az oktatás és a kultúra ügyét. Segíti a gyermekek szabad idejének hasznos eltöltését, hiszen az iskolások nap mint nap részt vesznek a művelődési és ifjúsági ház rendezvényein, szakköri és könyvtári foglalkozásain. Az óvodában 291 gyermek kérte felvételét, az új tanévre, közülük 265-öt tudtak felvenni. Jövőre 109-en mennek majd az óvodából az első osztályba. Olvashattunk a pályaválasztás irányításáról, a hátrányos helyzetű és gyengébb képességű gyermekekkel való foglalkozás módszereiről is. A Csorvási Híradó érdekes színfoltja az a folytatásos beszámoló, amely egy találkozó élményei alapján íródott. Június végén a csorvási fiatalok aktívaestet rendeztek, ahol a közelmúlt ifjúsági vezetői elmesélték utódaiknak mozgalmi tapasztalataikat, s ezt közli a lap. Hazánk, Kelet-EurApa Q Fasizmusok Elöljáróban történészi kulisszatitkot kell elárulnunk: sajnálatosan hiányos a keleteurópai fasizmusok ismerete. A történettudomány és a politikai gondolkodás az összehasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamosabb a német nemzeti szocializmus és az olasz'fasizmus általánosítására; inkább ezek jellegzetességeivel helyettesíti az egyes helyi fasizmusok sajátosságait. Ugyanakkor, érthető okokból, például a román történetírás inkább a szocialista jelen közvetlen előzményeinek tekinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül, mint az Anto- nescu-diktatúra, vagy a Vas- gárda problematikáját. Hasonló a helyzet Szlovákiában, a szlovák nemzeti felkelés és a szlovák fasiszta Tisco-állam viszonylatában is. A példákat szaporíthatnánk. Atni minket, magyarokat illet, hajlamosak vagyunk egyfajta doktrinér szőrszálhasogatásra a házai fasizmusvitákban: a Horthy- rendszer jellegéről elhangzó minősítések az ellenforradalmitól a fasisztáig a jelzők meglehetősen széles körét vonultatják fel. Mindenesetre azért a segítő dimitrovi koncepció mellett, amely a klasszikus, a német fasizmus lényegét kívánja megragadni, és azt a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább militarista elemeinek nyílt, terroriszti- kus diktatúrájaként írja le, a kelet-európai fasizmusok sajátosságairól is vannak különös ismereteink. Feltétlenül megállapítható, hogy az elmaradottság, a történelmi fáziskésettség szoros kapcsolatban van az irányzat itteni jelentkezésével. A polgáriasultság korlátáit lebontandó, a növekedési és strukturális problémákat megoldandó egyes társadalmi rétegek és csoportok (főleg a kispolgárság és a lumpen elemek) különböző fasiszta mozgalmakhoz és ideológiákhoz fordultak. A várt világforradalom elmaradása, a tanácsköztársaságok kudarca, az erős nacionalista és antikommunis- ta hangulatkeltés csak erősítették ezt az irányzatot. Ám ha bizonyos kelet-európai tényezők fokozták, mások gyengítették a fasiszta pre- diszpozíciókat. Például az ebben a térségben (főleg Szlovákiában és Magyarországon) a fasizmus szállás- csinálójának szerepét is betöltő keresztényszocializmus nyugat-európai testvérmozgalmaival szemben ugyan fokozatosan elvesztette, kezdeti demokratikus és plebejus vonásait, az eredeti ideológia maradványai egyben korlátozták is a mozgalom jobboldali radikalizmusának teljes kifejlődését. A munkás- mozgalom formai eszköztárából való átvételek pedig — bár a demagóg tömegbefolyásolást célozták — egyben segítették bizonyos elemek eltávolodó ocsúdását is. Vagy nézzünk más eredeti keleteurópai sajátosságot. A népies gondolat jobboldalának romantikus kulturális vágynacionalizmusa ugyan vas- tagíthatta a fasiszta irracionalizmus ideológiai felhámját, de például a magyarországi népiesek fő vonulatukban alapvetően racionalisták voltak (ez különös sajátosság a térségben, és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztikájában pedig éppen a nemzeti-népi sajátosságnak tekintett orthodoxia, a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem. Mégis, függetlenül az elmondottaktól, a korszak egészére megállapítható, hogy az egyes államok többé vagy kevésbé súlyos fasiszta vonásokkal voltak terhelve. Akkor is igaz ez, ha totális fasizmusról ebben a térségben nem beszélhetünk, hiszen bizonyos polgári liberális elemek, az előbb felsorolt korlátozó tényezők nem engedték ezt kifejlődni. Csehszlovákia volt az egyetlen pozitív kivétel. A korabeli Európa talán legfejlettebb polgári demokráciájaként élte át az időszakot, és a hatalomba nem engedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan vagy mesterségesen szított nemzeti nehézségek a szudétanémet és szlovák nemzeti mozgalmakat egyre inkább a csehszlovák állam felbomlasztására törekvő náci Németország felé taszították, s így a külpolitikai orientáció nem lényegtelen ideológiai meghatározottságokat is eredményezett a Henlein és Tiso-féle mozgalmakban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz vezető úton egy mozgalom messzemenően átalakulhat és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározottság döntő szerepet játszhat.) Bulgáriában és Jugoszláviában — Magyarországgal és Romániával ellentétben — nem volt komoly fasiszta tömegmozgalom, hanem olyan diktatúrák alakultak ki, amelyek fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bulgária volt jellemző, ahol a diktatórikus és liberális kormányzatok váltották egymást. A baloldal, a kommunisták és a parasztpárt hagyományosan nagy ereje mindvégig akadálya volt a bolgár fasizmus kiteljesedésének. Romániában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy keleteurópai haszonélvezője, győztes ország volt, amely fejlettebb viszonyok között a 20-as 30-as években sok liberális vonást is mutatott. Ám az általános európai jobbratolódás és a széteséstől való félelem az 1939—40- es nemzeti válság itt is a diktatórikus, esetenként a fasiszta tendenciákat támogatta, és vezetett végül is az egyértelmű német orientációhoz, az Antonescu-dikta- túrához, a külpolitikai indítékú fasizálódási törekvésekhez. Ami Lengyelországot illeti, a két világháború között egyértelműen antiliberális uralmi rendszer jött létre, amelyben a fasiszta vonások egyre markánsabban jelentkeztek. A lengyel történészek szerint különösen Pilsudski diktatúrájának bukása után történt bizonyos alkalmazkodás a feltörekvő nyugati szomszédhoz. Az egymással versengő jobboldali csoportok yáltakozásai, a konszolidáció hiánya is erősítette ezt az irányzatot. Magyarországon a Trianon-sokk és a belső gazdasági feltételek a 30- as években tovább erősítették a szélsőjobb tömegbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan lavírozni próbált a német barátsággal, hogy elkerülje a saját hatalmát is veszélyeztető totális fasizmust, ám az országgyarapító látszatsikerek a szélsőjobb, és az egyértelmű német orientáció malmára hajtották a vizet. Mindezt betetőzte 1944 ősze, amikor Szálasi totalitarianizmusa teljesen kiszolgáitatta az országot a német fasizmusnak. Még egyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpolitikai orientációváltás, a munkásmozgalmon belül zajló, ellenségeskedésig menő viták Kelet-Európábán elősegítették az antiliberális, antidemokratikus, fasisztoid tendenciák erősödését. A térség országai, az uralkodó és hatalmon levő politikai csoportok nem tudták és nem is akarták kivonni magukat a forradalomellenes siker lehetőségeivel kecsegtető uralommentő kísérletből. Vállalták és velebuktak. Dérer Miklós
