Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980. augusztus 8., péntek o Odaálltam a traktorok elé... — Az az igazság, hogy ma még — és nem csak hazánkban — a természetvédelemmel foglalkozni, azért tenni valamit, éppen olyan, mint amikor egy 80 éves ember diófát ültet. Nekem már szívügyem a megye természetvédelme, oly any- nyira, hogy most már főállásban próbálok megtenni mindent a Minisztertanács által jóváhagyott környezet- védelmi koncepció és követelményrendszer alapján. De maga a gyepekről érdeklődik, azoknak a természetvédelméről. Igen, Békés megyében vannak olyan szikes területek, foltok, amelyeken intenzív gyepgazdálkodást folytatni lehetetlen, mert a talaj összetétele olyan, hogy ha fel is törik ezeket .az úgynevezett ősgyepeket, csak átmeneti, felszínes, szerény eredményeket lehet rajta elérni. Ezek a szikes gyepek tulajdonképpen ősi tájmaradványok. az ősi magyar Alföld legjellemzőbb kis területei, különleges, csak magyar sajátosság. ősapáink évszázadok alatt rájöttek, hogy ezen a talajtípuson csak legeltetni szabad, hiszen semmi másra nem alkalmas, még a mai — a régihez viszonyítva tényleg — szupermodem talajjavítással sem lehet intenzíven termelésbe állítani. Értéke az igen jellegzetes sziki növény- és állattársulás. Itt található csak a sziki lelleg és a vörösnadrág- csenkesz, hogy csak példákat említsek. Ezek az ősi növényi génbanktelepek, amelyekre a tudomány, nemesítés céljából igényt tart. Hadd említsem meg a szarvasi ÖKI-ben dolgozó Janovszky János tudományos csoportját, amely olyan fűfajtát nemesített ki a sziki őshonos növények fel- használásával, amely a közutak sózása következtében előállott magas sótartalmat el tudja viselni az út mentén. Aki már járt ilyen ősgyepen az érzi ennek a szikes gyepnek különleges hangulatát is. Évszakonkénti változása is igen csodálatos, ott van például a kardoskúti természetvédelmi terület. Tavasszal víz borítja, nyár végén és ősszel pedig a szik annyira kicsapódik a talaj felszínére, hogy mesz- sziröl hónak látszik. Nagyon érdekes még, hogy ezeken a szikes foltokon még a legszárazabb nyáron is vannak kis tócsák, amelyek a legtikkasztóbb hőségben sem száradnak ki, a természet csodálatos egyensúlyt teremtő tulajdonsága a madárvilágáról, a sziki madarakról való gondoskodása. A sziki pacsirta csak itt található, olyan sok állatfaj pusztul ki a mai világban, a még meglevőt legalább hírmondónak meg kellene őrizni, a természeti környezetének' — ami számukra életfeltétel — megóvásával. Dévaványán az atyaszegi legelőt kis Hortobágynak nevezik a hozzáértők, ennek ősi formájában való megőrzése nem konzervatizmus, mint ahogyan sokan ezzel vádolnak minket. Békés jellegzetes ezekben a pusztai tájakban; gondolni kell a fejlesztésre kerülő turizmusra is. Nekünk nincsenek hegyeink, nagy tavaink, de itt vannak ezek a csodaszép tájak, ahol fel lehet eleveníteni az ősi pásztoréletet — nádtetős, fehérre meszelt házakkal, pásztorokkal, birkákkal, bográcsban főtt ételekkel, tábortűzzel. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezt csak olyan területen, ahol másra racionálisan nem lehet felhasználni ezeket a szikes foltokat. Nincs ellentét a természetvédelem és a gyepgazdálkodás között, hiszen ezeken a területeken lehet, sőt kell juhokat legeltetni, a talaj tápanyagellátása érdekében. A baj az, hogy nem értük' még fel ésszel, hogy az ilyen értékeket az emberek féltsék és óvják a káros behatásoktól. Volt itt a megyében egy erdős pusztai szikpadkás terület, ami egyedüli az országban — mivel még nem volt természetvédelmi területnek nyilvánítva — gazdája egy éjszaka alatt feltörette, ma ez a 60 hektár 10 tonna búzát ha termett, nemzeti értéket pusztított el, kell legalább 300 év, mire valamennyire visszaáll az ősi- ség. Volt olyan eset is, amikor megtudtam, hogy fel akarnak törni egy másik gyepet, kimentem hajnalban és odaálltam a traktorok elé... Talán most még kicsit bolondosnak is hisznek emiatt, de minden büszkeség nélkül állíthatom, az idő majd engem igazol. Szükséges, hogy ezeken a — sajnos csak néhányunk által — féltve óvott területeken legeltessenek, ez az egyedüli hasznosítási iránya, s az elején említett természeti egyensúlyt is megőriznénk ezzel. Azt lenne jó elérni, hogy ne akadékosko- dókat lássanak a természet- védőkben. Mi nem területeket akarunk' elvenni a termelésből, erről szó sincs, csak a másra nem használható — mert tényleg nem lehet másra használni — sziki ősgyepeket akarjuk megőrizni a jövő számára. Boross László, természet- védelmi titkár szívből jövő szavait lejegyezte: Kelemen T. Magda Veszélyben a szőlő Gombatámadás Megyénkben közel 2 és fél ezer hektárnyi területen termelnek szőlőt a kiskerttulajdonosok. A mostani meleg, csapadékos időjárás ezért elsősorban az ő szőlőiket veszélyezteti. A szőlőskertekben is kialakult párás klíma ugyanis jelentősen felgyorsította a gombák életfolyamatait. A szokásos 2—3 hét helyett most 2—3 nap kell a spórakitöréshez, fertőzéshez. Különösen a zöld botritisz, azaz penész és a peronoszpó- ra jelent nagy veszélyt. Ugyanakkor megjelent a szőlőmoly is, s ha hernyói belefúrják magukat a fiatal szőlőszemekbe, nemcsak tönkreteszik azokat, hanem kaput nyitnak az egyéb kórokozóknak is. Ezért legegyszerűbb a jelentkező gombákat és a szőlőmolyt kombinált vegyszerezéssel irtani. A gombák támadását jól visszaveri többek között a Dithane M—45 nevű vegyszer, a moly ellen pedig hatásosak a rovarirtók, például a Bi—58. Ezek keveréke megfelelő védelmet nyújt, nagyon fontos azonban töbször is megismételni a permetezést. Fóliás paradicsom Az idén 6 ezer négyzetméter fólia alatti területen termelt primőr paradicsomot az orosházi Dózsa Tsz. A szabadföldi termés késése kedvezett az orosháziaknak, hiszen a tervezettnél magasabb áron tudták értékesíteni terméküket. A több mint 33 ezer kilogrammnyi primőr felét a budapesti Óbuda Tsz- nek adták el, kilónként 30 forintos egységáron. Részben ennek köszönhető, hogy a tervezett bevételt több mint 100 ezer forinttal sikerült túlszárnyalni. A primőrszállítást július végén fejezte be a tsz. Korszerű járműgyártás Rövidesen megújul a vasúti járműgyártás a Ganz- MÁVAG-ban. A gyár évszázados, sötét, gyakran beázó csarnokát felrobbantották. Helyére tervezték a vasúti járműgyár új óriás szerelő- csarnokát. Az új üzemcsarnok alapjainak lerakása már megkezdődött, az épület és valamennyi technológiai sor átadására három éven belül kerül sor. Az óriás csarnok 14 ezer négyzetméter alapterületű, és 14 méter magas lesz, és hőszigetelt alumínium panelekből épül fel. A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben a kismamák és a terhes nők részére egy műszakos műhelyt létesítettek Fotó: Martin Gábor flutóbuszalváz, légrugó, részegység Munkasikerek a szeghalmi Csepel Hutóban Amikor a Csepel Autógyár 4. számú szeghalmi gyárának éves terve elkészült, még sötétnek látszott a jövő. Ügy tűnt, hogy az erősen export- orientált vállalatot nagyon erőteljesen érinti a nemzetközi gazdasági életben tapasztalható visszaesés, és idei termelésük lényegesen elmarad a tavalyitól. Most, fél év elteltével már látszik: a vártnál kedvezőbbre fordult a Csepel Autó és ezzel a 4. számú gyár helyzete is. Felnőttek a feladatokhoz A féléves termelés ugyan 11 millió forinttal elmaradt a tavalyitól, de a 107,5 millió forintos teljesítés 13 millió forinttal több a tervezettnél. A csökkenésre egyszerű a magyarázat: az eddig nagy tételekben vásárolt 750 típusú teherautók kereslete visz- szaesett, így csökkent a vázgyártás is a 4. számú gyárban. A csökkenéssel egy időben azonban szervezettebb lett a termelés. A kieső normaórák száma jelentősen csökkent, és ezzel párhuzamosan javult a munkaidő kihasználása. Az első félévben 436 ezer normaórát teljesítettek a gyár dolgozói, ez a múlt év azonos időszaké-* nak 96 százaléka, és a tervet 5,6 százalékkal meghaladták. Ha ezeket a számokat az előbb felsoroltakkal összevetjük, akkor kiderül, hogy a termelési érték jobban! csökkent, mint a normaórák mennyisége. Ebből az következik, hogy lényegesen munkaigényesebb termékeket állítottak elő az idén Szeghalmon, és a termelési érték nagyobb része származott a gyár dolgozóinak muhkájá- mint tavaly. Ezt a féléves mérleg is igazolja: az anyagmentes termelési érték a tavalyinak 118 százaléka! Akkor 40 millió forint volt a beérkezett anyagokhoz, alkatrészekhez adott érték, az idén ez 47 millió forintra emelkedett. Mindezek az adatok egyértelműen igazolják, hogy véget értek a tanulóévek, a szeghalmi gyár felnőtt a feladatokhoz. Lényegesen ösz- szetettebb feladatokat tudnak a dolgozók megoldani, mint régebben, és észrevehetően javult a munkaintenzitás is. Jól gazdálkodtak A sikerek jelentős része írható a dolgozók egyre fokozódó hozzáértésének, szak- képzettségének javára, de fontos a most folyó termékszerkezet-váltás hatása is. Átalakult a gyár alkatrész- gyártó tevékenysége, és közben fokozódik a vázgyártás aránya. Ennek a termékszerkezet-váltásnak és természetesen a gyárban végrehajtott, átgondolt intézkedésnek következtében a termelési költség a tavalyi 75 százalékára esett vissza. Ez még akkor is nagy eredmény, ha levonjuk belőle a termelés csökkenéséből adódó automatikus javulást. Az anyagköltség ugyanis még az összes költségnél is jobban csökkent: csak 74 százaléka a múlt év azonos időszakának. De nincs szégyenkeznivalójuk az energiatakarékosságot illetően sem: a tavalyi első félév energiamennyiségének nem egészen 83 százalékát használták csak fel. Az alapos hatékonyságjavulást más adatok is bizonyítják. Az ezer forint termelésre jutó anyagköltség a tavalyi 661 forintról 552 forintra csökkent, az energia- hányad pedig 20 forint 79 fillérről 19 forint 17 fillérre. A végzett munka értékének tetemes növekedését az igazolja, hogy ezer forint anyagmentes termelési értékre tavaly 613 forint munkabért fizettek ki, míg az idén csak 511 forintot. Ugyanennek az ezer forint anyagmentes termelési értéknek az energiahányada 45 forint 30 fillérről, 42 forint 83 fillérre csökkent az árváltozások ellenére. A jó gazdálkodás érzékeltetésére még egy utolsó példa: olajból csaknem 18 százalékkal kevesebbet, szénből pedig 38 százalékkal többet használtak fel, mint tavaly, teljes összhangban a nép- gazdasági célkitűzésekkel. Követendő példa Egy ilyen, jól sikerült első félév után érthető önbizalommal kezdte a gyár a második félévet, melyben minden eddiginél nagyobb feladatok várnak a kollektívára. Viszonylag nagyon rövid idő alatt 750 ezer normaórányi új feladatot kapnak. Ez csaknem egészében az új, kiemelt területre, a vázgyártásra jut. Az idén például az Ikarusz USA-beli exportjához 26 csuklós autóbusz pótkocsivázát készítik el. Az első két darabot már csaknem teljesen összeállították a kísérleti műhelyben, és a tapasztalatok felhasználásával gyártják le a többit. Jövőre 86 darab amerikai váz az eddigi igény, de ez lehet jóval több is, ha az Ikarusz; további üzleteket köt. Emellett 3 ezer egyéb alváz elkészítése vár még a szeghalmiakra. Ahhoz azonban, hogy a járműprogram igényeinek eleget tehessenek, nem elég, ha csak ők dolgoznak erőiket megfeszítve. Eredetileg azt ígérték az építők, hogy az új csarnok első hajóját április 30-án birtokba vehetik. Ezt még több határidő követte, most legújabban azt az ígéretet kapták, hogy szeptember 30-ára átadják az egészet. Az autógyáriak bizakodnak ebben, de őszintén szólva, amilyenek most a körülmények, erre kicsi a remény. Pedig a csarnokra nem csak a vázgyártás miatt lenne nagyon nagy szükség. A 4. számú gyárnak évente 18 —20 ezer légrugótartót kell gyártania, és a termelést még az idén beindítják. De táv- kapcsoló-szerkezetek, különféle vázalkatrészek, és komplett részegységek gyártása is szerepel a programban, ösz- szesen mintegy tízféle új, fontos feladatot kap a _4. számú gyár, és ha ezek közül csak egyet is nem tudnak határidőre végrehajtani, akkor az az egész járműprogramot veszélyezteti. Ez ad különös hangsúlyt az építési határidők betartásának, és ezért nem lehet elfogadni az építők legalaposabbnak tűnő kifogásait sem. Mert az nyilvánvaló, hogy minden elmaradást meg lehet magyarázni, de most ehelyett összehangolt, megfeszített munkára lenne szükség. Olyanra, mint amilyenre példát az autógyári dolgozók adtak az első félévben. Lónyai László Készül USA-exportra az autóbusz pótkocsijának vázszerkezete Fotó: Veress Erzsi Sikerek a kondorosi tsz-ben A kondorosi Egyesült Tsz- ben a napokban megvonták az állattenyésztés első félévének mérlegét. Ebből kiderült, hogy a főágazat ösz- szességében az egész évre tervezett csaknem 154 millió forint árbevételből az év első hat hónapjában megközelítően 81 milliót, azaz 52,6 százalékot teljesített. Különösen kiemelkedő a szarvas- marhatartás produktuma, hiszen a tejtermelés az egész esztendőre előirányzott 19 millió forintból több mint 11 milliót, vagyis 58,8 százalékot hozott, de nem sokkal kisebb — 56,3 százalékos — a marhahizlalás eredménye, amely 12 millió forintos árbevételt hozott fél év alatt. A szarvasmarha-gondozókhoz hasonlóan a sertéstenyésztőknek sincs miért szégyenkezniük, a szakosított sertéstelepről csaknem 26 millióért, a hagyományos telepről mintegy 8 millió forintért értékesítettek sertéshúst. A szakosított telep külön is dicsekedhet azzal, hogy az egy kilogramm telepi súlygyarapodáshoz föletetett takarmány a tervben szereplő 4,31 kilogrammal szemben csupán 4,18 kilogramm. Szólni kell ehelyütt még a kondorosi Egyesült Tsz baromfitartásáról, amely július 10-ig 59 százalékra teljesítette éves tervét, 465 ezer húscsirke értékesítésével. Év közben a szövetkezet terven felül további 60 ezer naposcsibe fogadására kötött szerződést, s így az előirányzottnál száz tonnával több baromfit tud majd a feldolgozónak átadni. A kondorosi közös gazdaság szarvasmarhatartásáról végezetül azt érdemes kiemelni, hogy már az első hat hónapban 2 ezer liter tejet fejtek egy tehéntől átlagban, ami 55,5 százaléka az éves tervben szereplő 3 ezer 782 liternek. Mivel a tejtermelés a tapasztalatok szerint az év második felében emelkedik, minden remény megvan a szövetkezetben arra, hogy elérik a tehenenként! 4 ezer literes, átlagos éves tejhozamot, ami nem kis dolog, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Tsz-ben több mint 900 tehenet tartanak. K. E. P.
