Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980, augusztus 8., péntek o CHSSZSZsl Kondoroson, a nagyközségi könyvtárban néhány hete látható az a gyermekrajz-kiállítás, amely az iskolások könyvvel kapcsolatos élményeit örökíti meg. A rajzok, festmények a nyár eleji „Barátunk a könyv” című járási vetélkedőre készültek Fotó: Gál Edit Költői estek a gyulai vár lovagtermében Hervay Gizella költőnő bemutatkozásával kezdődött augusztus 6-án, szerdán este a vár lovagtermében a költői estek sorozata. Hervay Gizella verseit ez alkalommal Koszta Gabriella előadóművésznő tolmácsolásában hallhatta a meglehetősen csekély számú közönség. Tegnap, csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a Hernádi— Jancsó darabban a gyulai közönség előtt színésznőként már bemutatkozott szabadkai Ladik Katalin önálló költői estjére került sor. A költőnő maga tolmácsolta műveit. A lovagtermi rendezvények utolsó, befejező estjén a neves költő, Pilinszky János műveit mutatja be Horváth István előadóművész augusztus 9-én, szombaton este. Alkotótelepek Gyulán n gőzmozdonynak befellegzett A gőzmozdonyok korszakának utolsó pécsi jelképe is ledőlt: csütörtökön felrobbantották a pályaudvar öreg szénfelvonó tornyát. A vasbeton építményt 1924-ben emelték, s több mint fél évszázadon át szolgálta ki a gőzösöket. A vasparipáknak való abrakot péternoszter szállította fel a háromszintes épületbe, ahol egyszerre kétszáznegyven tonna szenet tároltak, osztályoztak, végül csúzdákon adagolták a mozdonyok szerkocsijába. A huszonöt méter magas toronynak azonban a gőzmozdony- vontatás megszűnése - óta — Immár két éve — semmi hasznát nem vették, s útjában volt a pályaudvar korszerűsítésének is. Tűz a tarlókon A megyénkben folyó aratási munkálatokon az elmúlt napokban két alkalommal is tűz keletkezett. Az egyiket traktorszikra, a másikat egy gépjármű kipufogócsöve okozta Az anyagi kár jelentéktelen. A megyei tűzoltó parancsnokság felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a betakarításban részt vevő gépek „szikratörői állapotát” folyamatosan ellenőrizzék, s a tarlókról való szállításra lehetőleg csak felső kipufogóval ellátott gépjárműveket és erőgépeket használjanak. Amennyiben erre nincs lehetőség, védekezésül úgynevezett terelőlemezt alkalmazzanak! Tegnap, augusztus 7-én Jenei Kálmán, a gyulai Városi Tanács művelődésügyi osztályának közművelődési felügyelője nyitotta meg a gyulai román kollégimuban a fotós alkotótelep programsorozatát. Ma, pénteken délelőtt városnéző fotósétára indulnak a résztvevők, s többek között ellátogatnak a Kohán Múzeumban is. Délután részt vesznek az 5 órakor kezdődő Székely Aladár- fotókiállítás megnyitó ünnepségén. Holnap, szombaton Réti Pál, a Népművelési Intézet munkatársa e kiállítás képeiről tart előadást. Izgalmasnak ígérkezik a vasárnap is, hiszen ezen a napon érkezik a televízió ifjúsági osztályától Búzási Péter és stábja, akik 40 perces filmet készítenek a tábor életéről, melyben megszólaltatnak néhány fiatal fotóst is. Hétfőn Póka György és Meskó Anna képzőművészek műhelyébe látogatnak el, este pedig fotótörténeti előadást hallgatnak meg. A keddi nap kirándulással telik, így többek között a mezőhegyesi ménest, valamint az Orosházi Üveggyár hétköznapi pillanatait kaphatják lencsevégre a tábor résztvevői. Este Jesztl Jenő neves szakkönyvíró, a színes fotózásról beszél a telep lakóinak. A szerdai napot Békéscsabán töltik, ahol többek között a piacra, a múzeumba és a tájházba látogatnak el. A szombaton záruló alkotótelep résztvevőit mindezek mellett Koszta Rozália és Székelyhídi Attila alkotóműhelyében is vendégül látják. Sok hasznos tapasztalatot ígér a „Fotó” című lap an- kétja, s az a színes diavetélkedő, melyen a résztvevők hozott anyagjaik alapján mérhetik össze tudásukat. A pedagógus képzőművészek telepe ezen a nyáron pedig már tizedik alkalommal fogadta az ország különböző tájairól érkezett festőket, szobrászokat. Az árvíz okozta nehézségek ellenére is sikerült a mintegy 30 résztvevőnek, a július 28-tól augusztus 16-ig tartó alkotótelepen nyugodt feltételeket biztosítani. Az alkotótelep immár félidejéhez érkezett, amit az egyre szaporodó vázlatok, festmények, szobrok is bizonyítanak. A tábor vezetője, Marsovszky Endre arról is beszámolt lapunknak, hogy az idei alkalommal célként tűzték ki, hogy az egyéni alkotáshoz, a teljes művészi kibontakozáshoz minden lehetőséget megadnak a résztvevőknek. Az eddig lezajlott közös programok alkalmával többek között, az alkotótelep vezetője tartott több előadást is, így a külföldi múzeumok és kiállítások aktuális kérdéseiről, valamint dr. Maksay László a modern művészetekről szólt. Az alkotótelep résztvevőit a békéscsabai Kner Nyomda évek óta úgy támogatja, hogy az alkotáshoz szükséges speciális papírokat a rendelkezésükre bocsátja. A háromhetes tábor záróaktusaként a résztvevők Gyulán készített munkáiból nyílik kiállítás a Várfürdő nagytermében, amelyet Farkas Sándor, a Várfürdő vezetője nyit meg augusztus 13-án délután fél 6 órakor. Fellendült az értékesítés Fellendülőben van a mezőgazdasági kisgépértékesítés; az AGROTRÖSZT vállalatai a vásárlás megköny- nyítésére országszerte nyári bemutatókat tartanak, és rendszeressé tették az AG- ROKER-telepeken a szaktanácsadást. A gépek kezelésére, karbantartására és garanciális ellátására szakszerű tájékoztatók állnak a vásárlók rendelkezésére. Az AGROTRÖSZT illetékesei az MTI munkatársának a kistermelők gépvásárlásairól elmondották: a kereskedelmi hálózat forgalma 1979-ben hozzávetőleg 300 millió forintot tett ki. Az utóbbi években jelentős javulást értek el a kertészeti kisgépek választékának bő. vítésével, egyebek között az Univerzál típusú motoros kerti gépek bevezetésével. Az idén a két lóerős motoros kapákból az előző évhez viszonyítva jobb az ellátás. A nagyobb teljesítményű gépek és kistraktorok szintén igen kelendőek. A vásárláskor minden esetben kiadják a garanciális csekkfüzetet, amely tartalmazza, hogy meghibásodás esetén melyik szerviz végzi garanciális idő alatt a díjtalan javítást. A garanciális vagy jótállási idő gépenként változik, általában egy év. A vásárló követelheti a hibás termék rövid időn belüli javítását, ha az a rendeltetésszerű használat közben és nem a kezelő hibájából romlott el. Ha a hibás berendezés javítás után sem használható, nem javítható, ki kell cserélni használhatóra. Csehszlovák vámszabályváltozások A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint néhány fontos változás következett be a csehszlovák vámelőírásokban Az útiholmin felül vámmentesen az eddigi 300 korona helyett 600 korona értékű árut ^vihetnek az utasok Csehszlovákiába. A postai küldemények 300 korona értékhatárig vámmentesek lettek Megszűnt az élelmiszereket terhelő korábbi vám, kivéve a szeszes italokat, a dohányt és a dohánytermékeket. Néhány módosításra került sor a Csehszlovákiából kihozható termékek szabályozásában. Az illetékes csehszlovák szervek engedélye szükséges az importált dohánytermék, a gumimatrac és felfújható gumicsónak, a sátor, a hálózsák, a síléc, a szőnyeg, az iskolatáska és tolltartó, a csiszolt üveg, a porcelánkészítmények, a zománcedények, a csillár, a víz- és elektromos szerelési, valamint építőanyagok kihozásához. Nem hozható ki Csehszlovákiából: hús, hal, baromfi; az ezekből készült áruk, konzerv formájában sem, vaj, szalonna, étkezési zsír, a tejkonzervek, ideértve a tejport is, rizs, cukor, kávé, kakaó, a szárított gyümölcsök (füge, mandula, dió, datolya, mazsola), a déli gyümölcsök (narancs, citrom, banán, ananász), a kötöttáruk és mindenféle gyermekruházat, kötött fehérnemű, szövetből készült fehérnemű, felső kötöttáru, mindenféle harisnya, kikészített bőrből, valódi vagy műszőrméből készült ruha, takarók, törülközők, törlőruhák, mindenfajta pamutszövet, ágynemű, mindenféle plüss, lábbeli, a szerszámok és eszközök. rozsdamentes acélból készült evőeszköz és edény, aranytárgyak, gumiabroncs és -köpeny, toll és toliból készült áruk és régiségek. A nagyszénási művelődési ház előtti parkot orosházi diáklányok gondozzák az idei nyáron Fotó: Gál Edit Oz élet „minősége” apjainkban aligha akad fogalom a társadalomtudományok területén, amely körül annyi vita folyna, mint az ún. életminőség körül. A problematika ugyanis valamennyiünket a lehető legközvetlenebbül érint; átszövi létünk minden mozzanatát, a mindennapi cselekvéstől a leg- rejtetteb vágyakig. Magáról a foga'ómról any- nyit, hogy bár a terminus új keletű, de maga az „életminőség” gondolata végig követi az emberiség történetét. Közelebbről vizsgálva ugyanis azt találjuk, hogy a bizonyos fokú autonómiával rendelkező és többé-kevésbé zárt, homogén közösségek túlnyomó többsége a történelem folyamán igyekeztek tagjaikat nemcsak anyagi javakkal, hanem az emberi élethez, a „jó”, a „boldog”, a „tökéletesebb”, az „emberhez méltó” élethez szükséges nem anyagi javakkal is ellátni. Hogy a történelem folyamán egy-egy adott közösség milyen minőségű életet tudott magának biztosítani, sok mindentől függött. Függött a környező társadalom gazdasági-társadalmi fejlettségi fokától, az adott közösség hagyományaitól, kohéziós szintjétől, s függött mindenekelőtt a közösség autonómiájának mértékétől. Minél nagyobb mértékben volt ugyanis egy-egy közösségnek lehetősége — hatalma — arra, hogy saját érdekeit érvényesítse, annál nagyobb esélye volt egyben arra is, hogy az anyagi s nem anyagi javak birtoklását a közösségen belül, s a közösség-külvilág viszonylatában a lehető legkedvezőbben szervezze meg tagjai számára. Hazánkban a hetvenes évek gazdasági eredményei és társadalmi fejlődése lehetővé, sőt, szükségessé tették annak vizsgálatát, hogy a „miből éljünk?” kérdése mellett választ keressünk arra is, hogy „hogyan éljünk?” Az „életminőség”-kutatás- sai a társadalomtudományok arra a kérdésre igyekeznek választ keresni, hogy melyek is valójában a „minőség” kritériumai, és milyen módon lehet ezt a szociológia eszközeivel mérni. E vállalkozás jelentősége nagy, de egyben roppant nehéz, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy megközelítő pontossággal diagnosztizálni a tudomány eszközeivel az emberek, embercsoportok, sőt egyes országok népeinek élet- minőségi szintjét. A szóban forgó kérdés ösz- szetettségének érzékelésére talán elegendő, ha utalok az emberi lét néhány olyan fontos alkotó elemére, mint az anyagi jólét, egészség, tudás, esztétikai és kulturális értékek, emberi jogok, biztonságérzet, megbecsülés, önérzet, társas kapcsolat, perspektíva, alternatívák stb. Persze, az itt felsorolt „lételemek” távolról sem. merítik ki az emberi élet minden összetevőjét, de a legfontosabbak közé tartoznak, és az életminőség-vizsgálatoknál nem hagyhatók figyelmen kívül. Nagyon lényeges társadalmi tapasztalat, hogy az egyik vagy másik „lételem” esetleges bősége nem helyettesítheti egy másiknak a hiányát, azaz a különböző „lételemek” az emberi szükségletek különböző tartományát elégítik ki. Már a puszta felsorolása ezeknek a „lételemeknek” arra utal, hogy csakis a maguk egészében, egységében nyújthatnak megközelítően pontos információt az emberi élet minőségi szintjeiről. Vegyük szemügyre például az anyagi jólét szerepét. A materiális javak bőségének alapvető jelentősége van az élet minősége szempontjából. Nem lenne azonban célszerű elhallgatni, hogy ezzel kapcsolatban meglehetősen eltérő nézetek ütköznek egymásnak. Vannak olyanok, akik az anyagi javak növekedését egyenesen katasztrófának tartják az emberiség számára; az „igazi” emberi értékeket lerombolja, a „tiszta” érzéseket bemocskolja, az egymás iránti felelősség és az összetartozás helyett a mértéktelen önzést táplálja stb. Ezen az erkölcsi talapzaton megszületik az egalitariánus szegénység dicsérete, mint az igazi emberi értékek megőrzésének záloga. Abban többé-kevésbé megegyeznek a szociológusok, hogy az anyagi jólét ellen ágálok zömét két társadalmi kategóriába lehet osztani: az egyikbe azok tartoznak, akik már minden alapvető materiális szükségleteiket kielégítették, ezért számukra ez már nem elérendő cél, túlvannak ezen. A másik csoportba azok tartoznak, akiknél kevés az esély arra — a legkülönbféle oknál fogva —, hogy magasabb szintű materiális javak birtokába jussanak. Ezek az elesett társadalmi rétegek, amelyeknek az aránya koronként és országonként változó, és akiket szociális demagógiával a legkülönbözőbb politikai irányzatok eszközként használhatják. Aligha vitatható, hogy az „élet minősége” csakis magas fokú anyagi bázison jöhet létre, mivel az anyagi javak bősége teszi lehetővé egy adott társadalomban, hogy az egészségügyi, oktatási, kulturális, népjóléti intézmények magas szintű szolgáltatásban részesítsék a lakosságot. Ez azt jelenti, hogy anyagi fedezet nélkül a különböző humánus társadalompolitikai törekvések merő vágyakozások maradnak, vagyis megvalósítani belőlük csak annyit lehet, amennyit egy adott ország anyagi viszonyai lehetővé tesznek. Amennyiben ez így van, akkor képtelenségnek kell megítélni az olyan felfogásokat, amelyek szembeállítják az anyagi gyarapodásra tett erőfeszítéseket az „igazi” emberi értékekkel. Ehhez azonban még hozzá keli tenni valamit. Az anyagi javaknak az élet minőségére gyakorolt hangsúlyos szerepe nemcsak az állami szintre érvényes, hanem az individuális szférákra is. Hiszen az áru- és pénzviszonyok között élő ember számára, szükségleteinek kielégítéséhez szinte minden „kelléket” a pénz közvetít Az ember anyagi lehetősége alapvetően meghatározza, milyen lakásban lakik, hogyan táplálkozik, mennyi jut kultúrfogyasztásra, milyen szintű egészségügyi szolgáltatást vehet igénybe, hogyan öltözködik és tisztálkodik, mennyit és hova utazik, hogyan közlekedik, hogyan pihen és szórakozik stb. Áiyi a materiális javak bősége önmagában nem több. mint lehetőség-forrás egy magasabb szintű életvitelhez Fontos tényező például az anyagi javak felhasználóinak — az állami és az egyéni javak kezelőinek — az a lehetősége, hogy realizálják az anyagi alapokat az életminőség kiteljesítésében. Az anyagi javak célszerű hasznosításához ugyanis számtalan dolog szükséges; mindenekelőtt magas szintű fogyasztási szokások, széles körű ismeretek, kultúra, választási lehetőség stb. Hogy ténylegesen mit jelent az anyagi javak felhasználási képessége, errőf meggyőződhetünk a mindennapi tapasztalatok alapján. Hiszen lépten-nyomon azt látjuk, hogy azonos anyagi bázison eltérő „életminőségek” alakulnak ki. Ez mindenekelőtt a kialakult igények, az értéktudat, az érdeklődés, az egész orientációs mechanizmus különbözőségéből ered. lolytatható az okfejtés azzal, hogy az „életI minőséghez” szükséges magas fokú anyagi bázis és kulturált fogyasztási szokások, mint lényeges és nélkülözhetetlen „lételemek” beilleszkednek az adott társadalom politikai és jogi rendszerébe, amely az egyének és csoportok biztonságérzetének, emberi méltóságának ki- teljesedését teremtheti vagy akadályozhatja meg. Módra László
