Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-06 / 183. szám
1980, augusztus 6., szerda ÚTKÖZBEN...” Fotó: Martin Gábor Eredményes bemutatkozás Baján Négy hét alatt négy fuldoklót mentettek meg Kiből lebet vízi mentő? Van még hely a bölcsődékben A békéscsabai Városi Tanács egészségügyi osztályának dolgozói, a városi védőnők, a HNF munkatársa és a bölcsődék vezetőiből álló bizottság július végén bírálta ei a bölcsődei felvételi kérelmeket. A csabai szülők 212 gyermek elhelyezését igényelték. Különösen nagy volt a két Lencsési-lakótelepi, a Len- csési úti és a Pásztor utcai bölcsődékbe jelentkezők száma. Ebbe a két intézménybe 38 gyereket nem tudtak felvenni. Közülük tizenkettőt más bölcsődébe irányítottak át, huszonhatot helyhiány miatt elutasítottak. A városban működő 8 bölcsőde közül betelt a Szigligeti utcai és a Kulich-lakótelepi is. A másik négy helyre ösz- szesen még ötven gyereket vehetnek fel, remélhetőleg a fellebbezések megtárgyalása során sikerül a 26 apróságnak is otthonra lelnie. Balatoni programkínálat Augusztus első napjaiban a nyaralóvendégek kezébe kerül a Balaton-part kulturális, szórakoztató és sport- programjának idei negyedik műsorfüzete. A 300 000 példányban megjelent füzet az augusztusi főszezon és a szeptemberi utószezon eseményeiről ad tájékoztatót. A magyar, angol és német nyelvű ismertetőből kiderül, hogy a korábbinál jóval gazdagabb a főszezon programja: a következő hetekben még mintegy 200 rendezvény között válogathatnak a nyaralók és a kirándulók. Részletes programleírást ad a füzet a kirándulási lehetőségekről, a különféle látványosságokról és az idegen- forgalmi szolgáltatásokról. Megtalálható a kiadványban a MÁV és a MAHART menetrendjének balatoni kivonata is. Sikeres volt a bemutatkozás, röpke hónap alatt négy fuldoklót mentették ki az örvénylő vízből, hoztak visz- sza a hullámsírból tavaly a Vöröskereszt Baján alakult első vízi mentő alegységének tagjai. Idén újabb mentőcsapatok álltak munkába, strá- zsálják egy másik Duna- parti helység, Fadd-Dombori, továbbá a Szamoszug, s a Bánki tó fürdőhelyeit. Az úttörőket megillető érdem, a testnevelési főiskolásoké, akik — a speciális kiképzésre jelentkezvén — a vakációban önzetlenül, társadalmi felajánlásként vállalták, hogy segélyszolgálatot teljesítenek a vizek partján, a Magyar Vöröskereszt lobogója alatt. Az idén már oktatókká léptek elő, követőik felkészítésében már nekik jutott a főszerep. Akárki nem lehet ^ vízi mentő, orvosi vizsgálaton dől el,- ki alkalmas erre a veszélyes feladatra, még az erős, egészséges, jó úszónak is fáradságos munkával — edzéssel kell elsajátítani a mentőakció fortélyait, különben a saját életét kockáztatná. A jó szándék kevés, ezért voltak kénytelenek a Vöröskereszt illetékesei egyelőre megtagadni a „működési engedélyt” a Velencei tavon szerveződő csoporttól, a mentőjelölteket további tanulásra serkentvén. A Vöröskereszt Országos Központjában elmondták: az a szándékuk, hogy a szervezet különleges segélyszolgálatainak különböző egységei — a nagyhírű barlangi mentők, a hegyimentő-szolgálat, a különböző rendezvényeken, tömegmegmozdulásokon, munkahelyeken készenlétben álló elsősegélynyújtó csoportok — mellé hatókörében is felzárkózzék a vízi mentő- szolgálat. Vállalkozók akadnak: sportolók, főként úszók, az evezősök, edzők, úszómesterek, diákok, TF-es és testnevelésszakos hallgatók, s a legkülönbözőbb foglalkozású áldozatkész emberek sora vállalná szabad idejében anyagi ellenszolgáltatás nélkül a feladatot. Az idén megalakulhatott volna a Balaton több fürdőhelyén a Vöröskereszt vízi mentőállomása. A felszerelésről csakúgy, mint a meglevőkéről a Vöröskereszt gondoskodna, ám a tóparti települések tanácsai eddig nem karolták fel az ügyet. Pedig célszerű lenne megfontolni, hogy a tanácsok adjanak-e helyet, nyújtsanak-e ellátást —mert ezen múlik a dolog! — a mentőcsoportoknak, hiszen az idevágó rendelkezések értelmében a fürdésre kijelölt partszakaszok őrszolgálatának megszervezésére amúgy is kötelesek. A fizetett alkalmazottként dolgozó őrök többségének felkészültsége elmarad a vöröskeresztesekétől. A már működő négy mentőegység tevékenységének tapasztalatai bizonyítják, hogy a szolgálat tagjai már jelenlétükkel visszariasztanak sok felelőtlen embert a vakmerő, kockázatos úszómutatványoktól, segítséget nyújtanak a vízi rendészet munkájához, s nagyon sok rászorulót — szerencsére sokkal többet mint fuldoklót — részesítenek elsősegélyben a parton, sérültet kötöznek, rosszullétt'el küszködőnek gyógyszert adnak, istápolják a napszúrástól szenvedőt. Hazánk, Kelet-Európa: Q Hz önállóság próbája A függetlenségtől, az állami önállóságtól Kelet-Kö- zép-Európa népei azt várták, hogy minden korábbi gondjukra, bajukra gyógyírt fog hozni. A háborúból győztesként kikerülő államokban jórészt ennek az illúziónak (meg a területi változásokkal való megelégedésnek) tudható be, hogy nem tört ki, illetve nem győzött a sokak által megjósolt forradalom. A lakosság többsége bizalmat előlegezett az újdonsült nemzeti kormányoknak. Az első békeévek a térség számára igen nehéz időszaknak bizonyultak. A régi gazdasági egységek fölbomlása még a súlyos bel- és külpolitikai feszültségek nélkül is komoly gondot okozott volna az új államoknak. Megnehezültek, vagy megszakadtak a termelés és a felvevő piac között kialakult kapcsolatok, nyersanyaghiány, munkanélküliség, infláció, sőt, egyes területeken éhínség lépett föl. A háborús viszonyok sokfelé 1921—23-ig megmaradtak, hiszen egymást követték a forradalmak, intervenciók, ellenforradalmak, puccskísérletek. Garázdálkodtak a különítmények, a „szabadcsapatok”, polgárháború dúlt nemcsak Oroszországban, de a balti államokban is, máshol szinte csak egy szikra hiányzott a jobb- és baloldal véres összecsapásához. Nyílt háború folyt a Magyar Tanácsköztársaság és rátört szomszédai között. Lengyelország és Szovjet- Oroszország között, de a román—szovjet konfliktus sem állt ettől messze. így a világháború befejeztével a gazdasági helyzet a legtöbb országban tovább romlott (amihez hozzájárult az antant által továbbra is fönntartott blokád is) s a háború előtti termelési színvonalat csak az 1920-as évek derekára sikerült újból elérni — a nemzetgazdaságok erőteljes befelé fordulása és a nagyarányú külföldi kölcsönök fölvétele mellett. Ezután pár évig tartó föllendülés következett, amikor a nemzetállam gazdasági előnyei meg tudtak mutatkozni, s különösen a korábban elmaradott iparágak és régiók indultak gyors fejlődésnek. 1929-ben mindez véget ért, a gazdasági világválság ismét a csőd szélére juttatta a zömükben még mindig agrár jellegű, a mezőgazdasági exportra épült nemzetgazdaságokat. Tovább csökkent egymás közötti kereskedelmük, erősödött az autarchia, majd — a válságból való lassú kilábolás során — a külállamoktóli gazdasági függés. Az 1918/19-es forradalmi időszak az egész kelet-európai térségben a demokratikus tendenciák előtérbe kerülését hozta, mindenütt polgári-demokratikus alkotmányokat fogadtak el, radikálisan kiterjesztették a választójogot, földreformok születtek, az emberek öntudatra ébredtek. Még levert forradalmak után is — mint Magyarországon — formálisan demokratikusabb rendszerek jöttek létre, mint amilyenek a háború előttiek voltak. A meghirdetett új elveket azonban képtelenek voltak betartani az új államok. Az eltérő fejlettségű, kultúrájú és (részben) nyelvű területekből egyesülő országokban erősen centralizált állam épült ki, s ez önmaga is sok belső ellentét, tartományi sérelem forrása lett. Az általános választójogon alapuló arányos képviseleti rendszer mindenütt számos pártot, szenvedélyes összecsapásokat hozó parlamenteket, nehezen működő kormánykoalíciókat és nagyarányú választási korrupciót eredményezett. A különféle politikai vagy gazdasági kudarcok nyomán megerősödő belső elégedetlenség és a szomszéd államokkal szembeni konfrontáció előbb- utóbb Közép-Európa valamennyi államában nyílt vagy leplezett diktatúra létesítéséhez vezetett. Horthy után Lengyelországban Pilsudski (1926), Litvániában Smetona (1926, előbb Voldemarasszal közösen), Jugoszláviában Sándor király (1929), Romániában Károly király (1931- től'1 ténylegesen, 1938-tól formálisan is), Lettországban Ulmanis, Észtországban Päts (mindkettő 1934-ben), Görögországban pedig Metaxas (1936) vette kezébe a hatalmat. Az egyetlen kivétel Csehszlovákia, de Masaryk, majd Benes kormányzási rendszerében is sok hatalom összpontosult az elnök kezében. A demokratikus berendezkedéseknek talán a legkritikusabb próbáját jelentette az akaratuk ellenére bekebelezett nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított magatartás. Ebben a kérdésben — ha eltérő mértékben is —, de valamennyi közép-európai állam rosszul vizsgázott a két világháború között. Noha az önrendelkezésért küzdő nemzeti mozgalmak, majd a- születő új államok részéről ebben a vonatkozásban is gyönyörű ígéretek hangzottak el (pl, az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlésen), már gyanús jel volt, hogy milyen vonakodva írták alá az egyes Felhívás A Békés megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya és a KÖJÁL felhívja a lakosságot, hogy az árvíz kapcsán kialakult rendkívüli helyzetben az egészségügyi-közegészségügyi szabályokat fokozottan tartsa be. Az árvíz levonulása után az érintett területekre csak akkor lehet majd visszamenni, ha azt megtisztították a különböző bomlásnak indult anyagoktól, állati tetemektől, és a különböző jellegű fertőtlenítések megtörténtek. Az állati tetemek összegyűjtését az Állategészségügyi Szolgálat folyamatosan végzi. Ha valaki bárhol állati tetemet talál, azt jelentse az egészségügyi szolgálatnak. Mindazok, akik a védekezési területen, vagy a visz- szatelepítésnél dolgoznak, lényegében fertőzött területen végzik munkájukat, ezért különös gonddal kell önmaguk tisztaságára is ügyelni. Munkaruhájukat tevékenységük befejeztével fertőtlenítő mosással vagy kifőzéssel mentesítsék. A rendszeres tisztálkodás, gyakori kézmosás most különösen alapvető követelmény. Az árvízzel elöntött területeken és a folyókban a fertőzés veszélye miatt szigorúan tilos fürödni! Aki ezt a szabályt megszegi, rendőri eljárásban részesül. Az árvízi területen a kutak fertőzöttek: vizük nem fogyasztható. E kutak vize csak a KÖJÁL által végzett fertőtlenítés, majd laboratóriumi vizsgálat után válik fogyaszthatóvá. A kutakat megfelelő felirattal ellátják. Jelenleg a kutak vize nemcsak különböző baktériumokkal lehet szennyezett, hanem vegyi összetétele is megváltozik, amely önmagában is károsítja a szervezetet. Ha esetleg védőoltás elrendelése válik szükségessé, az oltóhelyeken a* érintettek saját érdekükben jelenjenek meg. Az étkezésre és az élelmiszerekre különös gondot kell fordítani. Gyorsan romló élelmiszert csak hűtőben lehet tárolni. A különböző rovarok, rágcsálók szennyezhetik az élelmiszereket, ezért az élelmiszer tárolásáról úgy kell gondoskodni, hogy ezekhez a rovarok, rágcsálók ne férjenek. A nagy melegben az alkoholtartalmú italok fogyasztása káros. A nyersen fogyasztható zöldségféléket, gyümölcsöket fogyasztás előtt mindenki alaposan mossa meg, lehetőleg folyóvízben. A rágcsálókat és rovarokat mindenki folyamatosan irtsa, mert ezek a fertőzés terjesztői. A Növényvédő Állomás szervezett szúnyogirtást hajt végre ismételten, mert az irtás nem minden esetben jár kellő eredménynyel. Óvakodjon mindenki a hirtelen lesüléstől, célszerű a bőrfelületre, amit a nap ér, védőkenőcsöt, olajat kenni, A szabadban tartózkodók számoljanak a napszúrás veszélyével is. Bármilyen rosszullét, különböző megbetegedési tünetek észlelésekor orvoshoz kell fordulni. Saját megítélése alapján gyógyszert senki ne fogyasszon. Üj műszer a debreceni szívsebészetnek (MTI fotó: Tárkányi Béla felvétele) államok a békeszerződésekhez csatlakozó ún. kisebbségvédelmi egyezményeket. Nem is igen tartották be az ezekben foglalt rendelkezéseket, a kisebbségeknek biztosított széles körű jogokat, s a sérelmek, jogtalanságok elleni panaszok hiába jutottak el a Nemzetek Szövetsége genfi palotájáig. Nemcsak a korábban fölül álló, smost nehezen elviselt szerepcserére kényszerült németekkel és magyarokkal szemben mutatkozott meg a szeparatista törekvésektől való rettegés szülte kicsinyes üldözés és az asszimiláló igyekezet, de az etnikailag rokon, esetleg államalkotónak deklarált nemzetiségek is tele voltak sérelmekkel. Pilsudski 1919- ben lengyel—ukrán—litván föderációról ábrándozott, de • a lengyel—szovjet háború nyomán Lengyelországhoz került ukrán és fehérorosz, valamint a litván kisebbség jogai jórészt csak papíron voltak meg. A délszláv állam első hivatalos neve Szerb-Horvát-Szlovén Királyság volt, de a szerb jellegű, centralizált államot teremtő 1921-es alkotmány elleni tiltakozásul a képviselők 2/5-e bojkottálta a belgrádi parlamentet, a horvát- szerb ellentétek betetőzéseként pedig 1928-ban a parlamentben gyilkolták meg a h orvát parasztpárt két vezetőjét. Csehszlovákiában a szlovákokat nem ismerték el külön nemzetnek, ezért legerősebb politikai pártjuk ellenzékben maradt, s idővel Hitler eszközévé vált. A külpolitikai mérleg sem túl kedvező. Az egymás közötti ellentétek húsz éven át alig veszítettek hevességükből, a létrejött tömörülések (kisantant, Balkán-blokk) nem a nagyobb (német, olasz), hanem a kisebb ellenfelek (Magyarország, Bulgária) ellen irányultak, s a 30- as évek derekától egyértelműen jelentkező külső fenyegetés hatására sem voltak képesek ezek az államok a józan engedményekre, az észszerű kompromisszumokra. Problémáikra a külső nagyhatalmaktól várták a megoldást. A nyertesek az erejét meghaladó európai vezető szerepre törekedő Franciaországra támaszkodva próbálták megvédeni pozícióikat, a vesztesek pedig az elégedetlen olasz, majd a megerősödő német nagyhatalomtól várták a területi revízió megvalósítását. A szerencsétlen és kudarccal végződő külpolitika oka nem a függetlenségben, a nemzeti alapú széttagoltságban keresendő, hanem a ke- let-közép-európai államok nem eléggé demokratikus, majd nyíltan antidemokratikus társadalmi és politikai berendezkedésében. Ez nem engedte érvényesülni azokat az erőket, amelyek az önző nacionalizmus, az egymás rovására történő térnyerés helyett az együttműködést, a közös érdekeket, és mindenekelőtt a társadalmi igazságosságot hirdették. Jeszenszky Géza
