Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

IJHiWKTiH* 1980. augusztus 31., vasárnap 0 Több halat telepítenek a vizekbe A Körösök áradását és a gátszakadást követően a Hosszútok! csatornában, va­lamint környékén mintegy 60, a Hortobágy-Berettyó főcsatornában pedig 300 mázsa hal pusztult el. Cso­rna Antalnak, a gyomai Ha­lászati . Termelőszövetkezet elnökének ' a tájékoztatása szerint a Hármas-Körösön halpusztulást nem észleltek, a víz azonban a Tisza felé sodorta a halakat, ahol már kisebb volt a szennyezettség. Ezek a halak a víz tisztulása után nagyrészt visszatérnek a Körösökbe, de a kár így is több mint 4 millió forint. A szövetkezet évenként 900 tonna halat termel ki, még­pedig 60 százalékát a fo- lyókból és a holtágakból, 40 százalékát pedig a tavakból. A folyókból kikerült halak részaránya csak 10 százalék, de ezek javarészt — mint a harcsa, süllő, törpeharcsa, kecsege, márna — értéke­sebb fajták. A szövetkezet 30 tagjának az évközi munkája a folyón való halászat var­sával, húzóhálóval és horog­gal, ami az idén nem sok szerencsével járt. Most, a folyóvíz fokozatos letisztulása után a veszteség pótlására a szövetkezet a horgászokkal együtt az ed­digieknél több halat telepít a vizekbe. A normális körül­mények visszatérésére vár­hatóan két-három évre lesz szükség. A szövetkezet, a Halászati Termelőszövetkezetek Szö­vetsége, és a MÉM vadászati és halászati főosztálya tá­mogatásával — 8 éves prog­ram keretében — a saját ke­zelésben levő holtágakba nagy mennyiségű angolna­ivadékot (4—5 centis üveg­angolnát) telepít. Az idén tavasszal 250 ezret helyezett ki a vizekbe, amit évről év­re megismétel majd. Jövőre a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet közreműködé­sével előnevelt angolnát is telepítenek, ami előbb fejlő­dik1 ki. A kihelyezett an­golnaivadékok 1986-ig érik el az 50—60 centiméter hosz- szúságot (40—50 dekás súlyt), amikor halászhatok lesznek. P. B. Évente tizenötezer köbméter cserfát és tölgyet dolgoznak fel a Pilisi Állami és Parkerdőgazdaság fafeldolgozó üzemében. Termelésük egy részét — a bútoralapanyagot és a parketta­deszkát — exportálják. Képünkön: fűrészeléshez szállítják a rönköt (MTI-fotó: Várkonyi Péter felvétele — KS) Együtt a kistermelőkkel Jelentős szerep hárul napjainkban a háztáji és kisegítő gazdaságokra a nép­gazdaság élelmiszer-szükség­letének kielégítésében. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelésükkel árutöme­get növelnek, az élelmiszer­kereslet, -kínálat alakulásá­ra is hatnak. Népgazdaságunkban 1976- tól kezdtünk a korábbiaknál behatóbban foglalkozni a háztáji és kisegítő gazdasá­gok tevékenységével és a termelés fejlesztésének fel­adataival. Ennek eredmé­nyeként Békés megyében is erőteljesen megindult a kis­üzemek1, valamint a terme­lőszövetkezeti nagyüzemek, állami gazdaságok, szakszö­vetkezetek, ÁFÉSZ-ek kö­zötti együttműködéses kap­csolatok kiépítése. Tervszerűség jellemzi az eddig eltelt négy évben a kisüzemi állattartó gazdasá­gokban folyó termelés segí­tését is. Megyénkben ez úgy nyilvánul meg, hogy a kis­gazdaságok termelése min­den eddiginél szorosabban kapcsolódik a nagyüzemi ter­meléshez, másrészt ezzel együtt korszerűsödik a kis­üzemi termelés. Elég csak arra utalni, hogy ma már a kistermelést 193 szakember irányítja, több mint 63 ezer kistermelő körében 2,4 mii­Számvetés egy évforduló alkalmából Harminc évvel ezelőtt alakult meg a bogárzói tanyavi­lágban az orosházi TJj Élet Tsz. Tizenheten 53 hektárnyi földön, szerény gazdasági felszereléssel, de annál na­gyobb elkötelezettséggel kezdték meg a közös munkát. Bár kerek évfordulót köszöntött a tagság, nem rendez­tek látványos ünnepséget. Annál mélyebben ünnepelnek a szivekben különösen azok, akik az első lépéseket meg­tették az új úton. összetétele például azt is eredményezheti, hogy még egy-egy műhelyen vagy azonos munkát végző cso­porton belül is különböző magatartást tanúsíthatnak a dolgozók. A nem fizikai dolgozók (pl. adminisztratív alkalma­zottak) munkájának' mérhe­tősége még nagyobb nehéz­ségekbe ütközik, mint a fi­zikai munkások esetében. Ez kedvezőbb lehetőségeket te­remt a gyakran e dolgozói rétegnél rejtetten jelentkező teljesítményoptimalizálásra, s nehezíti kimutatását is. Határozottan megfogalma­zott teljesítménykövetelmé­nyek nélkül voltaképpen itt még teljesítmény-visszatar­tásról sem beszélhetünk. Ad­minisztratív alkalmazottak­nál á' magatartásra legfel- fébbra laza munkafegyelem féhef jellemző. Hazánkban ma az alkal­mazott munkakörökben még alig találkozhatunk telje­sítménystandardokkal. Még ott sem, ahol pedig a mun­kakörök normázására min­den különösebb nehézség nélkül sor kerülhetne (így például a mechanikus iro­dai rutinmunkáknál), Ezért az alkalmazotti munkakörök jelentős részében csak egy irányban létezik teljesít­ménykövetelmény : bizonyos minimumot teljesíteni kell azért, hogy eredményesnek ítéltessen meg a dolgozó tel­jesítménye, ami persze lé­nyegesen elmarad a dolgo­zók e csoportjának tartós teljesítőképességétől. A fentiekből kézenfekvő a következtetés: amennyiben a teljesítményelv nem a fon­tosságának megfelelő súly- , lyal szerepel az ösztönzés- í ben, úgy szükségszerűen kap­nak mind nagyobb hangsúlyt a bérdifferenciák alakulásá­ban azok a bértényezők, amelyek önmagukban nem automatikusan hordoznak teljesítményi elemeket. így például a hierarchiaelv, a munkahelyen eltöltött szol­gálati idő, a papíron igazolt képzettség, a felettes szub­jektív értékítéletei, és így tovább. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az ösztönzési rendszer teljesítménycentrikussá for­málása, s ezáltal a munka- szervezetek dolgozói munká- bani magatartásának a mun­kahelyi feladatokra történő visszacsatolása csak akkor valósítható meg, ha a bére­zési és jutalmazási mecha­nizmus képes a különböző dolgozói csoportok érdekeit megfelelően egyeztetni. Eb­ből a szempontból különö­sen jelentős a szervezeti hierarchia különböző szint­jeinek egymás közötti, és a munkásokkal megvalósuló érdekegyeztetési folyamata. Amennyiben ez az érdek- egyeztetés nyílt, a különböző érdekek megjelenését egy­aránt biztosító légkörben tör­ténik, és a minden érintett fél számára egyaránt elfo­gadható kompromisszumok kialakítására már a bér- és egyéb anyagi viszonyokat érintő döntési folyamatok­ban kerül sor, jelentősen előre tudunk lépni a jöve­delmek teljesítmény szerinti elosztásában. Dr. Rozgonyi Tamás szociológus (Vége) liárd forint termelési érték­kel. Hagyományokban gazdag, és kiemelt fontosságú me­gyénkben a kisüzemi sertés- tartás. Nem véletlen, hogy épp a sertéstartásban hoz­tak legtöbb eredményt ezen termelési együttműködések. Ma már a megyében az éves szinten felvásárolt 463 ezer kisüzemi sertést ilyen jellegű együttműködések ke­retében hizlalják. U gyintézőt foglalkoztatnak a nagyüzemek a sertéstartá­si szerződések kötésére, és az átadások szervezésére. Szép számmal találni olyan nagyüzemet, amely a szer­vezésben tovább megy, mégpedig olyan formában, hogy ő biztosítja a tenyész- alapanyagot, vemhes koca­süldő kihelyezésével, a hízó­alapanyagot, választott ma­lac vagy süldő kedvező ár­ban való eladásával, a ta­karmányt, hivatalos áron, rendszerint házhoz szállítás­sal. A kistermelők értékesí­tési biztonságának szava­tolására vásárolja vissza a kiadott tenyészkocasüldő ké­sőbbi szaporulatát a terme­lő kívánsága szerint malac­ként, süldőként vagy hízó­sertésként. Nagy előnyt biztosít az együttműködő nagyüzem ak­kor is, amikor a tenyész- anyagot és a takarmányt meghitelezi, azok értékét pedig csak a végtermék át­vételekor vonja le. Kezdő vagy gyakorlatlan termelők­nek szaktanácsot adnak. Magas színvonalon oldja meg a kistermelőkkel való együttműködést az újkígyósi Aranykalász Termelőszövet­kezet, amely több mint 20 ezer sertést és 560 vágómar­hát értékesített a kisterme­lői portákról. Hasonlóan ki­emelkedő szerepet játszanak még a szarvasi és a Mező- hegyesi Állami Gazdaság, a hunyai Hunyadi és a med- gyesbodzási Egyetértés Tsz- ek. De nem kisebb jelentősé­gű az ÁFÉSZ-ek integrációs hálózata sem, hiszen 136 szakcsoportjukba tömörül­nek a kisállatokat (baromfit, nyulat, galambot, méhet és egyéb állatokat) tartók. A tojás, a vágónyúl, galamb, méz felvásárlása szinte ki­zárólag az ÁFÉSZ-hez szo­rosan kapcsolódó kisterme­lői tevékenység. A termelőszövetkezeti nagy­üzemek, ÁFÉSZ-ek és a kis­termelők termelési kapcso­latának kiépítését és fej­lesztését kielégítő takar­mányellátással jelentősen tá­mogatja a megyei GMV és a kondorosi keverőtársu­lás. Megyénk gyakorlatában bevált a kisüzemekkel való együttműködés. A mezőgaz­dasági nagyüzemek, ÁFÉSZ- ek és más szervek ilyen te­vékenységükkel elsősorban termelési és értékesítési biz­tonságot szavatolnak a kis­termelőknek, és az egész kapcsolatrendszernek tulaj­donképpen ez a jelentősége és legfőbb lényege. Diós Lajos — Mindössze 19 éves vol­tam, amikor apámmal és a bátyámmal együtt, 1950. augusztus 20-án az alapítók között aláírtam a belépési nyilatkozatot — mondja er­ről Kókai András üzem­anyagraktáros. — Azóta itt dolgozom, sőt itt tanult me­zőgazdaságigép-szerelő szak­mát a fiam, s itt dolgozik ő is. Ha visszagondolok, hogy mennyi vita, veszekedés volt családon belül, rokonok és szomszédok között, mennyi harag előzte meg az alaku­lást, bizony kár volt az el­vesztegetett energiáért. Hi­szen 30 év múltán nemcsak az ország minden táján, ha­nem külföldön is elismerés­sel szólnak az orosházi Űj Élet Tsz eredményeiről. Igaz, könnyű utólag okosnak len­ni. Akkor mi sem remél­tünk ilyen gyors fejlődést. — Mégis miben bíztak? — A jobb megélhetés re­ményében. Mi heten voltunk testvérek, más tanyáján él­tünk, mások földjét művel­tük. A felszabadulás után kaptunk hét hold földet, so­kat gürcöltünk rajta, de nagy volt a család. A bá­tyámmal az EPOSZ-ba jár­tunk, ott hallottunk a szov­jet kolhozokban dolgozó nagy gépekről, amelyek megköny- nyítik az emberek nehéz fi­zikai munkáját. Aztán jöt­tek a városi pártbizottságtól, a tanácstól, és előadásokat tartottak a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeiről. Szóltak nekünk is, hogy számítanak ránk. Szőke Mol­nár József alapító elnök jár­ta a tanyákat: ma este itt és itt lesz előadás, gyertek. És mi mentünk. Legtöbbször a Ridegék tanyáján gyűltünk össze. Órák hosszat beszél­gettünk, vitatkoztunk, aztán 1950. augusztus 20-án a Ber- tók-féle kocsmában megala­kítottuk az Űj Élet Termelő­szövetkezetet. Apám, bá­tyám és én, három Kókai írt alá egyszerre. Erre ma is na­gyon büszke vagyok... — Ezek szerint megérte. — Nagyon. Pedig de nehe­zen indultunk! Sok volt a gyalogmunka. Mindig oda mentünk, ahol szükség volt a két kezünkre. Romos ta­nyákat bontottunk, hogy óla­kat építhessünk, fát vágtunk, facsemetét ültettünk, lófo­gattal vetettünk, boronál- tunk, vállunkon hordtuk a terményt a padlásra, a góré- ba. Szántásra már volt egy traktor a gépállomástól. De bizony a kézi aratásra, kapá­lásra, kukoricatörésre és egyéb nehéz fizikai munká­ra még sok-sok évig szükség volt. Gyakran tartottunk éjsza­kákba nyúló kisgyűléseket. A tagság döntött arról is: mit vegyünk előbb, lópokrócot vagy vödröt. Fontos volt, hogy a kicsike pénzt hogy osszuk, szorozzuk. Aztán egy­re gyakrabban felmerült a közgyűléseken: termelni tu­dunk, de ez nem elég: el is kell azt adni, de nem akár­hogyan. — Úgy tudom, azóta meg­tanultak jól kereskedni is. — Meghiszem azt. Ebben a rohanó világban nem lehet élen maradni, ha nem tu­dunk kereskedni, kutatni, szervezni, az újat mielőbb befogadni. Nálunk a vezető­ség mindig bátran kezdemé­nyez. Ha látják, hogy hasz­nos egy-egy vállalkozás, előbb kisebb csoportokban megvitatjuk, végül a köz­gyűlés dönt. De ha á-t mon­dunk, kimondjuk a b-t is. Az a jelszavunk: „Ha már elfogadtuk, csináljuk becsü­lettel, emberek”. Amikor az első tíz év le­járt, az alapító elnök azt mondta: „Az én erőmet már meghaladja ennek a szerte­ágazó gazdaságnak az irá­nyítása. Ide szakember kell...” Akkor választottuk meg Varga Mihályt, akinek egyfolytában azóta is min­dig bizalmat szavazunk. Nem sok magyar mezőgazdasági szövetkezet dicsekedhet az­zal, hogy 30 év alatt mind­össze két elnök irányított. Az Űj Élet Tsz fejlesztésében el­ért eredményekért kapta meg az Állami Díjat elnö­künk. Nálunk sem volt zökkenő- mentes a fejlődés. Bizony voltak hullámvölgyek, gon­dok sokszor. De közös erő­vel úrrá lettünk a bajokon. A megyében elsőnek lép­tünk be a Bábolnai Iparsze­rű Kukorica Termelési Rend­szerbe. Nagy teljesítményű gépeket kaptunk, búzából közelítjük a hektáronkénti hattonnás átlagot, kukoricá­ból évek óta hét tonnán fe­lüli az eredmény, ősszel új országos búza- és kukorica­program indul, abba is ben­ne leszünk. Vannak jól jö­vedelmező melléküzemága­ink, amelyek a népgazdaság­nak és a szövetkezet tagsá­gának egyaránt hasznosak. A keltetőüzemből nemcsak Ma­gyarországra, hanem külföld­re is adunk naposbaromfit. Az elkövetkező években ke­verőüzemet építünk, sertés­szállást, folytatjuk a melio­rációt. Igazgatósági tag vagyok, első kézből kapom az infor­mációt,' de amúgy is érdekel minden, ami a szövetkezet­ben történik. Hiszen az alap lerakásától a mai napig ak­tív dolgozója vagyok. — Mire a legbüszkébb? — Nagyon sok mindenre. Elsősorban arra, hogy meg­látásom szerint jó irányba haladunk. Jó a szakvezetés, a tagság munkaszeretete. Az állam sokoldalú segítségéhez mi a munkánkat adjuk, így aztán eddig 13 alkalommal tüntette ki szövetkezetünket jó eredményeinkért a kor­mány. Egy alkalommal el­nyertük a Minisztertanács vörös selyem zászlaját. Bemutató mintagazdaság vagyunk, nagyon sok hazai és külföldi vendég jár hoz­zánk. Híres a versenylóte­nyészetünk, őshonos fajták fenntartására a sóstói lege­lőn szürke magyar gulyát, rackanyájat, felújított, dús füvű legelőt láthatnak az ér­deklődők. Tejtermelésben or­szágosan a legjobbak közé emelkedtünk. És büszke vagyok arra, elsők között léptem a szö­vetkezés útjára — fiatal fej­jel —, amely mélységesen megváltoztatta a magyar pa­rasztság életét. Ki gondolt volna arra, hogy egy pa­rasztember fizetett szabadsá­got, pénzt kap. amikor nya­ral, pihen, szabad szombatot élvez, nyugdíjra számíthat. Arról már nem is beszélünk, hiszen „természetes”, hogy Ikarus autóbusz viszi a dol­gozókat a munkába, hogy üzemi konyha, étterem, öl­töző, mosdó, szépen berende­zett klub áll rendelkezésre. Ma már az is természetes, hogy a fiatalok szövetkezeti segítséggel gyönyörű házakat építenek. Az én fiam még csak 27 éves, és nemrég köl­tözött be az új lakásába. * * * Annak illusztrálására, hogy valóban megértsük Kókai András örömét, büszkeségét, közreadunk néhány jellemző adatot az Űj Élet Tsz-ből: a termelési érték 1960-ban hét­millió 916 ezer forint volt, 1970-ben 122 millió 339 ezer, az idén meghaladja a 310 milliót. A bruttó’ jövedelem a legutóbbi 10 évben 39 és fél millióról 73 millió fölé emelkedett. Az aktív kere­sőknél az egy dolgozóra ju­tó termelési érték 1970-ben 168 743 forint volt, az idén megközelíti a 300 ezret. Az elmúlt, évben az egy kereső­re jutó részesedés meghalad­ta a 44 ezer forintot. A tisz­ta nyereség évek óta jóval 20 millió forint felett alakul. Közös vagyonuk értéke je­lenleg 385 millió 300 ezer fo­rint. Ary Róza Az Elzett Művek sátoraljaújhelyi gyárában a Lada gépkocsik ajtózárainak sorozatgyártása 1970-ben kezdődött. Jelenleg évente háromszázezer garnitúrát küldenek Togliattiba, cserébe gépkocsit kapunk (MTI-fotó: Kerényi László felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents