Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980. augusztus 31., vasárnap

o

Diákok otthona lesz

Az árvízkárok

Az emberi tényező

helyreállításáért

A békési mezőgazdasági szakiskola diákotthonában kemény munka folyt a tanévkezdés előtti napokban: takarították, festették' a helyiségeket. Bár ezt minden évben megteszik, most különös gonddal csináltak rendet, hiszen a nyáron is lakták az épületet. Az árvízzel való küzdelem heteit 150 tarhosi töltötte itt. Főként gyermekes családok és idős emberek kaptak helyet és élelemmel való ellátást a diákotthonban. Nemcsak a kisebb, nyolcágyas szobákat, hanem a harmincszemélyes termet is lakták, hiszen létszámuk meghaladta a kollégiumi keretet. Szabadságukból áldoztak fel időt a szakiskola tanárai, hogy állandó ügyeletet tartsanak. A felnőtteken kívül mintegy 50 gyerek foglalkoztatásáról kellett gondoskodniuk.

Szerencsére elvonult az ár, és nemrég kiköltözhettek az árvízkárosultak. A szobák festését, takarítását most jóval rövidebb idő alatt kellett megcsinálni, mint más nyarakon. Segítség nélkül nehezen boldogultak volna a békésiek. A békéscsabai 635. számú ipari szakmunkásképző tizenkét festő-mázoló tanulója és oktatóik — nem sajnálva a szünidőből maradt kevés időt — néhány nap alatt kifestették az épület falait. Még tart a takarítás, és a berendezések javítása. Nemcsak az iskola személyzete, hanem a pedagógusok is részt vállalnak a munkából. Így előreláthatólag lakható állapotban fogadja majd a hétfőn érkező diákokat a kollégium.

Fotó: Gál Edit

Ma a legfontosabb feladat az árvíz sújtotta körzetekben a keletkezett károk megszüntetése. Milliárdokra rúgó összegről van szó. Ennek legnagyobb részét — ma mán természetesnek tűnőén — az állam vállalja magára. Más részét a biztosító fizeti, akinek volt biztosítása. Az állatokban keletkezett veszteség egy részét a húsipari vállalat térítette, illetve téríti meg. Sokak számára nyújt kölcsönt lakásának újjáépítéséhez az OTP. A tanácsok nemcsak gyorssegéllyel támogatták a rászorulókat, hanem igyekszenek új otthont is biztosítani sokuk számára.

Nem teljes körű ez a számbavétel. Egy azonban biztos: a teljes kár senkinek sem térül meg maradéktalanul, hiszen ha csak azt vesszük, hogy az összedőlt ház vagy tanya helyett házat kell felépíteni valakinek, és ha ehhez kölcsönt és esetleg egyéb támogatást is kap, mennyi munka, gond, törődés van addig, amíg új házába beköltözhet. És az sem mindegy, hogy mikorra lesz kész.

Szóval, tényleg nagy szükség van egyes emberek, üzemek, szövetkezetek, brigádok, vagyis az egész társadalom segítségére.

A vész napjaiban százával, ezrével siettek segítségüket felajánlani az emberek. Vésztőn, de másutt is, szíves szóval fogadták be a kitelepülni kényszerűiteket. Szeghalmon mondták el, hogy a közmunkára elég volt hangszórón hívni az embereket. Gádoroson — messze esik minden folyótól, víztől — úgy mentek a gátakra, mintha a vész kertjük alatt lenne. Kiragadott példák ezek az általánosan jellemző képből.

Most pedig a kevésbé látványos megsegítés időszakában egymás után születnek az elhatározások a károk megszüntetésében való közreműködésre. Ilyen bejelentéseket tartalmazó értesítések nagy számmal vannak szerkesztőségünkben is. Tudunk a tégla- és cserépipari vállalat augusztus 20-i, ünnepi műszakjáról, amelyet ezért csináltak. Hallottunk a szomszéd megyei Mágocsról, Tarhosra befutott 16 kisiparos egész napos munkájáról, amellyel a gyógypedagógiai intézet rendbetételét segítették. Érdemes lenne mindenki a felsorolásra, aki hívó szóra se várva, öntevékenyen tett már eddig is. Mpg többen vannak olyanok, akik a mit, és hol megjelölésére várnak.

Nem felhívás ez a cikk a társadalmi megsegítésre, pusztán csak tájékoztató akar lenni, hogy a sok-sok jó akarat, szándék, és tett célirányosan, szervezetten oda irányuljon, ahol arra leginkább szükség van.

Ezért közöljük, hogy akik pénzzel akarnak és tudnak segíteni, azok a brigádok, üzemek, vagy egyének az árvízkárosultak megsegítésére szánt összeget a Békés megyei Vöröskereszt számlájára fizessék be. Száma: 491—260 OTP-számla.

Azok pedig, akik munkával, anyaggal szándékoznak segítséget nyújtani, jelentsék be ezt a szándékukat a megyei tanács helyreállítási bizottságának (Békéscsaba, József Attila utca 2/4.). A károsult községekben levők pedig a helyi tanácsnál. Ez teszi majd lehetővé, hogy a legindokoltabb helyekre kerüljön a felajánlott segítség.

Mi pedig igyekszünk majd folyamatosan tájékoztatni olvasóinkat a társadalmi akciókról.

Tv-fórum az OMÉK-on

Szeptember 4-én, este 21 óra 10 perctől a televízióban a mezőgazdasági beruházásokat, élelmiszergyártást, a mezőgazdasági gépipart, vegyipart, élelmiszerexportot, valamint a fogyasztókat közvetlenül érintő kérdések kerülnek szóba. A műsor különlegessége, hogy helyszínéül az aznap záruló Országos Mezőgazdasági és élelmiszeripari Kiállítás területét választotta.

A műsor vendégei: Biró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Csurgai Lajos, a NIM miniszterhelyettese, Heicz- man János, a KGM miniszter- helyettese, Kovács Imre, a m£m miniszterhelyettese, Tőrök István külkereskedelmi miniszériu- mi államtitkár és Tresser Pál, a dunavarsányi Petőfi Tsz Eötvös- dijas elnöke válaszolnak a televízió nézőinek kérdéseire.

A műsor szerkesztősége válj.' az érdeklődő leveleket. Cím: Magyar Televízió mezőgazdaság- politikai szerkesztősége, Budapest, Szabadság tér 17. 1810. „Zárás után az OMÉK-on” — de az írásban adott kérdéseket be lehet dobni a kiállítás területén elhelyezett ládákba, valamint délután 6 órától a helyszíni adás befejeztéig telefonon is módjukban áll a nézőknek kérdéseket feltenni a 782-850, valamint a 485-191-es hívószámon.

■

I Piros lap

A leköszönő hétről beszélt a rádiós riporter a szom- j bat reggeli adásban. Ezen az elmúlt héten sok minden •

történt. Egy csúfos futball vereség is, 4—1. De nem is [

ez a fontos, hanem amivel körülmagyarázta. Hogy mitől j i ez a nagy bosszúság, országos dühroham, amikor csak {

S a „lehetőségeiket” hozták a focisták. Erre képesek, is- j

|v ínért és nem ismert okoknál fogva. Miért mérjük akkor j t bosszúságunkat és dühünket az „igényekhez”? Vajon a ■ í bosszús és netán dühöngő emberek is az igényekhez | I szabják tevékenységüket, munkájukat, egymásra figyelő j közösségi érzésüket, ha van ilyen? Vagy csak a lehető- : ségeiket hozzák, szép középszerűen, esetleg alibi stílus- ■ bán?

■ ■

Ez utóbbi megint rímel a focira, ahol azon a bizonyos j j 4—1-es meccsen többen csak alibi-játékot produkáltak. ; Tehát még annyit sem, ami a lehetőségeikből futotta ■ volna.

Mi, akik néztük, és felháborodtunk ezen, sose produ- * kálunk alibi-játékot? Sose próbáljuk megmagyarázni azt, amit nem magyarázni kellene? Mennyivel különbek azok a szegény focisták? Több a jövedelmük, mondják, vagyis igencsak „jó sorban” élnek, amit nem is hány- - torgatna fel senki, ha „jó passzokkal és gólokkal” is élnének, mert ők végső fokon ezért kapják a pénzt De ha pénz akkor is van, ha nincs követelmény, ki az a prófé- : talelkületű szerencsétlen, aki dömöcköli a dolgot?!

Igaza van a riporternek: az életben is be kellene vezetni a piros lapot. Mert a sárga lapos figyelmeztetésből annyi van már, hogy körülérné az Egyenlítőt.

(sass)

■

■

■

■

■

■

■

••■■■■•■■■«••■■■■■■■■■■■■•■■•■■■■a

Szántóverseny Csabacsildön

Képünkön: a szarvasi Táncsics Tsz versenyzője „munkában"

Kép, szöveg: Kepenyes János

Csabacsüdön a helyi Lenin Termelőszövetkezet Komócsin Zoltán KlSZ-alap- szervezetének szervezésében augusztus 30-án, tegnap szántóversenyt rendeztek. Ezen a szarvasi járás termelőszövetkezeteinek erőgépei, traktorai vettek részt, hogy ösz- szemérjék tudásukat, tapasztalatot cseréljenek*.

A tíz közös gazdaság — három tsz nem képviseltette magát — traktorosainak szán tó versenyét első alkalommal rendezték meg. A versenyben nagygépkategóriában első lett Iványi István, az endrődi Béke Tsz, második Borgulya György, a kondorosi Egyesült Tsz, harmadik Nagy Sándor, a gyomai Győzelem Tsz traktorosa. Kisgépkategóriában első Csépai György (békés- szentandrási Zalka Tsz), második Vékony István (csaba- csüdi Lenin Tsz), harmadik Raffai Pál. (kardosi Egyetértés Tsz).

Megyei közúti információ

Ö

XII. kongresszus óta, a kongresszus állásfoglalásai nyomán mind gyakrabban hangzik el különböző fórumokon az a gondolat, hogy fejlődésünkben fokozódik az emberi tényező lehetősége. Más szóval, előrehaladásunk hajtóerői, mozgatói között fokozott figyelmet érdemelnek az emberek tudatosságával, képességeivel, képzettségével, továbbá — a némiképp elkoptatott, de azért kifejező erőt nem nélkülöző szóval élve — az emberek „hozzáállásával” összefüggő tényezők.

Vajon mi magyarázza e felismerés térhódítását közéletünkben? Vannak, akik ezt — olykor némi enyhe rosszmájúsággal — az anyagi eszközök szűkösebbé válására vezetik vissza, mondván, emiatt vagyunk kénytelenek mostanában a pénzt nem igénylő tényezők fölértékelésére. Valóban, aligha tagadható, hogy a gondosabb gazdálkodás kényszere is ösztönöz egy ilyen értelemben átfogóbbnak, komplexebbnek nevezhető megközelítésre. Ám ez csak egyik, s nem a legfontosabb összetevő. Akármennyire bővében is lennénk az anyagi eszközöknek, akkor is fel kellene ismernünk, hogy a fejlődés menetében, a fejlett szocialista társadalom építésében általában véve növekszik a szubjektív tényezők szerepe. A propagandáról szóló párthatározat már mintegy négy évvel ezelőtt felhívta a figyelmet erre, s a tények azóta is folyamatosan alátámasztják e felismerés aktualitását.

De megközelíthetjük e problémakört más oldalról is. Gondoljunk csak azokra a vizsgálódásokra, amelyek tanúsága szerint ma a honi iparban a termelékenység szintje jobban elmarad a legfejletteb országokétól, mint ahogy azt a műszaki fejlettség, a berendezések színvonala tekintetében mutatkozó különbség indokolná. Az elmaradás effajta többlete a munka szervezettségének, a munkaidő kihasználásának, vagyis a közvetlenül az embereken múló tényezőknek az állapotából ered. Vagy gondoljunk arra, mekkora különbség tapasztalható egyes, egyébként azonos természeti feltételek közepette gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményei között. A magyarázat a vezetés hozzáértésében, a szakemberekkel való ellátottságban, a munkához való viszonyban, vagyis ugyancsak szubjektív, emberi tényezőkben található. De kilépve a gazdaság köréből, mindannyian tudnánk példákat arra is, hogy egy vagy néhány ember lendületének, találékonyságának, szervezőkészségének hatására miként tud vonzóvá válni, eleven életet élni egy ifjúsági szervezet, egy úttörőcsapat, egy művelődési intézmény, míg másutt hasonló vagy jobb anyagi lehetőségek birtokában, de az említett személyi feltételek híján mindent elborít a szürkeség, az érdektelenség.

A szubjektív tényező növekvő fontossága, így is mondhatnánk, jelen helyzetünk objektív sajátossága. Ennek az objektív, vagyis a felismeréstől és szándékunktól függetlenül létező törvényszerűségnek a tudatos számbavétele fontos erőforrás lehet munkánkban. Ennek alapja, első lépése maga a felismerés. Ám ennél tovább is kell jutnunk, azt is mérlegre téve, miként érhető el az emberi tényezők jobb, magasabb hatásfokú hasznosítása.

Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kap az érdekeltség szerepe. A képességek és törekvések a legjobban akkor hozhatók mozgásba, ha az érintettek közvetlenül vagy közvetve maguk is érdekeltek ebben. Bizonyosan összefügg a szubjektív tényezők növekvő szerepével, hogy az utóbbi időben behatóbban foglalkozunk az érdekviszonyokkal, s ezeknek az egyének gondolkodására, magatartására, cselekvésére gyakorolt hatásával. Egészében véve azonban még nem tudatosult kellően a kapcsolat az emberi tényezők szerepe, illetve az érdekviszonyok hatása között. Holott ez utóbbiak számításba vétele és tudatos alakítása nélkül az emberi tényezők erőteljesebb mozgásba hozására irányuló törekvés némiképpen légüres térben mozog.

Ugyanilyen szoros az összefüggése e törekvésnek a demokratizmus elmélyítésével is. Hiszen mi az embereket nem valamiféle „csavaroknak” tekintjük a tőlük függetlenül mozgásba hozott társadalmi gépezetben, nem egyszerűen a felsőbb akarat valóra váltásában számítunk rájuk, hanem építünk kezdeményezőkészségükre, leleményességükre, vállalkozó-, újítókedvükre. Ezeknek a jellemvonásoknak, tulajdonságoknak a sokrétű fejlesztése csak demokratikus viszonyok között lehetséges, olyan légkörben, amelyben az ötletek, javaslatok, a jobbító szándékú bírálatok meghallgatásra találnak, gondos mérlegelésre kerülnek. A munka- és lakóhelyi demokratizmus elmélyítését szolgáló lépések tehát úgyszintén nem választhatók el az emberi tényező szerepének növekedésétől. Ellenkezőleg, fontos és nélkülözhetetlen elemét alkotják az e tendencia kibontakozásához szükséges feltételek rendszerének.

Ebben az összefüggésben, a feltételek egész rendszerét szem előtt tartva, találhatjuk meg az erkölcsi ráhatás, az eszmei nevelés, a politikai meggyőzés valóságos szerepét. Miközben óvakodnunk szükséges attól, hogy kizárólag ezektől várjuk a tudatosság és a cselekvőkészség erősödését, nem is becsülhetjük le jelentőségüket. A tudatos ráhatás, meggyőzés, szemléletformálás és jellemalakítás semmi mással nem helyettesíthető szerepet játszik az egyének és közösségek tettrekészségének felkeltésében, cselekvésük kedvező irányának biztosításában.

Mindez meghatározza a politikai-mozgalmi szervezetek szerepét ebben a folyamatban. Túlzás nélkül mondható, hogy amilyen mértékben nő az emberi tényezők szerepe a társadalmi folyamatokban, ezzel egyenes arányban fokozódik a párt- és tömegszervezetek tevékenységének súlya is. Hiszen e tevékenységnek — ha szabad ezt a kifejezést használni — a „tárgya” éppenséggel maga az ember, annak gondolkodása, magatartás, cselekvése. Éppen ezért a jelen helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a politikaimozgalmi szervezeteknek, a pártszervezeteknek nem a tárgyi és szervezeti feltételek alakítására kell a fő figyelmet fordítaniuk, nem az ilyen kérdéseket kell elsősorban napirendre tűzniük és megoldaniuk (mint ahogy ez ma még nem egy helyen történik), hanem az emberi tényezők kibontakoztatásában kell látniuk elsődleges hivatásukat. A technológia alakítását, a szervezeti korszerűsítés rendjének kimunkálását, és a hasonló teendőket nyugodt lélekkel rábízhatjuk az erre rendeltetett állami, vállalati-intézményi irányító szervekre. A politikai-mozgalmi munka hivatása, hogy az emberekre hasson, őket késztesse a közös célokat legjobban szolgáló tettekre.

|ejlődésünk mostani szakaszában nagyon sok és egyre több múlik az embereken. Ha ennek összefüg_____ géseit és kihatásait mindenhol át tudják gondolni,

é

s le tudják vonni a helyileg indokolt következtetéseket, akkor megsokszorozhatjuk erőforrásainkat és munkánk hatásfokát.

Gyenes László

tonna súlykorlátozás, 40 km óra sebességkorlátozás van érvényben az útszakaszon.

A 47. sz. debrecen—szegedi főút megyehatár és Szeghalom közötti szakaszán megszűnt a teljes útlezárás. 1,5