Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-29 / 202. szám
Mit tehet a tanácstag? 1980. augusztus 29., péntek Lakat a húsbolton Békéscsaba III. és IV. kerületében 7800-an laknak. Az élelmiszereket árusító üzletek alapterülete 1088 négyzetméter. E két szám ismeretében precízen kiszámították: minden négyzetméterre 7,2 ember jut. Szóba került mindez a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén is, ahol a peremkerületek áruellátásáról tárgyaltak. Megállapították: az üzletek eltérő adottságúak, a kínálat ennek függvényében változik. Több helyen nincs lehetőség a mélyhűtött termékek értékesítésére, a hentesáruk szélesebb választékára. Interpelláció A legnagyobb vihar a III. kerület áruellátása, hálózat- fejlesztése körül robbant ki. Ezen a területen sok nyugdíjas él. Ugyanakkor itt található a város kereskedelmi és szolgáltatói szempontból talán legmostohább körzete, a Mokri utcai lakótelep. Igaz, jelenleg az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnak hat, a helyi ÁFÉSZ- nek és a sütőipari vállalatnak 2—2, a ZÖLDÉRT-nek 3 üzlete van a környéken, és boltot nyitott egy magánkereskedő is. Csakhogy ezeknek az egységeknek a zöme korszerűtlen, elavult, s az eladók sem állnak mindig feladatuk magaslatán. A lakosság szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy a napi élelmiszercikkeket lakóhelyüktől milyen távolságra tudják beszerezni. Különösen akkor, ha szinte családias kapcsolat teremtődik a bolt dolgozói és a környéken élők között. Ezért is kapták fel a fejüket még 1976 szeptemberében, amikor lakat került a Szarvasi út 45. szám alatt levő ÉKV-hús- üzletre. Először még reméltek, végül 1979-ben a tanácstagokhoz fordultak. Csicsely Pálné, a 37. sz. körzet képviselője hevesen magyarázza: „Legalább másfél éve hadakozom, hogy újra megnyissák az üzletet. Nem magamért, az idős emberekért emeltem szót. Amikor már minden kötél szakadt, írásban interpelláltam a városi tanácsnál. Sok-sok' huzavona után ígéretet kaptam, hogy a nyár derekán lekerül a lakat á húsboltról. A választások előtti tanácstagi beszámolókon megerősítettük ezt a hírt. De július közepén nyitás helyett gyűlésre hívtak a tanácshoz. A lényeg: mégsem lesz húsboltunk. Én meg benne maradtam a pácban, nyakig.” Mi is történt azon a megbeszélésen? Patthelyzet A három érdekelt tanácstagon kívül ott volt az ösz- szejövetelen az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat, a tanács termelés-ellátási elügyeleti osztályának képviselője. Az újbóli megnyitás ellen szólt, hogy a bolt üzemeltetése nem gazdaságos. A teljes nyitva tartást nem tudták megoldani, mivel a nyugdíjas szakembert csak korlátozott munkaidőben foglalkoztathatták volna. A forgalom sem ígért semmi jót. Ugyanis a drágább húsrészeket az idősebb emberek úgysem vennék meg. Mindez hatott. A tanácstagok elfogadták az érveket. Csupán a lelkiismeretüket bántotta a dolog. Milyen közéleti ember az, aki ígér és nem teljesít? Krizsán Miklósnak, a kereskedelmi vállalat igazgatójának sem felhőtlen az arca. amikor erről beszél: „Valóban. 1976 őszén húztuk le a redőnyt. Egyszerűen nem volt hentesünk. A régit elküldtük a hozzá nem értése, a szabálytalanságai miatt. Nem szívügyünk a kisboltok megszüntetése. Ezért is újítottuk fel az üzletet 1978ban. Mire készen lettünk, megint munkaerőgondokkal találtuk szemben magunkat. Ez év februárban újra előtérbe került a húsbolt ügye. Ekkor utasítást adtam ki, hogy július 15-én minden készen álljon a nyitásra. Közben június végén a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ megkeresett bennünket: nagy szükségük lenne a helyiségre, hiszen a virágboltjukat szanálták a Hunyadi téren. Nem akartunk egyedül dönteni, ezért került sor a július 11-i tanácskozásra. Egyébként most is 4 hentesünk hiányzik, van úgy, hogy az ABC-áruházak- ban sincs húsipari szakember. Csak érdekességként: 4 évvel ezelőtt, januártól szeptemberig 320 ezer forint forgalma volt ennek az üzletnek. Ezzel szemben egy optimális húsboltban havonta 120 ezer forint értékű áru talál gazdára.” Tehát pillanatnyilag patthelyzet van. Folynak a tárgyalások : veszik vagy nem veszik a húsboltot? Akárhogyan is lesz, majdnem biztos: húst semmiképp nem árulnak ebben az üzletben. De hogyan tovább? A iövő Mindenesetre a Szarvasi út 3. szám alatti húsbolt nyújtott műszakban: reggel 6-tól este 6 óráig van nyitva. Intézkedtek, hogy a 32. sz. élelmiszerbolt áruellátása megfelelő legyen. A személyi cserék révén nőtt a forgalom. Blahut Lajos, a városi tanács termelés-ellátásfelügye- leti osztályának vezetője bizakodó: „Régi gondunk az Áchim L. András-lakótele- pi üzlethálózat fejlesztése. Nem egy közérdekű bejelentés is elhangzott emiatt. A sütőipari vállalat a közelmúltban új pavilont épített, ahol alapvető élelmiszereket is árulnak. A következő évben megoldódik az élelmiszerbolt bővítése. A tanács vállalta a tervek elkészítésének költségeit, a többit az ÉKV fedezi. Így megfelelő színvonalú lesz a tőkehús-, a zöldség-gyümölcs-, a tej- és a tejtermékellátás. További cél: a VI. ötéves tervben a Kazinczy és a Szarvasi út sarkán modern ABC- áruház létesül.” Ezek után mit tehet a tanácstag? Számba veszi a tényeket, a reális lehetőségeket, tájékoztatja választóit. Talán még azt is megjegyezheti: egyetlen vállalat, szövetkezet sem különítheti el magát attól a környezettől, ahol dolgozik. Mert ellátáspolitika is van a világon, és tovább kell keresni a jobb munka feltételeit. Például úgy is, hogy leveszik a laka- I tot a húsboltról, s megpróbálnak hatékonyan kereskedni. Seres Sándor A közelmúltban készült el Tótkomlóson az új buszváró. A Marx utcai létesítményben váróterem, szociális helyiség és pihenőszoba kapott helyet. A létesítmény több mint 600 ezer forintba került Fotó: Gál Edit Ruha, cipő a nagyító alatt Csaknem 15 ezer reklamáció A kereskedelmi hálózatban szemrevételezéssel ellenőrzött ruházati cikkek ebben a félévben kevesebb kifogásra adtak okot. Ezt állapították meg a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet munkatársai, akik 30 üzletben és 4 kereskedelmi vállalatnál vizsgálódtak. A méteráruminták megfeleltek a követelményeknek. A konfekcionált cikkeknek mindössze 4—5 százaléka adott okot hatósági intézkedésre. Hibás volt viszont valamennyi ellenőrzött női harisnyanadrág. A vállalatok, szövetkezetek vásárlói kifogás miatt csaknem 15 ezer termékről kértek szakvéleményt. Gyári-hibák miatt a reklamációk 70 százaléka jogosnak bizonyult. A fésűs gyapjúszövetekét változatlanul a túlzott gyűrő- dékenység jellemezte. A kártolt szöveteknél a kopás, a bolyhosodás miatt panasz-- kodtak. A kordbársony nadrágoknál gyakran kifogásolták a varráshibát, a bőrcímke pedig elszínezte az anyagot. A Trapper farmer jellemző hibája volt a varrás kiszakadása, amely a cérna gyenge minősége miatt következett be. . A bőrruházati cikkek, szőrmeáruk minőségét több mint 900-an kifogásolták. Egyik leggyakoribb hibának számított a juh- és marhanappa bőrből készült kabátok fedőfestékrétegének lepergése, kopása. A hazai szőrmeárukat szintén a bőrök rossz minősége miatt kifogásolták. Az irhabundákra a gyapjú kopása, a bőr nem megfelelő színtartósága volt a jellemző. Tihanyi visszhang Minden ellenkező híresztelés ellenére is létezik, illetve visszhangzik. Becsületszavunkra. Alig néhány napja még ott álltunk négyen — két felnőtt, két gyerek — a visszhangdombon, és előírás szerint arcunkat az apátság felé fordítva (uram bocsá’) ordítva hahóztunk. Egy másodperc alig telt belé, s már jött is a felelet: az elhaló, rekedtes „hahó”. Elégedetten ballagtunk a kéttornyú templom felé, türelmesen magyarázva csemetéinknek a visszhang mibenlétét, mire a kisebbik megjegyezte: — De jó, hogy ide építették ezt a templomot. Szólni akartam, de a mellettünk álló főttkukorica-árus megelőzött: — Tessék egy kis csemegét ezeknek az aranytorkú gyerekeknek. Ránézek. — Miből tetszik gondolni, hogy aranytorkúak? — Miből, miből? Az előbb hallottam. Én válaszoltam a hahójukra. íT5 Vi> Ezen a nyáron tehát 28 forint a tihanyi visszhang árfolyama, ennyibe kerül ugyanis négy cső főtt kukorica, amit a történtek után nem lehetett nem megvenni. Van azután másféle visszhang is. Ülünk a parton, illetve gyerekeink a Balatonban lubickolnak. Én valahogy nem kívánom a vizet. Nem tudok rájönni, miért? Időm van, töprenghetek rajta, de megszólít egy közelemben napozó asszonyság. Tetőtől talpig vörösre égett már, ez sem akadályozza azonban az evésben: legalább félórája szaggatja fogaival az ugyancsak vörösre sült csirkét. Szóval megszólít: — Aranyfalatok. Egy combcsonttal a fiaim felé bök. — Honnan gyüttek? — fűzi tovább. — Békéscsabáról. Elbiggyeszti a száját. — A’ nem jó, ott most nagy víz van, láttuk a tévében. (Megvan! Egy napot tölt az ember a hosszúfoki gátszakadásnál, s már nemigen kívánja a vizet.) Az asszonyság szélesen elmosolyodik. Fénylik a zsírtól. — Akkor most maguknak is van Balatonjuk! AU vi> Ez is visszhang. Tihanyi visszhang. A békési árvíz tihanyi visszhangja. Nem mintha bennünk nem találna visszhangra egy-két dolog itt a Balaton északi partján. Például a nyaralók, amik ellepik a partot, beborítják a hegyoldalt. Mibe kerülhetnek ezek? Az udvarban hátul meg rendszerint ott a sufni, ahol a gazda meghúzza magát, a szép házat ugyanis nyaralók lakják, a kerítésen mindenütt tábla: Zimmer frei. Nem tudom mibe kerülhet, azt tudom csupán, hogy mértek ott szőlőt, kilóját 90 forintért, őszibarackot 26-ért. Csak a fagylalt tartotta meg a maga szerény, gömbönkénti egyöt- venes árát. Izgathatta is ez kellőképpen a fagylaltost az apátság tövében, mert rárivallt a sorbanállát közben csöndesen fütyörésző gyerekre: — Otthon fütyörésszél, édes fiam! Egy jó apa ezt nem hagyhatja ennyiben. Hát ráreplikáz- tam: — Maga csak mérje a fagylaltot, jóember, mert az adóra valót sem keresi meg, majd én nevelem a gyerekei! Cipőkből több mint 11 ezret vizsgáltak meg. A reklamációk 56 százaléka a női lábbelikre vonatkozott. Az alapos reklamációkat elsősorban a cipőgyári technológiai hibák jelentették. A nem megfelelő talp- és sarokfelerősítés szerepelt a hibák között. Ezenkívül gyakori volt a rossz sarokállítás, a durva belső eldolgozás, pánt- és tűzésszakadás. Kevesebben panaszkodtak a tálnak és a bélésanyagok, kellékek minőségére. —s. íH >*» No persze, a pénz nem minden. Az aforizma szerint is jó néhány fontosabb dolog van a pénznél, de pénzért ezek is kaphatók. Azt a derűt viszont, amiben nyaralásunk első reggelén volt részünk, aligha lehetne megfizetni. Ezek a mieink amolyan városi gyerekek, lakótelepi gyerkőcök. Ami időt lehet, azt év közben is igyekszünk a zöldben tölteni, ennek ellenére mégiscsak a televízió az egyik legfőbb élményforrás. De, hogy visszatérjek az első tihanyi ébredésünkre: nem magunktól ébredtünk. Valahol a közelben egy harcias kakas akkorát rikkantott, hogy attól még a tihanyi visszhang is föltámadt. Egyszerre ültünk fel az ágyon mind a négyen. Nagyobbik fiam riadt szemekkel nézett rám: — Apa! Ki csinálta ezt a Tarzan-üvöltést? (Hát így kezdődött. A többit meg már előre elmondtam, hadd visszhangozzon.) « Kőváry E. Péter A differenciálás kérdései Teljesítményelv és bérkülönbségek Már több mint egy évtizede a gazdasági és politikai vezetés követelménye a jövedelemkülönbségeknek a teljesítményhez való igazítása, más szóval a jövedelemelosztásnak a teljesítményelvre alapozása. Ez azt jelenti, hogy azokat a teljesítményeket kell jelentősebben honorálni bérben, prémiumban, az előrejutás és egyéb anyagi és nem anyagi eszközök tekintetében egyaránt, amelyek nagyobb mértékben járulnak hozzá egy-egy vállalat funkcióinak teljesítéséhez. Ugyanakkor fokozottabban kell hátrányos helyzetbe hozni azokat, akiknek alacsony szintű (mennyiségű és minőségű) munkája veszélyezteti a munkaszervezetek feladatainak teljesítését. Különös jelentőségű ez a kérdés napjainkban, amikor is a gazdasági egyensúly megteremtése és megtartása — az ismert hazai és nemzetközi gazdasági feltételek mellett — szinte elképzelhetetlen anélkül, hogy az ezt megalapozó és a dinamikus fejlődés garanciáját jelentő munkateljesítmények elismerése ne súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően történne meg. Amennyiben ugyanis a jövedelemkülönbségek a teljesítménykülönbségekhez igazodnak, a magasabb jövedelem egyúttal az érintett dolgozók magasabb teljesítőképességét, tevékenységük nagyobb értékét, a munkahely és a társadalom számára személyük nagyobb fontosságát is kifejezi. A munkateljesítményeknek a jövedelmekben való erőteljesebb érvényre juttatásával tudjuk csak elérni azt, hogy a dolgozók a hatékony gazdálkodósra irányuló magatartást tekintsék céljaik megvalósításának, azaz szükségleteik kielégítésének legfontosabb eszközéül. Ez a követelmény korántsem idegen a szocialista társadalmi viszonyok lényegétől — még akkor sem, ha a szocializmus nem mondhat le egyenlőségi eszméi. nyének érvényesítéséről! — sőt, azokból logikusan következik. Akkor ugyanis, amikor a teljesítményelvet kívánjuk érvényesíteni a megtermelt javak elosztása területén, nihcs másról szó, mint arról, hogy megkíséreljük a szocializmus elosztási elvét, a munka szerinti elosztást megvalósítani. Ez az elv azonban már önmagában is egyenlőtlenségeket tartalmaz, amennyiben a társadalom tagjai képességeik szerint és kifejtett munkájuk alapján is nagymértékben különböznek egymástól, s így szükségszerűen differenciálódnak a megtermelt javakban való részesedésüket illetően is. Mégis, oly sok törekvés ellenére még ma is távol vagyunk attól, hogy a teljesítmények jelentőségüknek megfelelően érvényesüljenek a jövedelmek elosztásában: sőt, a szocialista társadalom építése során nem ritkán tapasztalhattuk, hogy — többek között — az egyenlőségre törekvés eszményét ideo-
