Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-29 / 202. szám
Anorákok az Ámhának 111 w fi m>v Vízhatlan, bélelt anyagból készülnek az Amba-anorákok Fotó: Lónyai László Még javában tart a nyár, de a Mezőberényi Textilipari Szövetkezetben rövidesen befejezik a téli anorákok gyártását az osztrák—nyugatnémet Amba cégnek. A szerződés szerint október 1-re valamennyi téli holmit le kell szállítaniuk, hogy Európa országaiban már a síszezon kezdete előtt kaphatók legyenek a legújabb anorákok. A mezőberényi szövetkezet bérmunkában 9 ezer 400 bélelt anorákot készít az idén nyolcféle modellben, különleges anyagokból. A rendkívül könnyű, bélelt téli rúhák nagyfokú gondosságot igényelnek a konfekcionálás során. A partner rendkívül igényes, és az átvétel szigorúságát csak fokozza, hogy kis szériás, magas igényeket kielégítő termékekről van szó. Van olyan modell, amelyiknél egy méretből csak egyetlen darabot gyártottak. Amint befejezik a téli holmik varrását, hozzákezdenek a tavaszi, nyári rendelések teljesítéséhez. Elsősorban tenisznadrágokat gyártanak, melyből az idén 10 ezret rendeltek tőlük. A bérmunka a konfekciórészleg kapacitásának 80—90 százalékát kitölti, a maradékot belföldi termelésre használják. Az eddigi tapasztalatok szerint a bérmunka gazdaságos, ezért a jövőben is ezt kívánják elsősorban fejleszteni. Erre jó lehetőséget ad az, hogy partnerükkel öt évre szóló szerződés megkötéséről folynak a tárgyalások. A szerződés létrejötte után a szövetkezet már bátrabban fejleszthet, és jobban ki tudja használni a bérmunka előnyeit. Tervek és gondok Az utóbbi években gazdaságpolitikánk erősen export- orientált. Egyre több vállalat, szövetkezet igyekszik termékeit külföldön elhelyezni,- ami — tekintve ,a világgazdasági helyzetet — nem könnyű feladat. A Gyulai Vasipari Szövetkezet is jó néhány ajánlatot szétküldött. míg sikerült partnert találnia. Az idén már jelentős mennyiségben, féléves szinten mintegy hárommillió 600 ezer forint értékben exportálják termékeiket tőkés országokba. Ausztriába csatornázási szürkeöntvényeket, az NSZK-ba pedig lakatosipari termékeket, vastartályokat szállítanak. Egy dán vállalattal most folynak a tárgyalások kooperációs kapcsolat kialakításáról. Az együttműködés első fázisában a magyar fél. a vasipari szövetkezet készítene öntvényeket dobmotorokhoz, a Kelendőek a népművészeti termékek A Gyulai Háziipari és Népművészeti Szövetkezet termékeit az országban mindenhol jól ismerik, a külföldi piacokon is kelendőek. Gyermek- és bébikonfekciótermékekből az idén is több tízezret gyártanak, rongy- szőnyegbő, mintegy 50 ezer négyzetmétert készítenek tőkés exportra, kézi és gépi kötöttáruikból mintegy 1500 féle modellt adnak a kereskedelemnek, a zsűrizett szőttes és torontáli népmű“ vészeti termékek is igen népszerűek. A szövetkezet erre az évre 40 millió forintos termelési érték előállítását tűzte célul, melynek 60 százaléka export. Legnagyobb vásárlójuk közé tartozik Svédország, Dánia és az NSZK, de eljutnak konfekcionált termékeik Líbiába is. A szövetkezet akár háromszor annyi árut is el tudna adni, mint amennyire kapacitása van. A szövetkezet 600 tagjából mintegy 150-en a központi telepen dolgoznak, a többieket a megye kilenc településének részlegében, illetve telephelyén foglalkoztatják. második szakaszban dán és magyar alkatrészek összeszerelésével foglalkoznának, a harmadik lépcsőben pedig, bár ez még messze van, egy magyar—dán közös vállalatot hoznának létre, magyar- országi telephellyel. Az együttműködés megvalósításához már csak a Kooperációs Tárcaközi Bizottság jóváhagyása szükséges. A vasipari szövetkezet KGST-megállapodás keretében már 12—13 éve szállít mezőgazdasági gépalkatré“ székét az NDK-nak. Az idén igényelt mennyiség jóval meghaladja a tavalyit és teljesítése nem kis gondot okoz a szövetkezetnek. A kapacitás gondját úgy oldották meg, hogy szerződést kötöttek néhány termelőszövetkezettel, amelyek melléküzemágban készítik az alkatrészeket. a Gyulai Vasipari Szövetkezetben lógiai eszközként felhasználva az elvtelen, s felelőtlenséget szülő egyenlősdi elosztási gyakorlat alakult ki. A jövedelmek differenciálásában az alapvető, s általában még nem kellőképpen felismert társadalmi konfliktus sokszor abból származik, hogy a vállalati kollektívák — különösen a kiscsoportok, brigádok, részlegek — a bérkülönbségek csökkentését tártjáig, „igazságosnak”, szemben azokkal a társadalmi érdeket közvetítő „felsőbb” törekvésekkel, am'elyek a gazdasági egyensúly biztosítása és a fejlődés dinamizmusa érdekében éppen a nagyobb mértékű differenciálást igyekeznek előtérbe helyezni. A szocialista társadalomban az egyenlőségre való törekvés természetes vágy, ugyanakkor a vállalati (s egyben az össztársadalmi érdek is) a nehezen megszerezhető képesség és készség, illetve a kiemelkedő teljesítmény fokozott anyagi megbecsülését követeli meg. Mégis mi annak az oka, hogy még napjainkban is, megannyi határozat és felhívás ellenére, a legtöbb munkaszervezetben a béreket és prémiumokat az egyéni teljesítményeket nagymértékben figyelmen kívül hagyva osztják szét? Aligha lehet feltételezni azt, hogy ez valamiféle szubjektív hibának, a társadalmi érdekből adódó célszerűség meg nem értésének a következménye. Nem nehéz bebizonyítani, hogy itt mélyebb okok, a bérügyi döntéseket egyértelműbben meghatározó tényezők játszanak közre, olyanok, amelyek nehezen magyarázhatók az egyenlőségre törekvés vágyával, s melyekkel szemben a vezetés is gyakran tehetetlennek bizonyul. Pontosabban, a munkahelyi közösségek differenciálással szembeni ellenállását — amely szubjektív emberi döntésekben testesül meg — objektív társadalmi viszonyokban és tényezőkben kell keresnünk. A vállalatokon belüli egészséges bérkülönbségek kialakítását hátráltató tényezők közül elsőként a központi szabályozásban alkalmazott megoldásokból fakadó érdekeltségi kérdéseket említjük meg. Abban ugyanis, hogy napjainkban a teljesítmény a vállalatok jelentős részénél nem foglalja el azt a centrális helyet, amit eddigi fejtegetéseink alapján, és a hatékony működés követelményeinek történő legjobb megfelelés érdekében be kellene töltenie, jelentős szerepet játszanak a szabályozórendszerből követ- I kező okok. A szocializmus I három és fél évtizedes tör- I ténetében alkalmazott köz- f ponti bérszabályozás nem- I hogy a differenciálásra ősz- I tönzött volna, sokkal inkább I erősítette az egyenlősdire I való törekvéseket. A bérezés, a munka- és I munkáskategorizálás 1956 I előtti központosított szabá- I lyozása ugyanúgy, mint az I ezt követő - úgynevezett át- E lagbér-gazdálkodás meg- I egyezett abban, hogy a mun- I káért járó bért az állam, és I nem a vállalat garantálta., s ez nem függött a vállalat eredményes gazdálkodásától. I E megoldások mellett a dől- I gozók bérszintjéről nem a I vállalatvezetés döntött, még I a bérarányok meghatározása is csak szűk keretek kö- I zött tartozott a hatáskörébe, j Ily módon a vezetésnek ugyanúgy, mint a munkás- I kollektívának, az volt az érdeke, hogy mennél magasabb bérszintet harcoljon ki a vállalat számára. Dr. Rozgonyi Tamás szociológus (Folytatjuk) Gátszakadás után a MEZÖGÉP-nél Senki sem számított arra a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál, hogy egyhamar megismételhetik a tavalyi év eredményeit. A vállalat fennállása óta a legnagyobb sikert érték el 1979-ben. Termelési értékük meghaladta az 1,1 milliárd forintot, tőkés exportjukat két és félszeresére növelték, termékeik rendkívül keresettek voltak kül- és belföldön egyaránt. Ami a tőkés exportot illeti, várható volt a csökkenés, hiszen a tavalyi értéket egy egyszeri nagy üzlet emelte magasra. Az is sejthető volt, hogy valamelyest csökken a belföldi kereslet a piac részleges telítettsége, és a beruházási korlátozás miatt. Így a terveket ennek megfelelően készítették el. Egyszer hopp...? Először is kiszámolták, hogy mennyit ér új áron a tavalyi termelés. Belföldi áraik az új árképzés szerint 10—15 százalékot csökkentek, így átszámolva a tavalyi termelés már csak 950 millió forint lett volna. Csökkent a rubel és a dollár árfolyama is, tehát az export sem hoz annyit, bár eladási áraikat emelni tudták. Ráadásul a szocialista piacokon kontingensproblémák nehezítették az értékesítést, hiába volt megfelelő igény a békéscsabai adapterek iránt. Egyszóval úgy tűnt, igaz lesz a mondás: egyszer hopp, másszor kopp. Tavaly minden nagyszerűen ment, az idén viszont minden ellenük fordult. Ebben a helyzetben a vállalat csak egyet tehetett: úgy kellett intézni a dolgokat, hogy a lehető legkisebb megrázkódtatással átvészeljék az idei évet, és közben felkészüljenek az elkövetkező esztendők élénkülő keresletére. Az ugyanis a nehézségek ellenére is látható, hogy a kereslet- csökkenés nem lehet tartós. A kukoricabetakarító adapterek élettartama 4-5 év, utána újakat kell venni. Világos tehát, hogy ha egy-két évig nem vásárolnak új berendezést a mezőgazdasági nagyüzemek, akkor később kell a hiányzó mennyiségeket pótolni. Az export miatt sem kellett különösebben aggódniuk. A Claas-céggel kialakult ;■ gyártásszakosítás szinte ga- i ranciát adott a tőkés piaci j szállításokra, és az is vár- : ható volt, hogy előbb-utóbb ■ a szocialista export kontin- S gensgondjai is megoldódnak. S A számítások szerint, ha ! megszüntetik a külső kóope- I rációkat, akkor mintegy 880 : millió forintos termeléssel j tudják zárni az évet, és ez > nagyjából megfelel a .válla- : lat új árakon számolt kapa- * citásának. Ezt az is igazolta, • hogy termelésük 95 százaié- : ka szerződésekkel lefede- 5 zett, a többit pedig rendkí- • vüli munkákra tartalékol- S ják. : ■ ■ ■ Motorok a polcokon ■ A kezdeti nehézségek után 5 végül is biztatónak látszott : ez az év is, és közben gyor- • sított ütemben készülnek a ■ jövőre. Hozzákezdtek a kér- • gezőgép, a címerezőgép min- : tapéldányainak elkészítésé- • hez, és korszerűsítették a j betakarító adaptereket is. ; Éppen az idei tapasztalatok ■ alapján erősödött meg az az S elhatározás, hogy nem sza- : bad csak egyféle termékre • építeni. Egyszerre többel S kell készenlétben állni, hogy S mindig azt vegyék’ elő, amely ■ iránt legnagyobb a kereslet. S A mintadarabokat a békési : gyáregységben kezdték el ■ gyártani, és az volt az el- | képzelés, hogy már az idei S betakarítási szezonban bel- s és külföldön kipróbálják az • új termékeket, és ennek alapján jövőre megkezdik a sorozatgyártást. A szép elképzeléseket azonban órák alatt tönkretette a hosszúfoki gátszakadás. A MEZŐGÉP békési gyára az elöntött területen fekszik, és olyan gyorsan jött a víz, hogy mentésre nem maradt idő. Amit tudtak, megtették. A villanymotorokat leszerelték, és magas polcokra helyezték, ugyanezt tették az iratokkal, tervdokumentációkkal is. De a kényes gépek, és a sok, csaknem teljesen elkészült termék a víz alá került. Ügy látszott, ezzel a természeti csapással a MEZŐGÉP Vállalat jövőbe vetett reményei is eláztak. Ebben az időszakban beszéltem Kiss Sándorral, a vállalat igazgatójával, aki érthető elkeseredéssel, de azért meglepően optimista elképzelésekkel ismertette a helyzetet. Nincs más lehetőség — Az árvíz miatt minden megváltozott, teljesen át kell értékelnünk mindent. Előzetes felméréseink szerint a csaknem kész kérge- zők, napraforgóbetakarító és rendrakó adapterek, valamint a különféle anyagok értéke 34 millió forint békési gyárunk területén. Ez mind a víz alá került. Emellett legalább 30 millió forintos árbevétel-kiesésünk is lett, nem is szólva azokról a károkról, amelyek az épületeket és a gépeket érték. Talán meglepő, de ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a jövő évi haszon is veszélybe került. Az új fejlesztéseink, melyeket az idén akartunk kipróbálni, mind ott maradtak a víz alatt. És ezek csaknem mind idénygépek. Ha a kukoricabetakarítás időszakára nem lesznek kipróbálható állapotban, akkor ennek beláthatatlan következményei lesznek. És itt sajnos nem kötbérről, vagy ehhez hasonlóról van szó. Egy természeti csapás miatti szállításkiesés nem lehet per tárgya, ezt mindenkinek el kell fogadni. Itt azonban nagyobb dolgok forognak kockán. Bármennyire is bíznak a partnerek a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatban, bármennyire ismerik eddigi adaptereiket, az újakból nyilván csak akkor rendelnek, ha néhányat már működés közben is láttak. A működési tapasztalatokra a fejlesztőknek is szükségük van, az esetleges változtatásokhoz, finomításokhoz. Ha tehát az idén nem dolgoznak a prototípusok, akkor jövőre nincs sorozatgyártás, és ezzel csaknem behozhatatlan hátrányba kerül a MEZŐGÉP. Ez pedig olyan kár, amit soha, semmilyen biztosító nem térít meg. — Ezt azonban mi semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak — jelentette ki határozottan az igazgató. — Nekünk, ha törik, ha szakad, a szezonra működőképes adaptereket kell produkálni, más választásunk egyszerűen nincs. A termelést úgy csoportosítottuk át, hogy amikor kimenthetjük félkésztermékeinket, azonnal teljes erővel hozzáláthassunk felújításukhoz, majd befejezésükhöz. Békési gyárunkra még jó ideig nem számíthatunk, az ottani -dolgozók tehát máshol találnak majd helyet. Egy azonban bizonyos: ha a víz alól kell kihúznunk az adaptereket, az új típusok akkor is a földeken lesznek a kukoricabetakarítás kezdetére. Más alternatíva nincs, ha élni akarunk, ezt keli tennünk! * E beszélgetés óta csaknem három hét telt el. A folyók visszatértek régi medrükbe, és az elöntött területekről is lassan eltűnt a víz. A békési gyár egy része már szárazon van, ott folynak a helyreállítási munkák. Közben a teherautók folyamatosan szállítják a víz áztatta termékeket Mezőberénybe, Békéscsabára, Orosházára, a MEZŐGÉP gyáraiba, és gyáregységeibe. Túlórákkal, szombati és vasárnapi műszakokkal folyik a károk csökkentése, a termékek készre szerelése. Most már biztos: a kár hatalmas, de a vállalat jövője nincs veszélyben, mire kell, minden új gyártmányuk munkába állhat a földeken. Lónyai László ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■•■■a A Gyulai Húskombinát vágóüzemének szalonnázó-műhelyé- bcn szabadítják meg a belföldre kerülő tőkehúsokat a szalonnarészektől Fotó: Martin Gábor
