Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

o 1980. augusztus 27., szerda Szabad idifben — kSziigyekröl Szabó Ferenc igazsága „... 1976-tól japán fünyí- rógépet hoztak be az ország­ba, tartalékkasza nélkül. Nem én vagyok az első, aki ezt szóvá teszi. A gépek az­óta is állnak, úszik a sok dol­lármillió ...” Aki a fenti so­rokat leírta, a köröstarcsai Szabó Ferenc minősített he­gesztő. Most itt ül velem szemben. (Emlékszik Kádár elvtárs cseneli beszédére? Nem is­métlem, csak azt mondom: ilyen az ország. Van benne jó is, rossz is. Na, én a fű­kaszával példálóztam. Ne ve­gye senki sértésnek: milyen külkereskedőink vannak ? Hallani ugye olyat: ha a rá­dió, tévé javítása 8 napnál tovább tart, tartalékkészülé­ket kell adni a tulajdonos­nak. Vettem egy zsebrádiót, ami 3 hét múlva elromlott. Két hónapig állt az üzlet­ben, ahova visszavittem, újabb 2-3 hónap telt el, amíg rendbe hozták. Ezért dörmö- gök néhány bajunkról. A fe­gyelemről, a becsületességről, a pontosságról, a körültekin­tésről.) A négy lány legnagyobbi­ka csészéket hoz, kávéval kí­nál. Közben szemügyre ve­szem az édesapát. Magas, szikár férfi, 45—50 körülinek nézem. S talán közgazdasági szakembernek, ha nem tud­nám róla, hogy a sziszegő lángok, a kemény vasak meg- szelídítője. (Igen, ilyen dol­gokban indulatos az ember. Többet kellene ám a köz­ügyekről beszélni. Egymás közt is. Ne röstelljünk előre szólni, hogy elejét vegyük a visszásságoknak. Köröstarcsán volt egy földművesszövetke­zet, akkor elláttak bennün­ket fával, szénnel. Három éve Mezőberényhez tarto­zunk. Az idén a tüzelőutal­ványokat sem tudták bevál­tani. Az ÁFÉSZ ruházati boltjában nem lehet kapni iskolaköpenyt. Békéscsabára vagy Berénybe kell utazni érte. Ez mind jó, de ki fizeti meg a szabadságot, az úti­költséget?) Budapesten a Kőolajipari Gépgyár a munkahelye. Im­már 11 éve ingázik. Most is Százhalombattáról utazott haza, hogy két napot együtt lehessen a családjával. (Sok­felé járok a világban. Ta­pasztalok ezt, azt. Hogy itt több helyen félgőzzel is meg lehet élni. Minél könnyebb munka, és ahhoz képest mi­nél több pénz legyen. A fő­városban, a Rákóczi úton van egy tsz-büfé. Az eladó kézzel rakja a savanyúságot a tá­nyérba. Amikor kifogásol­tam, elküldött a csodába ... Persze, nem kell olyan mesz- szire menni. Itthon a IV. osztályú ligeti pavilonban sem mennek jól a dolgok. Nemrégen öt üveg Mátyás­sörért és 4 palack zöld al­ma üdítőért 100 forint 20 fil­lért fizettem. A felszolgáló az üvegek betétdíját nem volt hajlandó visszaadni. Szerintem kevés olyan em­ber van, aki eleve csaló, trehány akar lenni. Az ok az, hogy mindenhez lehetőség kell. Keményebb kézzel szükséges követelni. Ha jók az ösztönzők, a közvetlen fe­lettesek jobban odafigyelnek, ezek az erkölcstelen maga­tartásformák talajukat vesz­tik.) A könyvállványról vastag kötetet vesz elő. Fellapozza. A laikus számára érthetetlen rajzok, táblázatok. (Ezt mind fejben kell tartanom, he­gesztésnél a pillanatnyi ki­hagyás is végzetes lehet. Az állandó figyelés, az előírások megtartása próbára teszi az ember idegrendszerét. Itt csak precízen, becsületesen, felelősségtudattal lehet dol­gozni. Háromévenként meg­újítják a minősítést. A he­gesztett csöveket röntgennel ellenőrzik, mégis 15 évig fe­lelek a munkámért. Ha va­lamit elszúrok, ugrik a mi­nősítési pótlék. Ezért dühön­gök, ha lazaságot észlelek magam körül.) A kis szöszke lány felnyit­ja a fekete zongora fedelét. Hosszú ujjait ráhelyezi a bil­lentyűkre. Játszik. Átszelle- mülten, gyermekien. (Aztán egy másik ügy, a család. Szi­gorúan nevelem a gyerekei­met. Nem akarom, hogy kö­zönyösek legyenek, hátat fordítsanak a világnak. Lá­tom, a fiatalok egy része nem leli a helyét, nyugtalan, semmi értelmes dolgot nem tesz, holott sok minden ép­pen rajtuk múlik. Miért nem magyarázzák meg nekik? Nagyon fontos a kultúra, a viselkedés elsajátítása. Mind a négy lányom zeneiskolába jár. örülünk a feleségem­mel, de olykor szomorkodunk is. Az első három évben le­hetett Kodály- és Bartók- kottákat kapni. A felsőbb osztályokban viszont szinte lehetetlen egyes művekhez hozzájutni. Próbáljon szerez­ni Strauss-, Chopin-keringő- ket. Három esztendő alatt fél országnyi könyves- és le­mezboltot jártam be hiába. A gyerekért a társadalom minden tagja felelős, mint önmagáért. Tudja, milyen a fiatal. Ha környezetében la­zaságokat lát, ő is ilyen akar lenni. Hát én ezt nem aka­rom.) A hangján érzem: büszke arra, amit dolgozik, cselek­szik. Ez az egészséges büsz­keség, önbizalom adja ma­gatartásának lényegét. (Meg­becsül engem ez a társada­lom, nélküle nem lennék az, ami vagyok. Megkeresem óránként a 32 forintot. Igaz, le is teszem az asztalra, amit elvárnak tőlem. Tartalma­sán, értelmesen akarok dol­gozni, élni. Amikor 1968-ban hozzákezdtem a házépítéshez, ezer forintja volt a felesé­gemnek a KST-ben. Szorga­lom, kitartás kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Sike­rült. Kár lenne rólam azt , gondolni: csak a rosszat lá­tom. Ellenkezőleg. Boldoggá tesz, ha segíthetek valakin, hiszen nemcsak önmagun­kért, másokért is érdemes küzdenünk. Egyedül, mint­egy 126 óra társadalmi mun­kában készítettem el az is­kola kerítését. Szerveztem, dolgoztam a járdaépítésnél, a gázcseretelep létrehozásá­nál. Meg is látszik a falun az összefogás. Az utcákban higanvgőzlámpák világíta­nak, a községben senki sem fizet vízmű-hozzájárulást. Ezért gondolom én, hogy iga­zam van. Az emberek ná­lunk szívesebben tesznek jót, mint rosszat.) Szabó Ferenc utolsó mon­datához csak annyit, amely az elhangzottak mottója is lehetne: ha részeseivé aka­runk válni az országot előbb­re vivő közös cselekvésnek, akkor tovább kell javítani anyagi-gazdasági, kulturális, életmódbeli és erkölcsi vi­szonyainkat. Seres Sándor Hazai és import műanyagból gyárt a korábbinál több, színes és praktikus fürdőszoba-fel­szerelési cikket az Általános Gép- és Műanyagipari Szövetkezet. Készül a cipőtartóállvány, a teleszkópos törülközőszárítő, s az újfajta tízliteres műanyag vödrökből az Amforának az idén százezer darabot szállít a szövetkezet. Képünkön: több színből válogathatunk a négy gombos műanyag fogasok közül (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Új takarékszövetkezeti iizletház a határ menti Kötegyánban Határőrközség — hirdeti a tábla. A helység neve Kö- tegyán. Ide voltunk hivatalo­sak. Szívesen jöttünk e ha­tár menti kisközségbe, hogy hírt adjunk a települést át­szelő széles főutca új léte­sítményéről, színfoltjáról, a tetszetős takarékszövetkeze­ti üzletház megnyitásáról. Szelezsán Péter, a kétegy- házi takarékszövetkezet el­nöke elsőként arról tájékoz­tatta a párt, a tanács, a ter­melőszövetkezet kötegyáni vezetőit, és a többi meghí­vott vendéget, hogy néhány évvel ezelőtt az okányi ter­melőszövetkezet kirendelt­ségeként kezdte meg tevé­kenységét Kötegyánban a takarékszövetkezet. Az idő­közben végbement egyesülési folyamat következtében a kötegyáni pénzintézet a két- egyházi takarékszövetkezet része lett. Az egyesüléssel csaknem egy időben viszont egy új üzletház megépítésé­nek1 gondolata került előtér­be. Ugyanis a bérelt helyiség már nem volt alkalmas a la­kosság és a szövetkezeti tag­ság különböző pénzügyi szol­gáltatásainak jó ellátására. A községi tanács telket biztosított az új üzletház számára, Tarján Péterné az épület tervét készítette el társadalmi munkában. A kö­tegyáni Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet építő­részlege Kolozsi János irá­nyításával viszont a kivitele­zést vállalta és csinálta nagy hozzáértéssel, kiváló minő­ségben. A kétegyházi takarékszö­vetkezet működési területe II községre terjed ki. E te­lepülések lakosságának, szö­vetkezeti tagságának sokol­dalú pénzügyi szolgáltatását kilenc üzletházban látják el, melyekben 8400 betétes, csaknem 135 millió forintját őrzik és kezelik. Továbbá gondoskodnak a 27 millió fo­rintos kölcsönállomány kö­rültekintő folyósításáról, mely jelenleg is 4580 szövet­kezeti tag egyéni elképzelé­sének megvalósítását segíti. Az üzletházak egyike a kö­tegyáni, ahol 8 millió forin­tos betét- és 1 millió forin­tot meghaladó kölcsönállo- mányt kezelnek. Kép, szöveg: Balkus Imre Jogsegély­szolgálati tanfolyam A SZOT Titkársága hatá­rozatot hozott a vállalati jogsegélyszolgálat szakszerű­ségének és színvonalának emelésére. Eszerint a jogse­gélyszolgálatot ellátó dol­gozókat rendszeresen kell oktatni az elméleti és a mindennapos gyakorlattal összefüggő ismeretekre, s csak olyan személy folytat­hat jogsegélyszolgálatot, aki az oktatásban részt vett és erről bizonyítvánnyal ren­delkezik. A határozat alapján a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa mellett műkö­dő jogsegélyszolgálati bizott­ság tanfolyamot indít a vál­lalati jogsegélyszolgálatot folytató jogászok, bizottsági vezetők, ügyvitelt ellátó munkatársak és ,a jogsegély- szolgálatot irányító szb- tisztségviselők részére. Az oktatást a SZOT megbízása alapján, az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem jogi to­vábbképző intézete tartja. A tanfolyam októberben kez­dődik. s a jelentkezést szep­tember közepéig kell befe­jezni. Monográfia a környezetvédelemről Kétszáz oldalas monográfiát jelentet meg a veszprémi aka­démiai bizottság Környezet, Jog, felelősség címmel. A szerteágazó tanulmány számos gyakorlati példa, nagyrészt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezései alapján is­merteti a környezetvédelemmel kapcsolatos hazai joggyakorla­tot. A magyar és a szocialista országok jogirodalmában egyéb­ként ez ideig nem jelent meg monográfia terjedelmű tanul­mány, a környezeti károkról és a velük kapcsolatos felelősség viseléséről, illetve a kártérítés­ről. Kiépült a körzeti orvosi, bővült a bölcsődei hálózat „Leltárba vették” az ország egészségügyi intézményeit A tanyáktól a nagyvárosi kerületekig, az ország egész területét átfogóan kialakítot­ták már a körzeti orvosi há­lózatot, amely az egészség- ügyi alapellátás egyik pillé­re; egy általános körzeti or­vosnak átlagosan 2500 lakost kell ellátnia. Az Egészség- ügyi Minisztérium egészség- politikai és szervezési szak­embereinek ez az egyik leg­lényegesebb megállapítása abban az összefoglaló sta­tisztikai jelentésben, amely nemrégiben készült ej az 1979-es esztendő egészség- ügyi helyzetének értékelése­ként. Az alapellátásban tevé­kenykednek a körzeti gyer­mekorvosok, az üzemorvo­sok és a körzeti fogorvosok is. Városainkban kiépülőben van a körzeti gyermekorvo­si hálózat, s egyes nagyobb községekben is megjelent ez a szolgáltatás, amely a gyermeklakosságnak már 53 százalékára terjed ki. Az üzemorvosi ellátás napi óra­száma 5 százalékkal növeke­dett tavaly. A kisebb tele­püléseken egyre több helyen van általános körzeti-üzemi alapellátás. Jelenleg 678 he­lyen működik fogorvosi szol­gálat, feladata a falusi la­kosság fogászati ellátása. A városokban a rendelőintéze­tek egyik részeként tevé­kenykedik fogászat. Egy fog­orvosra országos átlagban 4300 lakos jut. A járóbeteg-ellátásban komplex, magas színvonalú munkát az alapellátás a rendelőintézetekkel együtt tud nyújtani. A rendelőinté­zeti hálózat teljesítőképessé­ge egyes területeken és gyó­gyászati szakmákban meg­haladja a szükségleteket; évente mintegy 50 millió esetben foglalkoznak bete­gekkel. A rendelőintézetek sokszor a beteg kezelését végzik konzílium helyett. Minden tízezer lakosra na­ponta 36,4 rendelőintézeti szakorvosi óra jut. Egyre ter­jed a gondozás, s néhány szakellátási területen — tü­dő, bőr-nemi, onkológia, ideg-elme, trachoma — ez már alapvető módszer. A já­róbeteg-ellátásban egyre több szűrővizsgálatot végez­nek. Az ágyak száma az elmúlt évben lassabban emelkedett, mint a kórházban ellátott betegeké, ami az egy beteg­re jutó átlagos ápolási idő csökkenését idézte elő, és a szakmák egy részében foko­zott ágykihasználást ered­ményezett, noha az egyes szakmákban alacsony. Az egy kórházi betegre jutó át­lagos ápolási nap az 1978. évi 14,6 napról 14,2-re csök­kent, az ágykihasználás ösz- szességében viszont az előző évivel azonos, 86,5 százalé­kos volt. A kórházak nem tudják várakozás nélkül fel­venni a betegeket. Tízezer lakosra 88,3 ágy jutott 1979 végén. Az egészségügyi intézmé­nyek tavalyi „minősítő lel­tára” szerint az épületállo­mány 75 százaléka régi. A felújítási program üteme az elképzeltnél lassúbb, ezért igyekeznek hatékonyabban működtetni a hálózatot. A gyógyszertárakban egy év alatt 5,7 százalékkal növeke­dett a forgalom. Az elmúlt években megszokott folya­matos ellátásban némi fenn­akadás volt, a helyzeten az ésszerű felhasználást segítő intézkedésekkel sikerült né­miképp javítani. Az 1979-re tervezett böl­csődei helyfejlesztésből 2969 valósult meg. A száz bölcső- dés korú gyermekre jutó he­lyek száma az 1978. évi 11,2- ről 12,4-re nőtt. A szociális otthoni helyek száma 32 319 volt. Folytatódott a szociális otthonok szakosítása. Az öregek ellátását mind több napközi otthon segíti: ezek­ben 22 862 rászorulónak tud­tak helyet biztosítani 1979 végén.

Next

/
Thumbnails
Contents