Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
1980. augusztus 27., szerda o Jó bab a lóbab Ütemes vasúti áruszállítást! _Neve: Vicia faba L. ~Foglalkozása: lóbab. Értéke: magas, 19—20 százalék a fehérjetartalma. Termeli: megyénkben a Szarvasi Állami Gazdaság rózsási kerülete. A kissé komolytalan, személyleíráshoz hasonló kezdés mélységes igazságot takar. Napjainkban elfelejtkeztünk a lóbabról, és hogy méltatlanul, azt a jelzett magas fehérjetartalom is mutatja. Alig van mezőgazdasági üzem, amely a termesztésével foglalkozik, s az agráregyetemek hivatalos tankönyve, a Láng-féle növény- termesztés is alig két oldalt szán neki. Pedig, mint a szarvasiak példája mutatja, megéri elővenni ezt a lassan feledésszámba menő növényt. A Szarvasi Állami Gazdaság rózsási kerületében tavaly vetettek először lóbabot, akkor öntözéssel másfél tonnát „hoztak le” egy hektárról. Az idei év további biztatásul szolgálhat a lóbabtermesztés szarvasi híveinek. A vetésterületeket ugyanis csaknem 280 hektárra növelték, s mivel augusztus közepére be is takarították a termést, elmondhatják: megérte. A hektáran- kénti átlag ugyanis elérte, néhol meghaladta a 2 és fél tonnát. Nem csoda, hiszen meg tudták adni a növénynek azt, amit igényelt, a háromszori öntözést. A jó termés egy részét takarmányozásra, vetésre használja fel a gazdaság, más részét izraeliek vásárolják meg emberi tápláléknak. Mégpedig dollárért, ami ha nem is sokat, de feltétlenül javít a népgazdaság pénzügyi egyensúlyán. A gazdaság pedig tisztes jövedelmet élvez merészségéért, hogy elővette a felejtésre ítélt lóbabot. Lehet, hogy példájuk mást is arra ösztönöz, hogy megpróbálkozzon vele? Nem tudni, de ebben az időszakban, amikor fehérjeimportra kényszerülünk, feltétlenül meggondolandó. — m.szabó — A korábbi években ilyenkor augusztusban már az őszi forgalom miatt főtt a vasutasok feje, most a számítások szerint egész évben szabad fuvarozási kapacitássá, rendelkezik a MÁV. Az első félévben 1 millió tonnával kevesebb árut adtak fel szállításra a termelőüzemek, vállalatok, mint a múlt év első felében. Eny- nyivel maradt el a vasút a szállítási terv teljesítésétől és ezt az év végéig aligha tudja pótolni. A hét munkanapjain kiegyensúlyozott a vasúti szállítás, naponta 310—330 ezer tonna árut fuvaroz a vasút. Sajnos ennek csak egy töredékét adják fel a vállalatok a hétvégeken — a hétköznapi árumennyiség 30—40 százalékát — ami egyenetlenné, kiegyensúlyozatlanná teszi a fuvarozást. A vasúti kocsik napokig ácsorognak kihasználatlanul, ez hátrányosan hat a következő hét első munkanapjainak teljesítményére is. Csak látszólagos az ellentmondás, hogy a szabad kapacitás hangsúlyozása mellett a MÁV Vezérigazgatóság illetékesei a hétvégi rakodások növelését szorgalmazzák: most lehetne ideális körülmények között lebonyolítani a belföldi áru- szállításokat, ősszel már a mezőgazdasági termények szállítása jobban igénybe veszi majd a kocsiparkot, később pedig a kiszámíthatatlan téli időjárás okozhat fennakadásokat a közúti és vasúti szállításokban. Az év elején hozott energiatakarékossági intézkedések nyomán arra számítót* tak, hogy a gépkocsik üzemanyag-költségének emelkedése miatt a vállalatok, a szállíttatók jobban meggondolják, hogy mivel szállítsanak: gépkocsival, vagy az 50—60 százalékkal olcsóbb tarifájú vasúttal? Sajnos a fuvaroztatók egy része nem látja be a vasúti szállítás gazdasági előnyét. Igaz, olyan tényezők is közrejátszottak, mint az építőipari beruházások 3,5 százalékos csökkentése, ezzel tetemes mennyiségű építőanyag-fuvarozás maradt el, de van olyan tényező is, melyet a vasútnál hagytak figyelmen kívül: érezhetően csökkentette a szállításokat, hogy egyes gyárakat, feldolgozó üzemeket a nyersanyagforrások közelébe telepítették. Ez a helyzet a cukoriparnál. A kábái Hajdúsági Cukorművekbe a répát nem kell messziről szállítani, 60—70 kilométeres körzetből a tsz* ek fuvareszközével kerül Kabára. A takarmányfeldolgozó üzemek is ott létesültek, ahol a takarmány megterem. Az okos, tervszerű lépések eredményeként jelentős fuvarkapacitások szabadultak fel. A Körösök vidékén pusztító árvíz szinte mindert gazdasági ágazatra bokros tennivalókat rótt. Sok száz vasúti kocsit kötött le a védekezés, tartalék személy- vonati szerelvények álltak készenlétben, hogy a kitelepített lakosságot elszállítsák. A MÁV-nál azonban már azt mérlegelik, honnan, mennyi építőanyagot kell heteken belül az árvízsújtotta területre szállítani, hogy még a tél beállta előtt felépüljenek a romba dőlt otthonok. Az őszi forgalom sikere minden résztvevő együtt* működésén múlik. A fuvaroztatók, a Volán-vállalatok a MÁV — nemzetközi fuvarozás esetén a határállomások személyzete, a vám- és határőrség közös munkájának eredménye az áruszállítás zökkenőmentes lebonyolítása. Sok helyen komplexbrigádokat szerveztek vagy szerveznek, a legelterjedtebb formája ennek a MÁV és a Volán brigádjainak szerződéses együttműködése, de hasznos volna, ha minél több fuvaroztató is csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez. Exportszállításaink — nemzetközi síkon — két főirányban történnek. A Szovjetunió és Olaszország felé. Mindkét irányban az a helyzet, hogyha külföldi vasutak nem képesek mindig olyan ütemben átvenni és továbbítani az árut. mint ahogy a magyar szállító partnerek küldenék. Ez különösen az év végi torlódások esetén okozhat komoly nehézséget. A rakodásokat szigorúan rangsorolják, az élő állat, vagy gyorsan romló küldeményeket soron kívül szállítják. Az olasz kikötőkből a tengerentúlra irányuló szállításokat a hajók indulási idejével egyeztetik. Havonta 950 ezer tonna exportárut továbbít a MÁV, ezért fontos, hogy a fuvaroztató vállalatok előre számoljanak azzal, hogy szállítmányuk esetleg hetekig fog átvételre várni. Az exportra dolgozó vállalatok gondosságán és előrelátásán múlik, hogy rajtuk kívülálló okokból — ne érje hazánkat anyagi veszteség. Bermann István — Ilyen a lóbab — mutatják a rózsási kerület szakemberei az elfelejtett növényt. Képünk még a betakarításkor készült Fotó: Veress Erzsi ii«a*BS*Bsaar}3iisaaaa*B*a IIIIIHIBIIIVIIMIB aaanaaaaaa áriás zöldségek a baranyai kertekben Az esőben és napfényben gazdag nyári időjárás valóságos óriásokat érlelt meg a baranyai kertekben. Egyes zöldségnövények abnormális nagyságú terméseket hoztak az idén, még az alakjuk is eltért a megszokott példányokétól. Egy pécsi kertben például félkilós fokhagyma fejlődött ki, egy-egy gerezdje akkora, mint a rendes fokhagyma egészben. Ugyancsak a Mecsekalja óriása egy 220 dekagramm súlyú és csaknem fél méter hosszú uborka, amely egymagában elegendő volt egy nagy tál salátának. Magját tovább- szaporításra hagyta meg a gazdája. A mohácsi hegyen olyan paradicsomot találtak, amely négy nagy dudorból állott — mintha négy jókora paradicsom összeragadt volna — súlya 88 dekagramm volt. Több helyen ástak ki a burgonytő alól egy kiló vagy azt meghaladó súlyú gumókat. A Zala megyei Húsipari Vállalat zalaegerszegi gyárában nyári üzemi gyakorlaton vesznek részt a vállalat szakmunkástanulói. A fiatalok két turnusban a gyár különböző üzemrészeiben, gyakorlatban hasznosítják eddig tanult elméleti ismereteiket. Képünkön: a henteslányok a húsbontást tanulják (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) Emlékszik az építésére Munkában a két „öreg” Szollár János 55 éve dolgozik a szivattyútelepen Fotó: Veress Erzsi Alig két hete, hogy a Kettős-Körös mentén levő szivattyútelepek, ideiglenes szivattyúállások szinte éjjel- * nappal üzemelnek. Az elön- ’ tésről, a roppant mennyiségű I víznek a folyóba való visz- szaszivattyúzásán dolgozik az egyik legrégibb szivattyútelep is, mely a Hosszúfok 3-as névre hallgat. Az első világháború éveiben épült, s 1916-ban munkába is álltak a telep gőzszivattyúi, melyek ma is szinte óraműpontossággal működnek. — Kőhajításnyira egymástól, annak idején három szivattyútelep épült — meséli Szollár János üzemelő-géI pész, aki jól ismeri a telepeket. A hármason két társával — Komiszár Andrással és Szeide Józseffel — 1925- től dolgozik, s azóta műszakonként váltják egymást. — Annak idején a vidék legmélyebb pontján magyar— román érdekeltséggel épült a telep. Ma ezt is, mint a többit, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság üzemelteti. Az első szivattyútelep 1898-ban készült el, ma itt van az ország egyetlen vízügyi múzeuma. A kettest két évvel később helyezték üzembe, melynek gőzberendezéseit az elmúlt évtizedben villamos üzemelésű gépek váltották fel. A hármasban, még ma is az Április 4. Gépgyár elődjénél készült gőzszivaty- tyúk dolgoznak, a kettő együttesen másodpercenként 6 köbméternyi vizet emel át , a folyón. — ötvenöt esztendővel ezelőtt gépolajzóként kerültem a szivattyútelepre. Tudja, ezeknek a berendezéseknek az olaj az istenük: nem golyóscsapágyak vannak benne, hanem bronzperselyek, ezeknek mindig kell a kenőolaj — meséli a 74 éves gépész, aki már nyugdíjas, de ha szükség van a munkájára, mindig készen áll a szolgálatra. — Nézzen széjjel — invitál. A két embermagasságú öntöttvas lendítőkerék karvastagságú küllői kavarják a levegőt, a dugattyúk a i hajtókarokat rángatják, ezek forgatják a centrifugálszi- vattyúkat. A mentett oldalról 120 centiméter átmérőjű acélcsöveken át jut a víz a folyóba. A patika tisztaságú gépházban egyszerre üzemel mind a két szivattyú. Meglepő, hogy ezek az óriási, a nyugdíjkorhatárt évekkel ezelőtt megélt masinák még ma is milyen csendben működnek. — A gőzt három kazán állítja elő, naponta 240—250 mázsa szenet falnak fel. A vízállástól függően 7-8 atmoszférával dolgoznak, de ha a folyó szintje olyan magas, akár 12 atmoszférával is bepréseli a vizet a gátak közé — magyarázza kísérőm. A samott hőszigetelő téglával burkolt kazánok éhes szája szinte állandóan nyitva van, újra és újra nyeli a szenet. — A tüzelés is külön tudomány. A szenet teríteni kell, ha csomóba rakják, akkor a kazán hatásfoka gyengül, csak pazaroljuk a fűtőanyagot. Közben kisétálunk a folyó gátjára. Itt a napsütésben a tovatűnt esztendőkről beszél Szollár bácsi. Az 1930-as években még nem volt állandó személyzete a szivaty- tyútelepnek. A környék tanyavilágában élők arról tudták meg, hogy emelkedik a Hosszúfoki főcsatorna vize, hogy befűtötték a kazánokat, messze szálló füstje és egy hosszú dudaszó azt is jelezte: van munkást elvétel. A környékbeliek, mivel más munkaalkalom nem volt, tucatjával jöttek, jelentkeztek gépápolónak, fűtőnek, szénhordónak. — A szenet Békésről kis- vasúton szállították a főcsatornához, majd uszályokba lapátolták, ezt követően a szivattyútelepekre vontatták. Ott aztán ismét talicskával hordták partra — meséli a gépész, aki korát meghazudtoló fürgeséggel, lelkesedéssel, nagy szeretettel mesél munkájáról. — A fiatalok nehezen tudják elindítani ezt a telepet, ők a modernebb gépek korában születtek. Néhány év múlva ezt is átalakítják, a gőzszivattyúkat villamos üzemelésű masinák váltják majd fel. — Alig két-három hete még egymétemyi víz borította a szivattyútelepet — vetem közbe. — Ilyen nagy vízre, mint az idén volt, nem emlékszem. A Hosszúfoki csatorna 641 centiméterrel tetőzött, ami azt jelenti: több mint két méterrel volt magasabb a víz az eddig mért legna- gyobbtól. A telep a vidék legmélyebb pontján épült, azért, hogy a csatornából a víz ide folyjon. A szakadás- , tói lezúduló víz is szinte percek alatt elárasztott mindent. Végül is az apadással sikerült egy hét alatt teljesen rendbe hoznunk a telepet, így aztán a Hosszúfoki 3-as szivattyútelep ismét teljes lendülettel dolgozik —mondja búcsúzáskor Szollár János. Szekeres András
