Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

Rangot 1980. augusztus 26., kedd Béke, leszerelés, szolidaritás a megye idegenforgalmának Interjú dr. Fabulya Balázzsal, az IBUSZ megyei igazgatójával Megyénk idegenforgalma az utóbbi 20 év alatt nagy­szerű eredményeket ért él. Nem kis erőfeszítések árán kimozdult a holtpontról, s ma már egyes létesítményei és rendezvényei nemcsak országszerte, hanem külföldön is ismertté tették és vonzzák a turistákat. Fejlődött a szállodahálózat, a vendéglátás, megszépültek a városok, a községek. Az idelátogatók szívesen látott vendégek. Kialakult az idegenforgalom fő bázisa. Am megyénkre részben még mindig az átutazó idegenforgalom a jellem­ző. Vannak-e lehetőségek a továbblépésre? Mi várható a következő 5 éves tervben az IBUSZ-nál? Többek között erre kértünk választ dr. Fabulya Balázstól, az IBUSZ megyei igazgatójától. — Az idegenforgalom fej­lesztésének jó lehetőségei vannak megyénkben. Ennek szellemében fogalmaztuk meg a távlati elképzeléseket. Két olyan terület van a megyé­ben, amely az idegenforga­lom szempontjából fontos. Az egyik: megyénk kitűnő természeti adottságai, a Kö­rösök völgye, Gyula, Szarvas, Szabadkígyós, Mezőhegyes. A másik a sok nemzetiség lakta terület népművészete, ter­mészetesen, mint látványos­ság. Ennek figyelembevéte­lével alakítjuk ki az új prog­ramokat. így tudjuk befo­lyásolni, irányítani a forga­lom növekedését, és ezzel együtt az idegenforgalom fejlődését. A meglevő adott­ságok kihasználása rangot ad a megye idegenforgalmának. Fontos az is, hogy a fejlesz­tési koncepció egységes le­gyen. Ne forgácsoljuk szét az erőt. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a különböző idegenforgalmi szervekkel a programokat jobban össze kell hangolni. — Hány új program sze­repel a következő 5 évre szóló elképzeléseikben? — Mintegy 50 új program­mal szeretnénk gyarapítani a régieket. Mégpedig olyanok­kal, amelyek vonzzák a bel­földi és a külföldi turistá­kat. Biztosítanunk kell a korszerű fogadási feltétele­ket. Békéscsabán az iskola­centrumban 200 hellyel ren­delkeztünk ezen a nyáron. Ki akarjuk bővíteni az ilyen irányú kapcsolatunkat a gyu­lai kollégiumokkal is. A szarvasi kemping átadása je­lentős előrelépést jelentett. Ez már európai szintet kép­visel. — Hallhatnánk néhány szót a kiemelkedő progra­mokról? — Nagy lehetőséget nyújt a szabadkígyósi tájvédelmi körzet ebből a szempontból. A puszta botanikailag észoo- lógiailag is igen értékes te­rület. Főleg tavasszal és ősz­szel nyújt szép élményt. A helyi termelőszövetkezettel meg lehetne szervezni a puszta fogatos bejárását, de a lovaglásra is megvan a le­hetőség. Az új programok között szerepel a szarvasi és a tótkomlós! kirándulás. A nép hagyományos kultúrája iránti érdeklődéssel számolva megyénk helységei közül kü­lönös figyelemre tarthat szá­mot a szlovák lakosságú Tótkomlós nagyközség, amely megőrizte a paraszti népi lét számos, másutt fel nem lelhető vonásait. Meg kel] említeni az új programok kö­zött a battonyaiakat, ame­lyek a korábbiakhoz képest sokkal szélesebb területeket ölelnek fel. Jobban szeret­nénk építeni Mezőhegyesre is, a magyar lótenyésztés 200 éves hagyományait őrző ál­lami gazdaságra. Továbbá az európai hírű vadászati lehe­tőségekre, melyek különle­ges élményt nyújtanak az odalátogató hazai és külföldi vendégeknek. — Az elképzelések meg­valósítása befektetést Igé­nyel. Vajon megéri? — Elsősorban a lehetősé­gek ésszerűbb kihasználását helyezzük előtérbe. Néhány fejlesztési koncepció valóban nagyobb anyagi befektetést igényel. Így a gyulai és a kígyósi kastély idegenforgal­mi célú hasznosítása. Az IBUSZ mindezt nem tudja egymagában megoldani. Jók a kapcsolataink más szer­vekkel, Gyulán a Vízművek hatékonyan támogatja az el­képzelésünket. Az idegen- forgalom jól jövedelmez, ér­demes befektetni. — Milyenek a fogadási feltételek? — A kereskedelmi szállás­helyek jelentős részével az IBUSZ gazdálkodik. Mint az ország más területén, így ná­lunk is a kihasználás szezo­nális jellegű. Nyáron kevés a városokban a hely, más időszakban viszont a kihasz­náltság minimális. Tagadha­tatlan, hogy ezen a téren van tennivaló. Fejleszteni kíván­juk a fizetővendég-szolgála­tot. Jó lehetőséget kínál a szabadkígyósi kastély és a gyulai Várfürdő területén található kastély bekapcso­lása az idegenforgalomba. Törekednünk kell arra, hogy a népgazdaság szempontjá­ból is fontos nyugati beuta­zó csoportok minél nagyobb számban jöjjenek Békés me­gyébe, ennek döntő követel­ménye a nemzetközi szintű fogadási feltételek megte­remtése. — Milyen az érdeklődés a megye iránt? — Örömünkre szolgál, hogy egyre több megrendelés érkezik az ország különböző részéről és a határon túlról. Ebben az évben 150 csoport szovjet vendég érkezik me­gyénkbe, többek között Gyu­lán, Battonyán, Mezőhegye­sen járnak majd. Szép szám­mal érkeznek csehek, lengye­lek, jugoszlávok. A szolgál­tatásokkal meg vannak elé­gedve. A szolgáltatások leg­nagyobb részét a Békés me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat nyújtja, de az ÁFÉSZ-ek és néhány termelőszövetkezet is bekapcsolódott ebbe a munkába. Tagadhatatlan, hogy még mindig nagy az átutazóforgalom megyénk­ben. Vonzó programokkal ezt az átutazó forgalmat rövi- debb-hosszabb időre minden bizonnyal meg lehetne állí­tani. — Milyen új igényekkel jelentkeznek a turisták? — A tájékozódásaink arra utalnak, hogy nagy az ér­deklődés a szabadkígyósi táj­védelmi körzet iránt. Euró- pa-szerte új igényként jelent­kezik a falusi turizmus. Ebi­nek is szeretnénk eleget ten­ni. Elsősorban olyan közsé­gek jöhetnék számításba, ahol korszerűek a fogadási feltételek. Tudomásul kell venni, hogy a turisták egy része keresi a romantikát, nosztalgiát érez a vidéki élet iránt. Ez érthető is, hiszen többségük nagyvárosokból jön. — Milyen elképzelések vannak az IBUSZ hálóza­tának továbbfejlesztésére? — Megyénk dinamikus fej­lődése indokolttá teszi, hogy az IBUSZ hálózata tovább szélesedjen. Ebben az évben nyílik meg a békési IBUSZ- iroda. így megyénk vala­mennyi városában jelen le­szünk megfelelő idegenfor­galmi szolgáltatásokat nyújt­va. Jól dolgoznak az irodá­ink munkatársai. Tovább akarjuk bővíteni a hálózatot. A szarvasi kempingben IBUSZ-service nyílt. A szeg­halmi és a mezőkovácsházi járásban külföldi, belföldi társasutazások szervezésére megbízottakat állítunk be. Gyulán, a SZOT—Csepel Üdülőben is szervezünk ser­viceszolgálatot. — Mi a helyzet a megye lakosságával? Szeretnek-e utazni a Békés megyeiek? Igényük-e az IBUSZ szol­gáltatásait? — Rendkívül nagy az ér­deklődés az IBUSZ szolgálta­tásai iránt. Azt tapasztaljuk, hogy ez az érdeklődés to- bább nő, különösen ami a programokat illeti. Vala­mennyi programunkat igény­be vették a Békés megyeiek. Sőt, már a jövő évi tavaszi külföldi és belföldi program­füzetek is elfogytak. A Bé­kés megyeiek az IBUSZ-szal szinte a világ legtávolabbi részeire is eljutottak már. Serédi János Nagy az érdeklődés a szabadkígyósi tájvédelmi körzet iránt. Az IBUSZ tervbe vette a kastély idegenforgalmi célú hasz­nosítását Fotó: Gál Edit Több száz millió gyermek kapcsolódott be a CÍMED akcióiba Az idei munka értékelésé­re, s a jövő esztendő nem­zetközi ifjúsági feladatainak meghatározására készül a Gyermek- és Ifjúsági Mozgal­mak Nemzetközi Bizottsága (CIMEA). A szeptember 16—17-én Moszkvában ta­nácskozó elnökségi ülés elő­készületeiről, az ötvenhat nemzeti úttörő- és haladó gyermekszervezetet tömörítő bizottság terveiről Horváth Éva főtitkár tájékoztatta az MTI munkatársát: — Túllépve társadalma­kon és határokon, ebben az évben több százmillió kis­diák alkot közösséget a CIMEA békéért és leszerelé­sért folytatott nemzetközi kampányában — mondotta. — A nemzetközi gyermekna­pon például ezernyi formá­ban fejezték ki a gyermek- szervezetek a legifjabb ge­neráció békevágyát külön­böző országokban. Amikor tavaly, a nemzet­közi gyermekév eseményein a felnőtt társadalom sorra vette, mi mindennel adósa a gyermekeknek, a legifjabb nemzedék látóköre is bő­vült. A sajtó és a tömegtá­jékoztatás nemcsak az oda­haza, hanem a tőlük nagy messzeségben élő társak' po­litikai, társadalmi környe­zetéről, életéről is tudósí­tott. A gyermekek megtud­ták, hogy bolygónkon több mint 200 millió társuk éhe­zik, s 255 millió számára csak vágyálom az iskola, öt­venmilliónál is több gyer­mek kénytelen nehéz, em­bertelen körülmények1 kö­zött dolgozni. Az ott élők él­ményei nem hasonlíthatók össze a szocialista orszá­gokban felnövekvőkével, hi­szen ez utóbbiak számára szinte minden esztendő „gyermekév”. A legifjabb generáció természetes igaz­ságérzetére építettünk szo­lidaritási felhívásainkban. A kambodzsai társak támoga­tására indított akció ezekben a hetekben is sok-sok bi­zonyságát adja annak, hogy a Pol-Pot-rendszer idején megsemmisített iskolák hí­ján rendkívül rossz körülmé­nyek között tanuló kicsi­nyek nincsenek egyedül. A szovjet, a francia úttörők, az NDK-beli és a portugál gye­rekek füzetekből, toliakból, iskolatáskából és más tan­szerekből összeállított kül­deményei szünet nélkül ér­keznek a távoli országba. A finn iskolások papírgyűjtési bevételeiket fordítják a na- míbiai és a dél-afrikai gye­rekek játékainak, sport­szereinek gyarapítására. A CIMEA, valamint tag- és baráti szervezetei rendkí­vül sokat tesznek azért, hogy a felnövekvő nemzedéket a népek közötti barátságra, egymás megismerésére, meg­becsülésére neveljék. A nyáron sok ezer gyereknek nyílt alkalma utazni, ba­rátkozni más földrészeken élő társaival. Csillebércen 30, Kubában 32 ország ál­talános iskolás korú diák­jai találkoztak nemzetközi úttörőtáborban. Közeli feladataink sorából kiemelkedik a helsinki if­júsági világfórum előké­szítése. Az elkövetkező esztendő­ben a CIMEA először hir­det nemzetközi rajzversenyt. Témája a palesztin, a kam­bodzsai, a nicaraguai, a na- míbiai és a dél-afrikai gyer­mekekkel vállalt szolidaritás. A világ minden sarkából várjuk a rajzokat: a leg­jobb öt alkotást készítő gye­rek a lenini úttörőszövet­ség vendégeként az artyeki nemzetközi úttörőtáborban tölthet néhány hetet — mondotta befejezésül Hor­váth Éva. Munkásszállások Hová tart a nyolcvanezer? Százezer embernek jut hely a munkásszállókban, a lakók száma azonban csak nyolcvanezer — írta a kö­zelmúltban egyik napila­punk. Az általános színvo­nalemelkedés ellenére azon­ban a szállók egy része még ma sem megfelelő. Nyilván ezek1 hevernek parlagon — gondolná az ember. Ebben a meggyőződésben azonban rögtön megingatja ugyanaz az újságcikk. Mert a például szolgáló „Hotel KEMÉV”, a Kelet­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat nyíregy­házi munkásszállása szállo­dává léphetett elő. Egyre- másra megüresedő 2—4 sze­mélyes szobái a megyei ide­genforgalom szolgálatába áll­tak. A Nyírtourist gondos­kodik róla, hogy üresen ne maradjanak, a vállalat pe­dig jól jár, mert az idegen- forgalom lényegesen nagyobb díjat fizet, mint a munkás. Természetesen. Az már kevésbé természetes, hogy ugyanakkor másutt az IBUSZ fizetővendég-szobáit munká­sok lakják, vállalati térítés fe­jében. Tavaly csupán Buda­pesten 130 vállalattal kötött erre szerződést az IBUSZ. Budapest persze meglehető­sen távol esik a Nyírségtől, az ottani üres szobákkal alig­ha lehetne az itteni befoga­dóképességet bővíteni. A szállók közötti jobb együtt­működés követelménye még­is jogos. Pontosabban: en­nek az együttműködésnek a létesítésénél kell kezdődnie. Mert — bármily furcsán hangzik — több vállalat kö­zösen is építhet szállást. Ami egyáltalán nem olcsó mulat­ság. Az ötödik ötéves tervben hazai vállalatok 40 milliárd forint szociális költségéből 15,5 százalékot, 6,2 milliárd forintot költenek munkás- szállóra. Az összeg éppen elég tekintélyes ahhoz, hogy valóban rendeltetésszerűen használják fel azok javára, akik családjuktól távol él­ve kénytelenek munkát vál- lalni. A nyolcvanezer főnyi ré­teg egyébként is megkülön­böztetett figyelmet érdemel. Köztudomású, hogy nagy ré­szük szakképzetlen, sokan még az általános iskola nyolc osztályát sem járták ki. A szállón lakás viszont kedvező lehetőséget biztosít ahhoz, hogy törődjenek ve­lük. Nemcsak testi épülé­sükkel, étkezésükkel, ami lényegében megoldott, ha­nem szellemi táplálékukkal is. Néhány hete a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsa és a Fővárosi Tanács mű­velődésügyi főosztálya tűz­te napirendre a főváros szál­lóiban lakó 45 ezer vidéki ember életmódját. Különös tekintettel a köztük élő fia­talok tekintélyes arányára, egyáltalán nem mellékes, hozzájutnak-e valamiféle művelődési, tanulási, to­vábbképzési lehetőséghez. Igaz, mostanában színvo­nalasabbak lettek a könyv­tárak, szélesedett az olvasni­való választéka. Különösen a nagy szállókra jellemző ez, ahol a 28 ezer lakó 75 ezer kötet könyv közül vá­laszthat. Korántsem ilyen biztató a kis munkásszállók helyzete, ahol a nem kielé­gítő szociális viszonyok a kulturálódási lehetőség tel­jes hiányával súlyosbodnak. És ahol a megoldás sem lát­szik egyszerűnek. Az utóbbi is amellett szól, hogy a közös erővel életre hívott munkásszálló az iga­zi, ahol a szélesebb anyagi lehetőség mellett egyesült erővel lehet munkálkodni az ott lakók szellemi, szakmai fejlődése érdekében. Ez pe­dig nagy előny a fizetőven­dég-szobák helyzetéhez ké­pest, ahol még nyomon kí­sérni is nehéz, hogyan töl­tik a munkások a szabad időt. Százezres tömegről van szó. És nem kis részben a szakszervezeti gondoskodás­tól, a klasszikus nevelő mun­ka hagyományárnak megőr­zésétől függ, vajon a mo­dern munkásosztály gyara­podik általuk, vagy az egyik napról a másikra élő fél­analfabéták rétege. Lukács Mária A teknővájás a népi eszközkészítés egyik legrégibb módja. Fejér megyében, Ercsi községben él Orsós Pál, aki hatvan esztendeje készíti a különböző teknőket. A megyei múzeum néprajzkutatói filmre vették az idős cigánymester munkáját (MTI-fotó — Szabó Imre felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents