Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
1980. augusztus 26., kedd o A gyomai strandon is gondolnak a gyerekekre Fotó: Gál Edit AGE ifjúsági napok Békéscsabán Tegnap, augusztus 25-én a BAGE ifjúsági tanácsa előkészítő megbeszélést tartott a szeptember 26—28. között Békéscsabán a KlSZ-vezető- képző iskolán megrendezésre kerülő országos AGE ifjúsági találkozó programjáról. Négy egyesülés, a hajdúsági, a Kalocsa környéki, a szigetközi és a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés fiataljai, mintegy 180 fő vesz részt a találkozón. A fiatalok azért gyűlnek össze, hogy egymás munkastílusát, vezetésiszervezési módszereit tanulmányozzák, kicseréljék tapasztalataikat. A három nap igen változatos programot ígér: szeptember 27-én dr. Misi Sándor, a MÉM főosztályvezetője ismerteti a AGE-k eddigi munkájának tapasztalatait, továbbfejlesztésüknek lehetőségeit, a fórumon pedig dr. Soós Gábor és a négy AGE igazgatója válaszol a feltett kérdésekre. Több mezőgazdasági üzembe, állami gazdaságba is ellátogatnak. így például: a Hidasháti Állami Gazdaságba, a kondorosi takarmánykeverőbe és az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetbe. A szakmai rendezvények mellett alkalom nyílik a szórakozásra is, lesz diszkó, tánc, sportverseny. Gárdanap Zánkán Zánkán, a balatoni úttörővárosban hétfőn — Magyari Béla őrnagy, kiképzett űrhajós részvételével — tartották meg a gárdanapot és záróünnepségen elbúcsúztatták a nyári idény utolsó turnusának csaknem 3000 résztvevőjét. Ebben ,a turnusban rendezték meg az országos úttörőgárda-szemlét. Azok a pajtások kaptak helyet az úttörővárosban, akik az úttörőgárdában tevékenykednek és szakterületükön a legjobb eredményt érték el. Az idei nyáron csaknem tizenötezer úttörő élvezte az úttörőváros nyújtotta örömöket és részesült ismeretgazdagító, a közösségi életet fejlesztő programban. Először rendezték meg az idén a környezetvédelmi úttörők táborát. Ez évben is kiemelkedő esemény volt a város életében a béke és barátság nemzetközi tábor, amelynek 30 országból 265 külföldi vendége volt. Sugárzástechnika a mezőgazdaságban Hétfőn a Debreceni Agrártudományi Egyetemen megkezdődött az Európai Agrárnukleáris Tudományos Társaság — az ESNA — 11. közgyűlése. A tanácskozáson csaknem 100 magyar tudós, illetve agrárszakember mellett 21 ország 140 tudományos kutatója vesz részt. Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédében kiemelte: a mezőgazdaságban alkalmazott sugárzástechnikai módszereket és eljárásokat egyre nagyobb figyelem kíséri hazánkban. Bebizonyosodott, hogy ezzel a módszerrel számos termelési eljárást lehet eredményesebben, rövidebb idő alatt és olcsóbban elvégezni. A megnyitó után D. de Zeeuw, az ESNA holland elnöke adott tájékoztatót a társaság egy év alatt végzett munkájáról, a debreceni közgyűlés előkészületeiről. A továbbiakban hangoztatta, hogy világviszonylatban is az ESNA tekinthető az egyetlen olyan tudományos vitafórumnak, amely teljességében összefogja, értékeli és továbblendíti a sugárzástechnika mezőgazdasági, élelmiszeripari — általában élelmiszer-termelési — vonatkozású alkalmazásának kutatási és gyakorlati kérdéseit. A megnyitó után plenáris ülésen az első előadást dr. Berényi Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének igazgatója tartotta „Nukleáris módszerek és alkalmazásuk Magyarország mezőgazdaságával kapcsolatban” címmel, Láng István, az MTA főtitkárhelyettese pedig „Nukleáris módszerek Magyarország környezetvédelmében” címmel tartott előadást. Ezután munkacsoportokban folytatták a tanácskozást az öt napig tartó közgyűlés résztvevői. Talajvizsgálatok megyénkben Felhívás a II. nemzetközi politikai humor és grafikai blennáléra A Nemzetközi Újságíró Szervezet, a latin-amerikai újságírók, a Kubai Újságírók Szövetsége, együttműködve a kubai kulturális minisztériummal, a kubai írók és művészek szövetségével, valamint a San Antonio de Los Banos-i Humormúzeummal felhívást tett közzé, amelyben tudatják: várják a sajtó karikaturistáinak, humoristáinak és grafikusainak jelentkezését a II. nemzetközi politikai humor és grafikai biennáléra. A kiállításra 1981. máciusában Kubában kerül sor. Három éve jelent meg a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium rendelete, amely kötelezővé tette a talajvizsgálatot. A Békés megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás dolgozói azóta folyamatosan vizsgálják a mezőgazdasági üzemek talajait. Az idei tervben csaknem 140 ezer hektár tápanyagtartalmának kimutatása szerepel. Ez 35 ezer talajminta elemzését jelenti, eddig 21 ezerrel végeztek. Augusztus eleje óta a szokásosnál is gyorsabban dolgoznak a laboratóriumban, mert az aratást befejezett üzemek több mintát szállítanak a korábbinál. Ezért nyújtott műszakban működik a laboratórium. Egyébként a jövő évi cukorrépa-vetésterületek elemzése is fontos feladatuk az itt dolgozóknak. Munkájukon sokat segít, hogy egyre jobb a beérkező anyagok minősége, növényi száraktól mentesen, jól vizsgálható állapotban küldik be az üzemek a földet. Mind többen értik meg: a vizsgálati eredmények és az ezek alapján adott szaktanácsok sokat segítenek az okszerű, takarékos tápanyaggazdálkodás kialakításában, mindennapossá tételében. Éppen az e célú felmérések mutatták ki, hogy Békés megyében megközelítőleg 131 ezer tonna műtrágya-hatóanyag biztosítja a növényi kultúrák jó ellátását. Az eddig beérkezett igények szerint az üzemek 116 ezer tonnát akarnak az idei őszön vásárolni. Ez a szám bizony alacsony, s a mezőgazdászok anyagi okokkal indokolják. Hogy kevés a pénz és drága a műtrágya. Pedig a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának kimutatása szerint a szokásosnál is több tápanyagot kell az idén visszapótolni a talajba. Egy felmérés azt mutatja, hogy a nedves, csapadékos évjárat hatására megerősödött a tápanyagok oldódása, a növények többet tudtak felvenni, mint tavaly. A több tápanyag több termést is hozott, jól mutatja ezt az idei búzatermés. Hogy jövőre is jó termésre számítsunk, meg kell találni a módját a többlettrágyázásnak. Sokat segít ebben, ha valóban csak akkor égetik le a tarlót, ha az feltétlenül indokolt. Az égés megöli a szerves anyag előállításában fontos mikroszer- vezeíeket, hasznos baktériumokat. Várhatóan szeptember végéig tart a talajvizsgálatok okozta munkacsúcs a növényvédő állomáson. Az év végéig befejezik a kötelező vizsgálatok első ciklusát, a jövő évtől pedig újra hozzálátnak az egész megye talajainak ismételt elemzéséhez. A tervek szerint javítják a szolgáltatás színvonalát, az eddigi 14 helyett 16 talajt jellemző adatot mutatnak ki. — m. szabó — A pályázaton részt vehet a sajtó minden olyan karikaturistája, humoristája, grafikusművésze, aki rendszeresen publikál. Három kategóriában lehet pályázni: humor általában, politikai szatírák és politikai plakátok. A pályaműveket 1981. január 31-ig kell eljuttatni ,a rendezőkhöz vagy 1980. december 20-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez. A nyertesek névsorát 1981. márciusában a bienná- le megnyitásakor hozzák nyilvánosságra. Dombiratoson a község vezetői fontos feladatuknak tekintik a pedagógusoknak biztosított szolgálati lakások korszerűsítését. A Hősök útján álló épület felújítása a közelmúltban befejeződött, és a Petőfi utcai szolgálati lakás rendbe hozása most van folyamatban. A munkálatok költsége eléri a 160 ezer forintot. Képünkön: a Lenin utca 4. szám alatt levő két pedagóguslakást ez év nyarán újíttatta fel a községi tanács Fotó: Bukovinszky István Bérek és teljesítmények lezdjük a közvélemény ellenkezésével I is számolva — a nap mint nap tapasztalható konkrét esetekkel. Ami a leggyakoribb: a vállalati középvezetők közül legtöbben úgy próbálnak eleget tenni a teljesítmény szerinti bérezés kívánalmának, hogy különbözőképpen emelik a béreket, de hogy az efféle megkülönböztetés ösztönző-e, azt már nem mindig mérlegelik'. Az egész csak a bérdifferenciálással kapcsolatos jelszó értelmében történik, és viszonylag rövid időre szóló alku tárgya, mondván: „ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy a következő alkalommal a többiek kapnak kicsivel többet.” Vagy: gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz, s ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mondván: egyenlősíteni nem szabad! Aztán: a termelőműhelyek világában jól ismert — különösen a gépiparban — az úgynevezett pótidő utalványozása. S az is közismert, hogy emögött gyakorta semmi más szándék nem rejtőzik, mint a normateljesítmények alapján különböző keresetek lehetséges kiegyenlítése. Ehhez hasonló az építőiparban az a bizonyos „homok”, a szakmabeliek jól ismerik e kifejezést, ami voltaképpen nem más, mint az el nem végzett munkák elszámolása annak érdekében, hogy a dolgozó annyit keressen, amennyit a művezetője szükségesnek lát ahhoz, hogy az illető a vállalatnál maradjon. Unalomig csépelt példa: a szakképzett és szakképzet- len munkáért járó fizetés közötti egyre csökkenő különbség. Ami persze megint csak imalomig koptatott érvekkel magyarázható, hogy tudniillik a segédmunka gépesítéssel történő helyettesítése ma még nem mindig rendelkezésre álló anyagi eszközök függvénye. Következésképpen manapság is legkeresettebbek a segédmunkások. S hogy vállalják is a segédmunkát, azért bizony fizetni kell. Esetenként majdnem annyit, vagy még többet, mint a szakmunkásoknak. A nehéz körülmények' között végzett munka nagyobb arányú gépesítése gyakran ugyancsak anyagi akadályokba ütközik. Logikus lenne tehát, hogy aki ilyen körülmények között dolgozik, az többet is keres, mint akinek kedvezőbbek a munkakörülményei. A valóság pedig az, hogy a normál erőkifejtést kívánó munkakörökben dolgozók átlagbére jóval közelebb esik a hivatalosan megállapított bérkategória felső határához, mint a lényegesen nehezebb körülmények között dolgozók alapbére a saját kategóriájuk felső határához. Nem folytatom a példálód- zást — pedig még nem esett szó a vezetők és a beosztottak közötti egyre szűkülő keresetkülönbségről, az időbéresek körében uralkodó tökéletes béregyenlőségről —, szóval nem folytatom, mert ennyi is elég annak' érzékeltetésére, hogy a teljesítmény szerinti bérezés meglehetősen logikátlan, sőt: zavaros, kiismerhetetlen képet mutat. Felfedezhető ugyan némi — esetenként nem is jelentéktelen — pozitív megkülönböztetés, csakhogy ennek vajmi kevés köze van az anyagi ösztönzéshez. Napjaink bérkülönbségei — a jelek szerint — inkább igazodnak a pillanatnyi munkaerőhelyzethez, az aktuális t ermelésszervezési gondokhoz, a tervteljesítés rövid távra szóló feladataihoz, mint a valóságos munkateljesítményekhez. S aki oknyomozásra vállalkozik, annak nagyon messzire kell kanyarognia. Többek között a politika területére is, ugyanis a keresetkülönbségek megítélése egyes területeken, munkakörökben — éppen az objektív mérőszámok hiányában — inkább politikai, mint szakmai kérdés. Így aztán az okok aprólékos boncolgatása helyett inkább csak két — egyébként ugyancsak közismert — tényt kell említenem. Ugyanis: ha egyszer a teljesítmények mérésének adott helyeken és adott munkakörökben nincs objektív mérőszáma, akkor a keresetkülönbségek döntően a szubjektív értékítélettől függenek. Ettől pedig a vezetők többsége mereven elzárkózik. Érthető, ám elfogadhatatlan magatartás. Elfogadhatatlan, mert személyes ítéletek alapján is kell, és lehet a munka díjazásában különbséget tenni, ha a vezető pontosan ismerné beosztottjait, az áltáluk végzett munkát, és adott esetben cáfolhatatlanul bizonyíthatná a differenciálással kapcsolatos döntéseinek megalapozottságát. Ha a jobb munkáért többet akarunk fizetni — és többet kell fizetni! —, akkor ez csakis a gyengébb teljesítményűek rovására történhet, akiknek munkadíja ily módon csökken. Márpedig a vezetők — szinte kivétel nélkül — ezt végképp nem vállalják. Jóllehet pontosan tudják, hogy nálunk soha és senki nem garantálta a mindenki számára megvalósuló, állandó, s legfőképpen a teljesítményektől független reálbér-emelkedést. A gyakorlat azonban — elvi garanciák nélkül is — ekképpen alakult (ezért is kell például a termelőhelyeknek egyre több szociálpolitikai tennivalót átvállalniuk). Idéznem kell itt az MSZMP első titkárának szavait: „Néha elhangzik, hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen — mondotta Kádár János a . hajógyárban tartott választási nagygyűlésen — mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonalemelés ...” n ilágos beszéd, félreérthetetlen vélemény, s már csak .azért is eszerint kellene cselekedni, mert némi reálbér- csökkenést éppúgy nehéz érzékelni, mint a kis méretű emelkedést. Van egy bizonyos — persze: nehezen számszerűsíthető — „küszöb”, aminek környékén az egyén és a család még viszonylag érzéketlen, legfeljebb fogyasztási szokásainak némi korrekciójára szánja el magát. Mondom: korrekciójára, és nem lényeges redukálására. S mert az ilyenfajta módosításra amúgy is szükség lenne — tessék csak a meglehetősen eltorzult fogyasztási szerkezetre gondolni —, akkor alighanem nemcsak szükségszerű, de politikai következményeit bátran vállaló folyamatnak ítélhetjük a bérek most már valóban elkerülhetetlen differenciálását, s ennek velejárójaként egyeseknél a reálbér stagnálását, vagy éppen átmeneti csökkenését. Csakis így képzelhető el a hatékony anyagi ösztönzést szolgáló teljesítmény szerinti bérezés, s minden más megoldás jóvátehetetlen erkölcsi — következésképpen gazdasági — károkat okoz. Vértes Csaba Kitüntetés életmentésért A Minisztertanács Életmentő Emlékéremmel tüntette ki Varga Gyula portást, dömsödi lakost, aki ez év július 13-án Dömsödön a Duna-parti strandon kimentett a vízből egy fuldokló férfit. A kitüntetést Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke hétfőn adta át a bátor életmentőnek.
