Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13,, vasárnap Hamarosan ünnepélyesen is megnyitják Nagybánhegyesen a községi fürdőt, amelynek létrehozásáért társadalmi munkában sokat tett a lakosság is. Az épületben termálvizes fedett medence, nyolc kád, zuhanyozók, ruhatár és büfé kap helyet. Képünkön a gyerekek már birtokukba vették az uszodát Fotó: Martin Gábor Ez aztán a pech — Nem tud vigyázni! Maga tehén! — mordult föl Pocsondi. — Szégyell je magát — méltatlankodott a mellette álló termetes nő. Pocsondi tüntetőén hátat fordított, és fölényesen kibámult a busz ablakán. — Méghogy szé-' gyelljem magam — gondolta magában —, amikor rátapos az ember lábára. A buszmegállóban egyszerre szálltak le. Pocsondi bement a megállónál levő Rezeda presszóba. — Egy kávé, kis konyakkal — adta le a rendelést. Szemügyre vette a pórul járt lábbelijét, mert amiatt háborodott föl olyan nagyon a buszon. — Na, itt van. Ma vettem föl először, és tessék. Lement róla a plezúr! — Lenyúlt az asztal alá, és a zsebkendője csücskével letö- rülgette a cipője orrát. — Tessék parancsolni — rakta elé rendelését a felszolgáló. — Köszönöm — kezdte ka- vargatni a kávéját. — Ez jól fog esni. Még korán van, nem illik rögtön kezdéskor bepofátlankodni. Ők is biztosan kávéznak — morfondírozott, szürcsölgetve a kávéját. Fizetett és elindult a jövendő munkahelye felé. Ma a „nagyfőnökkel” fog találkozni. Bemutatkozó látogatásra megy. Ezért is vágta magát puccba. — Kezét csókolom — köszönt be a szőke titkárnőnek. — A vezető kartárs már benn van? — Igen, de egy kis türelmet kér — felelte a titkárnő —, tud a jöveteléről. Pocsondi lopva belenézett a fogas mellett levő tükörbe, és megigazította a nyakkendőjét. — Foglaljon addig helyet — invitálta a titkárnő rámutatva az egyik fotelra, Pocsondi belesüppedt, és keresztbe tette a lábát. — A fene egyen meg — redősö- dött be a homloka, amikor a cipője orrára tévedt a tekintete. — Óvatosan maga alá húzta a lábát. — Tessék mondani — fordul a szőkéhez Pocsondi —, milyen a főnök? — Nagyon rendes — felelte az —, de majd meglátja. Megszólalt a telefon. — Igen — szólt bele a titkárnő — értettem, azonnal beküldőm, már itt van. — Menjen be gyorsan — tette helyére a kagylót —, a főnök várja. Pocsondi felállt, és begombolta a zakóját, haját végigsimítva a tenyerével. A szíve hangosan dobogott, és meg kellett köszörülnie a torkát. — Mindig az első találkozás dönti el... — jutott eszébe öreg barátja intelme. — Tessék — hallatszott az ajtó mögül Pocsondi kopogására a válasz. — Jó napot, azaz kezét- csókolom — hebegte Pocsondi és földbe gyökerezett a lába. — Pocsondi Géza vagyok — nyögte. — Én pedig a Tehén — válaszolta az íróasztal mögött ülő asszony. Ez aztán a pech! Jelinek Lajos Benzinutalványok mozgássérülteknek Augusztusban megkapják az ingyenes benzinutalványokat a gépkocsival rendelkező mozgássérültek. Mint ismeretes, a Minisztertanács június 25-i ülésén határozott arról, hogy új szociális támogatásként bevezetik a mozgássérültek benzinkölt- ség-hozzájárulását. Az egészségügyi miniszter most kiadott rendelete részletesen szabályozza az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Eszerint az a mozgássérült részesülhet e támogatásban, aki Trabant Hycomat vagy Velorex típusú gépjárművet üzemeltet. A Trabant Hycomat tulajdonosok havi 30 liter, a Velorex járművek üzemeltetői pedig havi 20 liter 86-os oktánszámú normálbenzin vásárlására jogosító utalványt kapnak. Mivel mindkét típus benzinolaj keverékkel működik, az üzemanyaghoz .felhasznált olajat készpénzben kell megfizetniük. Valamennyi jogosultat augusztus 15-ig értesítik az illetékes szakigazgatási szervek, s kiszolgáltatják részükre az utalványokat. Differenciálni — de hogyan? a lehetőséggel. Ezért engedélyt kértünk a minisztériumtól a pontozásos rendszer meghonosítására. — Tehát zöld utat kaptak ... — Azzal a feltétellel, hogy egy év múlva megvizsgálják: bevált'e a módszer. A lényeg az, hogy különválasztottuk az alapfizetést és a jutalékot. A nagyobb alapbér ugyanis nem jelent automatikusan nagyobb teljesítményt is. Az előbbi az eltol- ' tött éveket, a gyakorlatot, az iskolai végzettséget jelenti. A kereskedőknél azonban nagyon fontos az udvariasság, a szakmaszeretet, a gyorsaság. a pontosság, a fegyelmezett munka. Ennek mérésére hivatott az új rendszer, amely szerint 5-től 11 pontig jutalmazzák a szorgalmat. így az 1600 forint alapfizetésű jól dolgozó is kereshet annyit, mint az 1900—200 forintos kevésbé igyekvő. A differenciálás mértéke olykor elérheti a 160 százalékot is. — Igen ám, de ez meglehetősen szubjektív dolog... — Természetesen — helyeselt a szakszervezeti bizottság titkára. — A boltvezető és a bizalmi kizárólagos joga az elbírálás, más nem szólhat bele. Kétségtelen, nagy a felelősségük. A vártnál megértőbben fogadták az új módszert, egyáltalán nem szült rossz hangulatot. Ezzel mindenképpen a vásárlók érdekeit szolgáljuk. Várakozás Az tény: a kereskedelemben 10—12 éve nem volt átfogó bérrendezés. Az alsó és felső bérhatárokat nagy erőfeszítések árán az idén megoldották. A differenciált elosztás a jó kereskedelmi munka kulcsa. Gondoljuk el: egy eladó forgalmi jutaléka ennél a vállalatnál a fizetésének felét, néha 70— 80 százalékát is kiteszi. Érthető az izgalom, a várakozás. így van ez Békéscsabán az Univerzál Áruházban is. Baukó András, a készruha- osztály vezetője listákat vett elő és bizonygatta: — A pontozás ellen nincs kifogásom, elméletileg jó. Egyetlen feltétele van: a minél nagyobb forgalom elérése. Viszont ennek néha objektív akadálya van. Tudjuk, csökkentették a méteráruk, a készáruk árát, a jutalékkulcs nem változott, öt hónap alatt 4 ezer vevővel szolgáltunk ki többet, mint tavaly, mégis kevesebbet keresünk. A jutalék olyan alacsony, hogy egy pont 2,07 forintot ér naponta. Számoljon: hogyan differenciáljak ebből 30 embert? ősszel, télen már lesz értelme, amikor egyetlen pontra 8—10 forintot is fizetünk. Liszkai Gábor szakszervezeti bizalminak Ugyanez a véleménye. Márciusban a készruha osztályon dolgozott, s a régi egyenlősdi módszer szerint 1233 forint jutalékot kapott. Az úgynevezett 20 százalékos rendszernél 988, az újnál 1317 forint „ütötte a markát”. A cipőosztály felé haladva —, ahol azóta helyettesi beosztást kapott — megjegyzi: — A mi részlegünknél egyenletesebb a forgalom, így a differenciálás is köny- nyebb. Bohus Mária egy éve szakmunkás. Legutóbb 7 pontot kapott a teljesítményére. — Elégedett? — Reálisnak tartom — vágta rá határozottan. — Egyrészt, ösztönző, másrészt érzékelem: hányadán állok a munkával. Tudom, mi a Hazánk, Kelet-Európa Független államok ■ A kérdést sokszor feltesz• szűk manapság. Az élet rá- ; kényszerített arra, hogy a ■ differenciálás nem csupán • matematikai művelet, hanem • az anyagi javak igazságos | elosztásának, a jobb munká■ ra való ösztönzésnek egyik • eszköze. Most tanuljuk e S leckét, hiszen nálunk leg- j többször az egyenlősdi dívik, • ami akadályozza a tovább- ! lépést. Különösen nehéz áttörni a ; megcsontosodott hagyomá- j nyokat a kereskedelemben. : Itt ugyanis a személyre sza- ; bott teljesítmény nem mér• hető úgy, mint egy termelő- S üzemben. Pedig számtalan ; módszer kínálkozik arra, ■ hogy egyenként osszák el azt ■ a jutalékot, amelyet eddig ! az alapbér .arányában kap- ; tak az eladók. Úgy látszik, ■ az Univerzál Kiskereskedel- S mi Vállalatnál akadtak i ilyen bátor emberek. | Pontozás • Az, új pontozásos jutalék- i rendszer bevezetése nem ara- 5 tott osztatlan sikert. Húzó• doztak tőle a boltvezetők, ,az S áruházi osztályok főnökei. 5 Mi volt a döntő érv? Erről ; beszélgettünk Kassai Béla ! igazgatóval, Szabó Imrével, • a szakszervezeti bizottság ; titkárával — Mindenképpen lépnünk • kellett — kezdte az igazga- ; tó. — Január 1. óta rendelet • mondja ki, hogy az üzlet » vagy áruházi osztály forgalom utáni együttes jutalékának 10—25 százalékát a tényleges munkának megfelelően, differenciálva a közvetlen vezetőnek kell szétosztani. Néhány hónap után érzékeltük: ez a módszer nem differenciál kellőképpen és a vezetők sem éltek A világháború során a népek mind jobban szembefordultak vezetőikkel, sőt magával a rendszerrel, ami annyi megpróbáltatást hozott rájuk. Az egymás ellen harcolókban kialakult a közös eltökéltség: csak a háború előttinél jobb és igazságosabb világ születése indokolhatja és feledtetheti a sok áldozatot. A kormányok azt ígérték, hogy a vesztes majd mindenért megfizet, és a győzelem gyümölcsei hozzák meg az erőfeszítések jutalmát. Wilson amerikai elnök ezzel szemben meghirdette a „győzelem nélküli béké”-t, a méltányos és igazságos rendezést, azt, hogy végre megvalósul a liberális és demokratikus polgári elveken alapuló világrend. Mindkét programra sokan hallgattak, de a tömegek növekvő mértékben kezdték azt gondolni, hogy igazán jobb világot csak új elvek, a szocializmus és az internacionalizmus hozhat. A forradalmi Oroszország példája követésre ösztönzött. Európa keleti felének kis népei a jobb világhoz még egy előfeltétel megvalósulását tartották szükségesnek: a nemzeti alávetettség megszüntetését, és az önálló nemzeti államok létrejöttét. A sok nemzetiségű birodalmak háborús vereségük pillanatában minden külső beavatkozás nélkül darabokra hullottak, a kötelékükben élt nemzetek pedig szinte habozás nélkül a függetlenség útját választották. Kisebbségben maradtak azok, akik a gazdasági és politikai egymásrautaltságot, a sorsközösséget hangoztatták, és a birodalmak helyén az egyenrangú népek1 tartós szövetségét, föderációját próbálták létrehozni. Ez ügyben magyar részről hangzottak el a legkomolyabb ajánlatok, többek között Dunai Egyesült Államok Jászi Oszkár- féle javaslata, majd a Tanácsköztársaság elképzelései. A hatalomból addig nem, vagy alig részesülő ellenzéki erőkből, köztük1 a szocialistákból megalakult nemzeti tanácsok és az általuk létrehozott kormányok új lapot kívántak nyitni nemzetük történetében, természetesnek vették, hogy semmi közük a megszűnt birodalmak tetteihez. Felelősre, bűnbakra mégis szükség volt, a győztesnek valakitől be kellett hajtani a sarcot. így az 1918 őszén megszülető radikális-demokratikus Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak (Bulgáriával" és Törökországgal együtt) fizetnie kellett. Ugyanakkor a mindkét oldalon imperialista célokért vívott háborúban náluk sem jobb, sem rosszabb szerepet nem játszó többi kelet-európai nép — akiknek egy része végig lojálisán a központi hatalmak oldalán harcolt — lényegében véve győztesnek minősült, és a békerendezésnél ennek megfelelő bánásmódban részesült. A cári Oroszország majd a központi hatalmak összeomlásakor az utódállamok polgári politikusai számára ellenállhatatlannak bizonyult a csábító lehetőség, hogy minél többet markoljanak1, az etnikai érvek mellett történeti, gazdasági és stratégiai megfontolásokra hivatkozva minél nagyobb területen hozzák létre államukat. A románok, csehek, lengyelek, szerbek, észtek, lettek1 és litvánok polgári-tőkés, vagy éppen királyi-földesúri vezetése jól megérezte, hogy a néprajzi térképeknél, de még a háború alatt az antanttal kötött szerződéseknél is többet ér az igényelt területek birtokba vétele, a fait accompli teremtése. Akik azt hitték, hogy a világtörténelem eme ősi törvénye Wilson amerikai elnök 14 pontjával érvényét veszítette, és most az erő helyébe a jog és az igazságosság lép, azok súlyos hibát vétettek. Károlyi Mihály és a magyarországi őszirózsás forradalom elkövette ezt a hibát, és az idegen fennhatóság alá került jó hárommillió magyart kevéssé vigasztalhatta, hogy morálisan a magyar forradalom járt el helyesen. A Párizs környéki békeszerződések csekély módosításokkal mindazt jóváhagyták, amit az antant korábban megígért, és az utódállamok fegyverrel elfoglaltak. A naconalizmus jegyében fogant rendezésből és az erőn alapuló hatalmi politikából fakadóan az új határok a győzteseket nemcsak a vesztesekkel, de egymással is szembeállították. A területi viták, az igazságtalannak érzett határok tartós feszültséget hoztak létre Lengyel- ország és Litvánia, Lengyel- ország és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, Jugoszlávia és Olaszország között. Az érintettek véleményét csak1 néhány ponton (Felső-Szilézia, Klagenfurt környéke, Sopron és vidéke) tudakolták meg népszavazás formájában, ezeken kívül nem adtak a lakosságnak módot a meghirdetett önrendelkezési jog tényleges gyakorlására. Lenin és a kommunista intemacionálé joggal minősítette e szerződéseket „imperialista rabló békédnek. Kétségtelen, hogy Kelet- Közép-Európa jó százmillió gyengém, önállósodnom kell. többet foglalkoznom a vevőkkel. Kulcsszerep A 42. számú v,as-, edény és üvegboltban az elvet szintén jónak tartják, de vannak fenntartásaik. Őszintén elmondották: a kis alapfize- . tésűek jól járnak, a magasabb alapbérrel rendelkezők rosszabbul. Ugyanis az árurendelést, a beszerzést, az áruforgalmat irányító, szervező törzsgárda tagjai a legmagasabb pontszám esetén sem kapnak annyit, mint a régi módszerrel. Persze, egy- csapásra megváltozik a helyzet, ha a forgalom egyenletesen nő. Ennek a kulcsa pedig az ő kezükben is van. És az eladókéban. A zár-, vasalásosztályon Papp Edit az első hónapban a legala* csonyabb pontszámot kapta. Végül összeszedte magát és júniusban már 6-ost írtak a neve mellé. Mi történt? — Gondolkoztam a dolgon. Rájöttem: jobban oda kell figyelnem a számolásra, az árazásra, az árukiadás pontosságára, az üzlet és a kirakat rendjére. Észrevették az igyekezetemet és honorálták is. Senki sem állítja: ez a módszer tökéletes, bizonyára van rajta finomítani való. Hamis viszont azaz érv, miszerint a bérek differenciálása társadalmi igazságtalanságokat szül. Reális igény, hogy anyagi javainkat a munka arányában igyekezzünk elosztani. Hatásos fegyver a lófrálok, ,a kényelmesen, a felületesen dolgozók ellen, akikre végül is nincs szükség a kereskedelemben, de másutt, sem. —s. lakójának többsége a világháború és a békék eredményeképp a- gazdasági- és kulturális fejlődés elvben legkedvezőbb keretéhez, önálló nemzetállamhoz jutott. Egynegyed részük viszont, közel harmincmillió ember, nemzeti kisebbségként idegen uralom alá került. Számukra az önrendelkezés nemes elve cinikus frázissá alacso- nyodott. Ez sokkal inkább a fiatal nacionalizmusok mohóságának volt a következménye, mintsem a bonyolult néprajzi viszonyoknak'. Az új határok önkényessége, a háború kirobbantásáért hatalmi szóval megalapított egyoldalú felelősségből fakadó jóvátételi kötelezettség és a vesztesek gazdasági- politikai-katqnai gúzsba kötése azt eredményezte, hogy Kelet-Közép-Európában a nemzeti önállóság születésnapja egyúttal az itt élő népek eddigi legsúlyosabb ösz- szeveszésének is a dátuma .lett. A rendezésnek ebből a tehertételéből eredt „a kelet-európai kisállamok nyomorúsága”, hogy a demokrácia nem tudott náluk komoly gyökeret ereszteni a két világháború között, s hogy a térség oly könnyen vált a külső hatalmi érdekek eszközévé, összecsapásuk színterévé, végül a náci Németország agressziójának áldozatává. A versailles-i békerendszert külpolitikailag is eleve kudarcra ítélte, hogy a közvetlen kárvallottak mellett a térség két szomszédos nagyhatalma, Németország és Szovjet-Oroszország ellen irányult, márpedig kizárásukkal a térségben tartós béke és nyugalom nem volt elképzelhető. A német befolyás ellen elsősorban Franciaország által emelt védőgát, csakúgy, mint a „bol- sevizmus” ellen az összes európai tőkés állam által kreált „egészségügyi övezet” túlságosan ingatag alapra épült. Jeszenszky Géza (Vége)
