Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

1980. július 9., szerda IgHiiutraci Miért savanyú a tej? Gyógyító vér Kevermesről A tej egyik legfontosabb élelmiszerünk. A boltok a nap minden órájában kínál­ják az egészséges italt. Ilyen­kor nyáron a minőségellen­őrzés időtartama egy nap, hi­szen a meleg a baktériumok­nak kitűnő szaporodási felté­teleket kínál. Hajnalban A közelmúltban több vá­sárló jelezte, hogy az üzletek gyakran savanyú tejet árusí­tanak. Mit mondanak erről a forgalmazók? Békéscsaba. Bogdanov Andrásné, a helyi ÁFÉSZ 36. számú élelmiszerboltjának helyettes vezetője: — Valóban, jöttek ilyen panasszal hozzánk is. Azt hi­szem, június 24-én, kedden nem kaptunk tejet, már az üzemben megsavanyodott. A rekeszeket reggel fél 6 óra­kor hozzák, leteszik az ajtó­ba. Nyitáskor azonnal a hű­tőkamrába helyezzük, onnan töltjük fel fokozatosan az üz­letben levő hűtőpultot. En­nek ellenére előfordul, hogy reklamálnak a vevők. — Csak délelőtt szállíta­nak? — Délután is. Általában 1—2 óra között érkezik a má­sodik szállítmány. — Mennyi tejet küldenek vissza naponta? — Változó. Volt már olyan, hogy 62 tasak tejet, illetve kakaót visszáruztunk. A Békés megyei Élelmi­szer-Kiskereskedelmi Válla­lat 100-as ABC-áruházában Pap Gyula boltigazgató cso­dálkozik: — Most hallok róla elő­ször, hogy gondok vannak a tejjel. Pedig nálunk reggel 6-tól este 8 óráig 1200 liter is elfogy, a többi tejtermék­ről nem is beszélve. Igaz, vi­gyázunk arra, hogy a hűtő­lánc ne szakadjon meg. Már fél 6-kor itt vagyunk, tele­rakjuk a nagy hűtőpultot. Sarkad. A Békés megyei Tanács gyulai Sütőipari Vál­lalatának 16. számú kenyér­boltja. — Szeretem a tejet — mondja az egyik vevő. — Amit így napközben hazavi­szek, estére biztosan megsa- vanyodik. — Az utóbbi időben mi is ezt tapasztaljuk — helyesel Szegedi Sándorné üzletveze­tő-helyettes. — Naponta 380 liter tejet adunk el. Hajnali ötkor nyitunk. Jönnek a munkások a cukorgyárba, a kendergyárba. Fél 5-kor itt vagyunk, berakjuk ebbe a hűtőszekrénybe. Persze, mind nem fér bele. Annak a két rekesznek már nem jutott hely, csak a raktárban. Áramszünet Vozár Tibornétól, a Hajdú- Bihar megyei Tejipari Vál­lalat békéscsabai lerakatánál arra kérünk választ: hogyan lehet védekezni a baktériu­mok ellen? — A legjobb megelőzés a fejési, kezelési és a tejter­melési higiénia. Sajnos, tel­jesen steril körülményeket nem lehet teremteni, csak a baktériumok számát csök­kenteni. Ha a fejés után egy óra alatt nem sikerül 9—10 fokra lehűteni a tejet, ha­mar megsavanyodik. Külö­nösen a kisebb csarnokok­ban nincsenek meg az ideális feltételek. Az állami gazda­ságokban, termelőszövetkeze­tekben általában jól felsze­relt begyűjtők vannak. — Hány liter tejet szállíta­nak ki naponta? — Éjjel 2-kor, 3-kor kezd­jük a munkát. Ekkor men­nek a kocsik a gyulai üzem­be. Például július 2-án — ebben az 1-én délután kivitt mennyiség is benne van — mintegy 35 ezer litert osztot­tunk el a boltok között. Eb­ből technikai okok miatt (lyukas volt a zacskó) 800 li­tert vettünk vissza, amelybe a megsavanyodott tejet is be­leszámítottuk. — Tökéletes a tejüzem technológiája? — Biztosan — válaszol a szakember. — A beérkezett tejet 80—90 fokon pasztőrö­zik. Azon a bizonyos napon áramszünet volt az üzem­ben. Hiába jelentik be előre, ennek nincs jelentősége. A teheneket akkor is meg kell fejni. Végül is, úgy tudom: 60 ezer liter tej ment a silóba. Kérdések Kérdés: mennyi tej megy össze, savanyodik meg, válik élvezhetetlenné naponta? A 800 liter valóban nem sok, a 35 ezernek mindössze 2,3 szá­zaléka. De vegyük figyelem­be, hogy ez nem az egész megyére, hanem csak egy ré­szére vonatkozik. Budapest­ről 100 ezer litert visszáruz­nak 24 óra alatt, amelynek a forgalmi értéke 5 millió forint. Számolhatunk: mit jelent mindez évente, orszá­gosan? Kétségtelen, az okok nagy része objektív. Messze va­gyunk attól, hogy a hűtő­lánc teljes legyen. Kevés a hűtőkonténer, a hűtőkocsi. Ezért van nagy szerepe az ipar és a kereskedelem jó együttműködésének. Immár megszokott az üzletek előtt heverő tejeszacskók látvá­nya, amelyeket órákig süt a nap. Pedig csak arról van szó: a 7—8 órakor nyitó bol­tok dolgozói közül kellene valakinek korábban bejönni, hogy a gyorsan romló termé­kek minél előbb a hűtőbe kerüljenek. Annak sem sza­badna előfordulni: a hűtő­térben tej helyett üdítő italt tároljanak. Körültekintőbb munkára van szükség! Eb­ben a KÖJÁL-nak, az élel­miszer- és vegyvizsgáló inté­zetnek, a kereskedelmi fel­ügyelőségnek is van tenni­valója. Annál is inkább, mi­vel a kánikula még hátra van. — s. Vöröskeresztesek a nyomdában A Dürer Nyomda békés* csabai telepén márciusban hívták életre a vöröskeresz­tes alapszervezetet, amely­nek titkár^ Pleskó György- né, elnöke pedig Mészáros Béla lett. Négyszáznál töb­ben dolgoznak a telepen, így nem csoda, hogy a lelkes szervezet hamarosan. 60 ta­got számlált. — Nem csatlakozik min­denki első szóra a mozga­lomhoz, a vélemények meg­oszlanak — magyaráz Ko­vács Pétemé családvédelmi felelős. — Néhányan azt. la­tolgatják: „mit kapok én. ha vöröskeresztes tag leszek?” A siófoki, tragédiánál egy- emberként segítettek a vér­adók, kell ennél meggyőzőbb magyarázat ?! A Dürer békéscsabai tele­pén sok véradó dolgozik, a vöröskeresztes szervezet to­vábbra is számíthat rájuk. A véradásokon kívül terve­zik még, hogy ezentúl rend­szeresen látogatják a beteg dolgozókat és a kismamá­kat, valamint orvos—nyom­dász találkozókat szervez­nek. Tavaly jól sikerült az egészségügyi szakközépben tanuló lányok üzemi „vizs­gamunkája”. A dolgozók vérnyomását mérték meg. Ősszel visszatérnek ide a lányok, hogy különböző vizsgálatokat végezzenek majd- Szeptemberben, h,a a szabadságolások befejeződ­nek rákszűrést és újabb vér­adást szerveznek a vöröske­resztesek. Az elsősegélynyúj­tó tanfolyamra is szeretné­nek minden munkaterületről beiskolázni valakit. A Dürerben sok fiatal dol­gozik, fontos feladtatok vár­nak hát a családvédelmi fe­lelősre is. Egészségnevelő, felvilágosító előadásokat tartanak majd a családter­vezésről, a gyermekegészség­ügyről, az alkoholfogyasztás káros hatásairól. Bár, mint ,az üzem dolgozói mondják, felelősségteljes munkájukat nagyon komolyan veszik, s a munkaidő alatti alkohol- fogyasztás az elmúlt évek­ben sem jelentett gondot A véradásszervezésre az üzem vezetői külön gondot fordí­tanak. s a kollektív szerző­désnek is része a véradók jutalmazása. B. Zs. Az Alpoktól és az Elbá­tól keletre fekvő területeken a XVIII. század végén a társadalom több mint 90°/o-a még az agrárnépes­séghez tartozott. A földet művelő parasztok jobbá­gyokként kötelesek voltak földesuruknak munkával, termékkel, esetleg pénzzel adózni. Sokuknak még job­bágyi földtulajdona sem volt, ezek cselédként, részes művelőként dolgoztak a nagybirtokosok majorságain. Az országok politikai és társadalmi vezető ereje a (vagyon és pozíció alapján persze korántsem egységes) nemesség volt, a maga kiter­jedt előjogaival. A hosszú időn át idegen uralom alatt élő népeknél ez a réteg nyelvében és kultúrájában mindinkább elkülönült vagy más etnikumúakkal töltő­dött föl (Csehország, román fejedelemségek), a balkáni szláv népek esetében pedig teljesen el is tűnt. A városi polgárság Nyugat-Európához képest számban és vagyon­ban csekély volt, gyakran külföldi bevándorlók, telepe­sek1 leszármazottaiból (fő­ként németekből) állt, s mindez rányomta bélyegét politikai érvényesülésére. A nemesség hegemóniáját egyetlen tényező fékezte, de az mind jobban: az ural­mát a társadalom életének minden szférája fölé kiter­jesztő, erősödő központi ha­talom, az osztrák császár, az Naponta nyílik alkalom, hogy szóvá tegyük a véradó­mozgalom, a vérellátás, vagy a vérrel és sok fajta ké­szítményeivel való gyógyítás megrendítően emberséges mozzanatait. Széles meder­ben hömpölygő vonulata ez a gyógyító tevékenység tár­sadalmi hátterének, önzet­len felkínálkozás. önma­gunkért és másokért érzett segítőkész felelősség, embe­ri, közösségi köreink bizton­ságának legpéldásabb válla­lása­Gyakorta jegyezhetnénk ennek a kölcsönösségnek a szépségeit, olyan magas fű- töttségű villanásait, napjait, mint amilyennek július 3-án, csütörtökön is tanúi lehet­tünk. Kevermesről 71 vér­adó érkezett a megyei vér­ellátó alközpontba, hogy a tőlük vett 24 liter vérrel hozzájáruljanak kórháza­orosz cár és a porosz király abszolutizmusa, az uralko­dók és környezetük’ által ki­épített állam ez a racionális­bürokratikus erőszakszerv. A fölvilágosodott abszolu­tizmus úgy próbálta megho­nosítani és saját szolgálatá­ba állítani a Nyugat-Euró- pában elterjedő gazdasági, technikai és szervezeti új­donságokat, hogy eközben a társadalom hierarchiája mit se változzék. Ez azonban már csak azért sem volt lehetséges, mert a megszüle­tő kapitalizmus ipari talál­mányaival együtt, sőt azokat sokszor megelőzve, a fran­cia forradalom hármas esz­ménye, a szabadság — egyenlőség — testvériség gondolata is betört Európa középső részébe. Valóban forradalom, mondhatnánk utópisztikus volt ez a prog­ram, olyannyira, hogy egé­szében nem is valósulhatott meg. Perspektívája azonban annyira lelkesítő, mozgósító volt, hogy ahol gazdasági és politikai föltételekkel lehető­séget nyújtottak, ott néhány év vagy évtized alatt gyöke­resen átalakult az állam és a társadalom. Az átalakulást irányító hármas jelszó fő hordozója Nyugat-Európában a polgár­ság volt, ő vezette a régi rend elleni harcot, de szö­vetségesként, bázisként az összes alárendelt helyzet­ben élő társadalmi csopor­tot fölhasználta. E szövetség ink, gyógyintézeteink bizton­ságos vérellátásához. Évek óta kapjuk Kevermestől ezt a vérellátás legnehezebb, legkockázatosabb hónapjá­ban nélkülözhetetlen júniusi segítséget. Ezúttal is, mint. az évvégi bázisvéradásnál, társadalmi összefogás hozta létre a jú­lius 3-i programot. A terme­lőszövetkezet biztosította a szállítást, s mivel magas volt ,a jelentkezők száma, a kunágotai Bercsényi Tsz is besegített A vezetők maguk is vért adtak. Véradás után a segítő ke- vermesiek Kondorosra men­tek, ahol a vöröskeresztes alapszervezet ebéddel ked­veskedett nekik. majd Szarvason kiadós és hangu­latos sétát tettek a Pepi­kertben. eszmei alapjául a közös nyelvet beszélők, közös terü­lettel és kultúrával rendel­kezők összetartozását és ter­mészetes egységét hirdető nemzeti gondolat (kevésbé szép nevén: nacionalizmus) szolgált, gazdasági bázisa pedig a kialakuló egységes nemzeti piac volt. Európa középső és keleti felében a polgári nemzetállam kialaku­lásához nem volt elegendő a régi társadalmi válaszfalak föllazítása és a fönnálló ál­lami keretek meghódítása. A nyugat-európai polgárság­tól kölcsönzött programot összhangba kellett hozni a kelet-európai agrártársadal­mi realitással; egyesíteni kellett a polgári, a különféle indítékokból ugyancsak vál­tozást igénylő nemesi és a paraszti érdekeket. Még ne­hezebb föladatot jelentett az etnikai és a politikai hatá­roknak a közelítése, lehető­leg fedésbe hozása, hiszen ez lényegében véve a sok nem­zetiségű birodalmak fölszá­molását igényelte. A birodal­makat összetartó nem lebe­csülendő erőket úgy kellett legyőzni, hogy Európa többi hatalma a folyamatot tudo­másul vegye, tétlenül szem­lélje, s ne próbálja saját ha­talmi érdekei, terjeszkedé­se szolgálatába állítani. A napóleoni háborúk, az Európát újjárendező 1815-ös bécsi kongresszus után Ke- let-Közép-Európa népeinek Életkép Hőség, az a rekkenő. Főleg itt, a sínek között. A mocs­kos másodosztályú kocsinak támaszkodnak. Illetve csak ő. A lány előtte. Laza, de félre nem érthető határozott ölelésben. Az összetartozás szimbólumaként. Kedvem lenne odaszólni, hogy ne tá­maszkodjatok, hátha meg­rántják a kocsit, és akkor, borzalmas lenne... De nem teszem. Most nem fog moz­dulni az egyenletes ritmus­ban pöfögő mozdony. Elöl megjelenik a tányér­sapkás. Kezében az a pala­csintasütő formájú. Megáll, más egyenruhásokkal beszél­get. Még van néhány perc. Ok ketten állnak, az örökké­valóság mozdulatlanságában. Tudom, érzik egymás lehele. tét. Gyönyörűek. A fiú a csoport legfiatalabb tagja, ta­lán. A többiek már fönt a kocsikban. Ök ketten kire­kesztették az időt erre a pár pillanatra. Ami talán így, együtt soha nem folytatódik. Vagy igen. S akkor bizonyá­ra még gyönyörűbb lesz. A beteljesedés ígéretével. Slampos, zord tekintetű egyenruhás lép oda. Mozdu­latából a megfellebbezhetet- lenség tökéletes szigora, fölénye és hatalma mu­tatkozik ki. Rándul a ritka bajsza, hogy kö­zölje — mert az ilyet nem mondják: KÖZLIK, paran­csolják: vége, gyerünk a vo­natra! Feljebbvalója szól rá. A zord tekintetű megju- hászodik. Az arany váll- lapos szelíden mondja: Hát nem látja? ... Van még pár percük. Milyen szépek ... De aztán felemelkedik a zöld jelzés. Indul a szerel­vény. O is felugrik. Integet. Két évig, tizenhat hónapig lesz katona. A lány bizakodó szemében csillog a gyémánt­fényes könnycsepp. A váltók után a sín elkanyarodik. A fiúkat szállító szerelvény el­tűnik a szemünk elől. A kislány a peronon az új­ságárustól Ez a divat-ot vá­polítikai elhelyezkedése a következőképpen alakult. A balti népek és a finnek a cári birodalom alattvalói voltak. A lengyelek három­felé osztva éltek Oroszor­szág, Poroszország és az Osztrák Birodalom kereté­ben. A román nép zöme a török szultán szuverenitása alá tartozó, de mind erő­sebben orosz befolyás alatt álló Havasalföld és Moldova fejedelemségben tengődött, de egyharmaduk a Habsbur­gokat uraló Erdély és Ma­gyarország lakosa volt, il­letve közvetlenül az Orosz Birodalomhoz tartozott (Besszarábia). A bolgárok és (1830-ig) a görögök teljesen a török porta kezében vol­tak, míg a szerbeknek sike­rült korlátozott autonómiára tenni szert. A magyarok, horvátok, csehek, szlovákok, szlovének, és ruszinok (mai nevükön kárpát-ukránok) teljes egészükben, a már említett lengyeleknek és ro­mánoknak, valamint az ola­szoknak, ukránoknak és a szerbeknek egy része - (az psztrák örökös tartományok németjeivel együtt) a Habs­burgok égisze alatt élt, kü­lönböző fokú belső önálló­sággal rendelkező, de az et­nikai határokat teljesen fi­gyelmen kívül hagyó, törté­nelmileg kialakult tartomá­nyokban, országokban. Lát­hatjuk, tehát, hogy a XIX. század elején a térség népei önálló állammal nem ren­delkezve, egy vagy több, tő­lük nyelvileg is idegen álla­mi-birodalmi keretben élve jutottak a polgári nemzetté válás, korabeli szóhasználat­tal a nemzeti ébredés kor­szakába. Jeszenszky Géza (Folytatjuk) —Szj— Korai meggy Ráckevéról, a KISZ-építőtábor kétszáz diákjá­nak segítségével (MTI-fotó: felv. — KS) sárolt. (— silá —) Hazánk, Kelet-EurApa n nemzeti ébredés kora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents