Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

1980. július 1., kedd NÉPÚJSÁG Választások után A politikai munka tapasztalatai megyénkben Különös esetek Szandál Egy szandálra ragasztott papíron a következő nyomta­tott betűkkel írt szöveget ol­vastam': Nyári viseletre — Felsőrész anyaga: műbőr — Talp anyaga: műanyag — Nem vízálló — Made in Hun­gary — Szabolcs. Azt még megértem, hogy felhívják a figyelmet: a szan­dál nyári viseletre való. Ha nem szólnának, egyesek ta­lán egész télen a lábukon hagynák. De mit jelent az, hogy nem vízálló? Mije nem az: a talpa, a műbőrcsíkok­ból készült feje vagy a sar­ka? Ezek eláznak a vízben, esetleg elválnak egymástól? Es milyen vízben? Nemrég egy ilyen szandál tulajdonosától tudtam meg valamit, ö a saját „műbő­rén" tapasztalta, hogy az egy kisebb nyári záporban is el­válik a talp műanyagától. De a szandálon levő papír any- nyira tapad, hogy késsel is csak nehezen lehet levakar­ni. S az a gyanú merült fel benne, hogy mégiscsak van olyan ragasztó, amely „állja a sarat”, illetve a vizet. Fizess! A főnök nyugdíjba vonult. Amíg főnök volt, beosztottjai közül egyesek szerették, mert a hibákat elnézte, ő meg sze­rette az apró szívességeket, a jó szolgálatokat. Szakértőként dolgozott to­vább. Bejárt a régi helyére, s eleinte feketével éppen úgy kínálgatták, mint azelőtt. Egy idő után azonban, amikor a függő viszony érzete alább­hagyott, el-elmaradozott ez a gesztus. Kénytelen volt ő kez­deményezni a dolgot. Vala­hogy így: „Fizess már he­lyettem, még nem kaptam meg a nyugdíjat”. Vagy: „Ép­pen nincs nálam pénz”. Egyszer honorálni akarta a sok „figyelmességet". Hogy felejthetetlenné tegye magát, az egyik tsz-ben vacsorát szervezett. Kerül, amibe ke­rül — gondolta magában, ar­ra persze ügyelt, hogy minél kisebb összegből jöjjön ki az étel, ital ára. A meghatározott napon minden előkészület megtör­tént a vendégek fogadására. Elegánsan felöltözött, még nyakkendőt is kötött, hogy régi fényében tündököljön tisztelői előtt. De hiába várt rájuk. Senki nem ment el. A varázslatnak vége sza­kadt. Csaszi Szalonnasütésre jött össze a vidám társaság. Már előké­szítették a hagymát, a sza­lonnát, a húst, a tüzelőt, és szépen egymás mellé rakták a sörrel, borral teli üvegeket is. Am egyszer csak a közeli bokros, fás részből kilépett egy hatalmas bernáthegyi ku­tya. A Csaszi. Az esti félho­mályban félelmetes látványt nyújtott a hőség miatt kiló­gó lapátnyi nyelve, villogó fogsora, „vérben forgó" sze­me. Amikor a finom illatot megérezte és a társaságot megpillantotta, örömében vakkantott egyet. Ettől olyan ijedelem támadt, hogy egy­szeriben mindenki futásnak eredt. Csaszi nem értette a dol­got. Közelebb ment. Mivel pedig senki sem zavarta, el­kezdett falatozni. Egy-két perc alatt bekebelezte a szá­mára legízletesebb „nyers­anyagot”. Csak a hagymát és a szalonna egy részét hagy­ta meg. A kenyérből sem evett sokat. Aztán körülnézett: vajon kinek köszönhetné meg a szo­katlanul finom vacsorát? Senkit sem talált. Végül is békés farkcsóválással elbal­lagott a helyszínről. Pásztor Béla A Hazafiás Népfront me­gyei elnöksége a közelmúlt­ban értékelte az 1980. évi országgyűlési képviselői és tanácstagi választások poli­tikai munkáját. Szikszai Fe­renc, a HNF megyei titkára először az előkészítés és a szervezés tapasztalataival foglalkozott. Megemlítette, hogy a népfront az agitáció és a propaganda valameny- nyi formáját alkalmazta. Ugyanakkor jól érvényesült a pártszervek elvi, irányító, koordináló tevékenysége is, A különböző gyűlések elő­adóit, a választási elnöksé­gek és a szavazatszedő bi­zottságok tagjait folyamato­san és időben készítették fel tennivalóik elvégzésére. Közéleti aktivitás A választások előkészítésé­ben, megszervezésében és végrehajtásában 15 ezer Bé­kés megyei aktivista végzett lelkiismeretes, eredményes munkát. A HNF megyei tes­tületéinek tagjai — mint te­rületfelelősök — rendszeres kapcsolatot tartottak fenn a helyi párt- és népfrontbi­zottságokkal, valamint a ta­nácsokkal; s mindvégig gyor­san informálták, segítették egymást. Ami a 60 jelölő gyűlést il­leti, ezeken a 15 országgyű­lési választókerületben több mint 17 ezer 500-an vettek részt, s 97 százalékuk értett egyet a HNF jelöltjeivel. Két választókerületben, ahol ket­tős jelölés volt, esetenként viták bontakoztak ki, de az állampolgárok ott is elfogad­ták a népfront jelöltjeit. A hozzászólások alapján is megállapítható, hogy nőtt a közéleti aktivitás, s demok­ratikus légkör alakult ki szinte mindenütt. A megtartott 2634 tanács­tagi jelölőgyűlés, amelyeken közel 80 ezren jelentek meg, szintén az ütemterv szerint zajlott le. Ezeket is az ün­nepélyes, fegyelmezett han­gulat jellemezte. A legtöbb hozzászóló főként a válasz­tókerületi, a község- és vá­rospolitikai gondokról be­szélt. A bejelentések és ja­vaslatok elsősorban a társa­dalmi munkafelajánlásokra, az állampolgári fegyelemre és a közhatalmi „jogosítvá­nyok” gyakorlására vonat­koztak. Közel 60 helyen kiemelt vá­lasztási gyűlést tartottak me­gyei '“előadókkal, és ezeken összesen 14 700 választópol­gár vett részt. Az 51 helyi előadókkal rendezett válasz­tási gyűlésen 9800-an, az 50 —60 rétegtalálkozón, kiscso­portos beszélgetésen mintegy 27 ezren jelentek meg. Oros­házán Púja Frigyes külügy­miniszter mondott nagy ér­deklődéssel kísért választási beszédet. Hozzáértés és felelősségtudat A HNF megyei titkára kel­lő részletességgel szólt magá­ról a választás napjáról is, amelyet jól előkészített az agitáció. Ez egyúttal kedvező feltételeket, jó politikai lég­kört teremtett a választások sikeres befejezéséhez. Valamennyi szavazatszedő bizottsági tag fokozott fele­lősséggel és megfelelő hoz­záértéssel igyekezett eleget tenni megtisztelő feladatá­nak. A szavazóhelyiségeket rend­ben és időben alakították ki, s maga a szavazás is zavar­talan volt mindenütt. Tör­vénysértést — amint hallot­tuk —, vagy erre utaló ese­ményt sem a választási el­nökségek, sem a szavazat­szedő bizottságok munkájá­ban nem tapasztaltak az el­lenőrzést végző személyek. A megyei választási elnök­ség adatai szerint Békésben a 321 638 választásra jogo­sult állampolgárnak 98,6 szá­zaléka szavazott a népfront jelöltjére. Június 8-án össze­sen 2633 helyi tanácstagot választottak meg. (Puszta- földváron ugyanis június 14- én pótválasztást tartottak, mert az előzőn a helyi ta­nácstag a megválasztásához szükséges szavazatok többsé­gét nem kapta meg.) „A megválasztott helyi ta­nácsok összetétele jói tükrö­zi a párt vezető szerepét, me­gyénk, s a települések osz­tályszerkezetét, pártunk szö­vetségi politikáját, a nők arányát, s a nemzetiségi po­litikánkat.” A megye 15 országgyűlési választókerületében június 8-án a 15 mandátumra 14 országgyűlési képviselőt vá­lasztottak meg. A 3-as és a 13-as sz. országgyűlési vá­lasztókerületben a kettős je­löltek közül — az utóbbiban — az egyik jelölt megkapta a megválasztásához szüksé­ges szavazatok többségét, de a 3-as számúban nem. Így ott az Országos Választási Elnökség határozata alapján június 14-re kitűzték a pót­választás időpontját. Június 10-én a választókerületben tartott választási gyűlésen az egyik jelölt visszalépett a je­löléstől, s a június 14-i pót­választáson az egyedüli je­lölt megkapta a megválasz­tásához szükséges szavazatok többségét. (A helyi alakuló tanácsülé­sekről, a tisztségviselők, a végrehajtó bizottságok, a né­pi ülnökök és a népi ellen­őrzési bizottságok tagjainak megválasztásáról lapunkban már közöltünk egy rövid összefoglalót.) Törvényesség és demokratizmus A választások politikai munkáját értékelve a HNF megyei titkára végül össze­gező megjegyzéseket és ta­pasztalatokat ismertetett. Eszerint az esemény „a nép­front égisze alatt” kedvező lehetőséget adott a lakosság széles körű közéleti, politi­kai aktivitásához. Főleg az új és a fiatal tanácstagokkal szükséges foglalkozni a jö­vőben azért, hogy jól ellát­hassák feladataikat, s meg­felelően képviseljék a vá­lasztói érdekeket — még a megnövekedett követelmé­nyek ellenére is. Több he­lyen felvetették: csökkenteni kellene „a választásokkal összefüggő gyűlések, párhu­zamos összejövetelek számát úgy, hogy az ne sértse a de­mokratizmust”. Esetleg több helyi, munkahelyi gyűlésre kerülne sor, s a tömegek he­lyett az előadókat, a jelölte­ket kellene „mozgatni...” Kívánatos lenne: még többet foglalkozni az első választók­kal. Ez is elősegítené a fia­talok későbbi közéleti akti­vitásának kibontakoztatását. Mindent egybevetve: az 1980. évi országgyűlési kép­viselő és tanácstagi választás kiemelkedő belpolitikai ese­ménysorozatnak számított megyénkben is. Amint jelez­tük, mindenhol betartották a törvényességgel és a demok­ratizmussal összefüggő köve­telményeket. A választások mindenütt a választópolgá­rokkal létrejött jó egyetér­tésben és kedvező politikai hangulatban zajlottak le. Az MSZMP megyei bizottságá­nak elvi irányításával min­den eddiginél jobb volt a ta­nácsok és a HNF-bizottságok közötti együttműködés. —y—n Merre forog az idegen? Már i. e. 2000-ben létezett idegenforgalom. — A vilá­gon fegyverkezésre 300, turizmusra 317 milliárd dollárt költenek évente. — A töltött káposzta, a pulyásparti kell, de nem elég! — Rossz a nemzetközi propagandánk. — Megszűnt az állami támogatás, égbe szöknek az árak! — Lépéshátrányban a színvonal. — Gyula vagy Szarvas? A fenti mondatokból kiviláglik: a hazai idegenforgalom az utóbbi évek fejlődése ellenére nem kevés gonddal küzd. Az ágazat társadalmi, gazdasági tényező lett, amelynek fontosságát a XII. pártkongresszus határozatai is hangsúlyozzák. A lehetőségeket minél jobban ki kelle­ne használni, hiszen az áruk és a szolgáltatások hely­ben történő exportjáról van szó. Különösen lényeges ez olyan ország számára, mint Magyarország, ahol a kül­kereskedelmi mérleg évek óta javításra szorul. Tavaly az idegenforgalom bevétele 159 millió dollárt és 205 millió rubelt tett ki. Ez azt jelenti, hogy a foga­dott turisták alapján hazánk a világ összes forgalmának 4 százalékát bonyolítja le, a bevétel viszont az 1 százalé­kot sem éri el. A bajok forrása igen sok­rétű. Példázza ezt, hogy a közelmúltban megtartott ti­hanyi tanácskozáson a szak­emberek sem értettek min­denben szót. Egy dologban azonban mindenképpen: tar­tanunk kell a versenyképes­séget, mert olyan hátrányba kerülünk, amelyet képtele­nek leszünk behozni. Elgon­dolkoztatóak dr. Selley Pé­ternek, az IBUSZ—WIEN igazgatójának a szavai: Csak egy százalék — A 2—6 napos városi ide­genforgalomban elérjük az európai átlagot. Gyenge pon­tunk az üdüléses turizmus. Egyszerűen nincs mit ajánla­ni a külföldieknek. Ma már a nyaralás nem csak alvást, evést jelent. Egyetlen he­lyen sem lehet például ke­rékpárt kölcsönözni, elenyé­sző a minigolfpályák száma, a lovaglásról, a csónakázás­ról nem is beszélve. Kevés az olyan erdei tornapálya, ahol megmozgathatják tag­jaikat az emberek. Ha egy üzletember megérkezik va­lamelyik szállodánkba, alig­ha tudják megmondani neki: hol és mennyiért sportolhat, mozoghat. A töltött káposzta, a gulyásparti kell, de nem elég! Ehhez még hozzá lehetne tenni az utazás nem éppen rózsás körülményeit. A vo­natokon hadilábon állunk a higiéniával, késik a szerel­vény, az autóbusz 200 kilo­métert 5 óra alatt tesz meg. No és az árak! Mit mond erről az igazgató, aki Bécs- ből talán jobban látja a nemzetközi összefüggéseket: — Eddig a legnagyobb vonzóerőnk az olcsóság volt. Ügy látszik, ezt most már elvesztettük. Ausztria 1979- hez képest 5,5 százalékkal emelte az árait. Ezzel szem­ben a Balaton-parti szállo­dák közül a Marina 21,3 az Annabella 22, az Auróra 43,7, az Európa 11,3 százalék­kal drágult egyik évről a másikra. Bizonyára ez is köz­rejátszott abban, hogy az esztendő első négy hónapjá­ban egynegyedével kevesebb osztrák jelentkezett az iro­dánál, hogy Magyarországra látogasson. Pedig a devizát nem az egy-két napig, ha­nem a huzamosabb ideig itt tartózkodók hozzák. Ki diktál? A bevezetőben már emlí­tettük: sokat költünk az ide­genforgalomra, de mégsem eleget. Bármennyire is ta­gadják egyesek: a propagan­dának óriási szerepe van. Bizonyított tény, hogy a be­fektetés busásan megtérül. Ha élünk a lehetőséggel. Ó Juditnak, az AIR TOURS- iroda vezetőjének kellemet­len tapasztalatai vannak: — Bátran ki merem je­lenteni: rossz a nemzetközi propagandánk. Hogy mire alapozom? Két éve elkészí­tettünk egy színes maga­zint. Sem a HUNGEXPO, sem a Magyar Hirdető nem volt hajlandó megjelentetni. Most úgy hírlik, hogy egy amerikai cég kiadja. Sajnos, a számok bűvöletében élünk. Ennyi és ennyi turista lépte át a magyar határt. Mögé kell nézni a dolgoznak: mi­lyen a szolgáltatás minősé­ge, színvonala. A jelek sze­rint az idén — ehhez a fe­szültebb nemzetközi helyzet is hozzájárul — kevesebb idegen keresi fel az orszá­got, mint azt megszoktuk. Most szükséges igazán ke­reskedni ! Egyáltalán nem megnyugtató, hogy a felté­teleket a vendéglátóipar diktálja, az idegenforgalmi szervek csak statisztálnak. Elgondolkoztató: ma már Bécsben olcsóbb a csoportos étkeztetés, mint Budapesten. Ami az utóbbi szerveket illeti, van ám belőlük jócs­kán. Sokszor az az érzése az embernek: a sok bába közt elvész a gyermek. A gazda a Belkereskedelmi Minisztérium, illetve ' az ÉVM. Aztán jön az Országos Idegenforgalmi Hivatal, és mint tanácsadótestület az Országos Idegenforgalmi Ta­nács. Ezenkívül van még 14 intéző bizottság és a megyei idegenforgalmi hivatalok, a hét utazási iroda. Ezek oly­kor versenyre kelve egymás­sal alá ajánlanak az ügyfe­leknek, eltérnek a profiltól. Hogy szükség van-e mind­egyikükre, ennek eldöntésé nem a mi feladatunk. Töp­rengeni rajta viszont nem lenne hiábavaló. Rugalmas együttműködést A kép kétségtelenül sötét­nek látszik, holott a sorok rendezése a kívánatos. Nagy előrelépés történt többek között a szállodaépítésben. Szigetvári Jánosnak, a Pénz­ügyminisztérium nemzetkö­zi főosztálya vezetőjének véleménye szerint szükség is volt erre: — Hazánkban a 60-as években kezdődött el ez a folyamat. Jelenleg a fizető­vendég-szobákban, a kem­pingekben, a szállodákban, a turistaházakban összesen 198 ezer szálláshely ván. Jellem­ző, hogy ebből 97 ezren a fizetővendég-szolgálatot kénytelenek igénybe venni, a szállodákban a vendégek 16 százalékát tudják csak elszállásolni. Ha már az arányoknál tartunk: idegenforgalmunk mintegy 75 százaléka Buda­pesten és a Balaton vidékén összpontosul, az is 2—2,5 hó­nap alatt lebonyolódik. Ezért válik egyre jobban szüksé­gessé a többi tájegység meg­ismertetése, a termálturiz­mus, a falusi üdülés fellen­dítése. Űj igényként jelent­kezik a magánerő bevonása a fejlesztésbe. Élelmiszerüz­letekre, zöldség-gyümölcs- boltokra, kifőzdékre van szükség. Annál is inkább, mivel mindössze 3 magán­penzió üzemel az országban. Igaz: az elmúlt évben 25 millió forint jutott új létesít­mények építésére, az idén a meghirdetett tervpályázat megvalósítására 40 milliót fordítanak. Fürdőt, minigolf- és teniszpályát, játéktermet hoznak létre. Szerencsére megyénk sem marad ki a sorból. A dilemma megoldó­dott. A kérdést nem úgy te­szik fel: Gyula vagy Szarvas idegenforgalmát bővítsék-e, hanem úgy: mindkettőt. Hogy ez helyes-e, ne boly­gassuk. Mindenesetre Gyu­lán önkiszolgáló étterem, ké­sőbb újabb SZOT-üdülő épí­tését tervezik. Szarvason nemsokára átadják a kem­pinget. Mindezek tudatában nem szabad elfeledkezni arról: megszűnt az állami dotáció, az árakat igyekszünk köze­líteni a nemzetközi színvo­nalhoz. A magasabb árak azonban önmagukban nem pótolhatják a nyereséget, ehhez forgalom is szükségel­tetik. Úgy, hogy a szolgálta­tások színvonala is közelít­sen az árakhoz. Miért van az: a magyar szállodákban csak teljes penzióval kapható szoba, és miért gondolják néhányon, hogy a költsége­ket nem lehet csökenteni? Egy biztos: a rugalmas együttműködés is hiányzik az egyes tárcák, szervek kö­zött. A gondokon pedig c^ak együtt tudunk úrrá "lenni. Seres Sándor Elfogult sorok az emberek nyugalmáért Remélem, a sok száz, sok ezer szájból a bárányfelhős késő ta­vaszi ég felé özönlő átok soha nem fog azokon, akik a békés­csabai Lencsést úti lakótelep fö­lött kora reggeltől napnyugtáig akarva-akaratlanul is minden­napi nyugalmunkat zavarják, életünket keserítik meg. A mű- repülőkről van szó. A csodás gépmadarak, amelyeket minden versenyen, minden nagyszerű al­kalomkor valamennyien megbá­mulunk, vezetőik, pilótáik elis­merésünket vívják ki, most a legsúlyosabb szavakat kapják ott fent, innen a földről. Az elmúlt nyáron végered­ményben eredménytelen polémia folyt e lap hasábjain, hogy mi­végre az emberek idegrendsze­rét a legvégsőkig túlfeszítő gya­korlatozás — éppen a lakótelep házai felett. Az illetékesek szá­mokat, ’ aerodinamikai jellemző­ket soroltak föl: a repülők csak és kizárólag a lakótelep fölötti légtérben tudják művelni a két­ségtelenül fontos, jelentős és másképpen nem pótolható te­vékenységüket. De ugyanakkor olyan ígéret is elhangzott, hogy a lehetőségekhez képest a leg­minimálisabbra veszik ezeket a gyakorlatokat. Ugyancsak az elmúlt nyáron látott napvilágot néhány adat arról, hogy a légiközlekedés és a lakótelepek közötti „kapcso­lat” milyen „eredményeket” szülhet. Szellemileg és fizioló­giailag is károsítja az embert, ahol a közelben nap mint nap repülők százai emelkednek és landolnak. A felnőttek idegi ter­helése maximális, rengeteg a neurotikus beteg, munkaképes­ségük csökken. Tisztában vagyok azzal, hogy a békéscsabai MHSZ-repülőteret és mondjuk a tokiói polgári lé­gikikötőt dőreség lenne össze­hasonlítani. Szerencsére a csa­bai füves puszta alkalmatlan mondjuk McDonnell Douglas- gépek fogadására, Concorde-ot sem várunk. De a kis, egy-ké motoros gépek által oközoti hang sem lebecsülendő. Főleg akkor nem, amikor olyan érzé­sünk van, hogy a tízemeletesek tetejéről akár megfoghatnánk a kecses gépet. Amikor di^igóhú/ót, csavart, más szép és kellemes látványt nyújtó manővereket hajt végre — a lakóházak fö­lött. Arról már ne is beszél­jünk: mi van akkor, ha műsza­ki hiba következtében kényszer­leszállást kell végrehajtania va­lamelyik repülőnek ... A békéscsabai legnagyobb la­kótelepnek talán egyetlen olyan lakója sincs, aki kétségbe von­ná a műrepülés, az ejtőernyőzés jelentőségét, fontosságát, szüksé­gességét. De az ellenben senkit sem tud érdekelni, hogy miért éppen a házak között, a néhány éves gyermekek, pár napos, le­vegőzésre kitett csecsemők, utolsó hónapjukban levő terhes anyák" feje fölött ken művelni ezt a nemes sportot. Az 'egyik lakótelepi anyuka így tette fel a kérdést: mi a fontosabb, az egészséges nem­zedék, vagy néhány ember re­pülős r passziója? Persze, nem ilyen éles a dolog. De mégis meg kellene találni, hogy van npás megoldás is. Mert az a lát­vány is elgondolkoztatott, ame­lyiket a minap láttam és ezen elfogult sorok megírására kész­tetett : szomszédom alig három­esztendős lánya minden alka­lommal, amikor egy-egy repülő szállt el felettünk, a fűbe ve­tette magát és arcocskáját ke­zébe rejtette. És nem ő az egyetlen „hisztis” gyerek a la­kótelepen ... Nemesi László

Next

/
Thumbnails
Contents