Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-29 / 176. szám
1980. július 29., kedd Mezőkovácsháza, Végegyháza Kiépüli a vízműhálőzat „Szükségünk van nekünk erre?” — kételkedtek a vízmű építésében a mezőkovácsházi, végegyházi lakosok annak idején, 1973—74-ben, amikor megalakult a vízmű- társulat, illetve amikor 1974 augusztusában Végegyházán, a Munkás utcában megkezdődött a hálózat építése. Az alakuláskor 1616 tagja volt a társulatnak, és ugyanennyi érdekeltségi egység tartozott hozzá. Azóta ez a szám csaknem megháromszorozódott. Ez is bizonyítja, hogy fokozatosan megértésre talált a lakosság körében a vízmű építésének szükségessége, kü- lösösen akkor, amikor a vízmüvet 1977-ben üzembe helyezték, használatba vették a közkifolyókat, megkezdődött a vízvezeték bekötése a házakba. Eddig 1350—1400 házba kötötték be a vízvezetéket, és 60—62 közülethez. Mezőkovácsházán 1980. júliusáig 44 kilométer, Végegyházán 22 kilométer hosz- szan épült ki a vízműhálózat, Mezőkovácsházán elkészült 5, Végegyházán pedig 3 kút, Kovácsházán 500 köbméteres víztorony, Végegyházán vízműtelep létesült. A lakosság társadalmi munkával is hozzájárult a közművesítéshez, a mezőkovácsháziak 699, a végegyháziak 516 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az eddig beruházott összeg megközelíti a 47 millió forintot, és ebben az összegben szerepel a Mezőkovácsházán megépült 58, és Végegyházán létesített 28 közkifolyó is. A vízmű ezzel nem fejeződött be, szükséges még kiépíteni a vízműtelepek regionális rendszerét, távvezérlését, automatizálását. A társulati taggyűlés tavaly júniusban a Regionális Vízmű Társulat átalakítását mondta ki, így jelenleg Mezőkovácsháza—Végegyháza Regionális Komplex Vízmű ” Társulatként működik. Az új elnevezés új feladatokat jelöl: a szennyvízhálózat kiépítését, amely a tervek szerint 1981-ben kezdődik. A gyulai, törökzugi lakótelep általános iskolájában ősztől már az egész épületszárnyban lesz tanítás Fotó: Martin Gábor Bővülő választék vegyi cikkekből A lakosság jobb vegyi- cikk-ellátásának érdekében a lakk- és festékipar az első félévben 3,5 százalékkal fokozta belkereskedelmi szállításait és a választékot is bővítette. A Tiszai Vegyikombinát az új csomagoló és dobozgyártó gépsorával, a Budalakk pedig termelés- szervezési intézkedésekkel lényegesen növelte a kisebb, a negyed- és félkilós festék- és lakkadagokat tartalmazó dobozok arányát. Takarékosabb lehet tehát a felhasználás is, mert nem kell több festéket vásárolni annak, akinek a kisebb dobozzal is elegendő. A festékdobozokhoz szükséges lemezek beszerzésében javult az együttműködés az érdekelt tárcák és vállalatok között, s így ,a csomagolási gondok is enyhültek, bár még nem szűntek meg. A Nehézipari Minisztérium a Belkereskedelmi Minisztériummal és más tárcákkal is rendszeresen egyezteti a vegyicikk-ellátá- si igényeket a termelési lehetőségekkel, s közösen keresnek megoldásokat az alap- és segédanyagok beszerzésére, a lakosság megnövekedett igényeinek kielégítésére. Az első félévben mintegy 38 ezer tonna mosó-, mosogató- és enzimes áztatószert szállított vegyiparunk a lakosságnak, s ennek kiegészítéséül további 2500 tonna beszerzéséről gondoskodott a Belkereskedelmi Minisztérium tőkés importból. Ugyanakkor megvizsgálták a hazai termelés növelésének lehetőségeit is. Visszhang Lapunk július 10-i számában „A lakosság ellátásában fontos szerep jut a háztáji gazdaságoknak” című írására, abban is a békéscsabai AGROKER üzleteinek kisgép-ellátására reagál az AGROTRÖSZT levelében. A válasz leírja, hogy malac-, önetető, többfajta itató, fejőberendezés és vályú áll a boltokban a kisgazdaságok rendelkezésére. Az AGROKER-vállaLatok raktárainak feltöltése folyamatos. Olyan információt a tröszt nem kapott, hogy a Néprajzos tábor Fiatal néprajzkutatók országos néprajzi gyűjtőtábora nyílt meg hétfőn a Szigetközben. A néprajzszakosokon kívül matematikusok, óvónő- és tanárjelöltek tanulmányozzák két hétig a gazdálkodás, a népi építészet és az életmód változásait Dunakilitin. Azért jelölték ki a környéket a kutatások színhelyéül, mert ott kezdődtek meg a dunai erőmű, s vízlépcsőrendszer építésének előkészületi munkái, s az építkezés alaposan megváltoztatja a táj arculatát. A táborozok fotókon örökítik meg ezeket a régi épületeket, összegyűjtik az ősi mesterségek, az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés, a halászat egykor használt munkaeszközeit, és magnetofonszalagra rögzítik a szigetközi népdalokat, mondó- kákát. berendezésekből hiány lenne az üzletekben. A cikkben szereplő üzlet kisgéphiányáról megjegyzi, hogy — a gyulai vasbolt — nem az AGROKER-től szerzi be eladásra a termékeket. II Szikra Lapnyomda A moszkvai olimpia eseményeiről új formájú, szebb megjelenésű Népsport tájékoztatja a sportkedvelőket. Az újságot ugyanis a játékok kezdete óta korszerű, ofszet technikával az új Szikra Lapnyomdában készítik. Ez egyben azt is jelenti, hogy fontos állomásához érkezett a nyomdaipar hosszú távú rekonstrukciós programja, befejezéshez közeledik a legnagyobb egyedi beruházás, mely elsősorban a központi napilapok, a Népszabadság és a Népszava korszerű nyomdai előállítását, minőségének javítását szolgálja. — A 2,6 milliárd forintos beruházás megvalósítása a tervezett ütemben, megfelelően halad, ebben a hónapban megkezdődött a próbaüzem. Az építészeti és szerelési munkálatok nagy része elkészült már. A korszerű nyomdához méltóak lesznek a munkakörülmények, az üzem jelentős része légkondicionált, a gépek zaját különleges hangszigetelés tompítja. — A beruházás befejezésének határideje 1980. december 31. A próbaüzem eddigi tapasztalatai jók, a hátralevő szerelési és építési munkák befejezésére még elegendő idő áll rendelkezésre. fl korszerű gyűjtőeszközök okozta sérülések Igazán ötletes módját választotta autóápolási cikkeinek bemutatására a szegedi MEDIKÉMIA Vegyi-, Gumi- és Mű- anyagipari Szövetkezet: az Európa-hjrű autóversenyző páros, Ferjanc—Tandori közismert Renault—5 Alpine gépkocsiján tárja a szegedi ipari vásár közönsége elé, hogy melyik terméke mit tud Fotó: Martin Gábor A Magyar Televízió egy korábbi, a Nyugalmunk érdekében című polgári védelmi adásában bemutatta az égési sérültek ellátásának módszereit. E cikk keretében foglalkozni kívánunk a gyújtóeszközök fejlődésével, háborús célokra történő, alkalmazásával, és az ellene való védekezés módszereivel. Gyújtóeszközöket az ókorban is alkalmaztak háborús célokra. Elég emlékeztetni arra, hogy szurokkal gyújtottak fel településeket, a városok ostrománál pedig tüzes nyílvesszőket, és hajítógépekkel kivetett sűrű, égő masszát alkalmaztak. Napóleon már tűzrakétákat is használt. A múlt század és a századforduló háborúiban a harcoló csapatok soraiban viszonylag kevés égési sérülés fordult elő. Arányuk nem haladta meg az összes sérülés 1 százalékát. Az első világháborúban, amelyben már használták a lángszórót, magasabb az arányszám (1,5 százalék). Az égési sérülés a spanyol szabadságharcban 4,5 százalékot, a II. világháborúban pedig — az atombomba égettjeit nem számítva — a különböző hadszíntereken 4—7 százalékot tett ki. Ennél is magasabb a koreai háborúban a kínai és a koreai néphadseregek soraiban előfordult égések száma. A vietnami háborúban az USA expedíciós hadseregének állományában a sebek 4—5 százalékát égési sérülések tették ki. Figyelemreméltó, hogy e sérülésfajta gyakoriságának alakulásában a harci technika, pl. a lángszórók és egyéb gyújtófegyverek szélesebb körű használata nem játszott egyedüli szerepet. Háborús körülmények között a rendkívüli viszonyok következtében gyakran, pontosabban szólva a békeidőkhöz képest nagyobb számban fordulnak elő úgynevezett mindennapos sérülések, melyek szükség tüzelőeszközök, szükségtűzhelyek helytelen használata, gyúlékony anyagoknak a lehetőségek miatt nem előírásszerű tárolása vagy kezelése során fordulnak elő. A hátországban gyújtóbombákkal végrehajtott légitámadások égési sérültjeiről összefoglaló adatok nem állnak rendelkezésre. Emlékeztetni érdemes azonban az angolszász légierő által 1945- ben Drezda ellen végrehajtott légitámadásra. Ennek során először finoman porított szenet, majd kénport szórtak a város fölé, s amikor a porkeverék elérte a háztetőket, ledobták a gyújtóbombákat. Ennek következtében nemcsak i a gyújtóbombák hatására meggyulladt épületek lángoltak, hanem tulajdonképpen lángba borult az egész város (a levegőben lebegő kénpor és szénpor is meggyulladt). Használtak foszforbombákat is (foszforkeverékkel töltött bombákat), ezeknek foszfortartalma mintegy 30 százalék. Arról ismerhetők fel, hogy jellegzetesen go- molygó, fehér színű füstöt fejlesztenek. A foszfor, mely a levegőn magától gyullad, megnehezíti az oltást. Ha a foszforbombákhoz peroxidot is kevernek, lobbanó hatás kíséretében indul meg az égés, és ezzel a támadás pszichikai effektusa jelentősen megnő. 1942-ben egy Fieser nevű vegyész Harvardban (USA) előállította a napalmot. Alapanyaga a benzin, melyhez paimitinsavat kevernek, hogy kocsonyásabb konzisztenciá- jú legyen. Hatását kátrány, foszfor és perklorát hozzáadásával (az úgynevezett kombinált keverék) fokozni lehet. A napalm hatásfoka attól a hőmennyiségtől függ, amelyet elégéskor környezetének átad. Ez a mennyiség 10—11 ezer Kkal/kg. Az égés időtartama a legújabb keverékben 10—15 percre volt növelhető. A heves égés következtében a környezetben a szabad oxigén mennyisége jelentősen csökken, ezzel szemben a levegő szénmono- xidban dússá válik, és így a tűz hatásán kívül a szén- monoxid-mérgezés veszélye is fenyegeti az ott-tartózko- dókat. A napalmkeverék köny- nyen meggyullad, 4—5 méter magas lángokkal, a sárgáspiros színben ég, sötét, fekete színű füstképződéssel jár. A korszerű alkalmazási elképzelések szerint a viszonylag kis napalm, és (vagy) foszforperoxid-bombákat nagyobb gyűjtőtartályba helyeznék el. A gyűjtőtartályt a repülőgép dobja le, majd a földtől 50, 100 vagy 200 méter magasságban, időzítés folytán, a gyűjtőtartály szétnyílik (vagy szétrobban), a kisebb bombák szerteszét repülnek, és ezáltal nagy területen okoznak (úgynevezett területi) tüzet. A napalm, vagy más gyújtókeverékkel végrehajtott támadás esetén különösen városokban további veszély is fenyeget. A levegő hőmérséklete a területi tűz következtében olyan magassá válik, hogy a mentés céljából érkezőket is harcképtelenné, munkaképtelenné teheti. A szénmonoxid-mérgezés amúgy is eszméletlenséggel fenyeget, s ha hőpangással párosul, már enyhébb esetben is halálhoz vezethet. A sugárzó hő a sérülteknél és a mentőknél hamar idézhet elő jelentős folyadékveszteséget (ami egymagában is súlyos állapot), úgynevezett vízelvonási tünetegyüttest okoz. A napalm töltetű gyújtóbombákat a II. világháború második felében már kiterjedten használták. Egy 1945. március 15-én végrehajtott légitámadás során pl. Tokióra 6000 robbanóbomba mellett 325 ezer napalm töltetű gyújtóbombát dobtak le. A II. világháború utolsó hónapjaiban végrehajtott légitámadások során a napalm okozta halottak száma meghaladta a két atombamba áldozatainak számát. Az izraeli hadsereg is bevetette a napalmot az 1967. júliusi konfliktus során az Egyesült Arab Köztársaság páncélos csapatainak és repülőtereinek elfoglalására. Napalmbombákat széles körben alkalmaztak az . amerikai expedíciós hadsereg repülői a vietnami városok ellen végrehajtott támadások során. Napjaink helyi háborúiban nemcsak napalmmal töltött bombákat használnak, hanem olyan gyújtóbombákat is, melyeknek gyújtótöltete termit. Ennek égési hőmérséklete kb. 3000 Celsius-fok. A termithez újabb szerves gyújtófolyadékot, pl. benzolt, vagy benzint kevernek. Ha fémes nátriumot adnak ehhez a keverékhez, akkor ezzel biztosítják a gyújtókeverék tartós égését. A különböző gyújtókeverékek .4tözös veszélye a mérgezés. Mérgező tényezőként a foszfor, a fenol, a krezol és más vegyületek szerepelnek. Mindegyik oldódik a vízben, s az égési (vagy mechanikai) seben keresztül felszívódva az idegrendszert és a vesét támadják meg. A gyújtókeverékek károsító tényezői kombinált sérülések előidézésére alkalmasak. Első helyen áll, és feltehetőleg minden sérültnél jelen lesz az égési sérülés. Ez az esetek egy részében hőgutával (hőpangással), mérgezési tényezővel (szén- monoxid, foszfor, fenol stb.) szövődhet. Végül szólni kell az atombombáról, bővebb értelemben a nukleáris fegyverről, melynek károsító hatásai közül a nagy fény-, hőenergia kisugárzása egyik jelentős tényező. Ismeretes, hogy atombomba alkalmazásakor, annak kaliberétől és a robbanás módjától függően, a sérültek fele, kétharmada égési sérülést is szenved. Ennek folytán egy nukleáris fegyverekkel vívott háborúban, a fronton és a hátországban egyaránt az égési sérülések ellátása a támadások következményeinek felszámolásában vezető feladattá válik. (Folytatjuk)
