Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
o 1980. július 27., vasárnap „Gyermekekért” Veronka néni kitüntetése Fiatalok — a társadalom, a közélet alkotórészei Beszélgetés dr. Nagy Sándorral, a KISZ KB titkárával Ma még nem lehet egészen pontosan megmondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa milyen jelzővel vonul be a párt kongresszusainak történetébe. Az azonban egészen bizonyos, hogy e magas fórum kiemelt figyelmet fordított az ifjúság helyzetére, feladataikra, és sokat foglalkozott az ifjúság szervezetével, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. A beszámolóban, a hozzászólásokban (az ötvenötből tizennyolc) és a határozatban is hangsúlyt kaptak azok a kérdések, problémák, vélemények, amely a felnövekvő generáció helyzetét jellemzik. Erről beszélgettünk dr. Nagy Sándorral, a KISZ KB titkárával. — Valóban, ez a kongresz- szus sokat foglalkozott a fiatalokkal. Ám ennek értékét nem a hozzászólások száma jelzi igazán, hanem az, hogy ez a fórum őszintén, reálisan, erényeit és hibáit egyaránt számon tartva, pozitívan és előremutatóan értékelte az ifjúságot. A társadalom, a közélet alkotó részének tekintették őket. Ebből mi azt szűrjük le, hogy a párt bízik a fiatalokban, mindinkább igyekszik építeni rájuk. — A kongresszus a megité- lésen és a feladatok számba« vételén kívül igyekezett feltárni a fiatalok problémáit is. Nem újkeletű dolgok kerültek itt szóba — a pályakezdés, beilleszkedés nehézségei, a családalapítás, és ezzel szoros összefüggésben a lakáskérdés. A kongresszusi határozat sürgeti e problémák megoldását. Mit tesz _ ezért a KISZ? — Szeretném hangsúlyozni, hogy az ifjúsági szövetség a párt-, állami és más társadalmi szervekkel együtt közösen tudja csak elvégezni ezeket a feladatokat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a felnövekvő generációért az egész társadalom felelős, hanem azt is, hogy a konkrét tennivalók végrehajtásában is együtt kell működnünk. A KISZ KB az Állami Ifjúsági Bizottsággal együtt részt vesz mindazoknak az ifjúságot is érintő szociálpolitikai tennivalóknak a kimunkálásában, amelyek majd a VI. ötéves terv keretében valósulnak meg. — Hallhatnánk néhány példát? — Kezdjük mindjárt az egyik legnagyobb gonddal, a lakással. Mi kezdettől fogva amellett vagyunk, hogy a fiatalok minél kedvezőbb feltételek mellett, minél olcsóbb lakáshoz jussanak. Ám ezt nemcsak elvileg fogalmazzuk meg, hanem konkrét terveink, javaslataink is vannak. Például a mi megbízásunk alapján készülnek olyan típustervek, amelyek elfogadható áron és viszonylag gyorsan épülő lakásokat tartalmaznak. Vagy egy másik dolog: az utóbbi időben megnövekedtek a családfenntartás költségei. Ha azt akarjuk, hogy a fiatalok családot alapítsanak, valamilyen formában hozzá kell járulnunk a megnövekedett költségekhez. Ezért javasoltuk például a családi pótlék ösz- szegének emelését. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert meggyőződésünk: nem a bérekben kell tükröződnie a szociális segítségnek. Azzal a fiatalok érdekeit képviselhetjük, amikor kiállunk a munka szerinti differenciált bérezés minél gyorsabb bevezetése mellett. — Néhány hozzászólás konkrétan foglalkozott a KISZ munkájával. Dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára hozzászólásában külön kiemelte, hogy a jövőben többet kell foglalkozni a gyenge szervezetekkel, a KISZ-tagok öntevékenységének kibontakoztatásával. Milyen feladatokat jelent ez az ifjúsági szövetségnek? — A kérdésre legegyszerűbben azt lehet válaszolni: meg kell szüntetni a túlszabályozottságot azokon a területeken, ahol ez a jellemző, tölab és konkrétabb segítséget adni azoknak a szervezeteknek, alapszervezeteknek, akik nehézségekkel küzdenek, közvetlen és őszinte eszmecserét kell folytatni a KISZ-tagokkal, mindig és mindenhol figyelembe kell venni véleményüket, mérlegelni és elfogadni azokat a javaslataikat, amelyek a KISZ-munka javítását szorgalmazzák. A feladat megoldása azonban korántsem ilyen egyszerű. Az 1974. áprilisi határozat elvei mind a mai napig érvényesek. Továbbra is munkánk minőségi javítására van szükség; arra, hogy a KlSZ-tagoknak konkrét feladataik legyenek, hogy értékeljék a munkájukat. Ám ezek az elvek többféle módszerrel közelíthetők meg. Arra van szükség, hogy egyes ifjúsági rétegek között jobban differenciáljunk. Egyáltalán nem követelmény, hogy minden egyes réteg azonos módon dolgozzék, hiszen mások a sajátosságaik, nem utolsósorban az életkoruk is. Elképzelhető, hogy ugyanazon elvi alapról kiindulva például egy középiskolai KISZ-szervezet teljesen más szerkezetben, más programmal, akciókkal, mozgalmakkal dolgozzék, mint egy ifjúmunkás-közösség. De különbséget kell tenni az erős, jól dolgozó KlSZ-szer- vezetek és a gyengébb munkát végzők között is. Míg az előbbinek inkább teher a sokféle kötöttség, az utóbbi sokszor kapaszkodókat talál a különböző határozatokban, a szabályozottságban. Persze éppen ezeket kell helyettesíteni minél hatékonyabb helyi segítségnyújtással. A feladatunk tehát az, hogy céljaink érdekében a megfelelő eszközöket és módszereket mozgósítsuk. Ez érvényes mind a szervezeti, mind pedig a tömegpolitikai munkánkban. — A szervezeti kérdések mellett említene néhány példát a tömegpolitikai munkával összefüggésben Is? — Nagyon sok részprobléma közül a legfontosabbat szeretném kiemelni. A jövőben nagyon sokat kell foglalkoznunk azzal, hogy javuljon a tájékozódásunk és a tájékoztatásunk. Ez jelenti például a politikai képzés javítását, jelenti a sajtó, ezen belül az ifjúsági sajtó megnövekedett feladatát, de mindenekelőtt azt, hogy pontosabban és gyorsabban tudjuk meg, mi foglalkoztatja a fiatalokat, gyorsan és rugalmasan reagáljunk mindenre, ami tőlük érkezik. Csak a gyakori véleménycsere, a viták őszintesége, az ennek alapján kialakuló bizalmas, jó légkör segíti igazán nevelő munkánkat. Csak így válhat valósággá, hogy legfontosabb feladatunknak, mindennapi munkánknak belső meggyőződésből tegyünk eleget. Frank Iván — Holnap mi dolga lesz, Veronka néni? No, akármi is. tegye félre a munkát, jöjjön ki az úttörőavatásra! — De hát jönnek a húgo- mék! — Nem baj, hívja el őket is. Érdemes lesz! Tímár Miklósné hivatalsegéd és takarítónő, az Endrő- di Általános Iskola Veronka nénije csodálkozott ugyan az úttörőcsapat vezetőjének kérésén, de másnap 9-kor ott szemlélődött ő is a nagy sürgés-forgásban. — Odatessékeltek a vendégasztalhoz! — meséli. — Hú- zódzkodtam az asztal végén, vártam, mi lesz itt? Aztán kezdi sorolni a járási úttörővezető, hogy most először van a „Gyermekekért” kitüntetés, és maguk a gyerekek döntötték el, kik kapják. És hallom a nevemet! Őszintén szólva nem sokat értettem abból, amiket még utána mondtak, úgy meglepett a dolog! Igazi meglepetés volt tehát Veronka néni számára az emlékplakett, amelyet 1980-tól kezdve évente 10 felnőttnek ítélnek oda megyénkben a gyermekközösségek. A lányok, fiúk, élen Szabó Anti csapattanácstitkárral, szigorúan őrizték a titkot. Antit, aki most végezte a 8. osztályt, a gyomai úttörőtáborban sikerül megtalálni, pontosabban a napközis konyhán, ahová ebédelni járnak a táborlakók. Kamaszos-sután viselkedik az első percekben, aztán gyorsan belemelegszik a beszélgetésbe. Gyerekes nyíltsággal meséli: — Amikor megtudtam, hogy nekünk kell eldönteni, kié legyen ez a kitüntetés, nagyon csodálkoztam: hogyhogy ilyet ránk bíznak, ösz- szehívtunk egy szűkebb úttörőtanácskozást, ahol sok felnőtt neve elhangzott. És közben persze mindeféle szóba került. Egyik srác megjegyezte, hogy őket az őrsi óráról kizavarja a takarítónéni. „Bezzeg Veronka néni! ö irtó rendes!” — mondták a lányok. Hát így alakult a dolog. — Miért tartjátok őt rendesnek? — Sok mindenért. Ritka, aki a gyerekeket úgy szereti. És nagyon ismer ám bennünket, pedig nincs is velünk olyan Amikor öt esztendővel ezelőtt megjelent a Mozgó Világ első száma, akkor még csak egy folyóirata volt hazánk közművelődési-művészeti életének. Igaz, jelentős feladatokra' vállalkozó lapja. Most, a hatodik évfolyam egyes számait lapozgatva azt veheti észre az olvasó, hogy sajátos arculatú, már-már kizárólagosan egyéni arculatú folyóirattal sokat. Amikor hetedikbe kerültünk, abba az osztályterembe, ahol ő takarít, sose szidott, veszekedett, csak megkért, hogy tegyünk rendet, vigyázzunk a tisztaságra. Később már nem is kellett kérni, magunktól tudtuk. Segíteni is szoktunk neki, pásztázni, ablakot pucolni. Az az érdekes, hogy szinte élvezzük a munkát, úgy tud irányítani. Igaz, ő is sokszor segített rajtunk. — Például? — Például, amikor az igazolványhoz bejelentő lapot kellett kitölteni, amit elrontottunk. A suliból pedig kimenni nem lehetett. Látta, hogy tanakodunk, odajött, felajánlotta; majd hoz ő nekünk a postáról új lapokat. Éppen a folyosót mosta Veronka néni, amikor az egyik fiú feléje lépkedett a még nedves kövön. Már készülődött, hogy leteremti — amikor a srác egy csokor virágot húzott elő: „A nőnapra, Veronka néninek!” Elnéző mosollyal meséli a kis történetet Yeronka néni. Az új iskolaépületben beszélgetünk, ahol éppen a folyosó csempeburkolatáról törli a meszet, festéket. ' — Valahogy megérzi azt a gyerek, ha szeretik. Márpedig én nagyon szeretem őket. Nekem is van négy, mindegyik felnőtt, családos. Néha persze csintalanok az iskolások, rosszalkodnak, de hát milyen legyen egy gyerek. Főleg a szotyoláért, azért de szoktam haragudni! Különben sokat segítenek nekem, ők maguk ajánlkoztak. Minden hónapban együtt pásztázunk, és szinte szórakozásnak veszik. *$* Veronka néni 21 éve dolgozik az Endrődi Általános Iskolában, folytatva édesanyja munkáját, aki innen ment nyugdíjba. Négy osztályt — a hetedikesek és nyolcadikosok tantermeit —, három irodát és a folyosót takarítja. — Eleibe nehéz volt, mert 500 méterről kellett naponta vagy 100 liter vizet hordani. Most már, öt éve az udvarba bevezették a vizet, a csempekályhák helyébe pevan dolga. Pedig a „laptulajdonos” neve nem változott, a szerkesztők összetétele is alig: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának irodalmi, művészeti, közművelődési, kritikai folyóirata Veress Miklós főszerkesztésében. A kezdeti időszaki megjelenést azonban felváltotta a havi rendszeresség, „a valami fiataloknak valót fiatal szerzőktől” kezdeti ta- pogatódzó elmélet mára — talán éppen a rendszeresség ókán — valósággá tudott változni. Miközben a lap megtartotta hűségét a címéhez : következetesen a „mozgó világ” változásait nyomozza, követi, tükrözi. Azoknak a művészeti, irodalmi és kritikai áramlatoknak ad teret a Mozgó Világ, amelyek elkötelezettségük mellett az útkeresés ódiumát is felvállalják. Nem félve a sikertelenségtől, tehát a kísérlet kudarcaitól sem. A legfrissebb, a júliusi szám is az elmondottak szerint készült. Húsz hazai szerző és nyolc kubai költő Veronka néni dig három éve olaj kályhát állítottak. Baj persze azokkal is van, sokszor nem gyulladtak be reggelente. Igazán jó dolgom ezután lesz, mert felépült az új iskola — úgy tudom, ősztől már taníthatnak benne, és felújították az újjal egybeépítve a régi épületet is. Ott is központi fűtés lesz most már, és bevezetik a vizet. A beszélgetés után végigsétálunk a széles folyosókon, bekukkantunk a világos termekbe. „Szép, igazán szép itt minden — jegyzi meg csendesen Veronka néni —, de én azért jobb szeretném, ha azt a pár évemet a nyugdíjig a régi helyemen tölt- hetném”. vT. I. „Ritka, aki a gyerekeket úgy szereti” — mondja Szabó Anti Fotó: Veress Erzsi — köztük az ismertebbek közül Nicolás Guíllén, G. Rodriguez RiveraésRaul Ri- vero — írásaival, alkotásaival ismerkedhetünk meg ebből a számból. A szerzői sokszínűség a műfajit is magával hozza: a publicisztika és a kritika éppúgy szerepel, mint a fotó, a pamflet vagy a filmtanulmány a szépirodalom mellett. Mégis egységesnek, karakteresnek minősíthető összességében. A prózából Osztojkán Béla: Isten teremtett országa című, egy fura erkölcsi világot ábrázoló, de realista hangú elbeszélését kell említeni, a versek közül Döbrentei Kornél több ciklusú Helyzetkép című líráját, valamint a nyolc kubai érdekes színekkel festett költeményeit. Mint mindig, egy szociográfia most is helyet kapott a folyóiratban: Sík Endre és Tausz Katalin a Levelek a katonafiúhoz című tanulmánya. A szép formátum a Nyomdaipari Fényszedő Üzem és az Egyetemi Nyomda munkáját dicséri. (N. L.) Minihumor Műszaki egyetemisták életébűi — Aki három fázisnál is érzi a fényingadozást, az menjen el oszcilloszkópnak. & — A motor indítása, segéderő-toborzással kezdődik. — ... és jegyezzék meg, hogy a gyorsulásábra a legkényesebb helyzetben is használható! ' a — Nem kell most megmondania, melyik diplomatémát választja. Nyugodtan gondolkozzon, van még egy vagy két perce. & — De a mérnök nem ijed ám meg, ha fejbevágják, mert tudja, hogy ugyanakkora erő hat vissza is. & — Lidérces éjszakákon, amikor feleségük oldalba- rúgja majd magukat, biztosan eszükbe jut a Greiner— Klingenstein diagram. & — Az ipari konvejofpá- lyák tartóoszlopainak legfontosabb méretezési alapadata az alatta közlekedő részeg targoncás nekicsapó- dási impulzusa. a — Most ugye elengedik, hogy pirossal írjak, mert akkor úgy fogok kinézni, mint egy májusi hintaló. a — És két csoportot alkotunk; a római A-t és a római B-t. a Géptervezésből kiosztották a feladatot, tanár: — Mindenki úgy próbálja megoldani a feladatát, mintha nem műszaki ember, hanem egy értelmes valaki lenne. 3 A lézerről: — Addig hülyítik a fényt egy csőben, amíg kilép. a — Vannak még csövek ebonitból, például a beöntő cső — már bocsánat. a Amerikai szakértők vizsr gáltákj milyen távvezetéket építsünk hazánkban. Véleményükből: „Olyan országban, ahol a padok és a fák össze vannak faricskálva, ott felszíni vezeték építését nem javasoljuk.” a — A folyadék útjába helyezett test megváltoztatja az áramlás irányát. Mi volna, ha egy kés lenne a vízben? Kórusban: — Megenné a rozsda! a Gépelemvizsgán Juditnak mentőkérdést akar feltenni a vizsgáztató. Jutka: — Ne fáradjon, a kettest nem fogdahatom el, és különben sem érek rá. a A Csepel Müvek főmérnö- ■ ke egyszer a műegyetemi busszal utazott Sopronba. Visszafelé Győrig négy ékszíjat megevett az autóbusz. Tanácsot akart adni a sofőrnek, de az elküldte, mondván: „Mit ért maga ehhez?” A Budapesti Műszaki Egyetem magazinjából összeállította: Martin Gábor