Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-22 / 170. szám
o 1980. július 22., kedd Az épülő megyei kórház látképe a békéscsabai István-malomból Jurtatábor, vízi túrák Hz Expressz nyári programjai Munkára nevelés Társadalmunk ügye Háromezer fiú és lány érkezik az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda különvo- natain és autóbuszain július 25-én a XIV. szegedi ifjúsági napokra. Az ünnepi megnyitót az újszegedi szabadtéri színpadon nézhetik végig a fiatalok, s képviselőik három napra átveszik jelképesen a város kulcsát. Este megtekintik Verdi Falstaff című operáját. Az ifjúsági napok eseményei másnap a Tisza-parton folytatódnak. Megtekintik a szegedi ipari vásárt, majd a folyóparton vásári komédiák, valamint népi együttesek műsora szórakoztatja a vendégeket. Este a szabadtéri színpadon Páskándi Géza Kálmán király című drámáját láthatják, majd utcabálon vesznek részt. Vasárnap a Tisza-parti strandon tömegsportversenyek zajlanak az Expressz Kupáért. A KISZ utazási irodája az Mézeskalács házikók között mézeskalács emberkék sétálnak, zajtalanul. Álmodom. Hatalmas csattanást hallok. Felvetem a fejem, kinyitom a szemem. Furcsa álom; vagy nem is álom volt? A dörrenéstől még most is zúg a fülem. I., a ház asszonya is felébredt, zavartan, összefüggéstelenül hadar. Végre felfogom, hogy mit mond. Az ablakhoz lépek, kitárom két szárnyát. A szemközti villanypózna mellett egy sárga Zsiguli „parkol”. Szorosan hozzásimul a betonoszlophoz. A kocsi eleje az árokba csúszott. Füstöl. I. kirohan a házból. Utána eredek. Kilépek az utcára, lecövekelek. Egy enyhén kopaszodó, magas, vékony férfi köröket ró. Üveges tekintetét idegesen hordozza körbe. Az autó szélvédője az árokban pihen. A kocsi eleje a jobb oldalán szétron- csolódott. A motorház vékony füstcsíkokat ereget magából. — Hozzak vizet? — kérdi az izgalomtól dadogva I., s közben a füstre mutat. A férfi néma marad, csak a fejével int nemet. Három ház kapuja csikor- dul. Két asszony jön, pongyolájukat szorosabbra húzzák a mellükön. Hűvös szél fúj. Hajnal van, öt óra. Valahol kakas kukorékol. Egy férfi szaporázza lépteit. Kempingnadrágot, fehér atlétát rángatott magára. Mezítlábasán bújt a papucsába. Bizonyára nem volt ideje zoknit húzni, a csattanás után azonnal indult. Megpróbáljuk rekonstruálni a történteket. (Lajosmi- zsén vagyunk, Szarvas és Budapest között, valamivel közelebb a fővároshoz) Beifjúsági szövetséggel karöltve útjára indította új tömegsportakcióját, Aranyjelvényesek ötpróbája elnevezéssel. A vállalkozó kedvű fiatalok négy feladat sikeres teljesítésével indulhatnak az értékes nyereményekért. Nemrég a Velencei-tó kö- rülfutásával 368-an teljesítették az első próbát. Az Expressz kirendeltségein jelentkezhetnek azok, akik augusztus 9—10-én vállalkoznak a Balaton átúszására, Tihany és Füred között: 2 óra alatt kell megtenniük a 4 km-es távot. Szeptemberben az evezősök állnak rajthoz: a Szentendrei-sziget megkerülésére vállalkoznak tíz óra alatt 70 km-es szakaszon a fiúk, hétórás versenyben 40 km-es távon pedig a lányok. Ezt követi az ötórás kerékpáros túra ugyancsak szeptemberben: Győrött, a Velencei-tónál, Debrecenben és szédes a helyszín. A sárga kocsi vezetője Pest irányából érkezett. Az úttesttel párhuzamos jobb oldali árokba tévedt. Pontosan egy gesztenyefának rohant volna, ha ... Ha az I. házát tatarozó kőműves nem felejti az árokban a létrákat. Ott hagyta, egymásra rakva őket. Most szanaszét hevernek, szilánkokban. Akadályok voltak, lefékezték az autót, amely még így is őrült sebességgel rohant tovább, egy homokkupacnak'. Ott megpördült, teljes kört írt le, az eleje szembefordult az érkezési iránnyal, s vagy 6 métert repült a levegőben. A bal oldala érintkezett a betonoszlop szélével, amelyről lepattintott két darabot, majd lezuhant az árokpartra. — Pokoli szerencséje volt — véljük mindahányan, immár heten. A férfi meg-megáll, rezzenéstelen arcát hol felénk, hol az autó irányába fordítja. Megnyugodni látszik. I., s még két asszony közben hazaszaladt, kávét főztek. — Jöjjön, igyon egy csészével — invitálják a sárga kocsi utasát. Elfogadja a meghívást. A kempingnadrágossal azon tanakodunk, hogyan lehetne elvontatni a rozzant Zsigulit. Leint egy teherautót. A vezetője kiszáll, rövid tájékoztatást kap az alkalmi stopostól. Kötelet kötnek a Zsigulira, a ZIL meglódul, nyomában a sérült jármű. Kor- mányozhatatlan. Ráadásul a behemót ZIL-lel nem lehet forgolódni az út és a járda közti földes terepen, ahová be akarják húzatni a kocsit. A kemoinsnadrágos kis traktorért indul. Többen kávézunk L.-éknél. Szegedén egy időben tartják a sporteseményeket. A jövőre záruló akció utolsó állomása a téli gyalogtúra lesz: január második vasárnapján a Pilis, a Bakony, a Mecsek, a Bükk és a Mátra 30 km-es erdei útját járják be az öt-, próbázók. A kiliántelepi Expressz- táborban ezekben a hetekben a vitorlásdeszka-tanfo- lyamokat irányítanak szakképzett oktatók a kevésbé ismert sportág népszerűsítésére. A Pilisi Parkerdő Gazdaság „jurtatáborában” hetenként váltják egymást az általános és középiskolások csoportjai. Az Állami Ifjúsági Bizottság anyagi hozzájárulásával augusztus végéig kedvezményes áron üdülhetnék itt a diákok. A vakáció idején 24 ezer középiskolás nyaralhat az Expressz ifjúsági táboraiban az Állami Ifjúsági Bizottság anyagi támogatásával. Az ismeretlen férfi bemutatkozik: — Dr. B. vagyok — mondja tompán. — Elaludt? — kérdi feketéjét kavargatva L. — Igen — mormolja maga elé B. — Ember! nagy szerencséje volt! B. résnyire összevonja szemöldökét, s bólint. L.-ékhez húzódtunk be, míg megérkezik a traktor. Náluk telefon is van. Mindannyian a készülék csörgésére várunk. B. szeretne hazatelefonálni. L., a házigazda roppant kényes a vasárnapi reggelire. Nem szereti, ha olyankor háborgatják, legyen bármilyen ügyről is szó. Mégis, mikor szóltunk neki, elnyomta morgását, készségesen kitárta ajtaját. Asszonyát is felkeltette, kávét főzni. — Hogy történt? — kérdi a selyempongyolájába burkolózó háziasszony. — Egy házaspár — a barátaim — tegnap lent volt Szarvason — mondja most már nyugodtan. — Éjfélkor bezörgettek hozzám, megkértek, vigyem haza őket Pestre. Ugyanis telefonáltak nekik, hogy a férfi apját infarktussal beszállították a kórházba. Elvittem őket. Pesten marasztaltak, maradjak náluk, aludjak ott. Tudják, hogy van ez, nem akartam a terhűkre lenni. Elindultam haza... — Mennyit alhatott? — Egy pillanatot. Arra ébredtem, hogy az autó nem az úton rohan, aztán éreztem, kormányozhatatlan. Pörögtem, forogtam, egy hatalmas csattanás... Nem tudom... Elhallgat, a falra tekint, egy bekeretezett képre, L.-ék családjára... Az álmom jut eszembe, a mézeskalács emberkék, a tökéletes süket csend, az élettelen élet. Ránézek B.-re, nem szólok, csak megborzongok. Mindannyian egyre gondolunk. Végre cseng a telefon. B. Napenergia melegíti a fürdővizet Napenergia melegíti a Fejér megyei Bodajkon a 480 személyes napközis tábor kis lakóinak fürdővizét: a kísérletképpen felállított szerkezet egyszerre két köbméter vizet melegít fel 30—32 fokos hőmérsékletűre. Bár az idei nyár eddig még adós maradt a tartós napsütéssel és az igazi meleggel, a táborban mindig van elegendő meleg víz, s a gyerekek csupán az esti csúcsfogyasztás idején „szorulnak rá” az elektromos vízmelegítőkre. A napelem működéséről pontos adatlapot vezetnek, s amennyiben a szerkezet jól beválik, jövőre még egyet felállítanak a táborban. Úriás gombák a Bakonyban Dinnye nagyságú gombákat is árulnak ezekben a napokban a Veszprém megyei városok piacain. A gyakori esőzések hatására a Bakony erdőségeiben rendkívül gazdag a júliusi gombatermés. Egyes helyeken valóságos gombamezők alakultak ki, gazdagon terem az erdei csiperke, s megjelent már a gyűjtők kedvence, a vargánya is. A piacokon azonban ezekben a napokban az óriás- pöffeteg a sláger. A veszprémi és a pápai piacon a másfél, két- kilós pöffetegeket — nagy méretük miatt — felszeletelve árusítják. felveszi a kagylót. A lányával beszél. — Kések — mondja. — Lerobbant az autó. Beleszaladtam egy árokba... Nem! Nincs semmi bajom. A következő busszal indulok haza. Mondd meg anyunak is, hogy semmi komoly... Szia. Megérkezik a traktor. A kempingnadrágos másik nadrágot húzott, mert az előzőt kimarta az akkumulátor sava. Vontatjuk a Zsigulit, ötméterenként megállunk, visszaemelni a kocsit az útra. Végre beérünk a fehér atlétatrikós házába. B. felsóhajt: — Hétfőn érte jövök, az intézet autójával. Igazán köszönöm a segítségüket. Egy százast nyújt a traktorosnak, aki nemet int a fejével, s felhorkan: — Csak nem képzeli! A kutató — mert B az — kocsiját vizsgálják, harmincezerre becsülik a kárt. B., mielőtt elmenne, visz- szajön I.-ékhez (I.-t nagyon megviselte az eset, még most sem nyugodott le. A férjeiéi éve halt meg, egy lánya van.) — Igazán... — mondja B. —, maguk is meg a szomszédok is ... Reggel van, háromnegyed hét. Az autóbusz félóra múlva indul Szarvasra. — Igazán... — folytatja a kutató —, L.-ék még a telefonköltséget sem fogadták el... Az ajtóban kezet szorítunk. — Remélem, még találkozunk — mondja. ö nem tudja, de már találkoztunk, másnap, Szarvason az Árpád étterem előtt. A járdán álltam. B. egy piros színű Daciában haladt el előttem. Nem ő vezetett. Megismertem, hogyne ismertem volna meg. Azt hiszem, annak a reggelnek a szereplői bárhol, bármikor megismerjük egymást. Nem sokat beszélgettünk, de azon a hűvös hajnalon kimondatlanul is barátok lettünk. H. I. □ unkára nevelni, dolgos életre fölkészíteni a fiatalokat — minden korban időszerű pedagógiai feladat volt, s ma is az. Arisztotelésztől Leninig alig akadt olyan nagy gondolkodó, aki ne foglalt volna állást az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Sokan állítják, hogy a munkára nevelés napjainkban százszor időszerűbb, mint eddig bármikor volt, mert a nagymérvű tudományos és technikai fejlődéssel együttjáró új gazdasági, termelési feltételek gyökeresen megváltoztatják a nevelés tartalmát. Mások, anélkül, hogy magyarázatát adnák a jelenségnek, csupán a nyugtalanító hétköznapi tünetekre figyelmeztetnek, hangoztatva: ifjúságunk munkához való viszonya napról napra romlik, már-már elfogadhatatlan ... Közismert tudományos igazság, hogy a megfelelő természeti, biológiai feltételeken kívül a céltudatos munkavégzés játszotta a fő szerepet az emberré válásban. Tervszerű cselekvésre csak az ember képes, ezért nevezte a munkát Marx Károly emberi lényegnek. A munka kezdettől fogva meghatározó tényezője a társadalom életének: alapja a létnek, a gazdaságnak, a kultúrának, egész életünknek. Józan elmével vajon kinek jutna eszébe kétségbe vonni a munka társadalomteremtő és -fenntartó erejét? Ám amikor a beszéd helyett a munkán van a sor, az emberek mennyire eltérő módon viselkednek! Körülnézve környezetünkben, mit láthatunk? Vannak, nem is kevesen, akik nem tudnak meglenni munka nélkül, mások viszont húzódoznak tőle, minden módon, igyekeznek kibújni a munka alól. Miért van ez így? Miért nem látja be minden ember, hogy munka nélkül nem élhetünk? Talán, mert némelyiket testi-lelki öröklött tulajdonságok késztetnek ilyen magatartásra? Szó sincsen erről. A munkához való viszonyunk nevelés eredménye. Első fokon a család alakítja ki — szokásaival, példájával. Egy nagyüzemben dolgozó középkorú szerszámkészítőtől hallottam a minap, hogy ő még azok közé a munkások közé tartozik, akik reggelente fütyörészve mennek be a gyárba, és nem káromkodva: akik a kezdés előtt újra áttörlik a gépet, és megsimogatják a szerszámok nyelét. — Mint annak idején öregapám a villa nyelét, mielőtt dolgozni kezdett volna — tette hozzá mintegy magyarázatául annak, honnan ered a munkaszeretete. „Igen ám, de a kisáruter- melő életforma családmo- dellje napjainkban már fölbomlott, vagy éppen fölbom- lóban van — hallom az ellenvetést —, éppen ezért a példa korszerűtlen, nem követhető. Ma már nincsen szükség a régi fajta családi munkamegosztásra, nem kell munkára fogni otthon a gyerekeket; tanuljanak meg dolgozni majd a munkahelyükön! Éppen elég teher nekik a rengeteg tanulás. Különben is: dolgoztam én eleget ifjúkoromban, legalább nekik legyen könnyebb soruk”. .Ugye, ismerős szavak? Gyakran elhangzanak ott, ahol iskolás gyerekek vannak a családban. Legtöbbször mentegetőzésül, amiért elkényeztetik őket. Régi igazság, hogy munkára nevelni csak munkával lehet: ennél bölcsebb tanácsot a szocialista pedagógia sem tud nyújtani a kor emberének. A munkát, a cselekvést már a családban el kell kezdenie a gyereknek, ha azt akarjuk, hogy dolgos, szorgalmas felnőtt váljék belőle. A szülők egy része mégsem találja meg a gyerekek helyes bekapcsolódásának módját a családi munkamegosztásba. A mindennapi iskolai tapasztalatok és kísérleti eredmények azt mutatják, hogy azok a tanulók, akiknek otthon rendszeres munkájuk van, és azt lelkiismeretesen elvégzik, tanulmányaikban is kitartóbbak, sőt társaik segítésére is jut erejük. A szocialista pedagógia azt vallja, hogy a közösségben végzett, értéket létrehozó munka a hatékony nevelés semmi mással nem pótolható eszköze. Iskoláink többségében ezért ragadják meg rendszeresen az üzemek által kínált munkaalkalmakat; igyekeznek a diákság részvételét az őszi betakarításban, a nyári építőtáborokban szervesen beépíteni nevelési ren dszerünkbe. janulóifjúságunk munkaszeretetének megI alapozásában az iskolának égető szüksége van a társadalom segítségére. Hiábavaló a pedagógusok fáradozása, ha a diák a gyárban, vagy az iskolából hazafelé menet azt látja, hallja, hogy egyik-másik felnőtt egészen másképp vélekedik a munkáról, mint ahogy ezt nekik tanítják. A munkakerülés, a lógás, a hanyagság riasztó példái megingatják a fiatalok hitét a szocialista társadalmi eszmény és társadalmi valóság összhangjában, míg a felnőttek jó példájának, helyes magatartásának: óriási a nevelő ereje. P. Kovács Imre Hirtelen ébredés
