Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980. július 20., vasárnap Barátaink életéből Lengyelország fl szubjektív igényekkel is számolnak Üj lakbérrendeletet adtak ki júniusban, Lengyelországban. Lényege — a szobák számának, a lakás méretének függvényében — a progresszivitás. Vagyis a lakbér megállapításánál figyelembe veszik az igényjogosultság mértékét, de nem pusztán a lakók és a szobák száma, hanem több más paraméter szerint is. Varsói fogalmazás szerint: számolnak nemcsak az objektív, hanem a szubjektív igényekkel is. A lakáskérdés Lengyelország egyik égető gondja. Az elmúlt évtizedben ugyan 2,6 millió család költözött új otthonba, e pillanatban ki- lencmillióan várnak lakásra, többségükben fiatal házasok, és egymilliónál több régi lakás vár felújításra. És a legutóbbi pártkongresszus határozata a 80-as évek első felére mindössze 1,7 millió új lakás építésével számol. Házgyár és új szemlélet Mi hát a megoldás? Az egyik feltétlenül az építés modernizálása. 1970-ben Lengyelországban csak 29 házgyár volt, az idén már 179 ontja a panelokat. A megoldás másik lehetősége az egész lakáspolitika áthangolása. « A varsói Polityka nemrég rámutatott, hogy az alapvető, távlati cél, a „lakáshoz való természetes jog” teljes érvényesítése. Ez hozzá tartozik a fejlett szocializmushoz. Az ide vezető út lerövidíthető, ha a lakásépítésnél nem lesznek privilegizált csoportok. A tanulmány rámutat, hogy három alapvető lakásépítési mód létezik: az állami, a szövetkezeti és a magánépítkezés, s közülük a leggyakoribb a szövetkezeti. Csakhogy a tanácsok a szövetkezeti építés lehetőségét az utóbbi időben mindinkább kisajátították a nagyüzemek részére. Az indok mindenkor „a termelés érdeke”. Gyakorlatilag persze arról volt szó, hogy minden gyár igyekezett a maga alkalmazottainak minél kedvezőbb létkörülményeket teremteni, így a nagyipari körzetek, a kiemelt beruházások jelentős előnyhöz jutottak. Időközben a tanácsi lakásépítés megszűnt, s így a tanácsok saját lakásállományukból képtelenek még a legsürgetőbb — például a szanálás miatt jelentkező — igényeket is kielégíteni. Végtére ez a szövetkezeti építést terhelte meg, oly módon, hogy az önálló lakásépítő szövetkezetek tagjai mintegy öt évet várnak lakásukra, míg a nagyüzemek lakásszövetkezeteiben ez a várakozási idő csak egy év. Ez különösen súlyosan érinti a vidékieket. 1970-ben félmillió volt azok száma, akik befizették a teljes előleget, tavaly már 1,3 millió. Több családi házat Az új lakáspolitika most rendezni készül a lakásszövetkezetek és a lakások felett rendelkező, más szervek viszonyát. Az állítólag „termelési” célokat szolgáló lakásigényeket csökkenteni akarják, s így az összes épülő lakások mintegy 70 százaléka az önálló lakásépítő szövetkezetek révén épülhet meg. Az önálló családiház-épí- tést természetesen továbbra is támogatják. A hetvenes években 650 ezer ilyen kis ház épült, de ezzel nem elégedettek. Az eddiginél több családi házzal számolnak. Felmerül ez a lehetőség a bányavidékeken is, hiszen ott nem mondva csinált termelési okokból részesítik előnyben a családokat, ott valóságos, nemzetgazdasági érdek forog kockán. A bá- nj’ászokat évszázadok óta megilleti a bányászlakás. Drágul az építés A kormányzat elhatározta, hogy figyelembe veszik ezentúl a szüntelenül emelkedő építkezési költségeket is. Mint a Polityka tanulmánya írja: „E költségek némely esetekben lényegesen megnehezíthetik azt, hogy a lakosság rosszabb anyagi helyzetben levő csoportjai szövetkezeti lakáshoz jussanák”. A megoldáshoz vezető úton olyan hatékony és „általános társadalmi mechanizmust” terveznek, amely megkönnyítené az anyagilag rosszabb helyzetben levőknek a lakáshoz jutást. így próbálják kiegyenlíteni a népesség különböző csoportjainak háztartásában jelenleg erősen eltérő lakásköltségek terheit. Az új lakbérrendelet ennek csupán egy része. F. A. Észak-Kaukázus H hévizek hasznosítása A Szovjetunió igen gazdag hőforrásokban — a szakértők szerint 3000 méter mélységig fúrva naponta 25 millió köbméter hévizet nyerhetnének, ha minden lehetőséget kiaknáznának. Ennek az energiakészlete évi 50 millió tonna szerves fűtőanyag energiamennyiségének felel meg. Az idén 140 ezer métert fúrnak, hogy a felszínre vezessék a termálvizeket. Az országnak már hatvan kerületében hasznosítják a talaj óriási földalatti hévizes medencéit. E kerületek egyike az Észak-Kaukázus. A Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaságban a termálvíz lakóházakat, óvodákat, üvegházakat fűt. A köztársaság fővárosát, Groznijt hamarosan egy igen eredeti terv alapján látják majd el hőenergiával. A város környéki hévizek először a lakóházakat és a középületeket fűtik, azután a melegházi növénytermesztést szolgálják, hogy ezt követően visz- szatérjenek a föld mélyébe. A földalatti patakok vize itt ismét felmelegszik, és alkalmassá válik az újbóli fel- használásra, a fűtésre. A szomszédos autonóm köztársaságban, Dagesztán- ban a termálvizek nyújtotta olcsó energiát már régen hasznosítják az iparban, a mindennapi életben, a mező- gazdaságban. Izberbas és Kizljár lakói közül minden második, a főváros, Mahacs- kali lakói közül pedig minden nyolcadik használja fel otthonában a termálvíz hőenergiáját. E mellett több mint száz ipari üzem és szervezet hőenergiával való ellátását is a köztársaság termálforrásai fedezik. Ezek a földalatti „kazánok” — a szakemberek szerint — 5— 10-szer olcsóbban állítják elő a hőenergiát, mint a nagy hőközpontok. Rosztyiszlav Kvjátkovszkij APN — KS Csehszlovákia Drámai órák a Moldván A magyar autós turista, aki Prágában jár, vagy keresztül utazik az NDK felé a száztornyú városon, az elterelésekkel tarkított zegzugos utakon és az ide-oda kanyargó Moldva hídja előtt, bizony sokszor kerül a kétségbeesés szélére: „Eltévedtem! Most merre tovább? Hogyan jutok ki a városból?” És hiába a prágaiak jóindulatú mutogatása, sokszor ők maguk sem tudják, hogy autóval melyik úton lehet kijutni. Az áldatlan állapoton most gyors ütemben segítenek. Az óriás méretű út- és hídépítés szinte egész Prágára rányomja bélyegét. Aki az idén jár ott kocsival, örömmel regisztrálhatja, hogy az épülő Budapest—Pozsony— Brno—Prága—Berlin sztráda prágai bevezető szakaszán végig fut az autó dél felől a villanegyedeken, a külvárosokon, a nuslei völgyet átívelő gigantikus Gott- wald viadukton át, egészen a Vencel térig, sőt immár a főpályaudvar mellett tovább, csaknem a Moldváig. A „tévelygés” most már csak itt kezdődik, de itt sem tart már túl soká. Lassan befejezés előtt áll ugyanis a Barrikádok hídjának építése. Az új híd alkalmazkodik majd a nemzetközi autópályához és kétszer három sávon át engedi át a forgalmat Prága „pesti” oldaláról a „budai” oldalra, vagyis széles utat nyit a Magyarország és az NDK közötti forgalomnak. A munkára műszaki okokból is érdemes odafigyelni. Az 1928-ban épített híd, amely nevében — a Barrikádok hídja — az 1945-ös felkelés emlékét őrzi, ezen a tavaszon teljesen újjászületett. A két hídfő, és parthoz közeli egyik hídrész kibővítése nem okozott különösebb gondot. A folyómeder közepére, négy pillérre azonban egy 149 méter hosszú, 2100 tonna súlyú ívet kellett ráemelni, s ez nem volt gyerekjáték. A mérnökök pontosan tudták: a hídrészek összeillesztésénél nem lehet nagyobb eltérés plusz-mínusz egy (!) milliméternél. Csehszlovákiában, ahol (a Dunát nem számítva) nincsenek igazán széles folyók, ilyen munkát még soha nem végeztek. A beemelés április 11-én kezdődött. Előkészületként a parton összeszerelt hídelemeket először óriás méretű, görgős bakokra tették, amelyek síneken futottak a partig, és rágördítették fantasztikus terhüket az ott levő pontonokra. Az egész műveletet egy kompjúterrel felszerelt mérőközpont ellenőrizte, amely a híd test 150 pontján pillanatonként mért adatokból ellenőrizte, hogy nem deformálódik-e? * * * S megindult a küzdelem. A 149 méteres acélmonstrum milliméterről milliméterre vándorolt a folyóhoz, majd ugyanilyen sebességgel kezdett úszni a pillérek felé. A mérnökök1 kiszámították, hogy a Moldva vízszintjének az egész művelet alatt 180,6 méter tengerszint feletti magasságban kell lennie. Az eltérés mindkét irányban legfeljebb öt milliméter lehetett! Ha több, akkor a hídívet képtélenség a helyére tenni, a többihez illeszteni. * * * Négy napig utazott a mű, amíg a pillérekhez ért. Ez alatt a folyó szintjét milli- méternyi pontossággal szabályozták. Ezt könnyen megtehették, mert a Moldván a duzzasztók egész rendszere van végig. De április 15-én bekövetkezett, amitől a mérnökök rettegtek. A végtelen esőzés nyomán akkora árhullám vonult végig a folyókon, amekkorát a duzzasztók már nem késleltethettek. Drámai órák következtek. A munkát azonnal le kellett állítani, s minden óvintézkedést megtenni, hogy a leeresztett árhullám a 2000 tonnás tehemél katasztrófát ne okozzon. Az eredetileg másodpercenként 300 köbméteres folyás most 650 köbméterre duzzadt. Izgalmas pillanatokat éltek át, a tározók mérnökei is, akik csak egyet tehettek: olyan lassan engedtek utat a víznek, amennyire csak lehetett. Másfelől azonban a mind erősebb árhullám arra szorította őket, hogy mielőbb megnyissák a zsilipeket, nehogy kiáradjon a folyó, vagy ami még tragikusabb: szétfeszítse a duzzasztó betonműveit. Idegfeszítő munkával, hajszálpontos számítással egy hónapig tartották az „arany középutat” és — sikerült. Május 14-én ismét megenyhült a Moldva. Leapadt, és május 19-én 11,46-kor a 2000 tonnás hídtest a helyén állt. Gyors mérések következtek, és a CTK világgá repítette a hírt: az eltérés mindössze 0,4 milliméter volt... B. J. Itt vezet majd tovább az E15-ös autópálya (Fotó: VP — KS) Afganisztán űz ősi és az új kontrasztja Nincs nap, hogy ne olvasnánk az újságban Afganisztánról. De a 15 milliós, sziklás országról, ahol hétezer méteres hegyek váltják egymást felföldekkel, ahol 23 ember él egy négyzetkilométeren, s 749 ezer lakosú fővárosáról valójában nagyon keveset tudunk. Képriportunk a mai, küzdő Afganisztán életéből villant fel pillanatokat. Kabul, 1980. május.. Az ősi és az új kontrasztja mutatja, hogy milyen közegben kell birkózni a társadalmi gazdasági haladás gondjaival ' Ez már az új, a 20. századi Afganisztán. Bogdán szovjet és Fajzui afgán olajipari technikus napi ellenőrző körúton a dzserkuduki gázfeldolgozó telepen. A két ország együttműködése az energiatermelésben és a vegyiparban sikeres Ez viszont még a régi Afganisztán. Öreg paraszt a maga földjén. Kommentár talán nem kell hozzá A felforgatok egyetlen napig sem nyugszanak. Fiatal afgán önkéntesek őrködnek Kabul rendjén (Fotó: TASZSZ — KS)
