Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

NÉPÚJSÁG 1980. Július 20., vasárnap Aratás és (vagy) taggyűlés „KISZ-élet? Van, van, de nálunk, a mezőgazdaságban nehéz ügy. Itt, ugye, a mun­kacsúcsok miatt nem nagyon lehet rendszeres, tartalmasa mozgalmi élet.” — Ilyen és hasonló véleményt nem rit­kán hallani, ha szóba kerül a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szervezettsége, KISZ-munkája. Több példa viszont az ellenkezőjét bi­zonyítja, s egyben utal ar­ra, hogy az aratás, az őszi betakarítás és a pezsgő, tar­talmas mozgalmi élet nem zárja ki egymást. Az persze nem vitatható, hogy a sa­játos körülmények között nehezebb megtalálni a he­lyes formákat, módszereket. A téma kapcsán az érveket és ellenérveket, példákat és ellenpéldákat hosszan bo­gozhatnánk, sorolhatnánk. De egyelőre maradjunk a puszta ténynél: a KISZ tö­megbefolyása és szervezett­sége a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok körében ala­csonyabb az elvárhatónál. Vajon mi van e megállapítás mögött megyénkben — pél­dául Szarvason? A KISZ szarvasi városi bizottsága részletesen ele­mezte a kérdést, tapasztala­tokat gyűjtött e témában. (Erről szóló jelentése része egy megyei vizsgálatnak.) Szarvason az elmúlt öt év­ben csökkent a mezőgazda­ságban foglalkoztatottak száma, ugyanakkor növeke­dett a taglétszám a mező- gazdasági jellegű KlSZ-szer- vezetekben, a Haltenyésztési Kutató Intézetbén, a Dózsa Tsz-ben és az állami tan­gazdaságban, ahol két új alapszervezet is alakult. Munkahelyenként igen elté­rő a szervezettség: az AG- RQBER-nél például 80 szá­zalékos, az állami tangazda­ságban 48 százalékos, a Dó- zs Tsz-ben 23 százalékos, a Komócsin Zoltán alapszer­vezetben mindössze 18 szá­zalékos. Az adatok mögött nagyon is különböző körül­mények rejlenek, hiszen pél­dául a Komócsin Zoltán alapszervezet bázishelye a csabacsüdi Lenin Tsz, de a tagok zöme a volt Bem Tsz területén, tanyákon élő fia­tal! A fiatalokkal folytatott beszélgetésekből az a tapasz­talat szűrhető le, hogy min­denekelőtt a munkafelté­telek, a fizetés és az üzemi légkör érdekli őket, s csak ezután következik a többi. S hogy a KISZ-szervezet kö­zös kapocs-e a munkahely* és az illető fiatal között, az nem kis mértékben attól függ, valóban közösséggé ko- vácsolódott-e az alapszerve­zet, és vonzóak-e program­jai. A szervezettség feltétele az is, hogy állandó-e a fiatal gárda, vagy nagy a munka­erővándorlás. A HAKI-nál, a halászok körében, a meli­orációs vállalatnál, a külső gépcsoportoknál nagy a fluktuáció, s ennek oka el­sősorban a nehéz fizikai munka, illetve a szociális körülmények. A két megállapítás: hogy növekedett ugyan a taglét­szám, s hogy a szervezett­ség nem megfelelő — nem mond ellent egymásnak. Több a KISZ-tag és a KISZ- szervezetek munkája is egy­re tartalmasabb, bizonyítja ezt, hogy az említett kollek­tívák többsége részesült vala­milyen KISZ-kitüntetésben. Ám lehetőség lenne arra, hogy a KISZ a mezőgazda­ságban dolgozók körében még több fiatalt nyerjen meg a mozgalomnak, s ez­zel kapcsoljon be a közössé­gi életbe, sport- és kulturá­lis programokba. Az ifjúsá­gi szövetségnek ugyanis — s ezt jól példázza az állami tangazdaság kerületeiben, például Rózsáson folyó KISZ-munka — ilyen fel­adata, szerepe is van. S ahol vonzóak a programok, ott nem csupán a KISZ-esek, hanem a környező tanyákon élő idősebb emberek is szí­vesen eljárnak művelődni, szórakozni az ifjúsági ren­dezvényekre. Csillebércen csuda jó! Igen, Csillebércen csuda • jó, bizonyíthatják ezt me^ gyénk úttörői is, akik nem kis számban jutottak el az idei nyáron a híres úttörőtá­borba. A csoportok egymást váltják, a legutóbbi turnus­ban, június 30-tól július 9-ig tíz Békés megyei úttörő töl­tött emlékezetes napokat Csillebércen a Kazinczy, harminc pajtás pedig az In- terkozmosz elnevezésű tá­borban. örvendetes, hogy a megyénk legjobbjait képvi­selő úttörők megállták a he­lyüket; Papp Sándor vésztői és Gábriel János békéscsa­bai (11-es iskola) pajtás al- táborvezetői dicséretet, Ba- gulya Tünde, a szarvasi 2-es iskola úttörője nagytábori dicséretet kapott. A látvá­nyos, fáklyadíszes záróün­nepségen Tóth István déva- ványai úttörő mondott záró beszédet 1200 úttörőtársa és a tábor vezetői előtt. Az él­ménybeszámolónak is beillő beszédet, íme közreadjuk: „Sokkal jobb lett volna, ha e mostani beszámoló he­lyett valamennyien ott le­hettetek volna az Ifjú Gár- da-altáborban, s velünk éltétek volna azt a kilenc napot, amit a Kazinczy-jel- vényért, a Kazinczy-ösztön- díjért mi töltöttünk el ott. Ha ott vagytok, velünk együtt ismerkedhettetek vol­na a többiekkel, hogy aztán — úgy a harmadik nap tá­ján — a magunk kedve, ér­deklődése, barátságaink sze­rint megalakítsuk a rajokat, tábori munkánk közösségeit. Eljöhettetek volna velünk az Ifjúsági Nyomdába, a Had­történeti Múzeumba, a Vár­múzeumba, a Munkásmoz­galmi Múzeumba, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, olvas­hattátok volna a legfrissebb híreket a Magyar Távirati Irodában, figyelhettétek vol­na a szó útját a Krisztina Távbeszélő Központban, lát­hattátok volna, miként raj­zol egy számítógép, mivel foglalkoznak a Néprajzi Mú­zeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban, hogyan dolgo­zik egy grafikusművész, mi­ért szépek a budai váme­gyed házai. Velünk együtt tiszteleghettetek volna, s he­lyezhettetek volna el virá­got Kazinczy Ferenc emlék­művénél. Tanulhattatok vol­na Bige József népi hang­szerkészítőtől, a Kalamajka együttes tagjaitól, Rátki György dramaturgtól, Vajek Róberttól és Molnár Dániel­től, s feltétlenül Péchy Blan­kától, Blanka nénitől, össze­sen harminchat vendégünk­től, akik tudásukat, ember­ségüket jöttek nekünk egy- egy beszélgetés ideje alatt átadni. És egyáltalában: együtt lehettetek volna ve­lünk, amikor verset mond­tunk, amikor anyanyelvi őr­járaton felfedeztük, hogy több mint száz hibás felirat található a táborban — re­méljük, előbb-utóbb sikerül őket kijavítani. — Élvezté­tek volna, hogy rengeteget játszunk, megkedveltétek volna az iskolában nem min­dig kedves tantárgyakat: a nyelvtant, a történelmet, az éneket. Biztosan jól érezté- tek volna magatokat déli já­tékainkon. Sajnos, azonban a világ olyan, hogy egyvalaki csak egy helyen lehet jelen ben­ne. Most, június 30. és júli­us 9. között számotokra az Interkozmosz-szaktábor, számunkra a Kazinczy anya­nyelvi úttörőtábor volt ez a hely. Jól megfértünk egy­más mellett, ki-ki végezte a maga dolgát. Az, hogy sok mindenből kimaradtunk, ami másutt folyt, még egy ki­csit hasznos is: lehet, hogy felébredt bennünk az érdek­lődés egy sereg dolog iránt. Most az kellene, hogy ezt haza vigyük: a sok otthon- maradtnak is jusson be­lőle. A tábor után szá­munkra ez a legfontosabb feladat: csillebérci élménye­inkre emlékeztetve erre hí­vok minden kisdobost, úttö­rőt, úttörővezetőt, barátain­kat.” Helyesen és szépen Szabályok az illemtanból „Idefigyelj kislányom! Ap­ró, de fontos titkokat aka­rok neked súgni. Ha meg­hallgatsz, apránként majd elmondom neked, hogyan le­hetsz finomlelkű, helyes, sze­retetreméltó valaki. Lehetsz tisztalelkű, szép, tehetséges. Szerezhetsz jeles bizonyítványt, három, négy kitűnő oklevelet. Mindez nem elég. Ezenfelül még ki kell csiszolnod a modorodat is, csak így boldogulhatsz. Csak így lehetsz vonzó egyé­niség otthon, emberek kö­zött, munkahelyeden. Majd — ha Isten is úgy akarja — nemes szeretettel övezett hit­ves, léleksimogató édesanya. Beszéd. A meggondolatlan fecsegés már sok mindent tönkre tett. Ha nem mondhatsz igazat, akkor hallgass. A lármás leányt eléggé egyöntetűen utálják. Kézzel-lábbal csak a fo­gyatékos műveltségűek ma­gyaráznak, ami föltétlenül sértő a hallgatóra. Sohase vágj bele más sza­vába! Olvass minél több jó köny­vet, hogy szépen tudj beszél­ni és írni! Társaságban ne használj diákszavakat, ilyesféle sza­vak művelt leány ajkán so­hasem fordulhatnak elő: fe­ne, nyavalya, frász, pofa, marha, hülye. Neveletlenség ilyen kérdő­formákat használni: Mi? Mi­csoda? Mi bajod? Mi kell? Ne mesélj terjengősen, mert hamar és véglegesen megunnak. Ne pletykálj, úgyis vissza­mondják. Művészi dolgokról akkor merj nyilatkozni, ha igazán van róluk fogalmad. Dohányzás. Dohányzás a nőhöz vala­hogy nem illik. A dohányzás sok nehéz helyzetet teremt a nagylá­nyok számára. A kozmetikus véleménye: a dohányzás megráncosítja és elsárgítja az arcbőrt. Elemi szabályok. I Sóhajtozni nem illik. Ne szívogasd oz orrod. öklendezni egyenesen ot­rombaság volna. Egy vakaródzó leánynál alig van furcsább jelenség. Hadd látom, min tudsz nevetgélni és megmondom, ki vagy. Jól nevelt leány inkább mosolyog, mint nevet. Étteremben. Vendéglői fogpiszkálóból ne tégy el ínségesebb idők­re. Legjobban illik hozzád egy pohár árványvíz vagy mál­naszörp. Az ételeket ne bírálgasd hangosan! Étteremben ne köpködj, és ne szépítkezz! Kirándulás. Finomlelkű leány férfival vagy fiúval kettesben soha­sem rándulhat ki. Kiránduláskor legyen arra is gondod, hogy milyen ha­tást keltesz a dolgozó egy­szerű emberekben. Ne írd és ne engedd oda­vésni sehova a nevedet! Kiránduláson magyar nó­tát énekelj! Kölcsön. Ha már kénytelen vagy, akkor csakis nőismerőstől fo­gadhatsz el valamilyen köl­csönt. Sohasem engedheted, hogy valaki idegen fizessen he­lyetted. Könyvek. Legelőször azt nézd meg, ki írta a könyvet. Akárkinek a könyvét ne vedd a kezedbe! Más könyvébe, újságjába belekandikálni neveletlenség. Ha lapozol, ne nyálazd az ujjad! Kölcsönkönyvet megtarta­ni lopás.” * * * Ugye kissé furcsák ezek a szabályok?! Nem csoda, hi­szen egy 1940-ben kiadott il­lemtanból valók, az akkori normák szerint állították ösz- sze. Mindezek ellenére a mai ember számára is akad né­hány megszívlelendő közöt­tük! összeállította: Martin Gábor Rajz: Jelinek Lajos leányok számára Tizenöt év az élvonalban Találkozás Kovács Katival 1965-ben már a negyedik „Ki mit tud?” vetélkedőso­rozat lázában égett az or­szág. A döntő küzdelmei több résztvevő egész életútját meghatározták. Közéjük tar­tozik a táncdalénekesnő, Ko­vács Kati is. Rekedtes hang­jával, kiszakadni készülő nyaki ütőereivel első fokon feltűnést keltett. A szakem­bereknél pedig elismerést is aratva, megnyerte a kategó­ria versenyét. Az eltelt másfél évtized során hazai és külföldi nép­szerűségre szert tett énekes­nő 1966-ban már a profik mezőnyében is helyt állt: a sokat vitatott „Nem leszek a játékszered” című dal éneklésével megismételte egy év előtti sikerét. Egy szó, mint száz, végleg beérkezett. A boltokban a legutóbbi he­tekben már a tizedik nagy­lemeze is bővíti a választé­kot. * — Igazán nem énekesnő­nek készültem — jelentette ki beszélgetésünk legelején Kovács Kati. — Legfeljebb azt mondhatom, hogy szeret­tem énekelni — az iskolai rendezvényeinken rendsze­resen a mikrofon elé áll­hattam. S ha netán meg is kísértett volna a lehetőség, hát a csipetnyi kedvemet is elvitte egy eredménytelen „Ki mit tud?”-beli próbál­kozás. Jómagam nem is je­lentkeztem volna még egy­szer, ám édesanyám — tud­tom nélkül — benevezett engem. A többi már ment a ma­ga útján. Kati vagy féltucat selejtező, elődöntő után elju­tott a fináléba. Közben ze­nekart is cserélt, a zsűri ta­nácsát megfogadva. Ebben a beugró brigádban zongorá­zott Koncz Tibor, aki a mai napig Kovács Kati első szá­mú zenei munkatársa. — Amikor győztem, ismét közbeszólt a család. Rábe­széltek, hogy másnap köl­tözzem fel Budapestre. Az 50 ezer lakosú megyeszék­hely, Eger után majd el­vesztem a kétmilliós fővá­rosban. Előbb beiratkoztam a Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakiskola dzsessz tan­székére, amit fél évvel ké­sőbb abbahagytam. Fizikai­lag sem bírtam az iramot, közben ugyanis esténként rendszeresen felléptem. Kü­lönösen Latabár Kálmán bá­csitól tanultam sokat ezek­ben a hónapokban. A hatvanas években Ko­vács Kati erejéből sok min­denre futotta. így számos magyar filmben kapott sze­repet; alakításait az 1968-as pécsi játékfilmszemlén nívó- díjjal jutalmazták. mű nagylemeze még újdon­ság,- de máris a következő felvételeken töri a fejét. — Vissza a természetem­hez. Ha most kellene dön­tenem, ezt a címet adnám a következő nagylemezemnek. Ezt persze nem lehet szó szerint venni, hiszen az éne­kesek pályafutása nem füg­getlen a divatirányzatoktól. Ezeket részben átvesszük, részben saját arculatunkra formáljuk, miközben egyéni­ségünket is belegyúrjuk a világgá kiabált nótákba. Ne­kem például Spevie Wonder az abszolút kedvencem és példaképem. Ez a vak né­ger énekes zongorázik, kom­ponál és hangszerel is az éneklés mellett. Kivételes egyéniségnek tartom. Nemzetközi sikereit nézve bi­zonyára sokan őt, Kovács Ka­tit tartják zenei példaké­püknek. Szerte a világban megfordult már, Csehszlová­kiától Japánig, a Szovjet­uniótól az NSZK-ig. Leg­utóbb pedig újabb egzoti­kus országgal ismerkedhe­tett meg: márciusban egy hónapig a csodálatos karib- tengeri országban, Kubában turnézott. — Ezt a meghívást az 1978-as sopoti táncdalfeszti­válnak köszönhettem, amely­nek programját a kubai tv is átvette. Azóta újra és is­mét hívtak — végül létrejött ez a csodálatos hangver- senykörút. Kovács Kati egyébként is az élő koncertek híve, gyű­löli az úgynevezett „kon­zerv zenét”, amelynek első számú megrendelője a tele­vízió. Szerinte a diszkómoz.- galom zsákutcába jutott, az új utak keresőinek szinte a Beatlesek őskorába kell visszanyúlniuk tippekért. — Nagyon élveztem a fil­mesekkel való közös mun­kát, miközben rengeteg ta­pasztalatot szereztem. Rá­jöttem például, hogy a ke­mény kezű rendezők nem ne­kem valók. Azt szeretem, ha egy kicsit hagyják gon­dolkodni a szereplőket. Kü­lönösen Kardos Ferenc és Mészáros Márta munkamód­szere tetszett, akik minden­kivel végtelenül türelmesek voltak. A filmes évek tovaszáll- tak, ma már kizárólag a ze­ne tölti ki az életét. Tenni­valója bőven van, kedvelői­nek tábora várja az új és újabb dalokat. A „Tíz” cí­* — Akár hiszi, akár nem, évek óta nem voltam sza­badságon. A nyarakat rend­szeresen végigtumézzuk: vagy külföldön, vagy a Ba­laton körül rohangálunk az Universal együttes tagjaival együtt. Ha mégis akad né­hány üres órám, hát gyor­sain keresem az alkalmat egy kis pingpongozásra vagy te­niszezésre. A színes tévét is elsősorban azért vásároltam, hogy ha nagy ritkán közve­títenek teniszmérkőzéseket, hát színesben láthassam azo­kat. Jocha Károly

Next

/
Thumbnails
Contents