Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
1980, július 20., vasárnap o I szőke mezők kaszásai Újfajta együttműködés Közös anyagi érdekeltségre alapozva újfajta együttműködés jött létre mezőgazdasági nagyüzemek és húsipari vállalatok között: sertéstermelési gazdasági társaságok alakultak a dobo- zoltsonka-gyártás további fellendítésére. A gazdasági társaságok feladatairól, működési feltételeiről Pillár László, a Húsipari Tröszt termeltetési igazgatója adott tájékoztatást az MTI munkatársának. — A húsipar többféle tervet dolgozott ki, hogy olcsóbban, jobb minőségű terméket állítson elő az eddigi kedvező pozíciók megtartására. A törekvéseknél részben a belső technológia korszerűsítésével, részben a csomagolástechnika javításával érhetnek el eredményt, de emellett kínálkozik még tartalék a feldolgozásra előkészített alapanyag — magyarán a levágott állat — húsminőségének, és az egy állatból felhasználható húsmennyiség arányának növelésében. Éppen e cél valóra- váltására fogott össze 85 termelőszövetkezet, 30 állami gazdaság és az öt dobo- zoltsonka-gyártással foglalkozó vállalat; a budapesti, a kaposvári, a pápai, a kapuvári és a termelés beindulása után a Szekszárdi Húsipari Vállalat. A társaságok életre hívása megteremti az ipar és a mezőgazdaság együttműködésének fejlettebb formáját. A minőségjavítás és a színhúsarány-növelés azonban igen bonyolult, összetett feladat, komoly anyagi és még inkább szellemi tőkebefektetéssel jár. Megfelelő fajták, egységes állomány, s a folyamaté® vágást biztosító üzemszervezés szükséges hozzá. A magas követelményeket állító sertéstartásra a felkészülés hosszabb időt igényel. Ezért a megállapodás szerint a többletjövedelem tényleges megoszlására csak 1982. január 1-től kerül sor. Addig azonban ez év július 1-től az ipar a társaságban részt vevő mezőgazdasági üzemeknek kilogrammonként 40 fillér úgynevezett termeltetési térítést fizet a leadott állatok után, hogy már most jó előre megteremtse az érdekeltséget a minőség javításában. Az ipar ily módon a genetikai, a tenyésztési és a szervezési munkával járó költségekhez is hozzájárul. Ezt az összeget a húsipari vállalatok saját kockázatuk, nyereségük terhére fizetik ki, s ez évente 30—40 millió forintot jelent. Ruházati börze Egymilliárd forint értékű üzletkötéssel ért véget a kőbányai vásárvárosban a felsőruházati ipar hagyományos börzéje. Az elmúlt két hétben lényegében eldőlt, hogy mit viselünk a jövő tavasz- szal és nyáron. A belkereskedelmi vállalatok 1500 női, férfi és gyermekruházati modellből választották ki azokat, melyeket a hazai üzletek kínálnak a vásárlóknak. A ruházati iparvállalatok és nagyobb szövetkezetek börzei választéka jobb, gazdagabb volt a tavalyinál, a kollekcióban minden korosztály számára kínáltak divatos, jó minőségű felsőruhákat. A kínálat, mely remélhetőleg a vásárlók ízlésével is találkozik, összességében megfelelt a kereskedelem igényeinek. Nem találták1 azonban kielégítőnek a női ruhák anyagválasztékát, megítélésük szerint több kevert — pamut és poliészter —, valamint tiszta pamut alapanyagból készült termékre lenne szükség. Keve- selték a tiszta gyapjú alapanyagú ruházati . cikkek mennyiségét is. A forró levegő nedvezteti a bőrt; csorog rólam a veríték. Talán ez az első igazi nyári nap ebben az őszies júliusban. — Jó lesz, ha megjegyezzük magunknak — mondja egy sofőr. — Pedig nekünk ilyen idő dukálna — bök mutatóujjával az ég felé. — Hogy találok rá az aratókra? — mutatok a búzatáblára. — Arra menjen — lendíti karját egy közeli fa irányába. — De a kombájnok ott járnak a táblán... — Mondom, a fához menjen. Hat cserzett arcú férfi ül félkörben az enyhet adó lombok alatt. — Most a váltótársaink dolgoznak — világosít föl Szarka József. — Ketten vannak egy gépen? — Igen, Háromóránként helyet cserélünk. — Mindenki jól jár — kapcsolódik a beszélgetésbe Radovics Géza, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz növénytermesztési főágazatve- zetője. — Szerintem kevesebb szem megy kárba, ha mindig pihent ember ül a kombájnon. Jobban tud figyelni. Sok helyen azonban úgy csinálják, hogy egy pilótát tesznek egy gépre. A tizennégy órás műszakokat nehéz egyedül végigdolgozni. — Azokban a téeszekben viszont többet fizetnék — ágál Farkas János. — A környéken mi kapjuk a legkevesebb fizetést. — De azt is számold bele, hogy kevés helyen tudják megoldani a traktorosok téli foglalkoztatását — így a fő- ágazatvezető. Pénz, pénz. Nem is lepődöm meg rajta, hiszen ebből élünk. A csoport egyetlen hölgy tagja, Tótka Rozália csendes mosollyal figyeli az évő- dőket. Ö nem panaszkodik a fizetségére. Napi száz forintot kap. A szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatója, most. írnok. — Feljegyzem, melyik autó hánykor indul útnak a rakománnyal — mondja a munkájáról. — A visszaigazolásokat elteszem, esténJúlius 1-én egyesült megyénk két nagy nyomdája, a Dürer és a Kner. A vállalat élére vezérigazgatóként Háromszéki Pált nevezték ki, aki ezt megelőzően a Dürer Nyomda igazgatója volt. Az egyesülést követő alig két hét elteltével még nyilván nem lehet látni a döntés .valamennyi következményét, ezért elsősorban arról kérdeztük meg a vezérigazgatót,, hogy miért volt szükség a két nyomda összevonására? — Hosszú előkészítés után született az a döntés, hogy egyesítenünk kell az erőnket. A két nyomdából létrejött vállalat 1500 dolgozóval 1 milliárd forintos termelést tud produkálni. Ezzel az ország legnagyobb nyomdái közé tartozik majd. — Erre az összevonásra olyan időszakban került sor, amikor csaknem minden fórumon a rugalmas kisvállalatok szükségességét hangsúlyozták. Ebben az esetben egy nagyból és egy kicsiből jött létre egy még nagyobb. Nem ellentmondás ez? — Szerintem egy 1500 dolgozót foglalkoztató vállalat még nem tartozik a nagyok közé. Mi egy olyan középüzemnek tartjuk magunkat, amelyik a kisüzemek rugalmasságával tud reagálni. Ezt úgy kívánjuk elérni, hogy egyes részlegeinek önállósága a jövőben még nagyobb lesz, mint most. — Milyen részlegekről van szó? ként összesítek. Olvasásra is van időm — mutat egy nyitott könyvre. A téesz irányítói igyekeznek az aratók kedvében járni. Naponta útnak indul egy mozgó büfé. A határt járja. A büfés kávét,' cigarettát, üdítőt, édességet és egyéb kelendő portékát kínál a mai kaszásoknak. — Jó ez a szolgáltatás — vélik beszélgetőpartnereim. — Ha még újságot is hoznának, akkor igazán tökéletes lenne. — örülnék az aratási szezonnak? — Igén — válaszol Papp Imre. — Igaz, sok a munka, nehéz is, de jól lehet keresni, jóval többet, mint a műhelyben, szereléssel, órabérben. Szeretnek tehát dolgozni, meg is vannak velük elégedve. Eszembe jut azonban, amit már több szakember szájából hallottam: „A fejlett gabonatermesztő országokban nem utolsósorban azért jobb a búza átlagtermése a miénknél, mert minimális veszteséggel takarítják be a gabonát.” — Hogy van ez nálunk ? — teszem föl a kérdést. A vélemények megoszlanak. — A mi gépeink gyengébbek a nyugatiaknál — véli Radovics Géza. — Nincsenek meg a feltételek a korszerű betakarításhoz. — Ez igaz — hagyja helyben Papp Imre —, de sok szem azért hullik el, mert az autó mellé öntik, mert lerázódik a kocsiról. Ha csak ez utóbbi miatt minimálisra csökkenne a veszteség, már akkor is 2— 300 kilogrammal nagyobb lehetne az átlagtermésünk — summázták. Ugyanennyi pluszt, vagy még többet jelentene, ha nem dőlne meg a gabona, sokszor aratás közben. De hát ez már attól is függ, hogy hány gép dolgozik a táblákon, milyen gyors a betakarítás. Mert olykor egy nap késés is elegendő, hogy sok gabona kárba vesszen. — És az első napokban bizony jóval kisebb a teljesítményünk, mint a későbbiekben — mondja Lázár Imre. — Ezt nem értem. Min— Alapvetően könyvgyártásról és csomagolóanyaggyártásról. Mindkét nyomda eddig is ezt csinálta, most az egyes üzemeket jobban szakosítjuk. Gyomán például, ahol óriási hagyományai vannak a könyvgyártásnak, vétek címkéket vagy üzleti nyomtatványokat készíteni. Ezért végrehajtjuk a szükséges átcsoportosításokat, és igyekszünk tiszta profilokat kialakítani. — Ezzel nőni fog a termelés? — Valószínűleg, de nemez a legfontosabb cél, hanem a tőkés export fokozása. Csak a Dürer Nyomda a VI. ötéves terv időszakára 5 millió dollárnyi könyvexportot vállalt, most az új helyzetben bízunk benne, hogy ezt túlteljesítjük. Ehhez persze a jó piaci munkán kívül gépi rekonstrukcióra is szükség lesz. — Elavult a géppark? — Főleg a Kner Nyomdában a gépek tekintélyes része már nem korszerű, sőt az új beruházás keretében létesült csarnokba meg sem érkeztek az NDK-tól évekkel ezelőtt megrendelt nyomógépek. így most abban a helyzetben vagyunk, hogy több az épületünk, mint amennyit a jelenlegi géppark igényel. Ez bizonyos szempontból kedvező, mert a VI. ötéves terv időszakában nyilván nem lesz lehetőségünk építkezni, gépeket viszont vásárolhatunk, és kell is vásárolnunk. den aratás előtt elhangzik: „A gépszemlét megtartottuk, a gépeket felkészítettük a betakarításra, bevetésre készek az aratóbrigádok.” Legyintenek. — Az csak az első pár napon derül ki, hogy valójában milyenek is a kombájnok — vetik közbe többen is. És ilyenkor mutatja meg igazi arcát az aratók egyik legfőbb ellensége is: az alkatrészhiány. Azért személyesítettem meg az arc szóval az alkatrész- hiányt, mert ezt néha mesterségesen idézik elő olyanok, akiknek tényleg van arcuk. Figyeljenek csak! — Azt a búzát, melyet este fuvaroznak a szárítóhoz, éjszaka kezelik hővel — mesél a főágazatvezető. — Az egyik reggel megyek a szárítóhoz, s majd elhűltem a látványtól: óriási búzahegy fogadott. Elmondták, felmondta a szolgálatot az egyik olajégő kompresszora. Ha nem tudunk azonnal újat szerezni helyette, csökken a teljesítménye a berendezésnek, lassítani kell a kombájnok munkáját. Az egyik emberünket Szeghalomra, a másikat Pestre küldtem kompresszorért. Mondanom sem kell, nem tudtak szerezni. — Mit tettek? — Szerencsére erre jártak az egyik szerviztől, tőlük kaptam kompresszort. — Hogyan szerezte meg? — Azt ne írja le, mert szabálytalanul. Leírtam. S azt is ideírom, amit később hallottam, illetékesektől. Több alkatrészellátó cég úgymond spejzolja a sokszor nevetségesen egyszerű gépi tartozékokat is. A nagyobb haszon reményében. Tudják, a mezőgazdászok rájuk vannak utalva, s így, vagy úgy, de megveszik tőlük az alkatrészeket, felárral is. Hogy is van ez? Nem egy kenyeret eszünk? Az aratók, jutnak eszembe, szeretnek dolgozni. Jól is dolgoznak. Ha hagyják őket. Ha nem emelnek előttük mesterséges akadályokat. Horváth István — Mivel két önálló vállalatot vontak össze, nyilván több munkafolyamatnál párhuzamos kapacitások keletkeztek. Mi lesz ezek sorsa? — Ezek egy része, éppen az elavult géppark miatt selejtezéssel oldódik meg. Vannak olyan gépek, melyeket esetleg eladunk, a jövőben pedig már a megnövekedett igényeknek megfelelően vásárolunk. Például az a fényszedőrendszer, melyet még a Dürer Nyomda rendelt meg, év végi üzembe helyezése után minden részleget kiszolgál majd. — Egy ilyen jellegű egyesülés során a legtöbb szóbeszéd tárgya a személyi kérdések megoldása. A kérdés most sem kerülhető el: itt hogyan sikerült? — Alapvető célunk az volt, hogy a jobb és hatékonyabb termelés érdekében egyesítsük a szellemi erőket. Ezért mindenkit igyekszünk a legmegfelelőbb helyre tenni. A felső szintű vezetők munkakörét a Könnyűipari Minisztérium a megyei pártbizottsággal egyetértésben döntötte el. Tudom, hogy az egyesüléssel kapcsolatban sokan sokfélét beszélnek, de egy a lényeg: aki hajlandó a kitűzött célok eléréséért dolgozni, arra mi számítunk, annak helye van nálunk. A feladatok nagyok, most nem beszédre, hanem munkára van szükség! Lónyai László Egyesült a két nyomda Beszélgetés Háromszéki Pál vezérigazgatéval A Békés megyei Vegyesipari Vállalat Rival kazánja szénnel, gázzal, olajjal egyaránt üzemeltethető Bemutatjuk vásárdíjas termékeinket Edina, Rival, Extra meg a többiek A testvérvárosi kapcsolatok jegyében, az újdonságok kiállításaként megnyitott szegedi ipari vásár július 27-ig tartja nyitva kapuit. Érdemes megtekinteni: itt láthatók megyénk díjnyertes termékei is! A Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemének füstölthúskészítményei szintén megfelelnek a zsűri ízlésének A békésszentandrási szőnyegszövők szépen szőnek, emellett ügyesen rendezték meg kiállításukat, és most ez is számított Jó üdítőnek nem kell cégér, a vásárdíjat viszont megérdemelte az Extra üdítőital-család, a Békés megyei Üdítőital- ipari Vállalat terméke Fotó: Martin Gábor
