Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-19 / 168. szám
1980. július 19., szombat o Kerámia a csípőben Azt, hogy a földön létező legkeményebb anyag a gyémánt, szinte mindenki tudja. Lényegesen kevesebben vannak, akik azt is tudják: mi jön a sorban utána. Nem az üve<f vagy a porcelán, nem is a különféle keményfémek, hanem az alumínium-oxid- ból készült szintetikus rubin- kerámia. Keménysége, kopásállósága, különböző fizikai és kémiai tulajdonságai nagyon közel állnak a gyémántéhoz. De míg az „anyagok királya” fantasztikus összegbe kerül, az oxidkerá- mia viszonylag olcsó. Mindent kibír Mint az utóbbi időben annyi mindent, ezt is a hadiipar találta ki. Olyan anyag kellett, amelyik ellenáll a rakéták forró gázainak, magas a szigetelési ellenállása, jó hővezető, szilárd, és még sorolhatnánk jó tulajdonságait. A megnövekedett igények miatt több gyártási eljárást is kidolgoztak, közülük az egyiket egy magyar tudós, dr. Budincsevics Andor. Ennek a szabadalommal védett eljárásnak a felhasználásával készül a kerámia Orosházán, a KAZÉP üzemében. Miskei György üzemvezető érkezésemkor éppen egy bonyolult szerszám gyártásáról tárgyal. Milliméteres furatok, hornyok és illesztések a beszélgetés tárgyai, valami apró alkatrészről lehet szó. — Csak egy mintadarabot vagy egy rajzot kapunk legtöbbször — fordul hozzám —, a többi a mi dolgunk. Ki- dogozzuk a gyártási eljárást, megtervezzük a szerszámot. Ez utóbbi nem is olyan egyszerű, mert az oxidkerámia égetéskor 20—30 százalékot tud zsugorodni. Ezt figyelembe kell vennünk, főleg századmilliméteres tűrés esetén. E röpke kitérő után az oxidkerámia orosházi történetéről mesél. Hat évvel ezelőtt kezdődtek a kísérletek, és négy éven át mint kísérleti üzem működött a telep. A sorozatgyártás 1978-ban kezdődött, váratlan kudarcokkal. Nem akart sikerülni semmi, már-már azon tanakodtak a szövetkezet vezetői, hogy megszüntetik a gyártást. Ekkor került Miskei György az üzem élére, és műanyagos tapasztalatait hasznosítva, rövidesen fellendítette az üzemet. Nemcsak a fröccsöntés üzembiztossá tételével, hanem új gépek tervezésével és készítésével is. Elsősorban a textilipar részére gyártanak szálvezetőket. Ahol az acélból készült alkatrészek csak néhány hónapot bírnak ki, ott az oxidkerámia szinte örökéletű — tudom meg Surányi András elnöktől. — Nem véletlen tehát, hogy egyre több kell az apró termékekből. Két évvel ezelőtt még 3,7 miliió forint volt az éves termelés, tavaly már 9,3 millióra nőtt, az idén pedig túlhaladják a 11 milliót. Van, de drága Ez tehát most a nagy üzlet, de nem erre irányul a legnagyobb figyelem. A szövetkezetben szentesi és budapesti orvosokkal együttműködve azon fáradoznak, hogy az oxidkerámia alkalmas legyen emberi protézisek készítésére. Pontosabban szólva, azt már tudják, hogy eredendően alkalmas. Mivel vegyileg teljesen közömbös, nem kell tartani a kilökődéstől, a szövetekben nem okoz gyulladást. Azt is tudják, hogy elsősorban ízületek készítésére alkalmas, rendkívüli keménysége és kopásállósága következtében. Sőt, van is náluk egy mintadarab: egy amerikai gyártmányú csípő- protézis. Látszólag nem nagy valami. Az egész kissé ívelt, rozsdamentes acél, melynek kúpos végén pontosan illeszthető, biliárdgolyóhoz hasonló gömb van. Ez minden, de ezt 20 ezer forintnak megfelelő dollárért adják. A rendkívül magas ár persze nem az előállításba fektetett munka miatt ekkora. A gyártók kihasználják, hogy a világon csak néhány üzem tud ilyet készíteni, így aztán megkérik az árát. Ez viszont odavezet, hogy nálunk — és a szocialista országokban mindenütt — a rászorulóknak csak kis része juthat hozzá ehhez a rendkívül drága gyógyászati eszközhöz. Most ez a helyzet, de remélhetőleg már nem sokáig. A tv sikersorozatában is bemutatott szentesi orvoscsoport és a KAZÉP összefogott, hogy kifejlesszék a hazai csípőprotézist. A munka első lépcsőiéként az állatkísérletekhez szükséges darabokat készítették el. Ezeket a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen kutyákba operálták be, és most figyelik, hogyan viselkedik az orosházi protézis az élő szervezetben. Támogatást várnak Csípőprotézissal persze nem lehet úgy bánni, mint mondjuk a lyukas foggal, hogy ha nem sikerül a tömés, akkor meg lehet ismételni. A legapróbb részletekig mindent tudni kell az anyagról és a szerkezetről, hogy utána biztonsággal beépíthető legyen az emberi szervezetbe is. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az állatkísérletek hosszadalmasak lesznek, és még egy-két évig is eltarthat, míg elkészülnek az első, emberbe beültethető rubinkerámia -protézisek. Addig még néhány műszaki problémát is meg kell oldani a szövetkezetben. Célszerűnek látszik, hogy a kerámia alumíniumoxid-tar- talmát 98—99 százalékosra emeljék. Ezáltal az anyag még keményebb, még fino- njabb szerkezetű lesz. Viszont az ilyen oxidtartalmú anyag már nem égethető ki 1500 fokon, legalább 1850 fok kell. A jelenlegi elektromos kemencék ennyit nem tudnak, gázfűtésű égetőkemencére lesz szükség. Az erre alkalmas automata kemence ára mintegy 12 millió forint, és ezt NSZK-márkában kell fizetni. Tulajdonképpen ennek a kemencének a beszerzése látszik jelenleg a legnagyobb akadálynak. A szövetkezetben azonban bizakodóak, mert remélik, hogy a sikeres állatkísérletek után az Egészségügyi Minisztériumtól is támogatást kapnak e fontos fejlesztésre. Erre már csak azért is számítanak, mert az emberi protézisekből gyakorlatilag nem lesz haszna a szövetkezetnek. Az vezérli inkább őket, hogy segítsenek a betegek gyógyításában, és hogy bebizonyítsák: erre is képesek. Lónyai László Nagyüzem a konzervgyárakban Ezekben a napokban elérkeztek az igazi nyári nagy munkákhoz a konzervgyárak, hűtőházak'. A földekről, gyümölcsösökből sorra érkeznek a befőttnek, konzerv- nek, mirelit árunak való nyersanyagszállítmányok. Legtöbb helyen a ’ zöldborsó feldolgozása adja most a munka döntő többségét, de sokfelé már a zöldbab- és uborkafeldolgozó sorok is megkezdték a termelést. Követésre méltó eredménnyel vizsgázott a Nyíregyházi Konzervgyárban a számítógép-ütemezte borsótermesztés. A gyár partnergazdaságai az agrár és számítástechnikai szakemberek közreműködésével megvalósított program szerint ütemezték a hüvelyes vetési idejét, ezáltal elkerülték az érés időpontjának egybeesését. Egyenletesebbé válhatott ily módon a szállítás, folyamatosabbá, zökkenő- mentessé a termelés. A szó szoros értelmében meghozta gyümölcsét az a támogatás is, amelyet a tudományos kutatómunka fejlesztésére fordított a Nyíregyházi Konzervgyár. Finanszírozta ugyanis az Újfehértói Gyümölcs-, Dísznövénytermesztési Kutató Intézet kollektívájának egyik kísérletét, amelynek során növényi hormonkezeléssel a pándi meggy termesztésénél kétszerte-háromszorta gazdagabb termést szüretelhetnek le. Háztáji gazdaság a gépműhelynél Aki a Szeghalmi Állami Gazdaság töviskesi kerületében jár, megcsodálhatja azt a „háztáji” gazdaságot, amit a 17 tagú Jendrassik Szocialista Brigád a gépműhely közvetlen közelében hozott létre. Az évekig semmire sem használt, gazzal benőtt mintegy 250—300 négyszögöl területen most zöldség terem. Szabad földön és négy kisebb favázas fóliasátor alatt. Radványi Győző brigádvezető a kis gazdaság történetéről beszél: — Tavaly ősszel a kijelölt területet igazgatói engedéllyel felszántottuk, trágyáztuk, boronáltuk, kapával, gereblyével porhanyós- sá tettük. Tárnok Sándomé kertészmérnök tanácsa szerint elkészítettük a fóliasátrakat és az egyikbe már decemberben salátamagot vetettünk. Az idén tavasz- szal a többi fóliasátorba paprika-, kelkáposzta-, káposzta-, karalábé- és paradicsompalántát ültettünk. A szabad földbe sárgarépa, petrezselyem, uborka, borsó és bab került. — Ki fizette a költségeket? — A fóliasátrakat, a vetőmagot és a palántát a gazdaságtól kaptuk. Nekünk tehát külön kiadásunk' nem volt. Sőt az értékesítésre is szerződést kötöttünk a gazdasággal. Amire pedig nincs szükség, azt — jóval a piaci áron alul — eladjuk a dolgozóknak. — Az első félévben menynyi volt a bevételük? — Hét-nyolcezer forint. — Egész évben milyen összegre számítanak? — Tizenöt-húszezer forintra, amit nem osztunk szét, hanem a közös kirándulások, üzemi látogatások, brigádvacsorák költségeinek a fedezésére fordítunk. A pénz felhasználását a brigád határozza meg. — Nagyon szép a kert, egy szál gazt sem lehet látni. Mennyi időt fordítanak a kertészkedésre ? — Munkaidő után néha — ha szükséges — egy-két órát maradunk még. Sokan vagyunk, hamar rendbe hozunk mindent. Az idén tehát már sok friss áru került az üzemi konyhára. Mondja is Gábor Gergelyné, a főszakácsnő: — A gépműhelyben nem könnyű a munka, mégis az ott dolgozó lakatosok, szerelők1, kombájnosok termelik a „vitamint”. Mi meg magyaros, húsos ételekkel kiegészítve igyekszünk jó étvágyat teremteni, hogy legyen megfelelő kondíciójuk, tudjanak eredményesen dolgozni. Pásztor Béla Olaj a tűzre A vasúti lefejtőben tartálykocsik várják, hogy megszabadul janak terhűktől Az aratás a mezőgazdaság nagy nyári erőpróbája. E roppant munka rendkívüli szervezést igényel mind az üzemektől, mind pedig a betakarításban valamilyen módon részt vevőktől. A nagyüzemek munkáját a partnervállalatok felkészültségükkel, együttműködésükkel, készségükkel sokban segíthetik. Az ÁFOR a korszerű betakarításban idestova másfél évtizede döntő szerepet kap: csak Békés megyében több mint 1300 kombájn, közel 7 ezer szállítójármű, s csaknem 100 szárítóberendezés üzemanyaggal, kenő- és fűtőolajjal való ellátásáról gondoskodik. — Az aratás előtt időben, hónapokkal korábban felhívtuk az üzemek figyelmét arra, hogy tárolóikat töltsék fel, megfelelő készlettel indítsák az aratást — kezdi Gyarmati László, az ÁFOR Békés megyei körzetének vezetője. — Az elmúlt évekhez képest jelentősen javult az üzemekkel az együttműködésünk. Napjainkban a központi és az üzemi tárolók feltöltve állnak, de ha bárhol bármi probléma adódna gépkocsijainkkal, irányvonatokkal oda és annyi üzemanyagot és fűtőanyagot szállítunk, amennyit tőlünk kérnek. Együtt indulunk a telepre. A vasúti lefejtőben 6 tartálykocsi áll, közülük csak egy üres. — A tárolókban nincs helyünk — mondja a kocsi tetejéről a lefejtést végző dolgozó. Közben a megyei körzet vezetőjétől megtudom: a békéscsabai, a szeghalmi, az orosházi, a szarvasi és a battonyai telepük együttesen az év első felében 80 ezer tonna fűtő- és kenőolajat, valamint üzemanyagot értér kesített a nagy felhasználóknak, vagyis a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Természetesen ezt a számot növelik a kutaknál kiszolgált mennyiségek. Egyébként Békés megyében 22 tartálykocsi szállítja ki az üzemanyagot és a fűtőolajat, naponta több száz tonnát. A hatalmas, betonozott udvaron katonásan sorakoznak a hordók, melyekben kenőolajat tárolnak. Az egyik tsz gépkocsijára 5 hordó MDC- és DS-olajat raknak, ezek a legkelendőbbek. De van más fajtából is, bő választék és mennyiség. A töltőállomásnál hatalmas tartálykocsi áll. Pilótája, Nagy Sándor árgus szemekkel figyeli Kruzsicz Pált, aki a kezében fajsúlymérőt tart. — Minden szállítmányból mintát veszünk, ellenőrizzük az oktánszámot, vagyis a lobbanáspontot és az anyag fajsúlyát. A számlát ugyanis ez alapján készítjük el. Amikor a kocsi megtelik, csapjaira és a tetejére ólomzárat teszünk, s így indítjuk útjára — mondja Kruzsicz Pál. — Az üzemanyag és a fűtőolaj minőségéért és meny- nyiségéért útközben mi felelünk — toldja meg a gépkocsivezető. — És ha megsérül az ólomzár? — A megrendelő nem veszi át, visszaküldi a szállítmányt — summázza Nagy Sándor. — Mindenhol fogadják a szállítmányokat? — hf. elmúlt években, főként a termelőszövetkezetek anyagi helyzete miatt, rap- szödikus volt a kiszállításunk. Kapcsolatunkat is rendeztük, s ha kell, éjjel-nappal szállítunk — válaszol Gyarmati László, majd búcsúzáskor megtoldja: — az idén sein rajtunk múlik az aratás sikere... Egyébként több közös gazdaság létesített az elmúlt évben közös tárolót. A Sarka- di Cukorgyárban például az olajfűtésről áttértek a föld- gáztüzelésre, s a felszabaduló két, egyenként ezer köbméteres olajtárolót a környező termelőszövetkezetek üzemeltetik. Részükre vasúti kocsin, egyenesen a finomítóból szállítják ide a fűtőolajat. És a beszélgetésünkből még egy észrevétel: az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva megyénkben nőtt a gépjárművek és a szárító- berendezések száma, az üzemanyag-, valamint a kenő- és fűtőolaj-felhasználás viszont csökkent. A szakemberek szerint mindez az észszerű takarékosságnak az eredménye. — sz — Az udvaron katonás rendben Az üzemanyag-szállító autók csak mintavétel után indulhat- sorakoznak a kenőolajjal teli nak ki a telepről hordók Fotó: Gál Edit Utazik a program is Első ízben exportál a magyar ipar komplett számítógépet hazai fejlesztésű speciális rendszerprogrammal együtt. Korábban a magyar számítógépeket csak önállóan szállították külföldre, elsősorban a KGST-országok- ba, valamint néhány nyugat-európai országba. Most a Chemimas Vállalat fővállalkozásában exportálják Líbiába a Videoton R—10 típusú berendezését a Központi Fizikai Kutató Intézet programjával. Ott egy szovjet cégek által létesítendő kutató-oktató nukleáris reaktor ellenőrző munkáit végzik majd a magyar programmal és kompjúterrel.
