Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-19 / 168. szám
1980. Július 19., szombat o Fotó: Gál Edit Jubileumi bemutató három évtized munkáiból Tegnap, pénteken délelőtt Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban Hajnal Károlyné, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg azt a jubileumi kiállítást, amelyet a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat fennállásának 30. évfordulójára rendeztek. A vállalat három évtizedes munkájával segítette megyénk fejlődését, gyarapodását. A reprezentatív kiállításon az elmúlt esztendők műszaki fejlődésének színvonalát nagyméretű, színes fotók, makettek teszik szemléletessé. Á napjainkban mintegy 200 műszaki dolgozót foglalkoztató tervezőintézmény kiállítási anyaga a vállalat tevékenységének széles körét érinti. A tervezővállalat fennállása óta egyebek között 8 ezer 610 lakást, 18 ezer 510 bölcsődei, óvodai és iskolai férőhelyet, 650 kilométernyi közművet, ugyanennyi utat és 850 különféle mezőgazda- sági létesítményt tervezett. A tervdokumentációk kiviteli összege együttesen meghaladja a 11,8 milliárd forintot. Ezenkívül a három évtized alatt a tervezővállalat kollektívája 8 millió forint értékű kiviteli tervdokumentációt készített társadalmi munkában. A megnyitót követően Kö- rösfalvy Pál, a tervezővállalat igazgatója kalauzolta a vendégeket a bemutatón. A Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat jubileumi kiállítása a megyeszékhelyen, a Munkácsy Mihály Múzeumban július 26-ig várja a látogatókat, a nagyközönséget. Gyúró István grafikusművész munkái Orosházán Az 1963-ban Kádár György és Ék Sándor tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott Gyúró István grafikusművész most szülővárosa közönsége előtt is bemutatkozik. A fiatal alkotó Orosházán született; kiállítását július 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Somogyi János festőművész nyitja meg a Szántó Kovács Múzeumban. Gyúró István az alkalmazott grafika egyik művésze; politikai és filmplakátjaival, könyvborítóival gyakran találkozunk. Többek között ő tervezte szülővárosa címerét is. A mostani kiállítása — amelynek külön aktualitást ad, hogy azzal egy időben rendezik meg Békéscsabán az V. alkalmazott grafikai művésztelepet — szeptember 7-ig tart nyitva. Piaci hírek Főként a zöldségfélékből volt bőséges a választék a pénteki piacon, Szarvason. A karalábé darabját 2-3 forintért adták, az uborka kilója 5—8 forint, a főzőtök kilója 4—6 forint. Tartja az árát a karfiol, amelyből összesen 350 kilogrammot árultak tegnap. Lehetett venni már 8 forintért is, de a zömét kilónként 12—14 forintért mérték. Már július második felében járunk, de a paradicsom még mindig drága: 16 —22 forintra tartották kilóját, s összesen ezer kilogrammot vittek piacra tegnap Szarvason. Zöldpaprikából éppen fele annyi volt, mint paradicsomból, ennek 20—25 forintot kértek kilójáért. A zöldbab kilója 6—8 forint, a paraj csomója 2 forint, így 20 forintba esik kilója. A zöldborsót, amelyből összesen 100 kilogrammot értékesítettek a termelők, 12—16 forintért adták. A burgonya kilójáért 5—8 forintot kértek, a sárgarépa és a petrezselyem csomója 3—5 forint, egy fej fokhagyma 1—3 forint. Még csomóra árulják a vöröshagymát is, 3-4 forintra tartják csomóját. A gyümölcspiac több újdonsággal szolgált: megjelent a sárgadinnye, összesen 15 kilogrammot árultak, és 40 forintért adták kilóját. Szintén újdonság a búzával érő körte is, mindössze 5 kilogrammot kínáltak az árusok, kilóját 10 forintért mérték. Szinte teljesen eltűnt a piacról a cseresznye, egyetlen helyen árultak 3 kilogrammot, kilóját 30 forintért. Drága a meggy, 12—25 forint egy kiló. A múlt héten jelent meg az őszibarack, amelyet Szeged és Kun- szentmárton- környéki árusok kínáltak a szarvasi piacon, a minőségtől függően 16—26 forintot kémek kilójáért. A nyárialma 12—20 forint, a málna 30—40 forint, a ribiz- ke 12—16, az egres 6—8, a sárgabarack pedig 15—22 forint kilónként. Olimpiai ügyelet a GELKfl-nál A moszkvai olimpia ideje alatt, vagyis mától augusztus 3-ig megerősített ügyeleti szolgálatot tart a GELKA szervizhálózata a fővárosban és vidéken egyaránt. Az olimpiai ügyelet alatt a hét minden napján 21 óráig veszik fel a hibabejelentéseket. A délutáni órákig bejelentett hibákat igyekeznek még aznap kijavítani, a 18 óra után érkező bejelentések helyszínére pedig másnap szállnak ki. A főbb alkatrészekből, részegységekből sem lesz hiány, hiszen a szervizraktárakat az utóbbi hetekben kellően feltöltötték. A GELKA Békés megyei kirendeltségénél megtudtuk, hogy a rádió- és tévéműszerészek nyújtott műszakban dolgoznak. Ügyeletet tartanak Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Békésen, Szeghalmon és Mezőkovácsházán a szervizközpontban. Ülésezett a HNF megyei munkabizottsága Tegnap délelőtt értekezett Békéscsabán a Hazafias Népfront Békés megyei elnökségének nemzetközi béke—barátsági munkabizottsága. Bálint Tibor, a munkabizottság titkára számolt be az I. félév eredményeiről, a békehónap rendezvénysorozatáról. Elmondotta, hogy béke- agitációs és propagandatevékenységük során több kiállítást kértek a baráti országok nagykövetségeitől és a kulturális központoktól, s ezeket a megye nyolc helységében is bemutatták. Barátsági napokat rendeztek a szovjet, a vietnami, a kubai, a csehszlovák, a prágai afgán nagykövetségek képviselőinek részvételével, a lengyel, a szovjet, az NDK kultúra házainak, s a Fáklya szerkesztőségének segítségével. A békehónap rendezvénysorozatai megfelelően szolgálták a kitűzött célt. Kiemelt jelentőségű volt a május 9-én, Gyomán rendezett megyei békenagygyűlés, a június 1-i eleki nemzetiségi klubtalálkozó, s a Nekem a jövőt a béke jelenti című rajzpályázat. Politikai életünk jelentős eseményei mellett a területi népfrontbizottságok számos rendezvényt szerveztek a párt-, a KISZ- és az MSZBT-tagcso- portokkal közösen. A beszámolót követően a hiányosságokról és a jövő feladatairól hallottak a résztvevők, majd a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke, dr. Horváth Éva nyújtott át kitüntetéseket az arra érdemeseknek. Az Országos Béketanács Békéért kitüntető jelvényét kapta a békéscsabai Erdélyi Mihály és a gyomai Putnoki Bálint. A Gyomai Háziipari Szövetkezetét a békemozgalomért emlékplakettel jutalmazták, s munkájuk jutalmául 15-en vehettek át emléklapot és könyvet. Szolnok megye ez év elején „Környezeti ártalmak, környezetvédelem” címmel országos fotópályázatot hirdetett. A pályázatra beérkezett művekből kiállítást rendeztek, amelyet már az ország több városában bemutattak. Békés megyében, Gyulán, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság adott otthont e kiállításnak. A megnyitó beszédet csütörtökön Boross László, a Békés megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára tartotta. A kiállítást, Gyulán, a Városház utca 26. szám alatt július 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők, hétköznapokon délelőtt 9-től, délután 5, szombaton és vasárnap 2 óráig. Fotó: Kiss Zoltán Népművészeti nap a táborban A kosárfonás nagy sikert aratott a gyerekek körében Fotó: Gál Edit Szód hagyomány a békéscsabai napközis táborban a népművészeti napok szervezése. Július 17-én délelőtt 10 órakor Sándor Ferenc táborvezető nyitotta meg az idei első népművészeti napot. Mint elmondta, e rendezvény célja, hogy a tábor ifjú lakói megismerkedjenek a népi mesterségekkel. Délelőtt Csanádi Sándorné és Szilágyi Mihályné a kosárfonás, Hanó Pálné a népi játékkészítés, Csepregi Frigyesné a szövés és Szatmári Gáborné a gyöngyfűzés tudományába avatta be, Mezei Annamária a népköltészet, s a népmese birodalmába vitte el a gyerekeket. Délután Széplaki Endre népi sportjátékokat mutatott be a tábor lakóinak. Gyomán sorsolták a lottószámokat A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság július 18-án, tegnap délelőtt Gyomán, az Erzsébet-ligeti pavilonban rendezte meg a 29. játékhét lottószelvényeinek sorsolását. A sorsolást szórakoztató műsor előzte meg, majd a több száz főnyi közönség előtt Szabó Istvánné nyugdíjas húzta ki az első nyerőszámot, a tizenhármast. A második számot Kurilla Miklósáé bölcsődei gondozónő, a harmadikat Hajba József főelőadó, a negyediket Kapuvári Gyula szobafestő, s végül az ötödik nyerőszámot Sebestyén Imréné háziasz- szony „halászta ki” a lottógömbből. Az öt nyerőszám a következő: co 25 2 7 42 71 Kurilla Miklósné a második nyerőszám húzása közben Fotó: Gál Edit Munkaerő-tervezés Ö korábbi sejtés ma már bizonyosság: a munkaerőhelyzet egészen másként alakult, mint amire a tervezők öt évvel ezelőtt számítottak1, s mint amire a gazdaságfejlesztési elképzeléseiket alapozták. Feltételezték ugyanis, hogy az aktív keresők száma öt év alatt legalább 60 ezerrel növekszik. A részletek tervezésekor pedig a korábbi évekre jellemző folyamatokkal számoltak: hogy az ipari foglalkoztatottság — ha csökkenő mértékben is — tovább bővíthető: s hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma a korábbiakhoz képest kisebb mértékben csökken. Az első három év tapasztalatainak összegezésekor kiderült, hogy az aktív keresők száma — a feltételezett növekedés helyett — már 1976. és 1978. között is 20 ezerrel csökkent. Az iparban dolgozók száma a jelzett időszakban 40 ezerrel lett kevesebb, és csökkent az építőipari létszám is. Az iparilag legfejlettebb körzetekben (a főváros, Észak- Magyarország és Észak-Du- nántúl) számoltak ugyan a munkaerőhiánnyal, ám a végleges prognózisok ez esetben sem igazolódtak. Például a fővárosi ipar létszámcsökkenését 50 ezerre becsülték, s ebből két év elmúltával 35 ezres csökkenést kellett regisztrálni. Ugyanitt, az aktív keresők ösz- szesen 28 ezres csökkenésével számoltak, és már 1977- re kiderült, hogy a feltételezés túlságosan is optimista volt. Az adatokból legalábbis feltételezhető, hogy már a tervkészítéskor sem történt meg a munkaerő-egyensúlyhiány okainak kritikai elemzése, s a már akkor is jól érezhető feszültségek kialakulásában döntő szerepet játszó érdekeltségi viszonyok felülvizsgálata. Ilyen körülmények között — és „menet közben” — a legfontosabb a szélsőséges jelenségek lehetőség szerinti kiküszöbölése volt. S mert a munkaerő iránti kereslet mérséklését ösztönző szabályozók hiányoztak, vagy éppen- tökéletlenül működtek, nem maradt más hátra, mint az adminisztratív színezetű beavatkozás. Első lépéskéat a munkaerő-közvetítést, a szervezett elosztást és a toborzást szabályozta a 7/1976. számú Müm-rendelet. Végrehajtását a tanácsok általában összekapcsolták az intenzív es szelektív iparfejlesztési koncepcióval, és három kategóriába sorolták a vállalatokat. Az első csoportba tartozóknak szabad a létszámot növelni; a második csoportbeliek „mérsékelt visz- szafejlesztésre” ítéltettek, s ennek értelmében létszámukat nem növelhetik; a harmadik csoportba pedig a fokozatosan felszámolandó munkahelyek kerültek, ahol létszámcsökkenést kell végrehajtani. Ne boncolgassuk! most a kategorizálás kritériumainak megbízhatóságát, végtére is — elvileg — elképzelhető ilyesfajta csoportosítás. Más kérdés, hogy mi módon érvényesíthetők ennek munkaügyi konzekvenciái? A feladat megoldását — az imént említett rendelet értelmében — jórészt a munkaerő-gazdálkodási hivatalokra bízták: meghatározták azok körét, akik csak a hivatal közvetítésével helyezkedhetnek el, és meghatározták azokat a munkahelyeket és munkaköröket, ahova a hivatal a nála jelentkezőket közvetítheti. Vagyis a legbizonytalanabb utat választották: a fluktuáció mértékének és irányának1 adminisztratív módszerekkel történő befolyásolását. (Mellesleg: e döntésben feltehetően szerepet játszott, a mindenféle munkaerőmozgás ellen hangolt közvélemény is ...) Időközben elkészült jó néhány — a munkaközvetítés tapasztalatait összegező — vizsgálat is. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a közvetítő hivataloknál jelentkezőknek alig egyhar- madát sikerült csak az első kategóriába sorolt — tehát a fejlesztés szempontjából legfontosabbnak ítélt — vállalatokhoz irányítani. A közvetítést kérők 70 százaléka meghatározott munkahely megjelölésével, és többnyire a jól ismert „kikérővel” felfegyverkezve jelent meg a hivatalnál. Ugyanis a megjelenés kötelező, kötelező a közvetítéssel kapcsolatos adminisztráció is, de nem kötelező a hivatal által felajánlott munkahelyek elfogadása. És mi történik a közvetítés után? Illetve mi történik azokkal, akik annak rendje és módja szerint a közvetítéssel kerülnek új munkahelyükre? Majdnem 50 százalékuk egy éven belül ismét munkahelyet változtat. A hivatalok közreműködésével elhelyezett munkavállalók1 munkahelyi kötődése rendkívül laza, az iparban és a kereskedelemben különösen magas az úgynevezett vándormadarak száma. Hiba lenne okait kizárólag egyéni felelőtlenségben, a munkavállaló labilis öntudatában keresni. Egyébként: a legújabb jelek szerint, a vállalatok inkább úgy védekeznek a „vándormadarak” ellen, hogy esetenként nem állnak szóba velük. Ám ha szükségük van valakire, akkor változatlanul figyelmen kívül hagyják a kötelező közvetítésről szóló rendeletet. Mindezek ellenére sem állítható, hogy a miniszteri rendelet teljesen hatástalan lett volna. Egyrészt mégiscsak csökkent a munkahelyváltoztatók száma, és ez könnyűszerrel értékelhető a korábban oly’ sokat szidott fluktuáció mérséklődéseként. Másrészt: ha szerény mértékben is, de valamelyest javultak a legfontosabb fejlesztési kategóriába sorolt vállalatok létszámnövelési esélyei. Arról nem beszélve, hogy a szóban forgó rendeletnek volt bizonyos közhangulatot befolyásoló hatása is: sokan azt sem tudták, miről is van szó valójában, csak annyi jutott el hozzájuk, hogy nehézkessé, netán kockázatossá válik a munkahelycsere. A kérdés csak az, hogy napjaink gazdasági tennivalóinak ismeretében mennyire célszerű nehezíteni a munkaerő-forgalmat? Tartható-e a korábbi felfogás, miszerint a munkaerőmozgás jórészt gazdasági és társadalmi károkkal együtt járó folyamat? És még inkább: a munkaerő-fluktuáció elleni támadással nyerhetünk-e annyit, mint amennyi köny- nyen elvész a mozgási lehetőségek korlátozásával? □ kérdések közös lényege, hogy a foglalkoztatáspolitika, illetve munkaerő-gazdálkodási gyakorlat jelenlegi céljai, eszközei és módszerei, mennyiben vannak összhangban a gazdaságfejlesztés általános céljaival, s mennyire szolgálják' a gazdaságfejlesztési feladatok következetes végrehajtását? Ha elfogadjuk — és mi mást tehetünk? —,' hogy a gazdasági szerkezet átalakításának megkerülhetetlen útja a termelés szelektív fejlesztése, illetve visszafejlesztése, akkor el kell fogadnunk ennek egyik munkaügyi konzekvenciáját is, hogy tudniillik szükségképpen növekszik, erősödik, minden eddiginél jellemzőbbé válik a munkaerő mobilitása is. Ennek végiggondolása pedig csak oda vezethet, hogy legalábbis felül kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek ma már inkább gátolják, mintsem segítik a gazdasági követelmények szerinti munkaerőmozgást. Vértes Csaba
