Békés Megyei Népújság, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

1980. Július 16., szerda Papírtenger Vonzó? Nem vonzó? Orvosnak lenni vidéken Munkaügy — presztízs nélkül Azok az irkák, amelyek mostanában elég gyakran eszembe jutnak, nem a gye­rekkor éveibe vezetnek visz- sza, hanem valamivel köze­lebbi időkbe. A tintaceruzá­val telerótt füzeteket úgy tizenöt—húsz esztendővel ez­előtt tsz-irodákban, tanács- házákon, pártszervezetekben láttam. Húsz (rangosabb he­lyeken negyven) lapjukkal az irattárat személyesítették meg, őrizve minden fontos adatot, határozatot, elintézni­valót. Mondhatnám azt is némi túlzással: a szocializ­mus alapjai lerakásának legtöbbet tartalmazó doku­mentumai voltak ezek a koc­kás irkák. Azóta sokféle szempontból fejlődtünk. Magától értető­dően lejárt a nehézkes írás­sal teleszántott füzetek ko­ra, ma minden valamirevaló helyen gépírónő van, szabá­lyos jegyzőkönyvek készül­nek, a leveleket iskolában tanított hivatalos formában vetik papírra, a jelentések stílusa egyre jobban igazo­dik az előírt hivatalos nyelv­hez. Megvannak hozzá a szükséges eszközök is, egy­re több a villanyírógép, a sokszorosító felszerelés, s ha valamikor a terjedelmes be­számoló készítésének aka­dálya volt, hogy az írójának kapához, kalapácshoz szokott keze görcsbe rándult egy fél oldal megalkotása után, ma erről már szó sincs. A dik­tált mondatok játszi köny- nyedséggel kerülnek papír­ra. Időnként mintha a szük­ségesnél is nagyobb meny- nyiségben. Manapság már a legtöbb testületnél határozattal sza­bályozzák, mennyi lehet egy- egy előterjesztés terjedelme. Ezt vagy betartják, vagy se. Ma is előfordul valamelyik Az idei viharos, csapadé­kos időjárás a gabonát sok helyütt megdöntötte, gyo- mossá tette, a mezőgazdasá­gi utakat pedig feláztatta. Emiatt is növekszik a bal­eseti veszély — mondották az MTI munkatársának a MÉM illetékesei, akik azt is hangsúlyozták: az elmúlt évek adatai azt igazolják, hogy a balesetek számának növekedése nem törvénysze­választott testület tagjának regény vastagságú paksamé- tát hoz a posta a meghívó­val együtt. De kinek van arra energiája, hogy alapo­san áttanulmányozza? Tudok olyan hivatalt, ahol minden jelentést minimáli­san háromszor gépelnek le. Egyszer lediktálja az előadó, majd bemutatja az osztály- vezetőnek. Ö javítgat rajta, ezért át kell írni, mert ja­vított példányt nem kaphat kézhez a főosztályvezető. Az ő javításai után ismét gépe­lés következik, így mehet az igazgatóhoz, majd újból le­tisztázva a felettes szerv postájába. Ha esetleg cso­portvezető vagy vezérigazga­tó is közbeiktatódik, a gé­pelések száma annyival emelkedik. Mi pedig csodál­kozunk, hogy minden kor­szerűsítés ellenére sem si­kerül jelentősen csökkenteni az adminisztratív létszámot. Nemrég egyik tekintélyes termelőszövetkezetünk veze­tőjétől kértem néhány ada­tot. Elfeledkezett róla, pedig másnap külföldre utazott, a repülőtérre indulás előtt ju­tott csak eszébe. Nem baj, nyugtattam, majd a könyve­léstől, a közgazdasági cso­porttól megkérem a szüksé­ges számokat. Legyintett, s felhatalmazott, nyúljak be az íróasztala fiókjába, találok ott egy kék fedelű füzetet, abban benne van minden, ami kell. Nem akarom követendő példaként állítani ezt az ese­tet — ámbár kiválóan gaz­dálkodó szövetkezet vezető­jéről van szó —, de talán mindannyian széjjelnézhe­tünk a magunk háza táján: nem írunk, íratunk tele hi­vatalos szövegekkel túlságo­san és fölöslegesen sok pa­pírt? Nagy Zsuzsa rű még a megfeszített ütem­ben végzett munka esetén sem. Arra van szükség, hogy a dolgozók egészségének és testi épségének veszélyezte­tését körültekintő szervezés­sel és az előírások betartásá­val mindenhol megszüntes­sék. Munkavédelmi szem­pontból nem elhanyagolható a megfelelő munkaszervezés, a munka és munkavédelmi fegyelem megtartása. Immár közhelynek szá­mít, hogy Budapesten állás­talan fogorvosok lézengenek', várva a jó szerencsét, vidé­ken pedig orvos nélküli köz­ségek fájós fogú lakosai szenvednek fogorvosra vár­va. Különös, hogy ilyen kis országban, ahol valójában nincsenek a mai közlekedési lehetőséget tekintve jelentős távolságok, ekkora fétisnek számítson a főváros és kör­nyéke ; olyannak, amelyet nem, vagy alig homályosít el a vidék vonzereje: a kör­zeti, illetőleg fogorvosnak kínált lakás, rendelő, letele- pedési-berendezkedési se­gély stb. Nemrégiben hangzott el — nevezetesen éppen a fő­városi orvosi állások elosztá­sa kapcsán —, hogy a Nóg- rád megyei Diósjenőn két­szintes lakást kínálnak a fogorvosnak, tartósan még­sem talál gazdára az állás. Pedig 60 kilométeres távol­ságból igazán elérhető szín­ház, mozi, hangverseny. Minden, ami esetleg Buda­pesthez köt. A fiatal diplo­mások jelentős hányada azonban vár, próbálkozik. Nemegyszer igyekszik a do­log érdekében ügyeskedni is. Az utóbbi években nem egé­szen tisztességes pályázósdi játék vált divattá. Egy-egy állásra 20—30-an jelentkez­tek, abban a biztos tudat­ban, hogy egyvalaki el is akarja fogadni. Az idén vi­szont az történt, hogy a bu­dapesti Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen vég­zett fogorvosok közül egyet­len jelentkező sem akadt a Borsod megyei 13 állásra. Hasonló érdektelenség övezi Baranya, Békés, Szabolcs megye meghirdetett állásait. Ám 29-en adták viszont pá­lyázatukat egy sárbogárdi, 26-an két győri és egy sop­roni, és ugyancsak 29-en két balassagyarmati állásra. Vajon miért? A biztos el­utasítás reményében. Hi­szen egy-két elutasítás bir­tokában már folyamodni le­het a pályázat alóli felmen­tésért. A korábban egy-két eset­ben bevált recept azonban ma már mind kevesebb si­A Szovjetunióban meg­kezdték a lézerszikék soro­zatgyártását. Az újfajta el­járásnak számos előnye van. Minimálisra csökkenti példá­ul a vérveszteséget és csök­ken a beavatkozás ideje is. Ráadásul a lézerszikék fer­tőtlenítő hatással is rendel­keznek. Gyermek­önkormányzat • Egy héten át — július 19. és 26. között — felnőtteknek tilos a belépés a Pilisi Park­erdő Gazdaság visegrádi jur- tatábörába. A 100 éves bük­köserdőben épült tábort és környékét 10—14 éves gyer­mekek veszik birtokukba, és ők is kormányozzák majd. A speciális programmal és kí­sérleti jelleggel szervezett gyermekvakáció idején nem lesz ébresztő, mindenki ad­dig alszik, ameddig akar. Ám, ha valaki kora reggelre vadlesre akar indulni, an­nak sincs akadálya, erről az előző esti indiántűznél közö­sen határoznak. Fürdésre a lepencevölgyi uszodában nyí­lik lehetőségük. A táborozásra a helyszí­nen is lehet jelentkezni. Az egy hét gyermekvakáció ára teljes ellátással, 1260 forint. kerrel kecsegtet. Ideje tehát tudomásul venni, hogy az idén Budapesten végző 66 fogorvosra csak nyolc fővá­rosi állás jut. Az összes, 435 végzőnek pedig 165. Aki te­hát orvosként akar dolgozni, előbb-utóbb kénytelen lesz vidéken gyógyítani. Ami egyébként szerves folytatása a felvételin, elhangzott fo­gadalmaknak, a hippokraté- szi eskünek. De nem arról van sző, mintha bármelyik ifjú orvos is tagadná a vidéki munka létjogosultságát, fontosságát. Csak éppen hozzáfűzi; de miért éppen én menjek Pi- ripócsra? Ez az álláspont a pályáza­tok körüli mendemondákból, a protekció sorsdöntő szere­pének felnagyításából táp­lálkozik. De, ha létezik is protekció — esetenként biz­tos előfordul —, a tény tény marad. Az idén végző 822 orvos részére meghirdetett 939 állás közül 774 vidéki. Kórházi, üzemi, körzeti, fog­orvosi. A diplomát szerzett fiatalok túlnyomó többségé­nek tehát fel kell hagynia illúzióival, ha önként vá­lasztott hivatását akarja gyakorolni. Egyik-másik megye dicsé­retes következetességgel igyekszik ehhez kedvet csi­nálni. Szabolcs ennek kö­szönheti orvosellátottságá­nak nagymérvű javulását. A rendkívül csekély fluktuáci­ót, mind ismertebbé váló jó hírét, amit a Debrecenben végző medikusok úgy fogal­maznak, hogy már Szabolcs sem a régi. Ami azt jelenti, hogy dúskálni már ott sem lehet az állásokban. És ez az érem másik olda­la. Mert amíg pályázati rendszer van — egyelőre pe­dig nem látszik más megol­dás —, addig igen sokat szá­mít egy-egy megye vonzó­ereje, amit csak a helybeli­ek teremthetnek ' meg. De legalább ekkora buzgalom­mal kell óvni a pályázati rendszer hitelét, tisztaságát. Mert, ha a protekció nem is tipikus, demoralizál, s a köz­vélemény egy-két esetből is hajlamos általánosítani. A szakemberek szerint a műszer elsősorban vese-, tü­dő- és májműtéteknél lesz hasznos, vagyis olyan szer­veken végzett beavatkozások­nál, amelyek gazdag kapillá­ris (hajszálér) hálózattal rendelkeznek. A lézerszikét jól hasznosíthatják majd az onkológusok és a plasztikai sebészek is. Az ismert elmélet szerint az új munkahelyek létszám- szükséglete — a szabad munkaerőforrások elapadása miatt — inkább csak átcso­portosítással oldható meg. Kérdés: honnan és hogyan történjék ez a bizonyos át­csoportosítás. S még nagyobb kérdés: hogyan tervezik az új munkahelyek munkaerő­szükségletét, s egyáltalán tervezik-e valahol, valakik ? A kérdésekre voltaképpen rövid és egyszerű válasz ad­ható: a beruházások munka-, ügyi koordinációja legjobb esetben is ,az esetlegesség ha­tárát súrolja. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagy- beruházást vizsgáltak ebből a szempontból, s megállapí­tották, hogy a beruházási ja­vaslatok általában nem tar­talmazták a munkaerő- szükséglettel kapcsolatos munkaerőmérleget. Ugyan­csak e vizsgálat szerint: az állami nagyberuházások munkaerő-tervezésének meg­alapozatlanságát mutatja az a tény is, hogy a — ritka esetekben elvégzett — lét­számkalkulációkat, a beruhá­zás üzembe helyezését köve­tően .azonnal módosítani kel­lett. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő ra­cionális felhasználása szoro­san összefügg a foglalkozta­táspolitikával. A foglalkoz­tatáspolitika pedig összefügg a beruházáspolitikával. Ám ezt ,a sokoldalúan bizonyított elvi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati be­ruházásoknál — sokáig min­denki nagyvonalúan mellőz­te. Mellőzte már a technoló­giai tervező is, akinek szo­rosan együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamifé. le ..együttműködés” persze felfedezhető, ám hogy mi­lyen, annak jellemzésére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az új, vagy ,a rekonstrukción' át­esett üzemek munkaerő­szükséglete rendszerint sok­kal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberendezé­sek üzemeltetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer-háromszor annyi ember kellett, mint ameny- nyit az exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek külföldön működ­nek. Igaz: mit tehet a legjobb és legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó tervező és szervező, ha például irreális, vagy nem) megalapozott ada­tok alapján kell a beruházá­sok munkaügyi terveit elké­szíteniük; ha például úgy tudják, hogy a szóban forgó beruházás tető alá hozásáért minden áldozatra kész helyi tanács — nem minden cél­zatosság nélkül — megnyug­tató válaszokat ad a munka­erővel kapcsolatos kérdések­re, s aztán később kiderül, hogy e tanácsi információk, enyhén szólva is pontatla­nok, a szabad létszámot il­letően túlzottak? (Az úgy­nevezett „vidéki” ipartelepí­téssel foglalkozók — főként korábbi tapasztalatalik alap­ján — sokat mesélhetnének az efféle ígérgetésekről.) Ám mit tegyen az a ta­nács, amely a beruházás ter­vezésének idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztelték a beruházások megvalósulási idejét, és a tervezéstől az üzembe helye­zésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyek­re? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munka­ügyi helyzetét az egyes sze­mélyekkel kapcsolatos úgy­nevezett. karriertervek. Ma sincs szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgások tervezése, az oktatási-képzé­si tervek és a y,káderfejlesz- tési” elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzeti tevékenység el­szigetelődése miatt, hanem többek között azért sem, mert a belső munkaerőmoz­gások tervezése is rendkívül kezdetleges. . Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt • szerepet játszott — sokan és sokszor írtak s beszéltek már erről. Av munkaügyi appará­tusok ma is szervezetileg meglehetősen szétziláltak, és a komplex munkaügyi tevé­kenységben — s az ennek megfelelő apparátusokban — való gondolkodás lényegé­ben a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. Következésképpen: a szak­mának, a szakterületnek ma sincs túl sok hitele, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók mun­kája, értékítéletei, informá­ciói sem lehetnek mérvadók a termelési folyamat terve­zésekor. Ám mindezért alig­ha lehet csakis a vállalato­kat felelőssé tenni. A mun­katudomány, a kutatás és az oktatás hosszú ideig való mellőzése is érezteti hatását. S ha nincs kutatás, akkor nehéz az oktatás; s ha nincs kutatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szaksze­rű. Igaz: a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szakszerű, akkor nehézkes a kutatás, s ha nincs presztí­zse a mindennapi munkának, akkor nem tanulják a szak­mát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi le­hetünk, ám a gyökeres for­dulat feltételeit még a jövő­ben kell megteremteni. Vértes Csaba Képzelt muzsika Bolyongó Benő, a Csigatészta-kiszerelő Vállalat anyag- beszerzője bátor ember hírében állott. Utazásai közben nemegyszer arra vetemedett, hogy betért egy-egy gebines kisvendéglőbe. Sohasem falta az élvezeteket. Beérte egy pohár kólával, ebédre pedig általában túróscsuszát ren­delt. Ki is hozták neki az áhított ételt, számítógéppel kicentizve: hány tepertő jár az adaghoz. Ilyenkor meg­hatódva a magas színvonalú kiszolgálástól, néhány fo­rinttal megtoldotta a számlát. A pincér hajlongott örö­mében. ■ Már-már úgy látszott, hogy Bolyongó Benőt a ven­déglátóipar tiszteletbeli tagjává választják. De a sors közbeszólt. A csigatésztasodró gépsor egyik alkatrésze után kutatva, dél lévén, beült a jól ismert üzletbe, és várt türelmesen. Számolgatta a pöttyöket az abroszon. Éppen a 126-nál tartott, amikor a felszolgáló hozta a túróscsuszát, 3 tepertővel. Nem szólt. Sőt, szokásától el­térően egy üveg sört is hozatott. Legyen mivel méltó­képpen ünnepelni. Jókedve hamar elszállt. A fizetendő összegtől elámul- va, kapkodni kezdte a levegőt. Rázta a fejét, és gondol­kodott. A főúr mosolyogva közölte, hogy ne csodálkozzon: ebben a zenedíj is benne van. Bolyongó Benő a füle mögé helyezte a kezét, és hallgatózott. Arra gondolt, hátha baj van a fülével, esetleg elbújtak a zenekar tag­jai. Megtudta, hogy erről szó sincs. A szabad kasszás egységekben — egy 10 éves rendelet szerint — ez a szokás. Talpalávaló csak este van, a díjat viszont reggel és délben is felszámolják, hiszen kétféle árat egyszerre nem alkalmazhatnak. Ez visszaélésre adhatna okot. A vendég gombolja le nyugodtan a képzelt muzsikáért az igazi forintokat. Bolyongó Benő azóta megkeseredett emberré vált. Az ABC-ben veszi meg a pálinkaadagját, s járja a füstös kocsmákat. Vándorlása során kiül az árokpartra, és jó­ízűen szalonnázik. Hallgatja a madarak énekét. Teljesen ingyen. A felszolgálók meg hálóval a kezükben várják, hogy valaki a vendéglő közelébe tévedjen. — s. \ Békési Építőipari Szövetkezet a hagyományos építési technológiáról áttért a középblok­kosra. Az új építési módszer nemcsak a lakásépítő-kapacitást növeli, hanem lerövidíti a kivi­telezést - Fotó: Gál Edit Munkavédelmi ellenőrzések Lukács Mária Lézerek a sebészetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents