Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
o 1980, június 8., vasárnap Jankó János: Az alku Tallózás Rozsnyay Kálmán emlékkönyvében KÖRÖSTÁJ A harmincas években Sólyom Janka a Bristol Szálló halijában lépett fel. A Duna parti hotel terme minden este megtelt. Az énekesnő számai alatt pisszenés sem hallatszhatott, a pincérek nem tálalhattak az ének alatt, mert ebben az esetben a művésznő félbeszakította volna az előadást. Az első dal, amit József Attilától a műsorára tűzött, a Mama című verse volt, Buday Dénes zenéjével. Sólyom Janka meghívta József Attilát, jöjjön el a Bristolba, és hallgassa meg a sanzont. A költő csakugyan felbukkant a szállodában, de nem foglalt helyet egyik asztalnál sem. Az üvegajtó függönye mögül lesett a terembe! (Sólyom Jankának egyébként több más József Attila-vers miatt meggyűlt a baja a rendőrséggel. A hatóság nem engedélyezte némelyiknek az előadását.) A Mama bemutatója után a költő szépen dedikált verseskötetével hálálta meg az előadó-művésznő munkáját. Tudomásom szerint a dalért járó tiszteletdíjat nem fogadta el, hanem étengedte Buday* Dénesnek. Kristóf Károly Az elmúlt hetekben több képes újságunk megemlékezett Alfons Mucha cseh festő születésének 120. évfordulójáról, akit korának neves képzőművészeként ismerünk. A szecesszió jellegzetes képviselőjének tartják. Sokoldalú művész, a festészeten túl grafikus és iparművész. Plakátjai, bútor-, szőnyeg- és üvegablaktervei, színpadi díszletei és könyvillusztrációi hirdeti kivételes tehetségét. Többször járt Budapesten, de az itt mellékelt rajzát Párizsban — 1901. április 20-án — rajzolta Rozsnyay Kálmán emlékkönyvébe. Ezt a tollrajzot még nem közölték sehol sem, így ismeretlen a kutatók előtt. Rozsnyai Kálmán a magyar művelődéstörténet elfelejtett, elhallgatott, de mindenképpen ma is figyelemre méltó alakja volt. Sokirányú érdeklődéssel bírt, és a művészetek haladó irányzatát támogatta. Rozsnyay emlékkönyve számtalan magyar és külföldi művész, politikus, közéleti ember bejegyzését őrzi. A nevek, rajzok, kották, versek és üdvözlő szavak tekintélyes része külföldön került beírásra, de nagyon sok azok magyarországi látogatásai során íródott. Rozsnyay Kálmán fiatal korában — odahagyva szülei aradi otthonát —, beállt színésznek. Így alkalma volt személyesen megismerni a múlt század kiemelkedő nagy színészi egyéniségeit. Emlékkönyvében jó néhány, legendás hírű színészünknek olvashatjuk reszkető kézzel beírt sorait, gondolatait. Néhány nevet e tiszteletre méltó sorból kiírtam: Pethes Ferenc, Balló Ede, E. Kovács Gyula, Kövessyné Iványi Mariska, Pálmay Ilka, Tamássy József, a szeghalmi származású Ivánfi Jenő, Lendvayné Fáncsy Ilka, Csortos Gyula stb. Nagyon megragadott Szakács Andor idős színész bejegyzése, melyet 1892. január 30-án Aradon írt az emlékkönyvbe: „Pályánkon soha senki sem emelkedhetett még a jelentőség fokára, ki a vándorszínészetet, az élet eme küzdelemteljes iskoláját amúgy istenigazában végig nem tanulta, — Egyetlen érzelemnek sem fogja igazán hangját eltalálhatni, aki azt részint át nem élte, részint: ha az előtte meg nem jelent, - s lelkének ugyanazon idegeit át- meg át nem járta. Kell tehát, hogy a színész félreismerve, mellőzve, üldözve volt legyen méltatlanul; kell, hogy megcsalták legyen, kedvese, barátai, s azok, kikben bizalmát helyezte. Kell, hogy éhezett, fázott és sanyargott legyen. Kell, hogy saját könnyei sírták legyen meg fekete száraz kenyerét. Kell, hogy szenvedni és meghalni látta legyen szeretteit, imá- dottait, apját, anyját, testvéJankó János: A négyökrös szekér Alfons Mucha rajza az emlékkönyvből Rozsnyay Kálmán fotográfiája reit. Kell, hogy lett legyen boldog és boldogtalan gyermek, testvér, férj vagy nő, apa vagy anya, társulati tag és honpolgár! Ha mindezeket átélte, és szíve meg nem szakadt: akkor az emberi kebelnek nem lesznek oly mélységei, miket ne ismerjen, sem a gondolatnak oly magasságai, melyek szellemi láthatárát meghaladhassák!" Rozsnyay Kálmán közel húsz esztendőt töltött Szeghalmon. Volt szerkesztője a Szeghalom-vidéki Hírlapnak, írta visszaemlékezéseit, ösz- szeállította az Ady koszorúja c. antológiát, tanácsaival, és kifinomult ízlésével befolyásolta megyénk két kiváló nyomdászát: Tevan Andort és Kner Izidort, és igényesebb munkára késztette a szeghalmi Tóth és Mező Nyomda vezetőit. Rendkívül széles baráti és ismeretségi köre sokakat vonzott Szeghalomra. Feleségével, Dapsy Gizella írónővel egyetemben meghatározók voltak a járási székhely szellemi életének alakításában. Miklya Jenő Zenés történetek József Attiláról Több mint fél évszázaddal ezelőtt, a húszas évek derekán egy akkor népszerű hetilap, a Ma Este, riportot közölt József Attiláról, aki a Baross kávéház előtt, a József körúton mint rikkancs, újságot árult. Márer György, a cikk szerzője meghívta a szerkesztőségbe az- ifjú poétát, bemutatta a főnöknek, Várnai Istvánnak, valamint a munkatársaknak, köztük e sorok írójának. A vitatkozó kedvű József Attila egy témán nyomban összeveszett a nálunk jóval idősebb dr. Weigl Géza tanárral és kritikussal. Alig lehetett kibékíteni őket. A szerkesztőség - tagjai főként a szemben levő Simplon kávéházban tanyáztak. Ez a kávéház a Népszínház utca és a József körút sarkán volt. Jómagam, aki a lapnál zenei dolgokról írtam, a hangversenyek után szintén felbukkantam ott. A Simplon ugyanis a fiatal avantgarde-ok, irodalmárok, színháziak, muzsikusok találkozóhelye volt. Oda jártak a Népszava emberei is. Kik voltak a vendégek? József Attila akkor ismerkedett meg Kelen Hugóval, Szelényi Istvánnal, Kozma Józseffel, Keleti Mártonnal, a. későbbi filmrendezővel. A Ma Este asztalánál sokszor ott ült dr. Bánóczi László, Szebeni Sándor, Byssz Róbert rajzolóművész, Varró István, Madzsar József és Németh Andor, aki nem sokkal később írta a költőről, hogy József Attila pályafutása így festett: „Volt kanász, szárazdajka, fahordó, kenyeres, cukrászfiú, hajósinas, kukoricacsősz, mezei napszámos, bankhivatalnok, könyvügynök, egyleti szolga, házitanító és rikkancs. Próbált meghalni lúgkővel, gázzal, kötéllel, bicskával, méreggel és vonatelgázolással”. Pedig akkor József Attila mindössze 23 éves lett. Az ifjú „modernek” már jól ismerték abban az időben József Attilának első nyomtatásban megjelent versét. A Távol, zongora mellett című költeményben szinte egy életre szólóan hangzanak ezek a sorok: „A hangok ömlenek a zongorából, mint illatos teából száll a gőz ...” Korán megragadta őt a muzsika varázsa. Szabadjeggyel jártam koncertekre. Többször felajánlottam' a költőnek, kísérjen el a Zeneakadémiára vagy a Vigadóba. Néha kapott az alkalmon. Egy napon megkérdeztem, volna-e kedve eljönni Bartók Béla zongoraestjére? Rajongott a nagy zeneszerzőért, mint a legtöbb fiatal. (A mestert már előzőleg ismertem: engedélyt kértem tőle, hogy lefordíthassam önéletrajzát, mely a bécsi Musikblätter des Anbruchban jelent meg.) Raith Tivadar Magyar Írás című folyóirata közre is adta Bartók beleegyezésével. A hangverseny szünetében be akartam kísérni a költőt a művészszobába, de megtorpant: — Nem, nem megyek be. Biztosan zavarnám. Elsietett és belevegyült a cigarettázó közönségbe. Ügy tudom, néhány évvel később Kelen Hugó vitte el Bartókhoz, szintén egy hangversenyén. Ma már a helyére tette a magyar zenetudomány Bartók Béla és József Attila szellemi kapcsolatát. A témát igen alaposan Bodnár György fejtette ki Törvénykeresők című kötetében. „A sokirányú vizsgálódás után most itt áll előttünk a két nagy rokon, kik hasonlóan vagy ugyanúgy érzik és érzékeltetik az ember helyét a min- denségben, a nagy pokoljárók, kiknek diszharmóniái a felbomlást és a kétségbeesést, a betegségnek és a magánynak, a barbárságnak, és a züllésnek deformáló hatását ábrázolják... József Attila költészetében mindvégig ott vannak a népi dallamok, ritmusformák, képek, műfajok, de beolvasztva és egyre magasabb szintre emelve. S itt áll előttünk a két művész, kik megjárták az izmusok útját, s akik életük végén megteremtették a maguk új klasszicizmusát”. Sok zenei kapcsolat volt Bartók és József Attila között. Erről Szabolcsi Bence, 'Szabolcsi Miklós és mások írásai tanúskodnak. Közismert a költő Bartókról írt tanulmányvázlata, valamint egy 1936-ból Bartók Bélához intézett levele. Az első dizőzök egyike, aki József Attila-sanzont énekelt, Sólyom Janka volt. A költő többször meglátogatta Klo- tild utcai lakásán, ahol Buday Dénes zeneszerző elzon- gorázta az elkészült dalokat. Szúdy Géza: ■ Elmenőben Végigmegyek az erdei úton Észak tölgyei közt S a pinéták közt délen Beszívom a gombák s mohok szagát Be az izzó levegőét a Kabócák hasogatta csendben Hol gyanta levendula Olaja illan s fekete Ciprusok kókadoznak Észak és dél gyémántragyogású Vize fölé hajlok Hűs forrást ízlelek S eltelek a tintakék tenger Megunhatatlan mámorával A napra emelem arcom Vörös láng lobog Szemhéjam alatt Világvégi tűzvész Ekpyrosis? Még egyszer Élmenőben Képeink Budapesten, az Aethe- naeum Rt. adta ki 1874-ben azt a míves borítójú kötetet, melyben Petőfi Sándor költeményeit olvashatták a kor verskedvelői. „Hiteles kéziratok alapján megigazított, s hazai művészek rajzaival díszített első teljes kiadás”, jelzik a belső lapon. Az illusztráló művészek, Lotz Károly, Székely Bertalan mellett jó néhány míves rajzzal szerepel a kötetben a Tótkomlóson, 1833. október 1-én született Jankó János. A művész 1864-ben került a bécsi akadémiára, de Pesten már előbb is kiállította zsánerképeit. Becsben kezdte meg humoros rajzainak Készítését. Petőfi-illusztrációi közül mutatunk be ez alkalommal hármat, a Köröstáj hasábjain. KULTURÁLIS MELLÉKLET
