Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
1 1980, június 8,, vasárnap Többet a nőkért, a családért Érdekes, tanulságos, hasznos vállalkozásnak* ígérkezik az a vizsgálat, amelyben többek között ilyen kérdésekre vár feleletet az SZMT nőbizottsága a különböző munkahelyeken: hogyan, milyen formában tartja a kapcsolatot a vállalat a gyesen levő kismamákkal ? Milyen kedvezményeket nyújt a szakszervezeti bizottság és a munkahely a gyermekek elhelyezéséhez, a nők továbbképzéséhez ... ? A testület tgjai kérdőívekkel a kismamákat is felkeresik lakásukon, és a következő kérdéseket teszik fel m,ajd nekik: Készt, vesz-e a vállalat által szervezett rendezvényeken? Milyenek a saját és a család szociális körülményei? Mi az, ami gyermekével való* foglalkozását gátolja? Amennyiben tanul, hogyan osztja be idejét, s hogyan oldja meg gyermeke elhelyezését... ? Létezik egy harmadik fajta kérdéscsoport is, amellyel az óvodákat keresik fel az aktívák. Talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis a napokban tartott SZMT nőbizottsági ülésen Balázs Im- réné, a békéscsabai Szigligeti utcai óvoda vezetője — kívánságomnak eleget téve — ott helyben töltötte ki a'kér- dőívet. Az első kérdés alatt (Miben tükröződik, hogy a gyermek három évig édesanyjával volt otthon?) a következő támpontot adó fogalmak szerepeltek: viselkedés, értelem, érzelmi töltő- dés foka, beszédkészség. A vezető óvónő ezt az utóbbi szót húzta alá A gyesen levők kicsinyeinél — óvodába kerüléskor — (amint a válaszból is kiderül) igen nagy a kötődés. Az anya és a gyermek között a mély érzelmi kapcsolat természetesen csak akkor áll fenn,, ha a szülő értelmesen és tartalmasán használta ki a gyes idejét. Ami pedig a javaslatokat illeti, szó szerint idézem ,a rubrikába írt megjegyzést: „A gyes akkor tölti be igazi feladatát, ha helyesen élnek vele. Véleményem szerint a fiatal mamákat fel kell készíteni a gyesre.” Az ősszel kezdődő vizsgálatokról még annyit, hogy a tapasztalatokat a jövő évben összegzik, és az SZMT titkársága is napirendre tűzi a témát. Itt most nem ismertetjük azokat a több mint 10 év alatt összegyűlt véleményeket, amelyek a gyermek- gondozási segély előnyeit, illetve hátrányait elemzik. Egyébként elegendő utalni arra, hogy tavaly jelent meg Sulyok Katalin: Egy ország gyesen című kitűnő riportkönyve. Ebben a szerző — divatos szóval élve — alaposan körüljárta ezt a problémát. Lehetővé vált ezáltal, hogy az olvasó valóban megbízható képet kapjon a mai helyzetről. A tanácskozás másik napirendi pontja „a SZOT 1970. június 2-i nőpolitikái határozata végrehajtásának tapasztalatai, további feladatok” című jelentés és az SZMT-ülé- sen elhangzott vitaanyag ismertetése volt. Ezen több konkrétumról is szó esett, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének következetesebb érvényesítésével kapcsolatban. Például a Békési Kosárgyár képviselője az szb intézkedési tervének tükrében mutatta be a jelenlegi körülményeket. Mint mondotta, náluk a dolgozó nőknek csupán 20 százaléka szerzett szakképesítést. Noha a lányok, asszonyok bérezésében javulás mutatkozik, de a nők és a férfiak alapbesorolásában még mindig vannak eltérések. A legtöbb helyen előreléptek a „gyengébb nem” munkájának erkölcsi elismerésében. Míg 1973-ban Békés megye nődolgozóinak 34,7, 1978- han már 37,5 százaléka kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. Csehák Judit, a SZOT titkára feltette a kérdést: megengedhető-e és helyes-e a nők teljes foglalkoztatására irányuló törekvés? Válaszában a SZOT-nak az e témában kifejtett véleményét tolmácsolta. Eszerint: nem szabad visszalépni, mert egy sor népgazdasági tervet nem lehetne megvalósítani. Tisztelt Szerkesztőség! Nem a sértett hiúság adta kezembe a tollat, hanem az a 25 éves múlt, melynek joga van emlékezni. Arról a néhány elvtársról írok, akik többek között 1949—50-ben kezdték el szocialista társadalmunk építőmunkáját a vésztői gépállomásnál, mikor a termelőmunkában és a társa- dalomellenes személyekkel szemben politikailag is helyt kellett állni. Mi, régi öreg traktorosok sok olyan nehéz évet tudunk a hátunk mögött, mikor a „jó” Hoffer-trak- toron verte az eső a nyakunkat, barázdában, kórókupa- cokban és istállókban háltunk. Ilyen körülmények közt munkánkkal olyan eredményt értünk el, hogy 1954-ben sztahanovista oklevelet kaptunk. Ugyanennek az évnek kiemelkedő, eredményes munkájáért 1955. június hó második vasárnapján, a traktorosnap tiszteletére az Országházban Dobi István elvtárstól, az Elnöki Tanács elnökétől átvettük a Munka Érdemérem kormánykitüntetést. Nem volt nálunk boldogabb ember kerek e világon. Ügy éreztük, nem volt hiábavaló a sok vasárnapi és éjszakai munka. Négyen voltunk a gépállomástól, akik részesei voltunk ennek a kiemelkedő megtiszteltetésnek. Karakas Péter, Győrfi Gábor, Karakas Sándor és Balogh Sándor. Tíz—tizenöt és húsz évet dolgoztunk a gépállomásnál, illetve a gépjavító állomásnál. Hárman jelenleg a Körösmenti Tsz-nél dolgozunk, Egy fő a vésztői Körösmenti ÁFÉSZ dolgozója. Még napjainkban is mind a négyen aktívan dolgozunk. Több mint harminc éve pártunk következetes politikájának harcos végrehajtói vagyunk, örülünk társadalmunk fejlődésének, és büszkék vagyunk eredményeire. Huszonöt év eltelt eredményes munkájáért kérnénk, ha lehet, a kedves Népújság szerkesztőjétől, hogy néhány sorban emlékezzen meg''rólunk, és rajtunk keresztül minden becsületes mezőgazdasági munkásról, akik hasonlóképpen helytálltak szocializmust építő munkánkban. Ennyit kérnénk 25 éves jubilálásunk alkalmából. Tisztelettel: Balogh Sündor, Vésztő, József A. út 35. * * * Örömmel tettünk eleget Balogh Sándor kérésének. Valóban tisztelet és elismerés illeti mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben, gyakran nehéz körülmények között. becsülettel helytálltak. Nem feledkezhetünk meg erről; hiszen, ha tudjuk tisztelni a múlt értékeit, érthetjük igazán a jelent és tehetünk többet a jövőért. S miben kellene segíteni, hogy a társadalom, a család és az egyén érdekeit közös nevezőre lehessen hozni? Mert ha az egyes üzemek — túl azon, hogy kedvezőtlenek a munkafeltételek — ráadásul még túlórákkal is megterhelik a dolgozó nőket, akkor nemcsak a munkahelyen, hanem otthon, a családban is megnövekednek a terhek. Az ilyen kedvezőtlen szociális és egészségügyi helyzetben nehezen képzelhető el az anyák szakmai, politikai, műveltségi szintjének emelése. Jóllehet a munkahelyi szakszervezeti bizottságok az üzemi osztályok támogatásával, tankönyvekkel, jutalmakkal igyekeznek segíteni a felnőttoktatásban részt vevő nőket, de mégsem megnyugtató az általános iskola 8 osztályát elvégzők száma. Sajnálatos az is, hogy számos esetben sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerés nem hat ösztönzőleg a szakmai képesítés megszerzésére (Például a FÉ- KON békéscsabai gyáregységében foglalkoztatott nők 23, és a PATEX-ben mindössze csak 14 százalékának van szakképzettsége.) Feltételezhető: a kizáróan csak a vidékről bejáró családanyák körében végeznének felmérést. ez az arány még rosz- szabb lenne. Végezetül néhány olyan sürgető feladatot említünk meg, amelyeknek megoldásáért maguk a szakszervezeti alapszervezetek is sokat tehetnek. Mindenekelőtt igyekezzenek ösztönözni a gazdasági vezetést ,arra, hogy a többgyermekes és a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák esetében körültekintően járjanak el. A bérek megállapításakor csökkentsék a még meglevő indokolatlan különbségeket, s vizsgálják felül a munkahelyeket .abból a szempontból is: milyen a váltott műszakban dolgozó nők szociális, egészségügyi helyzete, megfelelőek-e a munka- és életkörülmények? Elengedhetetlen a gyermek- intézményekkel, ,a kereskedeleminél és a szolgáltatással kapcsolatos helyi problémák feltárása, a gondok, bajok mielőbbi orvoslása. Bukovinszky István Sörösüvegért: két forint Az üvegvisszaváltás ösztönzése érdekében a félliteres söröspalackok fogyasztói betétdíját június 9-től, holnaptól egy forintról két forintra emelik. A folyamatos áruellátás érdekében az Arhivatai és az érintett minisztériumok kérik a lakosságot a betétdíjas üvegpalackok és öblös konzerves üvegek visszaváltására. Kedvező üdülési feltételek Békés megyében Csupán egyetlen gondolatot szeretnék felidézni emlékeztetőül abból az anyagból, amelyről a HNF megyei elnöksége 1979. októberi ülésén tárgyalt. A Nagyszénáson tartott tanácskozáson jelen volt Bondor József nyugalmazott miniszter is, aki felszólalásában. részletesen kitért a magyarországi hévizek hasznosításának kéralapul véve, fnegyénk pihenésre, strandolásra és kirándulásra igen alkalmas területnek látszik. A 60-as évek elején először Gyopárosfür- dőn, 1965-ben Szanazugban, majd Gyula-Városerdőn kezdték el az üdülésre használható területek kialakítását, és ezek után Szarvas, Békésszentandrás, Békés, valamint Gyoma következett. E désére. Megemlítette, hogy az ENSZ-től kapott másfél millió dollárból hazánkban tovább lehetne fejleszteni a már gyógyhelyekké nyilvánított fürdőket... Egységes elgondolás A HNF megyei testületé nemrég olyan témát tűzött napirendre, amely több szállal kapcsolódik a múlt évben megvitatott beszámolóhoz. Nevezetesen arról van szó, hogy a megyei tanács építési, közlekedési, vízügyi osztálya hosszú távú üdülőterület-fejlesztési koncepciót dolgozott ki. Az elgondolás részletes kimunkálásának szükségességét és fontosságát nemcsak a XII. pártkongresszus határozata, hanem az elnökség tagjainak élénk, felelősségérzetről támogató felszólalásai, észrevételei és javaslatai is bizonyították. Mint ismeretes: természeti adottságainkat, folyó- és állóvizeket, a közvetlen közelükben elterülő 3800 hektáros erdőt és a hőforrásokat folyamat oda vezetett, hogy ma már 10 ezer ember egyidejű üdültetésére alkalmas övezet jött létre. Ha az elő- és utószezont is figyelembe vesszük, akkor ennél lényegesen többen tölthetnek el hosszabb-rövidebb időt ezeken a helyeken. A pihenést, a kirándulást szolgáló létesítmények 40 százaléka a vállalatok és az intézmények, s a többi magánszemélyek tulajdonában van. Míg Gyula és Orosháza országos, Do- boz-Szanazug körzeti jelentőségű üdülőterületnek számít. Kétségtelen: csakis egységes koncepció alapján célszerű továbbfejleszteni őket. Előtérben a gyógyítás Az egyéni és a csoportérdekeknek a társadalmi érdekekkel összhangban kell érvényesülniük a vállalatok, intézmények és magánszemélyek üdülőinek, továbbá a termálvizes szanatóriumok, gyógyfürdők építésekor, valamint az üdülőszövetkezetek szervezésekor. A várható A dombegyházi általános iskolában minden évben hulladékgyűjtő akciót hirdetnek. A kéthetes gyűjtés keretében a közelmúltban mintegy 400 mázsa vasat és 30 mázsa papírt hordtak össze a gyerekek az iskola udvarán. Képünk az akció utolsó napján, az iskola udvarán készült Fotó: Gál Edit szükségletek kielégítésével kapcsolatban a szakemberek a Körösök vidékén mintegy 90 ezer ember hosszabb-rövidebb idejű üdültetésével számolnak. A tanulmánytervnek is beillő anyag további része az érintett körzetek infrastrukturális ellátásának, a horgászásra, pihenésre, sétálásra, kirándulásra alkalmas területek kijelölésének kérdéseivel foglalkozik; majd kimerítő elemzést olvashatunk az úgynevezett „három üdülőkörzeti területegység” létrehozásáról is. Ezek közé tartozik a három város (Békéscsaba, Gyula, Békés) és környéke ; Szarvas, Békésszentandrás, Gyoma—Endrőd térsége, valamint Orosháza— Gyopárosfürdő. S itt merült fel az a probléma, amelyet az elnökség egyes tagjai élesen vitattak. Jóllehet a Kettős-Körös jobb partján fekvő Szanazug Dobozhoz tartozik, ám ennek fejlesztése — amint hallottuk — a község erejét a szükséges anyagi fedezet hiánya miatt jócskán meghaladná. Javaslatként hangzott el többek között az is, hogy Gyoma—Endrőd ne a szarvasi térséghez tartozzék, hanem önálló üdülőkörzet legyen. A koncepciónak a jelentősebb üdülőterületek fejlesztési irányát, programját és intézkedési tervét taglaló fejezeteiről is kifejtették véleményüket az ülés résztvevői. Eszerint: a gyulai Várfürdő — mint mondották — a megtorpanás stádiumában van. Ugyanakkor a fürdőzéssel, strandolással, sportolással és gyógyítással kapcsolatos funkciók zavaróan hatnak egymásra. Elsősorban központi alapból, a vízgyógyászat fokozott előtérbe helyezésével kellene kimozdítani az ügyet a holtpontról. Hangsúly a megőrzésen Visszatérve a tanács építési osztálya által kidolgozott koncepcióra, ragadjuk ki belőle például azt a felsorolást, amely a megyeszékhelyhez tartozó pósteleki kastélyromnál és környékén az első ütemben végrehajtandó tennivalókat tartalmazza: bekötőút- és hídépítés (illetve felújítás), vendéglátó és sportlétesítmények, valamint kemping4 létrehozása, a parkoló bővítése, az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, csatornarendszer megvalósítása, továbbá a kastélyépület hasznosítása, és a környék rendezése. S miből fedezhetők ezeknek a megye többi üdülőterületével összefüggő munkálatoknak a kiadásai? Erre is feleletet kapunk ebben az anyagban, amelyet egyébként megyei szinten tanácsülésen, a a népfront- ajánlásokkal együtt vitatnak majd meg a résztvevők. A területek előkészítésének költségeit a tanácsok saját fejlesztési alapjukból fizetik. Egyéb vásárlásokba, s a kivitelezés megszervezésébe be lehetne vonni az OTP-t is, s a közcélú létesítmények építését pedig az ebben érdekeltté tett vállalatok „koordinált anyagi eszközeivel” kellene megvalósítani. A körzetek kialakításakor magától értetődően szükséges szem előtt tartani a környezet és természetvédelmi szempontokat. A HNF megyei elnöksége ehhez kapcsolódva indítványozta, hogy az üdülőkkel, a kirándulókkal, vagyis e területek használóinak magatartásával szemben támasszanak nagyobb követelményeket az illetékes szervek. * * * Mindössze néhány mondat hangzott el azokról a jelenleg rossz állapotban levő fürdőkről (például Végegyháza határában), amelyek nemcsak a környezetre, hanem — bizonyos feltételek hiánya miatt — az ember egészségére is veszélyesek. Voltak olyanok, akik e létesítmények megszüntetését javasolták, s voltak olyanok, akik rendbehozásuk mellett szálltak síkra. Tény: pénz nélkül azonban a jószándék és a jóakarat kevésnek bizonyul. Bukovinszky István
