Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
1980, június 6., péntek Nem mindig jön jókor az eső... Miért nem öntöznek gazdaságaink? A kiindulópont mindenki előtt érthető és világos. Öntözni kell, hiszen a mező- gazdaságunk technikai és kémiai alapjainak megteremtése után a víz, az okszerű vízgazdálkodás lesz a termelés fejlesztésének egyik sarkköve. Hazánkban jelenleg mintegy 1500 gazdaság működik', ebből több mint a fele, 845 öntöz. Ezután az örvendetesen magas szám után bizony lehangoló, ha a gazdaságokon belüli területarányt vizsgáljuk. A szarvasi Öntözési Kutató Intézet 1976 és 1978 közötti felmérése alapján ugyanis az összes gazdaságból 668 rendelkezik csupán 10 százalék alatti öntözött területaránnyal, és csak 22 az, amelyik 30 százalék felettivel. Így hazánkban a mezőgazdaságilag megművelt területből 450 ezer hektárt öntöznek ténylegesen, s ez 6,7 százaléka az egésznek. Az igen magas színvonalon gazdálkodó öntöző üzemek száma 120, s ezek a gazdaságok mutatják azt a kívánatos állapotot, amit az öntözés fejlesztése tekintetében országos célként jelölnek meg az illetékes szakemberek. A kutatások1 szerint ahhoz, hogy az öntöző gazdaságok mindegyike elérje a jó színvonalon gazdálkodók szintjét, az állóeszköz-ellátottságukat átlagosan 4—6 ezer forinttal kellene növelniük hektáronként. Mégpedig olyan gazdasági környezetben, ahol nemcsak a vízdíj emelkedését kell pótlólag kigazdálkodniuk a termelő- egységeknek. Ennek előreboértéke megközelíti a 160—190 millió forintot. A vízdíjak változásáig a gazdaságok ebből 32—33 millió forintot fizettek ki, a többi az állam- háztartást terhelte. Ma teljes egészében a mezőgazda- sági üzemek számlájára írják a felhasznált víz utáni költséget. Ez az egyik nagy vízfogyasztó ágazatnál, a rizstermelésnél azt jelenti, hogy egy hektárra az állandó vízköltség 1720 forintra, az eredetinek a hatszorosára emelkedett. Igaz ugyan, hogy nőtt a rizs felvásárlási ára is. A másik vízigényes ágazat a heltenyésztés. Itt a végtermék szabadáras lett, így a termelők részéről megoldottnak tűnik a megdrágult termelés. A MÉM Öntözési Szolgálata egy éve alakult intézmény. Az öntözés több milliárd értékű kapacitásának ésszerű kihasználásában hivatott minden lehetőt megtenni. Missziós küldetésként 11 megye mezőgazdasági üzemeit járta végig az öntözés fejlesztését propagálva, javasolva. A visszautasítok egyhangúlag anyagi okokra hivatkoztak. De! Az öntözési szolgálatnak a nemleges válaszok meghallgatása mellett lehetősége nyílt a szakember szemével megvizsgálni, hogyan öntöznek gazdaságaink. Szervezett, ésszerű öntözést, amit szakember irányít, kevés helyen láthattak. Általános jelenség, hogy az öntözőszakember nem a szakmájában helyezkedik el, s ha igen, ÖKI fogja össze. Eredményeik közé tartozik, hogy felismerték a talajvíz jelentőségét. Azt, hogy az 1—3 méter mélyen levő talajvízzel, mint vízforással, számolni kell, hiszen a növények vízigényük jelentős részét innen fedezik. Az öntözés várható időpontjának és kiadagolandó vízmennyiségének előrejelzésére számítógépes modellt szerkesztettek'. Az öntözéses növénytermesztés agrotechnikáját — továbbfejlesztése keretében — a fajtaválasztás, a trágyázás, a vetésváltás és az eltérő talajtípus vonatkozásában 11 növényre dolgozták ki. Mivel a gazdaságok túlnyomó többségében csak kis területen öntöznek, így a korszerű, nagy teljesítményű és drága gépeket nem tudják kihasználni. E problémát felismerve, a szarvasi ÖKI a műszaki fejlesztés során kialakította a Körös járva üzemelő öntözőgépcsaládot. Közös jellemzője a gépeknek, hogy kicsi az energia- és élőmunkaigényük, félautomatikusak és a tapo- sási kár, a párolgási veszteség minimális. Még 1974-ben bemutatták a mintapéldányt az OMÉK-on, ahol a vízügyi szakemberek és a sajtó körében is nagyon kedvező visszhangot kapott. A gyakorló öntözők ebben látták a jövő öntzőgépét. Ennek ellenére a szabadalmaztatás és a gyártás körüli akadályok miatt az elmúlt hat évben még igen kevesen ismerték meg a Körös családot, s azok Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben a kelkáposztatáblát öntözik Fotó: Szekeres András csátásával nézzük meg, mi ma a helyzet, vagyis miért nem akarnak öntözni gazdaságaink? Még ez év januárjában a KSH felmérése alapján az ország öntözött területe 450 ezer hektár volt, ebből március 15-ig az Országos Vízügyi Hivatal által begyűjtött adatok szerint 75 ezer hektárnyi terület vízjogát mondták' vissza a gazdaságok. Noha ezzel országos viszonylatban nőtt az öntözés hatékonysága. Főleg azok a gazdaságok „adták fel”, amelyekben nem kellő szervezettséggel vagy még kezdetlegesen öntöztek, mégsem tekinthető kizárólag pozitív jelenségnek ez a csökkenés. A mezőgazdaság egy évben, az időjárástól függően 800 millió—1 milliárd hektoliter vizet öntöz el. Ennek továbbképzés nélkül nem szerezhet új ismereteket. A termelési rendszerek a technológiájukból eddig rendszerint kihagyták az öntözést. Ha egy hordozható öntöző- berendezés végképp elavul, a gazdaság inkább magas költségen javíttatja, minthogy újat vegyen. Az ésszerűtlen, szervezetlen öntözgetés mellett a legsúlyosabb hiba, hogy a tudományos kutatások' eredményeit, amit az öntözés területén végeznek az intézetek, még csak nem is igénylik a gazdaságok. Ez * lenne pedig a legmegfelelőbb mód arra, hogy öntözés meglevő kapacitását — mivel növelésre, úgy néz ki, nem nyílik egyelőre mód — jól és hatékonyan kihasználják. Az öntözési kutatóintézetek munkáját a szarvasi is többnyire csak a minta- példányokat. Az öntözéshez van tehát minden, ami kell. Van víz, aminek az árát kifizetik a gazdaságok. Van szakember, csak nem a szakmájában fejti ki áldásos tevékenységét. Van technológia, tehát tudjuk mikor, mennyit, mire és milyen termelési tényezők mellett permetezzünk esőszerűen növény kultúráinkra. Van gép, korszerű, olcsó, rengeteg jó tulajdonsággal, és nem gyártják. Vannak kutatóintézetek, sok hasznos, kísérleti telepeken jól bevált megváltó eredményeikkel, de nem ismerik' a gazdaságok. A cikk elején feltett kérdést befejezésül is meg kell ismételnünk, mert ezek után mi sem értjük: miért nem öntöznek gazdaságaink? Kelemen T. Magda Július 18—27.: ♦ fl Metakémia! a szegedi j vásáron A fővárosból 75 cég hozza el termékeit, Szeged városa 50 kiállítót szerepeltet a 16 Csongrád megyei mellett, Bács-Kiskun 23 vállalattal, Szolnok 15-tel, Győr- Sopron pedig 12-vel képviselteti magát a júliusi szegedi ipari vásáron, Így a hatodik legjelentősebb résztvevő ezen az alföldi ipari seregszemlén Békés megye, amely kilenc képviselőjét küldi el. Ezek közül az elmúlt alkalommal a Békés megyei Üdítőitalipari Vállalat, bemutatásra váró termékeiről szóltunk, most pedig a körösladányi Metakémia Ipari Szövetkezet készülődését ismertetjük. A szövetkezet három változatban — egy-, két- és háromajtós kivitelben — készülő színes fémszekrényei, amelyek egyaránt lehetnek munkásszállók, egészségügyi intézmények vagy munkahelyi öltözők berendezései, 1978-ban a debreceni szövetkezeti kiállításon már termékdíjat nyertek. A szegedi vásáron az előbbiek mellett a „KÖRÖS” fantázianevet viselő fémszekrénycsalád két újabb tagját is bemutatják. Ezek az alaptípusnál kisebbek és egymásra építhetők. Az előbbinél is szélesebb a Metakémia vásárra irányított vegyipari termékeinek skálája: a különböző biológiai rovar- és rágcsálóirtó szerek mellett az érdeklődők megtekinthetik majd a ma még hiánycikknek számító különböző háztartási vegyipari árukat, a keresett padlóápoló, illetve lábbeli- tisztító szereket, de nem hiányoznak a „csomagból” a kozmetikai készítmények, a szépítőszerek sem. Túl ezeken, érdemes kiemelni külön is az iskolai vízfestékeket, mivel az országban egyedül a körösladányi szövetkezet gyártja ezt a terméket. Érdekessége, hogy a könnyen és higiénikusan kezelhető, nem nedvszívó festékek gyártástechnológiáját szolgálati szabadalom védi. Tízen dolgoznak a Petőfi Sándor aranykoszorús szocialista brigádban Mezőhegyesen, az állami gazdaság szakosított sertéstelepének karbantartó műhelyében. Feladatuk nem kevés, hiszen a hatalmas „húsgyár” meghibásodott, elhasználódott berendezéseit folyamatosan pótolniuk kell. Képünkön egy hizlaldái vas választórácsot hegesztenek Fotó: Veress Erzsi Egy kosár hir Az Egy Kosár Hír, az Erdőgazdasági, Fűz- és Kosáripari Vállalat lapja májusi számában ismertette az elmúlt évi munkaversenyeredményét : a termelőegységek közötti versenyben a békési kosárgyár teljesítette a legjobban a kiírt feltételeket, A több mint ezer dolgozót foglalkoztató békési kosárgyár 1975-ig főleg az USA- ba és Kanadába szállította termékeit, ma az export inkább Nyugat-Európába irányul, mintegy 20 országba. Az utóbbi 15 év alatt a ko- sárfonószakmában jelentős fejlődés következett be, korszerűsödött a gyártmányszerkezet, és az új gazdasági ösztönzők is arra kényszerítik, hogy még jobban, rugalmasan alkalmazkodjanak a külpiaci divathoz, kereslethez. Takarmánytáp Kondorosról Ez év januárjában módosították a takarmánytápgyár- tás receptúráját Kondoroson, mert a korábbi — különösen a sertéstartók közöt — nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. így állt át a Kon- dorosi Takarmánykeverő Szövetkezeti Közös Vállalat a bábolnairól az agárdi centrál- szója receptúra alapján ösz- szeállított sertéstápok gyártására. Mivel a bábolnai baromfitáp a gyakorlatban kiállta a próbát, a közös vállalat igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a baromfitápot továbbra is a bábolnai összetételi előírás szerint készítenek. Komlovszki Ferenc igazgató elmondotta, hogy a termékszerkezetben elhatározott változtatás jótékonyan hatott a termelésre, sőt a közös vállalat, a tsz-ek, az állami gazdaságok, az ÁFÉSZ-ek és a kistermelők közötti üzleti kapcsolatra is. Általában mindenki elégedett a Kondorosról vásárolt takarmánytápokkai. Az állat- állomány szépen gyarapszik tőle, ezért érthető, hogy az utóbbi időben nem győznek eleget gyártani. Különböző intézkedéseket hoztak a tápforgalmazás gyorsítására. A kistermelők körében is keresettek a kondorosi tápok. Az igények kielégítésére a közös vállalat Szarvason két boltot nyitót. Újkígyóson június első felében adják át rendeltetésének a községi tanács segítségével épített takarmányboltjukat. Több településen takarmánytartályokat állítottak fel. Ilyen működik az orosházi ÁFÉSZ-nál, Kamuion, Kondoroson és Csabacsüdön. Ezekből a tartályokból a kistermelők annyi tápot vásárolnak, amennyire éppen szükségük van. Áz elárusítóhelyről saját zsákjukban vihetik el a vásárolt árut. S Leértékelt konzervek Az ÉLIKER békéscsabai 100. számú boltjában érdeklődtünk: miért lettek olcsóbbak egyes konzervek, így a borsó, az uborka és a zöldbab? Elmondták, ezek az élelmiszerek a Békéscsabai Konzervgyárban készültek, s valamilyen oknál fogva (a szállítás során behorpadt a doboz, nincs rajta címke, pár darab aszott uborka is van az üvegben és így tovább) nem árusíthatók az eredeti árakon. Az ilyen termékeket a gyár már eleve olcsóbban adta a kereskedelemnek. A boltoknak van kockázati alapjuk, s ebből is felhasználva valamennyit, további engedményt adtak a vevőknek. Hozzátették: megtervezett akcióról van szó, a konzervgyártól rendszeresen vesznek olyan árut, ami a már említett okok miatt olcsóbban árusítható. így a zsákárat megtakaríthatják. Ha a háztáji gazdaságok 25 mázsás tételben vásárolnak Kondorosról, akkor azt a kiskereskedelmi árnál 44 forinttal olcsóbban kaphatják meg. Ha az ilyen takarmánytételt ömlesztve kérik, akkor a zsák ára mázsánként további megtakarítást jelent. A kondorosi takarmánykeverőben lényegében összetett munka folyik. A közös vállalat telepén a taggazdaságoktól 36 ezer tonna takarmánygabonát — búzát, árpát, kukoricát — vásárolnak fel. Egyes szövetkezetek: így az endrődiek, a szarvasiak, a békésszentandrásiak, sőt más megyéből, a szomszédos Csongrádból Nagymágocsról, valamint a Szarvasi Állami Tangazdaságból évente — most már rendszeresen — 24 ezer tonna takarmánygabonát vesznek át. A felvásárlás mellett foglalkoznak terményszárítással és -tárolással. Figyelemre méltó, hogy Kondoroson 1979-ben 10 ezer tonna koncentrátumot gyártottak, melyből lényegében 30 ezer tonna tápot kavarhatnak kukorica hozzáadásával a mezőgazdasági üzemekben. A kondorosi szövetkezeti közös vállalat tehát évente csaknem 100 ezer tonna táp előállítására teremti meg a lehetőséget, így nagymértékben hozzájárul és segíti a megyei hústermelési program megvalósítását. D. K.
