Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-04 / 129. szám
1980. június 4., szerda A szövőszék mellett „Keze megpihen a kész szövés peremén .. Fotó: Gál Edit A Televízióból jelentjük A Siketfajd fészke A szobában félhomály. Az apró ablakon csak kevés világosság szökik át. A főhelyen hatalmas kettős családi ágy, púposra vetve. Felette a falon egykori képek. Arrébb egy heverő árválkodik, már csak azt használják. A sarokban, a búboskemence féltékenyen néz le a mellé állított kis kályhára, amely barátságos meleget áraszt maga körül. Hogy minél több fény érje, az ablak elé került a hatalmas szövőszék. Ki tudja, hány kilométer szőnyeg készült már rajta ... Végigszolgált sok emberöltőt, nem csoda hát, ha keservesen nyög, mikor az értő kezek mozdulni kényszerítik elaggott faízületeit... A füzesgyarmati Tóth Mi- hálynénak hű munkatársa, kenyere ez a szúette fakolosszus. Ö is öreg, gyengécske már, ám máig is szívesen elgyönyörködik a keze alól kikerülő tarka szőnyegek látványán... „Amikor még lány voltam, nyaranta hónaposnak jártam az Alföldre. Mikor aztán ősszel hazamentem, nekiláttam a kender fonásnak, utána csináltam a pokrócot vég nélkül. De rég volt! Hogy kitől tanultam? Egy családnál éltem abban az időben, a gazda 25 évig volt ágyon, olyan beteg lett. Na, náluk tanultam a tudományt. Aztán örököltem nagyanyámtól ezt a széket, úgy hoztuk át Hevesből, ahol éltünk. Azóta is ezt csinálom. Anyám szegény, nem tudott egy helyben ülni. Én meg szívesen csináltam. Jó munka ez, nekem való. Nem is bírnék mást, mert tavaly ősz óta oda az egészségem, mindig fulladok... Szegény férjem is elhalt már, kell, hogy ellássam magám. De keresik is a népek. Ment már ezekből Pestre, meg Szegedébe is. Hoztak anyagot, szép ruhákat, hogy abból csinálhatom. Elhas- gattam, aztán felcsőröltem a csörlőn. A fonalat meg előbb, mint a forgó, olyan vetőkaróra kell vetni, csak aztán kerül fel a szövőszékre. A baj, hogy nincs olyan igazi, jó fonál a boltba! Vagy nagyon vastag, i'agy gyenge ... De azért néha kapok innen- onnan, tudja, csak úgy, feketén .,. Megmutatom én magának, mi-mindent csináltam már, jöjjön a hátsó szobába! Nézze ezt itt! Színes, cifra, mint a virág. Sokat csináltam már magamnak is, aztán mindig jönnek hozzám és elkérik. Én meg adom, miért is ne adnám. Amíg bírom erővel, addig nincs baj. Van három családom, ők is el-eljárnak, segítenek. De csináltam én tartalékba is pokrócot, sokat. Elélek belőle hónapokig, ha nagyon elfáradnék. Hasgatott anyagom is, látja, van egy hegyre való. Csak győzzem megcsinálni.” * * * Dolgozik tovább. Néha eleinézegeti, milyen színeket válogasson össze a szakajtóból. Agyondolgozott, vékony keze rebben, majd megpihen a kész szövés peremén. Az apró hajó fürgén fut a fonalak között, aztán már fordul is vissza, s így megy ez, míg kihunynak a csöppnyi ablak fényei. Mintha megállt volna az idő... Más világ ez, mint a kinti, a tavaszi, napsugaras... Nagy Ágnes Megjelent az Alföld új száma Gazdag versanyagot tartalmaz az Alföld júniusi száma: Tornai József, Hervay Gizella, Kovács István, Péntek Imre, Tóth László, Szabó Sándor, Juhász Zsuzsanna, Gáspár Katalin, Fábián György költeményeit olvashatjuk. Ezúttal több kisprózái alkotásnak is helyt adott a lap, közli Osztojkán Béla Halottak gyertyafényben című elbeszélésének első részét, valamint Asperján György és Dallos Szilvia egy- egy elbeszélését. A Fórum rovat eszmecserét közöl a csehszlovákiai magyar irodalomról (kifejti gondolatait Bába Iván, Dobos László, Koncsol László és Tőzsér Árpád), Köteles Pál pedig a 25 évvel ezelőtti úgynevezett váradi hídverésről és a kezdeményezés utóéletéről értekezik. Hosszú idő után ismét jelentkezik az Alföldben a közművelődési rovat, Sz. Szabó László és Gereben Ferenc tanulmányai révén. Imre László Kormos István verseiről, Bertha Zoltán Farkas Árpád költeményeiről, Grób Gáspár a csehszlovákiai magyar költészetről, Pomogáts Béla Sántha György könyvéről, Varga Pál Tandori Dezső kötetéről, Szekér Endre Beke György Nyomjelző rokonság című szociográfiai kötetéről írt kritikát. Sárközy Péter Bitskey István Humanista erudíció és barokk világkép című tanulmánykötetét elemzi. A Figyelő rovatot helytörténeti művekről írott beszámolók töltik ki, a képeket Vencsellei István hortobágyi fotósorozatából állította ösz- sze a szerkesztő. A filmstúdió kellős közepén hatalmas, hatszobás moszkvai lakás díszletei között zajlik a tv-forgatás. A lakástulajdonos Szudakov Sztyepan Alekszejevics, a jól csengő nevű diplomata, aki tisztes családjával él itt békében, nyugalomban, háborítatlan környezetben. Ünnepi ebédhez készülődnek valamennyien, már az asztalon a frissen sült pirog és a vodka. Kintről behallatszik a május elsejét ünneplők felvonulása, a vidám neszek, a katonazene __ — Gyönyörű ez a nap — mondja az ablakon kitekintve a diplomata, akit méltóságteljes tartásban kelt életre Agárdi Gábor. így ezekkel a szavakkal kezdődik Viktor Rozov nagysikerű darabjának, a Siketfajd fészkének a forgatása. — Rozov drámáit már jól ismerik számos országban, így nálunk is több darabját játszották — mondja a tv- film rendezője, Nemere László. — A Siketfajd fészke című darabjával elsősorban azért arat nagy színpadi sikert mindenütt, mert őszinte, szókimondó és bátor hangon beszél kényes emberi, vagy éppen társadalmi kérdésekről. Ebben a darabjában egy jól szituált, a felsőbb hivatali körökhöz tartozó családot mutat be, elsősorban az apa alakján keresztül. A családban az első pillantásra minden a helyénvalónak tűnik, az újságíró lány, az ugyancsak külügyi szolgálatban dolgozó vej... Ám hirtelen váratlan dolgok történnek ezen a szép május elsejei napon, és a látszólagos, szilárd stabilitás máris törékennyé válik. Szudakov mesterséges világot feltételez maga körül. Ez a hatalmától elvakult magas rangú tisztviselő, akit a munkáján, pályáján és hivatali kapcsolatain kívül semmi más nem érdekel, képtelen felfogni, hogy a körötte vegetáló, élő családjának tagjai nem az általa feltételezett szerepeknek megfelelően mozognak, gondolkodnak, éreznek, lélegeznek. Valójában nem is igen érdekli mindaz, ami a valóságban történik körötte, nem is akar tudomást venni róla. A saját gyermekeinek problémáiból semmit sem ért, a feleségét majdhogynem háztartási alkalmazottnak tekinti, és a barátait is régen elfeledte már. — Saját és a család válságát kényszerűség, a körülmények hatalma robbantja ki. Amikor nála is simulé- konyabb vejével kerül ösz- szeütközésbe. Rozov darabja az elvtelen élet, a karrierhaj hászás kemény természetrajzát és egyben a maga fészkéből kitekinteni nem képes ember elbizakodottságát és gőgjét rajzolja meg mesterien. A dráma tv-feldolgozása Benedek Árpád munkája. A játék néhány jelenetét a moszkvai május elsején vették fel a filmesek. Főbb szerepeket Náray Teri, Halász Judit, Farkas Bálint, Tábori Nóra, Görbe Nóra és Harkányi Endre alakítja. Szémann Béla Újra röpül a páva Tízéves a Televízió Röpülj páva népdalversenye, ebből az alkalomból — június 13- án, pénteken este — a képernyőn ismét találkozhatnak a nézők az első vetélkedő legsikeresebb szereplőivel. A tíz éve feltűnt énekesek közül azóta többen elismert művésszé váltak. Kisdobos- és úttörőavatások Országszerte az elmúlt hetekben fejeződtek be a klsdobos- és úttörőavatások. Békéscsabán, a szlovák tanítási nyelvű általános Iskolában a 3972. számú „Kapltan Jan Ne- lepka” úttörőcsapat tartotta meg ünnepségét. A városi úttőrősző- vetség képviseletében Uhrin Erzsébet a „Kiváló Ottőrő Munkáért” kitüntetést két pajtásnak adta át. Több pedagógus kapott hosszú évtizedes munkájáért kitüntető jelvényt. Gyulán a törökzugi általános iskolában először rendeztek kisdobos- és úttörőavatást. A Z. sz. általános iskolában kedves eseményre került sor az avatás után, ugyanis Sebestény Enikő, az úttörőtanács titkára nyújtotta át Regős Dénes csapatvezetőnek a „Gyermekekért” emlékplakettet a kisdobosok és úttörők körében végzett sok éves áldozatos munkájának elismeréseként. SZÍNHÁZ, MOZI 1980. június 4-én, szerdán 19.00 órakor, Békéscsabán: VARAZSKERINGÖ Bajor G. bérlet 1980. június 4-én, szerdán 20.00 órakor Battonyán: SZERELMEM, ELEKTRA Békési Bástya: Fábián Bálint .találkozása Istennel. Békéscsabai Terv: Ezüstnyereg. Gyulai ■ ErkeU fél 6 órakor: Volt egy- szer* egy vadnyugat I., II. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Koldus és királyfi, 6 és 8 órakor: Földi űrutazás. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Szindbád, fél 8 órakor: A nagy álom. Régi idők parlamentje 8. Panama panamát követ Bethlen István egy választási gyűlésen. A kép bal szélén Gömbös Gyula Különös parlamentarizmus uralkodott a Horthy-rend- szer világában. A választójogi törvény és a választások lebonyolítása garantálta, hogy a mindenkori kormányon levők túlnyomó többséggel rendelkezzenek a parlamentben, amelynek tulajdonképpen semmi szava nem volt, a dolgokat — a kormányzó szándékai és a saját módszerei szerint — a kormány tetszése szerint irányította. Viszont az ellenzék, ha számszerűen nem is volt riagy, néhány ügyes szónoka segítségével gyakran változtatta az üléstermet éles viták színterévé. 1922-től 25 szociáldemokrata képviselő és különböző, kis pártok tagjaként 21 polgárT liberális honatya ült a padsorokban, gyakran felszólalva, leleplezve a leleplezhetőt, de gondosan betartva azt a „játékszabályt”, hogy a rendszert nem támadják, csupán a kormányzatot. A panamák évei voltak ezek: a parlamenti botrányok, az egész ország — néha még a külföld — figyelmét felkeltő szónoki összecsapások többnyire azokat a szégyentelen, gátlástalan ügyeket tették szóvá, amelyekkel a tűzhöz közel állók a saját feneketlen zsebeiket töltötték meg. A híres-hírhedt panamák egyik legismertebbje még 1921 őszén, vagyis az első nemzetgyűlés idején robbant ki. Napvilágra került, hogy Nagyatádi-Szabó István kisgazdapárti vezér és földművelésügyi miniszter titkára ló- és más kiviteli engedélyekért busás sápot szedett. Ezeket a pénzeket nagyrészt a párt céljaira használták fel, de amint ilyenkor lenni szokott, jócskán jutott belőle magáncélokra is. Eskütt Lajost letartóztatták, s hiába magyarázta, bizonyította, hogy ő csak végrehajtotta, amit a főnökei parancsoltak, a vádlottak padjára került, míg megbízói tovább szónokoltak az ország nyilvánossága előtt „a tiszta erkölcsről és közéletről”. Közben aztán Nagyatádi meghalt, s a sokáig elhúzódó per tárgyalásán tanúként megjelent Bethlen István miniszterelnök. Bethlen tanúként persze mindent letagadott, személyes tekintélyét igyekezett felhasználni, hogy a kormány számára még mindig kellemetlen büntetőügyet befejeztesse. A vallomást követő napon, 1924. november 28-án viszont Friedrich István egy Bethlen által írt levelet ismertetett a képviselők — és persze, ezzel a nagy nyilvánosság — előtt, amely ellentétben állott a miniszterelnök tanúvallomásával. Erre Bethlen zárt ülést kért, de a szociáldemokrata Györki Imre a nyilvános ülés újbóli megnyitása után indítványozta, hogy a képviselő- ház változtassa meg a napirendet, és a panamavádak tisztázását tűzze napirendre. Felszólalása közben tört ki a botrány: ez a nap a Horthy-rendszer parlamentjének legviharosabb napja lett. Györki kijelentette: — Ha pedig figyelmesen elolvassuk a miniszterelnök úr tegnapi vallomását, amelyet a bíróság előtt tett, és ha figyelembe vesszük azt a levelet, amely ma itt publi- káltatott, akkor igenis azt a meggyőződést kell leszűrnünk, hogy a miniszterelnök úr tegnap a bíróság előtt hamis tanúvallomást tett... Az elnök Györkitől előbb megvonta a szót, aztán kivezettette. S még 14 képviselőt távolíttatott el erőszakkal a hatalmas zajban az elnök jelére mindig felugró és így kiutasító kormánypárti többség. Bethlen időközben magához hívta titkárát, s utasította, hogy rendeljék el a teljes rendőri készültséget. Attól tartott, hogy mint annak idején, 19Í2-ben a Tisza-féle erőszakoskodás után, ismét megmozdul majd a tömeg. Ez azonban nem következett be: az ellenzéki képviselők — akiket egyébként 20—25 napra amúgy is kitiltottak az ülésekről — bár bojkottálták egy ideig a képviselőházat, aztán ismét hajlandók voltak részt venni a „törvényhozói” munkában. 1925-ben került a parlament elé az országnak any- nyit ártó frankügy. „Hazafias céllal” pénzt hamisítottak neves politikusok, közéleti kiválóságok, állami tisztviselők, köztük Win- dischgrätz Lajos herceg, Ná- dosy Imre országos főkapitány olyan segítőtársakkal, mint Teleki Pál volt (és leendő) miniszterelnök, Baross Gábor, a Posta Takarékpénztár vezérigazgatója, Zadra- vetz István tábori püspök. A dicső társaság 1925. december 14-én Hágában bukott le, amikor megbízottjukat tetten érték, amint egy hamis ezerfrankost akart beváltani. Kiderült, hogy a hamisítás az Állami Térképészeti Intézetben történt, a kormány exponenseinek tudtával és segítségével. Alig lehetett tagadni, hogy Bethlen is mindenről tudott. A ház 1926. január 19-én este 10 óráig tartó ülésén az ellenzék az ügyben kompro- mitált miniszterelnök és belügyminiszter távozását követelte. Botrányos ülésnap volt ez is, s eredménytelen. A t. ház úgy döntött, hogy 25 t%- gú parlamenti vizsgálóbizottságot küld ki, amelyik zárt üléseken folytat vizsgálatot. A képviselőházbeli arányoknak megfelelő összetétel miatt többségében kormány- párti képviselők magától értetődően Bethlen szája íze szerinti jelentést készítettek. Az ellenzéki tagok legfeljebb a különvéleményüket csatolhatták, mely szerint „a kormány súlyos mulasztásokat követett el, s a kormány magatartása ebben az ügyben a terheltek szerint aggályos.” A kormány „érvei” közé tartozott egyébként, hogy Vázsonyi Vilmost, a tekintélyes polgári ellenzéki képviselőt, a kisebbségi vélemény megfogalmazóját fényes nappal „merénylők” — egykori különítményes tisztek — megtámadták és komolyan megsebesítették. Továbbá, hogy még ez a képviselőház elfogadta a házszabályok módosítását, amely erősen korlátozta az ellenzék felszólalási lehetőségeit és a felsőházról szóló törvényt, amely szerint kétkamarássá alakították át a törvényhozást, a méltóság-, hivatal- és kormányzói kinevezés útján bekerült felsőházi tagok további biztosítékot jelentettek a „parlamentáris” feudálkapitalista rendszernek. Pásztor Imre (Folytatjuk)
