Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29., vasarnap Cédula a lépcsőházban Mindnyájunk dolga és felelőssége, hogy érdekelje őket a jövő Beszélgetés Pataki lézsef megyei úttörőelnökkel „Tettekkel a mi világunkért” — ez a kisdobosok és úttörők jelmondata az 197» 80-as mozgalmi évben, melynek tanévi szakasza június elején lezárult. Milyen akciókban vettek részt megyénk 119 úttörőcsapatának tagjai, hogyan alakult a családok és az úttörőszövetségek kapcsolata, hol nyaralnak, táboroznak a pajtások, és végül, mi az 1980 81- es úttörőév programja? Erről beszélgettünk Pataki Józseffel, a Magyar (Jttörőszövétség Országos Tanácsának tagjával, Békés megyei úttörőelnökkel. — A jelen úttörőévben —' mert hiszen a mozgalmi év eseményeihez a nyári szünidei program is hozzátartozik — a 4 + 1 akció keretében tevékenykedtek a kisdobosok, úttörők — kezdte az összegzést az úttörőelnök. — A négy akció a következő: a szabadság napjai, a tettek napjai, a család; — és végül a sport napjai. A + 1 akciót, a nemzedékek napját, élve a lehetőséggel, maguk a gyerekek választották, és hirdették meg a Vili. országos úttörőparlamenten. Ezúttal hadd beszéljek erről részletesebben. Az akció, miként a többi négy is, tulajdonképpen nem csupán egy-két napra korlátozódott, hanem egy-egy időszak folyamatos mozgalmi munkáját jelentette. Kapcsolódott a nemzedékek napja felszabadulásunk 35. évfordulójához, a XI. pártkongresszushoz. A gyerekek kommunistákkal, partizánokkal, KISZ-fiatalokkal találkoztak, a csapatoknál sajtófigyelőket, választottak, akik a pártkongresszus eseményeit kísérték külön figyelemmel. Az akció során voltak ünnepi rendezvények, és voltak sok játékot élményt nyújtó kirándulások, érdekes, izgalmas beszélgetések. Megítélésünk szerint mind az öt akció, de különösen a nemzedékek napja volt hatásos, mozgalmas. Ez utóbbi — éppen a találkozások, beszélgetések révén — tovább fokozta a felnőtt társadalom figyelmét a gyermekszervezet iránt. Részlet egy nyílt levélből: ,Sajnos, igaz, hogy a vakok kirándulásait és múzeumlátogatásait sokan furcsának tartják, de én nem osztom véleményüket. Mert ha egy adott táj panorámájában nem is tudunk gyönyörködni, ha múzeumban nem is foghatunk meg minden tárgyat, mégis merem állítani, hogy minden alkalommal adódik olyan valódi, felejthetetlen élmény, amire azt mondjuk, hogy érdemes volt!” (Vakok Világa, 1979/8). Személyi járadékok és kedvezmények Békéscsabán, a Luther u. 13/b. számú házban található a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének megyei szervezete. Vantara András titkár 35 évvel ezelőtt egy sajnálatos baleset következtében vesztette el szemevilágát. Irodájában vele és Gulyás Béláné pártoló taggal beszélgettem. Az asszony egyébként évek óta — az adminisztrátor helyettesítését kivéve — társadalmi munkában látja el a takarítással, a különböző ügyek intézésével kapcsolatos teendőket. Az említett szervezetről, annak tevékenységéről alkotott kép összeállításához feltétlenül szükséges néhány — Ezzel el is jutottunk beszélgetésünk második témájához, a felnőttek, a családok és az úttörőközösségek kapcsolatához. Hogyan vonták be a felnőtteket az akcióba, és miként alakult a családi ház és az úttörőszövetség együttműködése? — A különböző akciókat csak úgy lehetett végrehajtani, ha a pajtások bevonták a felnőtteket, családtagokat, KISZ-eseket. Ugyanakkor a munkahelyek, ott is elsősorban a pártszervezetek is kezdeményezték a kapcsolatot, illetve készséggel fogadták a gyermekek meghívását. Másfelől, évek óta szorgalmazzuk a szülők bevonását az úttörőszövetségek megmozdulásaiba. A csapatok többsége megfelelő formát talált: a szülői értekezleteken az úttörővezetők ismertetik a terveket és elmondják, hol, milyen feladatokba kapcsolódhatnak be a szülők. Ezután ki-ki a lehetőségeinek, körülményeinek megfelelő feladatot, segítséget vállal. Vannak szülők, akik bemutatják munkahelyüket az úttörőőrs, -raj tagjainak, mások moziba, színházba, kirándulni viszik a gyerekeket. Gyakori, hogy egy-egy család házában, otthonában tartják az őrsi ösz- sze jöveteleket. A szülőnek így módjában áll megismerni gyermeke helyét, szerepét a közösségben. Egészen magas színvonalúak ezek a kapcsolatok például Békésen, Orosházán, Békéscsabán. Arszámadat is. Pest — a fővárost is beleértve —, Sza- bolcs-Szatmár és Hajdú-Bi- har megye után Békés következik, ahol a legtöbb vak, illetve gyengén látó ember él az országban. Szám szerint jelenleg 1437 tagja van a VGYOSZ megyei szervezetének. Tavaly ünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját. A 9-tagú elnökséget 5 éves időtartamra választják, és minden esztendőben megyei szintű tanácskozáson adnak számot a tisztségviselők az elvégzett munkáról. A témák között elsősorban szociális kérdések (lakásügyek, segélyezés, üdültetés stb.) szerepelnek. Békésben 7 körzeti csoport működik, s minden 50 tagra egy küldött jut. Az országos küldöttgyűlésen pedig 10-en képviselik a megyei tagságot. A szövetségnek Balatonbogláron van egy üdülője, ahol 420 embert, köztük 22 Békés meggyeit tudnak fogadni évente. A tagokat és kísérőiket utazási kedvezmények is megilletik. Egyébként az 520 forint személyi járadékot mindenki megkapja. Akinek nincs nyugdíja, vagy egyéb jövedelme, az ő esetében ez az összeg: 1240 forint. Ha az illetőnek nincs tartásra kötelezett rokona, hozzátartozója, akkor vaksegélyt kap. Ha a megyei szemész szakfőorvos azt állapítja meg, hogy a látáscsökkenés eléri, vagy meghaladja va 95 százalékot, akkor a vaktag személyi járadékra jogosult. Természetesen lehetőség nyílik a fellebbezésre is. (67 és 94 százalék között látáscsökkenés esetén az egyén a ra viszont mindenképpen ügyelni kell, hogy a szülői házban megtartott őrsi foglalkozásokkor ne a vendéglátás legyen a cél, melyben egymást igyekeznek túllicitálni a szülők! — Hol nyaralnak, táboroznak az idén a Békés megyei gyerekek, és mit tud nyújtani a úttörőszövetség azoknak, akik az egész nyarat otthon töltik? — A nyár elsősorban a játéké, a pihenésé, a szórakozásé, de ugyanakkor a különböző vezetőképző táborokban már a következő mozgalmi év feladataival is ismerkednek. Megyénkben ezer ötödik osztályos pajtás vesz részt városi, járási szervezésű őrsvezető-, rajtitkárképző táborokban. A csillebérci táborba 285, Zánkára pedig 688 gyermek jut el az idén Békésből. Az úttörőközpont által szervezett vándor- táborba 25 csapatból 750 fiatal utazik, és minden úttörő- csapat szervezett a nyárra önálló tábort. Több megyei szervezésű úttörőtábor is lesz, illetve volt az idén. Néhány kisebb csoport csereüdülés keretében külföldre is eljut, és a nemzetközi úttörőtáborokban is nyaralnak Békés megyeiek. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy köszönet és elismerés illeti meg a pedagógusokat, ifivezetőket, akik vállalták a táborozások, kirándulások szervezését, lebonyolítását. Ami a kérdés második felét illeti: egy tavalyi felmérés szerint megyénkben körülbelül ezer gyermek az egész nyarat az iskolai napközikben töltötte. Számukra az úttörőházak szerveznek programokat a lakótelepeken, illetve az ifjúsági és úttörőházakban. — A következő úttörőévben, 1980—81-ben milyen program vár a kisdobosokra, úttörőkre? — A gyermekszervezet életében először középtávú terv készül 1980 őszén, s erre épülnek az éves programok. gyengén látók közé tartozik.) A szövetség központja segélyekkel, tankönyvekkel is támogatja a továbbtanulókat. Jelenleg 3 ilyen testifogyatékos fiatal folytat középiskolai tanulmányokat Békés megyében. Több emberséget Pontos kimutatást vezetnek arról is; ki, hol dolgozik? A gyengén látók többsége a mezőgazdaságban te- vekenykedik. Ám a 108, munkaviszonyban álló személy között akadnak kereskedők, zongorahangolók, kosárfonók, telefonközpont-kezelők, gyógymasszőrök stb. is. Vantara András a sok jó tapasztalatán kívül megemlített néhány rosszat is. Előfordul — mint mondotta —, egyesek, ahelyett,, hogy segítenének, kíváncsian azt figyelik, vajon bele esik-e a vak ember az árokba, vagy sem; ki tudja-e kerülni az akadályokat, avagy beléjük botlik ... Járműveken van, aki átadja ülőhelyét, s van aki nem. Nagyon jó lenne, ha minél több iskolában osztályfőnöki órákon felhívnák a tanulóifjúság figyelmét arra, mennyire nélkülözhetetlen a fehér bottal járó emberek segítése, különösen a tömegközlekedésben. Nincs miért restellkedni A szervezeti élettel kapcsolatban megtudtuk, hogy nemcsak taggyűléseken, hanem a körzetekben sikeres klubnapokat is tartanak Ezeket a középtávú terveket tevékenységi rendszereken keresztül szükséges megfogalmazni, s az úttörővezetőket is arra kívánjuk ráhangolni, hogy ne akciókban, hanem tevékenységi rendszerekben gondolkozzanak. Jó partner ebben az iskola. A felkészülés a tervezésre lényegében már a tanév végén megtartott csapatparlamenteken megkezdődött. A gyerekek nagyon komolyan, értelmesen beszéltek arról, mit végeztek, és mit várnak a 'mozgalomtól. Reális, megvalósítható kéréseik voltak, amelyekhez, a felnőttektől segítséget kértek, nem pedig azt, hogy helyettük cselekedjenek. Még valami, mielőtt az új mozgalmi évre rátérek: a gyerekeket, akik nézik a televíziót, olvassák az újságot, sokféle politikai, társadalmi kérdés foglalkoztatja. Többet kellene velük beszélgetni, kérdéseikre választ adni, s értelmi szintjüknek megfelelően eligazítani őket a világ dolgaiban. Erre jó alkalom kínálkozik például a nyári táborokban is. Mindnyájunk dolga és felelőssége, hogy érdekelje őket a" jövő, legyenek fogékonyak a politika, a közügyek iránt, ne váljanak közömbössé! Ami a következő évet illeti — mert hiszen a gyerekek körében továbbra is egy évre kell tervezni — az új jelmondat: „Tettekkel nyakkendőnk becsületéért”. Ebben tovább lehet vinni a 4 + 1 akció napjait. Vonzónak ígérkezik, és sokféle lehetőséget kínál az Orion akció, amelyet a zán- kai úttörővárosban hirdettek meg akkor, amikor a magyar —szovjet űrpáros ellátogatott az úttörőtáborba. Bízunk benne, hogy élve a lehetőségekkel, ezeket a kereteket vidám, játékos, és ugyanakkor tartalmas, a szocialista nevelést, tudatformálást jól szolgáló úttörőélettel töltik meg a csapatok — mondta befejezésül az úttörőelnök. T. I. rendszeresen. Nádai József példamutató odaadással vezeti az 1955-ben alakult kul- túrcsoportot, amelynek tagjai énekszámokkal, szavalatokkal lépnek fel az összejöveteleken. Ilyenkor az előadásokon, zenedarabokon kívül egyéb szórakoztató műsorok is szerepelnek a programban. Csak röviden érintettük a különböző szépirodalmi. alkotásokat, műszaki újdonságokat tartalmazó hangoskönyvek (kazetták), valamint a Braille-írással nyomtatott kiadványok szerepét. Eszerint: a munkán kívül lehetőség van a művelődésre, a szórakozásra. Bármilyen támogatást is nyújtson államunk, lakosságunk a vak és a gyengén látó embereknek, természetesen mindez még nem elegendő. Hogy ez a humanitás, ez a segíteni akarás teljesen kibontakozhasson, ahhoz az kell, hogy a látását teljesen vagy részben elveszett személyek egyike se szégyenkezzék sorsa miatt. Az ő esetükben nincs helye a kisebbségi érzésnek, különösen akkor amikor saját életkörülményeik jobbulásáról van szó. Miért írjük le mindezt? Azért, mert mint hallottuk, még mindig akadnak olyanok, akik nemcsak személyi járadékukat, hanem magát a fehér botot is restellik kézhez, illetve kézbe venni. Talán felesleges még egyszer hangsúlyozni: a sorsszerű, véletlenül adódó fogyatékosság nem szégyen! Bukovinszky István A lépcsőház bizalmija falfehér arccal dühöngött: már másodízben tépték le a hirdetőtábláról a házirendet. A gondosan gépelt papír valahol a kukában hever, vagy az aszfalton kergeti a szél. Az es.emény hallatán rádöbbentem: én is gyanúsított vagyok. Hát ha jómagam távolítottam el a lakóházi együttélés szabályait rögzítő cédulát. Csak éppen nem emlékszem rá. Hetek óta alig aludtam valamit. Ténferegtem a lakásban, bekapcsoltam a rádiót, de nem hallottam semmit. Valahonnan, a nyitott ablakon át ízes cigánydalok dallamai rohantak a szobámba, elnyomva az ötödik sebesség műsorát.' Visszakapcsoltam. Mármint a televízióra. Az első világháború kirobbanásának körülményeit elemezte a professzor, miközben Karády Katalin búgó, nosztalgikus hangja fu- rakodott a fülembe. Szarajevó, az osztrák trónörökös sztorija kismiska ehhez! A lelkifurdalásom továbbra sem csökkent. Milyen ember vagyok én? Végtére is: mindenki arra vágyik, hogy a családi otthon környezetét nyugalom, jó szomszédság jellemezze. Ezért alkalmazkodnom kell a körülményekhez. ♦ Tehát tiszta lélekkel és nagyvonalúan megfogadtam: nem szidom a környezetemben élőket, szó sem lehet a jogi, az erkölcsi normák felrúgásáról, amelyek a lakóházon belüli rendet, a jó kapcsolatokat megtorpedózzák. Ennyit igazán megtehetek az emberiségért. Éljen a jelszó: Vox humana! Kényelmesen elnyújtózkodtam a heverőn, kezembe vettem A szent tehenet, hátha Moldova megnyugtat kissé a visszeres lábú szövőnőivel. Éppen Goldberger Leó második világháború alatti ténykedését „faltam”, amikor a szemközti garázsok felől géppuskaropogáshoz hasonló hangok hallatszottak. Begerjedt a Lada, gondoltam, mit nyugtalankodjak ezen. Tényleg, néhány perc múlva csend lett. Repestem az örömtől és kiléptem az erkélyre. No lám, mégiscsak megtaláltuk azt az emberi hangot, így a távolból is. Az ezután születő gyerekeknek és unokáknak már eszükbe sem jut, hogy valakit azzal vádoljanak: ebből és ebből hiányzik az a fajta erkölcsi készenlét, amely nélkül nem alakulhat ki megértő, békességes légkör. Fogalmuk sem lesz arról, hogy a városi tanács 1974-ben rendeletet hozott „A lakóépületek és ingatlanok használatának rendjéről, a házirend szabályozásáról.” A szabálysértés szón pedig egyszerűen elámul- nak. Hiszen ez az! Míg ezen rágódtam, élénk zörejekre lettem figyelmes. Most meg kalapálnak a garázsban, miközben az autórádióból teljes hangerővel Amanda Lear sajátos éneke hallatszott. Csak úgy zengett az utca. A közelben felsírt egy csecsemő. A fiatalasszony a gyermekét kereste a negyedik emeleti ablakból kihajolva. Cifrát káromkodott. A kemény tárgy nagy robajjal a járdára esett. Ügy látszik, semmi érzékem ■ a humorhoz és a mozgalmassághoz. Kezdtem ideges lenni. Elkedvetlenedtem. Lehet, hogy olyasmit kérek számon, amely az emberiség múltjához tartozik. Amelyre csak addig volt szükség, amíg zártabb családok, csoportok meghitt közösségében élt az ember. Dehát a lakótelep az micsoda? Vasbetonba ágyazott falak között lelketlen, egoista lakók? Az én házam, az én váram! megátalkodott hirdetői? Majdnem elérzékenyültem. Valahol olvastam „... az elenyésző kisebbséggel szemben fel kell lépni, valamennyiünk nyugalma, törvényeink, az együttélési szabályok tiszteletben tartása érdekében.” És! „ ... mindenekelőtt a lakóközösségek összefogására, a lakóbizottságok1 és a tanácsok határozottabb fellépésére és kezdeményezésére van szükség." ♦ De ki lépjen fel? Én? Ugyan. A szomszéd? Kerüli a konfliktusokat. Talán a lakóbizottság elnöke? Nem .is tudom ..., hogy is hívják? Te nem beszélsz, ő hallgat, mi tűrünk. Már megint elragadtattam magam. Kihajoltam az erkélyen. Sűrű cseppekben hullott a fejemre a víz. Persze, fent megint locsolnak. Legalább lehűlök kissé. Apró dolgok ezek, szokni kell. A port' is, ami a szemembe csapódik. A piciny pelyhek jókedvűen ficánkolnak a levegőben. ♦ Seprűt fogtam, irány a lépcsőház. Csikkeket, ■ sárdarabokat kotortam el az ajtó elől. Valami zizegett. Felvettem. „A lakóépületek és ingatlanok ...” Ezt is letépték. Immár a harmadikat. Seres Sándor Élő trópusi vadállatokkal ismerkedhet Pécs lakossága. A Csehszlovákiából érkezett „Slov kocert Bratislava” nevű vadállat-kiállítás első állomása ugyanis a Mecsek-aljai város, Pécs. A húsz trópusi vadállatból álló gyűjtemény Magyarország több városába is ellátogat. Képünkön: az ázsiai szalagos varánusz (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Örökké homályban, örökké sötétben
